Itt a Karácsony, olyan rég várom. Máskor is adok szeretteimnek, de most mégis sokkal meghittebb ez az egész. Vannak, akik nem szeretik, s nem értik mire jó ez. Azoknak ez nem ünnep. Csak egy nehezék. Még egy gonddal több. Nekik. Pedig szerintem nem az ajándékról kell ennek szólnia. Ezt sokan mondták már, s közhellyé vált, de nagyon is igaz.
Nekem ez a nap az év fénypontja. Nem azért, mert hívő vagyok, nekem mást jelent, mint a keresztény vallásnak. Én is meg vagyok keresztelve. De nem gyakorlom az ezzel járó kötelességeket. Szóval, oda akarok kilyukadni, hogy ilyenkor biztonságban érzem magam, mégtöbb szeretetet kapok szeretteimtől is.
Ma nagy örömmel indultam a hátra maradt apróságok kutatására. Bejártam rengeteg bevásárlóközpontot, kisebb üzleteket. Mindben meseszép, igazán hasznavehetetlen mütyüröket találtam. Olyan „töltelék ajándékokat”. Tudod, amiket csak azért adsz, mert már nincs más ötleted, időd vagy éppen energiád. Hát én ilyet igazán nem szeretnék kapni. Valami személyeset kerestem, nem mindenhol megkaphatót. Ilyet viszont vagy nagyon drágán, vagy egyáltalán nem adnak. Két út volt, választanom kellett. A könnyebb, csábítóbb út, hogy simán megveszem. Vagy a nehezebb, ám de sokkal egyedibb. Úgy egy éve megfogadtam, hogy soha nem választom a könnyebb utat. Mégpedig pont azért, mert mindenki más azt választaná. Puhány emberek. Kis emberek. Üres emberek. Így hát bementem egy hobby boltba, s megvettem néhány kelléket. Ismét kivirultam, s minden szembejövőnek küldtem egy-egy mosolyt. Volt, aki félreértette, de volt, aki viszonozta. Persze olyanok is voltak, akik meglepődtek, mások meg gyorsan elkapták tekintetüket. Nem számítottam jobbra, de mégis. A buszon is végig mosolyogtam. Az út feléhez közeledve felszállt egy idősebb hölgy, a kezében rengeteg nehéz szatyorral. Átadtam a helyem, természetesen mosolyogva, s még Kellemes Ünnepeket is kívántam neki mikor leszállt. Tiszta szívből. Nem tudom miért, éreztem.
Szeretném, ha az emberek Szenteste elfelejtenék minden bajukat, gondjukat, s ünnepelnének. Boldogok lennének szeretteikkel, szeretteikért. Félre tennék ellenségeik iránt táplált haragot, s felhívnák őket. Szeretném, ha mindenki a világ szebb oldalát látná, s a rosszat elfelejtené, s ezzel eltörölné a Föld színéről.
Szeretném.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások
Szóval, oda akarok kilyukadni, hogy ilyenkor biztonságban érzem magam, mégtöbb szeretetet kapok szeretteimtől is.
Ennél többet aligha kaphatsz, valóban:)
Úgy egy éve megfogadtam, hogy soha nem választom a könnyebb utat.
Ezt viszont nem ártana felülbírálni. Válaszd a könnyebb utat általában, és csak fontos esetben fektess be plussz energiát! - én erre törekszem -:)