Történetek

A kés csörömpölve hullott a padlóra. Susan hátramozdult, próbált minél távolabb csúszni ellenfelétől, miközben a hónaljtokban pihenő Browning után kutatott. A betörő valahogy megsejtette szándékát, mert erőt vett fájdalmán, és mellbe rúgta. Susan úgy érezte, mintha a kín a bordái alatt robbant volna. Az egész oldala elzsibbadt, karja érzéketlenül csüngött a teste mellett.
- Mocskos kurva! - hörögte a támadó, és közelebb kúszott az ügynökhöz. Egyik kezével belemarkolt a hajába, míg...

- Akkor látlak… Szia… - Soulness mielőtt még Mia válaszolhatott volna letette a telefont, és öltözködni kezdett. Magára vette a kabátját, a cipőjét, és szinte szárnyalt le a lépcsőn. Valami ismeretlen érzés fogta el, amitől madarat lehetett volna vele fogatni. Eddig is szerette volna látni Miát, de hogy most végre a lányt tényleg a karjai közt tarthatja rövid időn belül, úgy hatott rá, mint a kábítószer. Futott a városon keresztül, embereket fellökve, borogatva maga után, de ez mind most...

Azt akarta, soha ne érjen be a házba, örökké menjen ezen az úton, amíg fel nem néz, és meg nem látja őt. Már a lépcsőnél tartott. A fiú nézte őt, és összezsugorodott olyan kicsire, hogy átfért a rácsok között. A kinti párkányra állt, előredőlt, és elengedte a rácsot. Súlytalanul zuhant pár másodpercig, ez volt élete legszebb élménye. A lány vizes hajában landolt. Leereszkedett az egyik tincsen, és még mielőtt a hatalmas ujjak a csengőhöz értek volna, a fülébe súgta: "Szeretlek!"...

Volt valami rémült felhang, ami miatt nem nyitotta a tartályt, hanem pöccintett feljebb a teljesítményen a visszafordulóhoz, és megnyomta az adás gombot.
Nem tudta befejezni a nyugtázást. Szemei előtt villám robbant, a gép megrándult.
Félig öntudatlanul is csodálkozott, legalább öt-hat méterrel vagyok a vezeték felett.
Összeszedte minden erejét, inkább csak sejtve, mint látva, az előző körök alkalmával megfigyelt útkereszteződést próbálta megcélozni. Remélte, hogy a közlekedők...

Az arcáról sugárzott a boldogság s a nyugodtság. Akkor nekifogtam kifűzni a rajta levő semmi kis hálóinget, ami selyemből volt, nagyon áttetsző és színes. Szépen lecsúsztattam a válláról a pántot, egy kis ideig, gyönyörködtem karcsú vékony testébe, dús kerek kebleiben, kecses karcsú meztelen testében, miközben ő is levette rólam a hálóinget. Meztelenül feküdtünk összefont karokkal, lábakkal az ágyba. Elhalmoztuk egymást csókokkal, simogatással s kedves szavaival, mikor a szél betört az...

- Hol van?- Adam zavartan futott le a lépcsőn.- Tegnap este még itt volt.
- Vigyázz, mert kitöröd a nyakadat. Nem tudom, hol van.- Kyra éppen egy könyvet olvasott.- Talán sétálni támadt kedve.- újra belemerült olvasmányába, a fiúval mit sem törődve. Adam ezt nem hagyhatta annyiban.
- De… tudod, hogy mi történt, amikor én is egyedül indultam sétálni.- a fiú elindult az ajtó felé.
- Ne! Teljesen felesleges.- a lány még mindig a könyvet bújta.- Már nem érzem…és ez azt jelenti,...

Másnap reggel a csapat keserves vonyításra ébredt. Talán nem csak ők, hanem az egész erdő is. Az egyik kölyök elpusztult. Este kimehetett véletlenül a fészekből és pihés kis teste megfagyott. Mindenesetre az éhes farkasok vicsorgó fogakkal megindultak felé, de most a daliás hím állt az útjukba. Nem engedte kölykét megenni. Ő is éhes volt már, hisz este óta nem evett, de ő inkább éhen pusztul, minthogy elfogyassza a halott gyermekét. A kicsik ebből mit sem sejtve elkezdtek szopni reggeli...

Miután Heléna átjutott a kapun minden ugyan úgy látott, mint saját világában, kivéve egy dolgot. Mindenhol szemeket látott. Mint a mesékben- gondolta. Visszament a tábortűzhöz, ahol Armenika barátait találta. Megijedt, mivel mindegyiknek más volt a színe és hegyes is tartoztak hozzájuk. 4- en voltak, nem nézte őket 18- nál többnek. Pedig többek voltak, jóval többek. Túl sokáig méregette őket és ezt észre is vették A legmagasabb odament hozzá, hogy megkérdezze mi a baj...

- Állj! - csattant fel Roberts. - Mi van?! Miről beszélnek?! Mit képzelnek kit cipeltek ide?
Steve csak vigyorgott. - Pontosan tudjuk, hogy Ön a kerületi rendőrfőnök. Ezért hoztuk ide. Képzelje el, ha a bűnözők tudomást szereznének rólunk. Mit tippel meddig élnénk? Az sem volna szerencsés ha nagydobra vernénk, hiszen a nyakunkba szakadna a sajtó, a tudományos világ, kisérleti nyúl lenne a barátom. Ezért döntöttünk úgy, hogy fű alatt, csendben felhasználjuk ezt az új tudást a bűnüldözés...

Ha senki nem látja a fiú, csodálja a lány bájos arcát szép testét és tudja, csak ő kell neki. Úgy érzi, belehal, hogy ott áll mellette, és mégse lehet az övé. Csak ő tudja magában, hogy nem a barátait választotta, egyszerűen nem bírta volna ki, hogy bántják azt, akit így szeret inkább lemondott róla, csakhogy neki jó legyen.

Látom, ahogy ott áll két ember egymás mellett, akik szeretik egymást. De barátaik önzőségéből talán soha nem mondhatják ki egymásnak: Szeretlek! ......