A völgyben ketten masíroznak, megemelt fejjel, szinte bűnösként. Arcuk sötét tó a nap fényében. A kürtöket nem hallják, az élet zörgését, kincsek csörgését sem. Aligha élnek – a sár mocsárrá válik talpuk alatt, bőrükön férgek hadának nyüzsgése. A szentek előttük megjelennek.
Mikor homályba borul az erdő, a menekülés is álomnak tűnik már – és zavarom rítusait a kietlen réteken újra meg újra eljárom. Társam egy kénes lángú glóriába merítkezik; én látom, a völgy városai és csillagai távol, akár az ég.
Később, egy magaslaton megállunk, rügyek és szelíd lények ölelésében.
Körös-körül gyűrűző öblöket pillantok meg, hol érinthetetlen, rossz szándékú az ég.
Kobaltkék párák megszállják elmém.
Társam (ő, a testvér?) a kezemért nyúl s én odaadom.
Megfáradtan – sóhajban égve – egyre az éjszaka templomai felé visz utunk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Önmagában értékelhetetlen.