Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Az átlag ember számára a csalás, a befolyásolás létezik, de ma már úgy gondoljuk, hogy inkább gazdag, jó kapcsolatokkal rendelkező emberek milliárdjai gyarapodnak ezen a módon is. Nem is hinnénk el, hogy manapság, a korszerű technikai védelmét kijátszva, jó eszű, ügyes emberek nyernek úgy a lottón, hogy nem tudják előre a számokat. Magyarországon.
Ja, hogy ezt még nem mondtam?
Pedig igen! Lehetne a következő szombaton is vagy száz darab hármas találat, ami „nincs is”.
Miért...
Ja, hogy ezt még nem mondtam?
Pedig igen! Lehetne a következő szombaton is vagy száz darab hármas találat, ami „nincs is”.
Miért...
Mi hiányzik manapság? Mihez vezet ez az egész - és most talán furcsa hogy pont a hip-hop szcénát hozom fel - de ez bármi más területen is így működik? Kérdem én, nem áll másból az életünk, minthogy FUBU gatyában, szotyit rágcsálva, köpködjünk a saját szüleinkre? Hogy ami manapság kulturális örökségünk, azt magasról lesajnáljuk? Hogy hiába a sok álszent okító jellegű duma, csak-csak nem értjük meg mi az amiért érdemes élni?...
- Szóval erről van szó. Ti nem mészároltok le senkit valójában… illetve, na, nem a hagyományos értelemben.
- Így van – bólintott a tündér. Mosolygott, megpróbálta eloszlatni kissé Kázmér bizalmatlanságát, félelmét, megpróbálta jókedvre deríteni. De Kázmér arca szikár maradt, a kegyetlen mosoly nem sok jót ígért.
- Ehelyett elveszitek a tudását, és ami megmaradt belőle, azt átbökitek a francba, valami másik bolygóra, vagy másik dimenzióba…
- Nem egészen – mondta a lány,...
- Így van – bólintott a tündér. Mosolygott, megpróbálta eloszlatni kissé Kázmér bizalmatlanságát, félelmét, megpróbálta jókedvre deríteni. De Kázmér arca szikár maradt, a kegyetlen mosoly nem sok jót ígért.
- Ehelyett elveszitek a tudását, és ami megmaradt belőle, azt átbökitek a francba, valami másik bolygóra, vagy másik dimenzióba…
- Nem egészen – mondta a lány,...
Beküldte: Anonymous ,
2005-01-01 00:00:00
|
Egyéb
Végül rákattintottam, úgy éreztem, el kell mondanom neki, hogy vártam rá, és nagyon szeretem. Megismert, hosszú beszélgetés után elmondtam, mit érzek iránta. Meglepődött. Aznap egész éjjel "beszélgettünk". Elmondta, hogy megkedvelt, és találkozni szeretne velem. Nem akartam hinni a szememnek... a nagy Ő... találkozni akar velem?! De minek, hisz van barátnője két éve...! Nagyon boldog lettem, persze belementem...
Bár ne fenyegetne ezzel, de igaza van! Megmentette az életemet, cserébe kérhet, amit akar. Nehéz lesz megtenni, tudom, de ha egyszer szenved… Akkor véget kell vetni a szenvedésnek.
- Még meggondolom, menjünk! - biccentettem az ajtó felé.
Hajnali három körül már kezdtem unni, hogy állandóan "olyan izgi"-nek titulálja a vadászatot. Két áldozaton, százharminckettő "olyan izgi"-n és százhatvannyolc "tök jó"-n túl már kezdett az agyam zsibbadni.
- Még meggondolom, menjünk! - biccentettem az ajtó felé.
Hajnali három körül már kezdtem unni, hogy állandóan "olyan izgi"-nek titulálja a vadászatot. Két áldozaton, százharminckettő "olyan izgi"-n és százhatvannyolc "tök jó"-n túl már kezdett az agyam zsibbadni.
- Nem ezt akartam mutatni, hanem... - és cirógatni kezdte a lány kezét. A lány zavarba jött, nem tudta, hogy mire vélje ezt az egészet - ...hanem - és egyre közelebb hajolt a lányhoz, szinte a fülébe súgta- ...hanem azt, hogy vajon leélhetem - e az életem úgy...- most a nyakához hajolt és puszit adott rá... de a lány még mindig meg volt illetődve -...leélhetem - e úgy, hogy nem csókoltalak meg soha - ...és szájuk immár önkéntelenül egymáshoz fordult, remegve, félszegen, mint a kamaszok...
Anya, légy szíves, ne kiabálj velem! Azért nem érted, mit mondok, mert kiabálsz, most mondtam. Ne kiabálj, kérlek! Hogy megérdemlem? Mindjárt adsz egy pofont is, ha nem fogom be a szám? Azt mondod, még csodálkozom, ha dühös vagy... Nem, nem csodálkozok, csak várj már egy kicsit, kérlek, rendben, igazad van, bocsánatot kérek inkább, csak hagyd ezt abba...
Beküldte: Anonymous ,
2004-12-31 00:00:00
|
Regény
Fanni mindegyiket szemügyre vette és 4-5 darabot a kezébe is vett, s tiszta erőből marokba szorította a kezét. Eddigre viszont benyitott édesanyja, de már nem tudta megakadályozni a dolgot. A lány kezéből, az ujjai között vér kezdett csorogni. Anyja ránézett, és eleinte meg sem tudott szólalni, nézte lánya kezét, ahogy az ujjak szorítása egyre gyengébb lesz, s végül kiejtette a tenyeréből a szilánkokat...
A völgyben ketten masíroznak, megemelt fejjel, szinte bűnösként. Arcuk sötét tó a nap fényében. A kürtöket nem hallják, az élet zörgését, kincsek csörgését sem. Aligha élnek – a sár mocsárrá válik talpuk alatt, bőrükön férgek hadának nyüzsgése. A szentek előttük megjelennek...
Forró szél sikolya hallik a szentségtelen föld felől. Iszonyú virágok sarjadnak a színtelen, kérges talajból. Vizet sehol nem lelni; a bálványok mozdulatlansága némi teátrális ízt kölcsönöz az egyébként érdektelen eseményeknek.
Tovább fogom álmodni, tovább ezt az álmot...
Tovább fogom álmodni, tovább ezt az álmot...