Itt a Karácsony, olyan rég várom. Máskor is adok szeretteimnek, de most mégis sokkal meghittebb ez az egész. Vannak, akik nem szeretik, s nem értik mire jó ez. Azoknak ez nem ünnep. Csak egy nehezék. Még egy gonddal több. Nekik. Pedig szerintem nem az ajándékról kell ennek szólnia. Ezt sokan mondták már, s közhellyé vált, de nagyon is igaz.
Nekem ez a nap az év fénypontja. Nem azért, mert hívő vagyok, nekem mást jelent, mint a keresztény vallásnak. Én is meg vagyok keresztelve. De nem gyakorlom az ezzel járó kötelességeket. Szóval, oda akarok kilyukadni, hogy ilyenkor biztonságban érzem magam, mégtöbb szeretetet kapok szeretteimtől is.
Ma nagy örömmel indultam a hátra maradt apróságok kutatására. Bejártam rengeteg bevásárlóközpontot, kisebb üzleteket. Mindben meseszép, igazán hasznavehetetlen mütyüröket találtam. Olyan „töltelék ajándékokat”. Tudod, amiket csak azért adsz, mert már nincs más ötleted, időd vagy éppen energiád. Hát én ilyet igazán nem szeretnék kapni. Valami személyeset kerestem, nem mindenhol megkaphatót. Ilyet viszont vagy nagyon drágán, vagy egyáltalán nem adnak. Két út volt, választanom kellett. A könnyebb, csábítóbb út, hogy simán megveszem. Vagy a nehezebb, ám de sokkal egyedibb. Úgy egy éve megfogadtam, hogy soha nem választom a könnyebb utat. Mégpedig pont azért, mert mindenki más azt választaná. Puhány emberek. Kis emberek. Üres emberek. Így hát bementem egy hobby boltba, s megvettem néhány kelléket. Ismét kivirultam, s minden szembejövőnek küldtem egy-egy mosolyt. Volt, aki félreértette, de volt, aki viszonozta. Persze olyanok is voltak, akik meglepődtek, mások meg gyorsan elkapták tekintetüket. Nem számítottam jobbra, de mégis. A buszon is végig mosolyogtam. Az út feléhez közeledve felszállt egy idősebb hölgy, a kezében rengeteg nehéz szatyorral. Átadtam a helyem, természetesen mosolyogva, s még Kellemes Ünnepeket is kívántam neki mikor leszállt. Tiszta szívből. Nem tudom miért, éreztem.
Szeretném, ha az emberek Szenteste elfelejtenék minden bajukat, gondjukat, s ünnepelnének. Boldogok lennének szeretteikkel, szeretteikért. Félre tennék ellenségeik iránt táplált haragot, s felhívnák őket. Szeretném, ha mindenki a világ szebb oldalát látná, s a rosszat elfelejtené, s ezzel eltörölné a Föld színéről.
Szeretném.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Jelenleg 13 éves vagyok.
Hozzászólások
Szóval, oda akarok kilyukadni, hogy ilyenkor biztonságban érzem magam, mégtöbb szeretetet kapok szeretteimtől is.
Ennél többet aligha kaphatsz, valóban:)
Úgy egy éve megfogadtam, hogy soha nem választom a könnyebb utat.
Ezt viszont nem ártana felülbírálni. Válaszd a könnyebb utat általában, és csak fontos esetben fektess be plussz energiát! - én erre törekszem -:)