Történetek

A látvány gyönyörű volt: a felhőkarcolók minden kis ablakából fény szűrődött ki. Az ég sejtelmesen felhős volt, csak néhol bukkant fel néhány csillag. Akár az elméjében. A sűrű homályban motoszkált valahol az érzelem. A remény éltetője. Egy emlék oltalmazója. Hallotta a sírást, a szívdobogást, minden szót...

- Ez lehetetlen, halucináltam volna? - kavargott Tessa fejében a gondolat, miközben újabb kávét főzött magának, már a hatodikat. Miközben az erőt adó folyadékot szürcsölte, kopogtattak az ajtaján. Tessa meglepetten nyitott ajtót, de a nem várt vendéget, ekkor már eltakarta a lift ajtaja.
A lány ébenfekete haja rakoncátlanul hullott szemébe, mikor lefelé pillantott. A küszöbön egy fekete borítékot hagyott az ismeretlen.
Tessa félénken emelte fel azt. Látszott rajta, hogy nagyon...

Sűrű szénfüst – szövete ágnak és árnynak – egy hóesés gyarló illúziói; kiterítik lepleiket a semmi parttalansága és a Természet csalafintasága felett, utat mutatva ezzel a jövendő teljességhez, mit elképzelni is tékozlás, noha a legmegbecsültebbek közül való. Miért is fájlalnunk bármi áligazságot? Szolgálói vagyunk a boldogságnak, s lekötelezettjei mindennemű álomnak és tévelygésnek, amit eldobunk majd egy napon. Hanem egyelőre a gyönyörűség, amit múlt és jövő nem remélt, amit mi sem reméltünk!......

Az én szárnyam is kigyulladt. Gyorsan leereszkedtem a tengerre és belemártottam a lángoló szárnyat a vízbe. Bár a szárny elaludt a motor egyre jobban túlmelegedett. Elindultam Marathón felé ám a gépben már egyre kevesebb volt az üzemanyag. A következő fél órában recsegő hangok hallatszottak a rádióból. Biztos megsérült. Ám az üzenetek pontosan kivehetők voltak. Híosz elesett...

Itt a Karácsony, olyan rég várom. Máskor is adok szeretteimnek, de most mégis sokkal meghittebb ez az egész. Vannak, akik nem szeretik, s nem értik mire jó ez. Azoknak ez nem ünnep. Csak egy nehezék. Még egy gonddal több. Nekik. Pedig szerintem nem az ajándékról kell ennek szólnia. Ezt sokan mondták már, s közhellyé vált, de nagyon is igaz...

Ti elkeseredett őrültek vagytok: kalandor, számító fegyveresek talán. Az erény fojtó paradicsoma szült benneteket, s ez az a hely, ahova tartotok is. Van, aki belátja ezeket az utakat – ezt a vidéket -, s mindazon csikorgó unalmat, mi e utazás jellemzője. Van egy lány, patakok partján, ki nemes könnyeivel dagasztja kapitányaiktól fosztott hajók óceánját - az ő látványától lett szívem fekete s nehéz; e könnyek nem váltják meg az utazókat...

- Mármint… nem úgy értettem. Na, tudod te! - legyintett. Zavarában nem tudott mit csinálni. - Egy ideje figyeltelek. Te mondd, tényleg…? Tényleg... izé… szóval… vámpír vagy? - nézett rám nagyra nyílt barna szemeivel. Haja a szemébe hullott, érett arcvonásai kíváncsivá szelídültek.
- Igen. - válaszoltam röviden, majd ledőltem a kanapéra.
- Hát ez tényleg… fantasztikus.. - nyelt egyet és próbált barátságos mosolyt erőltetni az arcára, több-kevesebb sikerrel. - …tudod…én már elég...

Pedig tudod mit csinálnék legszívesebben?
Kifeküdnék egy hatalmas mezőre, ahol csak én vagyok... egyedül a gondolataimmal. Nézném a felhőket, s megint rájönnék, hogy mennyire kicsi... porszemnyi vagyok ebben az univerzumban.
Álmaim szárnyán elrepülnék csodálatos világokba, visszatérnék az ídősíkon olyan helyekre, olyan időkbe, miket nem írnak le a történelemkönyvek...

Bizonyos szövevényes történések, melyeket mégoly tiszteletreméltó elnevezéssel kell hogy illessünk, elnémulnak; mások ellibbennek; didergőzve fölmagasulnak. A jázmin illata – víz az éj s a kavicsok közt – a földre bocsátja hódolatát; míg a hegyoldal birodalma nyüszít s tombol, a szarvasok bájai keccsel fulladoznak s enyésznek el...

Szaddam és hű emberei elégedetten jöttek elő rejtekhelyükről a sötétségbe! A győzelem napóleoni ábrázata uralta arcukat! Tervük az volt, hogy ellentámadásba lendülnek, partraszállnak Amerikában, végső megsemmisítést mérnek a gyűlölt amerikai népre! Megalázzák és tönkreteszik a maradék önbecsülésüket! Azonban soha nem látott kép fogadta a bunkerból előjövő vezéreket!...