G.O.D 26

26.Meglepetés

Lassan közeledett az év vége, Mia és Soulness egyre többet beszéltek, Soulness próbálta a lányt lélekben felkészíteni arra ami ezek után következni fog. Bár Mia egy idő után bevallotta neki, hogy ő mindenről tud, Soulness féltette a lányt a következményektől. Liona nem köpött az újságoknak, bár ki tudja mi járt éppen a fejében. Vészesen közeledett a nyár, és mire mindenki észbe kapott már június közepe volt, az az idő amikor a fiúk pihentek, és az iskola megszűnt létezni. És Soulness kezeléseinek ideje… A fiú gyűjtött egy kis erőt, és bár még csak Micha tudta a bandából a titkot bíztatására eltervezte, végigcsinálja a kezeléseket, de Svédországtól távol Magyarországon. Már minden készen állt az indulásra, és bár Mia erről egy mukkot sem tudott, Soulness nagyon izgult. Érezte ez a nyár más lesz mint a többi…

A reggeli napsugarak zavarón tekingettek be a repülőgép üvegén. Soulness mocorogni kezdett, megfordult. Érezte a napsugár tovább melengeti hófehér bőrét, mintha csak Mia csókolná az arcát. Mosolygott.
Álmaiban megint a lánnyal volt. Ott feküdt mellette, és simogatta a lány haját.
- Nagyon szeretlek! –Bújt hozzá a lány, Soulness beleremegett a lány égető bőrének érintésébe. Végigsimította Mia karját. Aztán hirtelen egy visító gyermekhang ütötte meg a fülét.

- Apa! Apa! –A következő pillanatban egy kislány rohant be az ajtón, virágzó pofival. –Végre! Azt hittem megint alszol! –A kislány odarohant hozzá, felmászott az ágyukba egyenesen az ölébe.
- Aludj még! –Mia elfordult tőle, Soulness értetlenül nézett a gyerekre. Az ő lánya lenne? Körülnézett. Egy hálószobában volt, egy óriási méretű családi házban. A függönyök sötétítővel voltak elhúzva. Mindenhol a legmodernebb bútorokkal.
- Apu! Mesélj! Légy szíves!
- Mit? –Bökte ki megilletődötten. Eddig nem is foglalkozott a gyerekkel, most meg hirtelen lett egy lánya?
- Az együttesről! Apu! Megígérted!
- Mit ígértem meg prücsök!? –A gitáros meghökkent. Prücsök? Tisztán hallotta hogy ezt a szót mondta. Méghozzá ismeretlen nyelven, de mégis értette.

- Mesélj neki, addig úgy sem hagy békén… - Mia megfordult, és elmosolyodott. Kész nő lett belőle, valami gyönyörűen nézett ki.
- Azt amikor megismerkedtél anyával! –A kicsi ujjongott…
- Hogy? –Soulness felnyitotta a szemét. Még mindig a repülőgépen volt. Kinézett az ablakon. Bármikor leszállhatnak. Mindjárt. De mit jelentsen ez az álom?
- Siess kicsim, el fogsz késni! –Aurél benyitott lánya szobájába. Igen itt volt az tanulók legboldogabb napja.
- Megyek apu, nyugi! –A lány felkapta a blúzát, és ránézett az íróasztalán heverő képre. –Szeretlek kedves! –Motyogta majd, kisietett.
- Na végre azt hittem már…
- Apu el fogunk késni! –A lány beugrott az autóba.
- Ezt mondtam! Barbara gyere már! –A férfi nyugtalanul beült a volán mögé.
- Itt vagyok! –Barbara is beült. –akkor induljunk…

Végigment a műsör kint az udvaron. A végén kihívta az igazgató azokat az embereket, akik versenyeket nyertek, vagy a bizonyítványuk kitűnő lett. Miát is kihívták. Az igazgató egy könyvel, és egy oklevéllel ajándékozta meg. A lány a tömeget nézte, és hirtelen feltűnt egy ismerős napszemüveges alak a sor végén. Nem hitt a szemének. Ő, itt? Lehetetlen! Miután végleg vége lett a műsornak a szemével kereste az alakot az emberek között, de nem lelte sehol. Egy kicsid elszomorodott, hogy csak képzelődött csupán. És ekkor valaki hátulról átkarolta.
- Miért nem tudok magyarul? Meg kéne tanulnom ezt a nyelvet is, különben nem fogom érteni miért dicsérnek meg téged.
- Hmmm… Ez az illat… Ez a hang…Mintha ismernélek valahonnan…- A lány hátrafordult, és átkarolta őt. Soulness egy fekete rózsát hozott neki, erre a következő pillanatban Mia hevesen szájon csókolta.
- Meglepetésnek szántam. Meg hogy idejövök azt is. –Soulness mosolyogva magyarázkodni kezdett, fekete fürtjei finoman homlokába hajlottak. Hosszú idő óta ez volt az a pillanat amikor magáénak tudhatta a világ legboldogabb férfija mondatot. Mert ez a pár korántsem volt olyan fiatal mint ahogyan azt a többi irigykedő szempár hitte. Soulness, és Mia között volt egyfajta kötelék. Komolyabb mint a szerelem, sokkal fontosabb volt nekik annál. Mia felnevetett, és ismét forró csókcsatát vívtak.
- És ahogy elnézem még egy csinos kis öltönyt is felvettél, hogy ne tűnj ki a tömegből. Kész úriember lettél!

- El kell, hogy szomorítsalak. Ilyen ruhát most vettem fel először a nyáron, de abban már biztos vagyok, hogy nem veszek fel többet.
- Pedig nagyon kívánatos vagy benne, tudod?
- Most jobban örülnék, ha megfosztanál ettől a ruhától, mert két perc, és meggyulladok.. –Soulness kinyújtotta a nyelvét, mint egy lihegő kutya, de ennek az lett e következménye hogy Mia ismét lekapta a két lábáról.
- Jól van na… Gyere, mutatok egy helyet, ahol átöltözhetsz, jó?
- Briliáns… Soulness megindult Mia után az udvaron.
- Most nem, de este nem menekülsz tőlem, arra számíthatsz. Kint várlak az ajtónál majd.
Bekísérte az egyik fiúvécé elé.
- Olálá! Na öltözz át gyorsan, jó?

Ment is be… Öt perc múlva, ismét egy laza srác állt a Mia lába előtt fekete pólóban, és farmerban. Mia társai el nem tudták képzelni ki az ott vele, és hol irigy, hol, pedig vágyakozó pillantásokat vetettek rá. Cassandráék intettek neki, bár tudták hogy Mia most csak Soulnessel fog foglalkozni. A szülők furcsállták lányuk viselkedését, ekkora összhangban még ők sem voltak.
Lassan kisétáltak az iskolából. Mia elköszönt a barátnőitől, aztán minden figyelmét szerelmére fordította.
- Úgy jó lesz, hogy először hazamegyünk, én átöltözök, aztán körülnézünk a városban?
- Tökéletes…
- És van cuccod? Mert akkor azt is hozni kéne a lakásba…Gondolom biztos nem azért jöttél, hogy megnézz, és már mész is vissza, nem?
- A cuccom a portán van… - Soulness elmosolyodott. Olyan végtelenül gondtalannak tűntek, pedig mindkettőjükben úgy éltek az emlékek, mint az elevenen lobogó tűz.

Tény, nagyon sokat nevettetek haza fele menet. Mia nagyon örült neki, hogy Soulness végre ott van vele, és hogy együtt tölthetik a nyári szünetet… Beléptek a lakásba.
- Bocs van egy kis rendetlenség, mert nem számítottam arra, hogy szobatársam lesz. –A lány letette a cuccát, nem is számított rá, hogy a fiú a következő pillanatban ölbe kapja, és leül vele. – Honnan tudtad, hogy hol vagyok…? – Örömmel vegyült pillantása, és egy kis félelemmel, egy valamit nem kérdezett még meg.
- Megérzés… És egy kis hazai segítség… - Soulness elmosolyodott, és megcsókolta a lányt. Mia gyöngéden te határozottan eltolta magát, Soulness kérdőn nézett a lányra, mi kifogása van az ellen, hogy másodjára is egymáséi legyenek.
- Nem gondolod, hogy még korán van ehhez? –Egy kicsit ridegen hatott a gitárosra a visszautasítás.
- Vársz valakit?
- A szüleim bármikor hazajöhetnek… - Mia mosolygott.
- Oh… Csókolni azért szabad, nem? –Soulness ismét nekiindult, de a lány megint megtagadta tőle ajkai varázsát.

- Várj! Beszélnünk kell! Soulness! –A lány nevetni kezdett, mikor a fiú játékosan az ágyra teperte, és mellé heveredett.
- Mondd! –Derült a lányra, mióta Miával volt, nem tudta mi lett vele, boldog volt, mintha nem is lenne semmiféle betegsége, nem kélne semmitől félnie, hiszen itt van Mia, és vele neki minden jó.
- Fájni fog a kérdés… Mikor kell menned a kezelésre? –Mia érezte Soulness rámered.
- Azt hiszem valamikor a jövő hét elején… - Válaszolta elfogultan, elment a kedve mindentől.
Mia érezte, hogy hibát követett el, ezért a következő pillanatban rácsapta a fiú fejére a párnát, amiből heves párnacsata kerekedett, majd szenvedélyes csókolózásba fulladt. Miának teljesen kiment a fejéből, hogy a szülei bármelyik percben megjöhetnek, csak a szerelmének bőrét akart újra érezni, a bársonyos simogatását, melyek között olyan jónak találta révedezni…

Kattant a zár, Mia felkapta a fejét.
- Ajaj! –Suttogta felpattant Soulnessről, és kiült az ágy szélére.
A gitáros rátekintett, nem látta nagyon értelmét, Mián látszott, hogy tüzes csókcsokrokkal árasztották el egymást, teljesen szanaszét állt a haja, Soulnessen pedig a póló félig felhúzva ékeskedett. Amint azt várták, Barbara hamarosan benyitott. Meghökkenve nézett a fiúra.
- Sziasztok! Te itt? –Nézett Soulnessre, a következő pillanatban jutott az eszébe, hogy a gitáros nem beszéli a magyar a nyelvet. Soulness felült, a póló visszahullott a lapos hasára, halkan motyogott egy „Good morning”- ot amit még a nő is értett.
- Mia kijönnél egy percre…? –Kérdezte, mire a lány felpattant a helyéről.
- Csinálhattok, amit akartok, de ez az idegen nem alszik az én házamban! –Kezdett anyja bele a szónoklatba.
- Ő nem idegen! –Mia visszavágott, eltervezte Soulnessel marad, vele lesz amíg a fiú akarja, és itt lesz Magyarországon.
- Ne feleselj!

- Barbara, légy szíves! – az apja is meghallotta a veszekedést.
- Aurél hagyjuk ezt! Ő egy idegen férfi! És itt a lakásban…!
- Nem gondoltam, hogy ekkora baj lesz, ha idejön! –Mia kitört. –És most hol aludjon? A híd alatt?
- Van neki pénze, majd talál magának valami jó helyet…
- Igen? Te ezt ilyen egyszerűen el tudod intézni?!– Mia majdnem felrobbant, berobogott a szobába. –Azt hittem elfogadod őt, de… de nem tudod…! És nem is akarod!
- Mia, nem tudom feldolgozni azt a tényt, hogy te addig kajtattál a G.O.D gitárosa után, amíg az meg nem szánt téged!
- Nem kajtattam, és nem szánt meg…Szeretem őt, és ő is, különben nem jött volna ide…
- Mert itt olcsóbban kezelik őt! Azt hitte ingyen lakhat itt!
- Nem hitt semmit! Hogy tudsz róla ilyeneket feltételezni?

- Mi van? - Szegény Soulness értetlenül figyelt a lányra, akire rájött a pakolási kényszer. Tudta róla van szó, és hogy a lánynak nagy gondja fog származni abból, hogy ő itt van.
- Elmegyünk egy olyan helyre, ahol megértenek minket… - Mia hamar összepakolt.
- Mia, tudom miattam van a gond, de…
- Soulness, te hozzám tartozol… szeretlek, és nem hagylak egyedül… megígértem neked…
- Úgy gondolod? –Soulness elvörösödött.
- Igen… - Mia felhúzta a cipőjét. –Gyere… Keresünk egy hotelt…
Soulness felkelt, nyújtózott egyet. Nem volt hozzászokva ehhez a meleghez, náluk Svédországban nem volt ennyire meleg. Egy légkondis szobában sokkal jobban érezte volna magát, mint itt egy dög meleg panellakásban. Megfogta a lány derekát, és magához húzta.
- Biztos hogy te is jönni akarsz?

- Nem foglak egyedül hagyni… Már nem bírtam nélküled…- Mia kimenekült Soulness öleléséből. Felkapta a táskáját, és indultak.
- Mia, hova készülsz azzal a táskával?
- El… Ha ő nem maradhat én sem fogok! –Mia kézen fogta Soulnesst, és húzni kezdte.
- Mondj valamit Aurél! –Barbara hisztisen tekintett lánya után.
- Mia! –Az apuka utána rohant. A lány megfordult. Aurél rátette a kezét a vállára. –Vigyázz magadra, szeretünk! –Elővette a pénztárcáját, és adott egy kis pénzt a lányának. Mia bólintott.
- Nem azt mondtam, hogy még bíztasd is! –Mia anyja teljesen összeomlott…
- A szüleid nagyon ki vannak borulva…? –Soulness csöndesen nézte Miát, aki elmélyülten sétálgatott mellette.
- Csak anyu…
- Szép dolog hogy félt…
- De nem ennyire…
- Mia nekik te vagy az egy szem lányuk, ez most úgy jön ki hogy elveszlek tőlük...
- Nem tudom, erre mit mondjak… Én veled akarok lenni… Amikor veszekedtünk akkor is… - Miában elakadt a szó, nem szerette felidézni ezeket az emlékeket, napokig rémálmok gyötörték. –Akkor folyamatosan azt szajkózta anya, hogy ő megmondta hogy nem megy veled…
- Nincs ebben semmi különös… Az én szüleim is ilyenek voltak annak idején…
- Miért?
Soulness megállt egy percre.
- Melegem van, vegyünk egy fagyit… Én fizetem… Közben mindent elmesélek…
Mia nem tartotta rossz öltetnek, és sajnálta a gitárost, hogy pont a legmelegebb hónapokban jött.
- Nem tudok ellenállni az ajánlatnak… - Mosolygott szelíden a fiúra. –Tegyük le addig a cuccot… Oda… - Mia egy padra mutatott.

Soulness leült, fáradt volt, és izzadt. Ez az árnyék, és a kellemes szellő ami felborzolta tincseit, eléggé felfrissítette. Nézte a lányt, ahogy rendel, és az álmán gondolkodott. Talán egy jövőkép volt? Mia, és ő végleg együtt marad? De jó lenne…- Soulness felnézett az égre, ahol egy kisebb fecske repült el. Semmi kivetni valót nem talált abban hogy az álom a jövőt tükrözze. Minden vágya az volt hogy a lányt végleg maga mellett tudhassa, biztonságban, és nyugalomban. Azt is tudta hogy ezek a szörnyűségek amik nem régen történtek velem és Miával, bizonyosságot mutattak a kapcsolatuk szilárdságát illetően. –Végül is… Állapította meg Soulness. –Nem is lehet olyan rossz itt lakni… - Ismét körbefutott a pillantása a tájon. –Stockholm nem ilyen… Modernebb, de nem ennyire élettel teli, ennyire üde… És friss… És…Jujj, de hideg! –Soulness ijedtében elfelejtette hol van, és fenékre ült a betonon.

Mindenki, aki ott volt értetlenül nézett rá, majd óriási nevetésben törtek ki. Hátranézett, Mia is nevetett, két fagyival meg egy jéghideg colával a kezében. Soulness is elmosolyodott. Nem volt olyan pillanat, mikor ne örült volna a lány jelenlétének.
- Nagyon megijedtél? –Mia nyújtotta a szabad kezét, Soulness megrázta a fejét, és Miába kapaszkodott. Mikor felállt, először ránézett a lányra, majd a fagyira.
- Nem mondtad milyet kérsz… - Vetette oda a lány neki.
- Igazad van, tényleg nem mondtam… - De köszi… - Elvette a lány kezéből az egyik tölcsért.

Mia leült Soulness mellé, érdeklődve figyelte a fiút, bizonyára nem sokszor evett fagyit, mert szinte rögtön leette magát. –Hogy az a… - Motyogta Soulness, törölgetni kezdte a farmerjáról a maszatos fagylaltot. –Tehát, amikor először volt barátnőm, azt mondták, hogy csak azért van velem, mert a pénzem kell, neki, és nem én…
- És mi lett a vége…
- Semmi… a lány aztán megunt és lelépett… - Soulness csak úgy egyszerűen mondta, Mia nem látta benne azt a szerelmet, amit akkor érzett mikor a fiú Lionáról beszélt. –Csak 15 voltam…- Hozta fel Soulness mentségül.
- Akkor tehát vele… - Mia utalóan nézett a fiú zöldes csillogó szemébe.
- Hja… igen… de aztán megbántam… Mivel másnap otthagyott…
- Miért?

- Mert nem tetszettem neki? Nem tudom, előfordul az ilyen…
- Már csak azért kérdeztem, mert nagyon könnyelműen beszélsz róla…
- Ez nem könnyelműség… Ő volt az suliban a bombázó, nekem meg kellett valaki, akinek van hatalma, emellett nagy szerelmem a gitár volt, akkor is… Nem éreztem semmit iránta… olyan Britney Spears
féle…
- Akkor te ilyen Britney Spearsekkel járogatsz?
- Neeem… az hiba volt, mert akkor az számított hogy kit hívsz a „csajodnak”.
- Tiszta magyar! –Nyögött fel Mia.
- És te? Te hány fiút szédítettél rajtam kívül?
- Egyet…
- Ezek szerint nem vagy nagy pasi faló… Ennek örülök…

- Ezen most megsértődtem! Én pasi faló?! Kikérem magamnak! –Mia felemelte a fejét.
Soulnessnek eszébe jutott hogy a lányra csöppenti véletlenül a fagyit, de aztán sokkal jobb dolog jutott az eszébe. Belenyalt a fagyijába, és szenvedélyesen megcsókolta a lányt. Mia meglepődött, aztán ő is viszonozta a fölöttébb édes csókot.
- Talán nem itt kellene… - Mia eltolta a kezével Soulnesst. Mindkettejük fagyija szétolvadt. –Amúgy finom a fagylaltod…
- Talán nem kellene ennyire ellenkezned… - Soulness mint ha mi sem történt volna letörölte a kezéről a jeges ragacsot.
- Én nem is ellenkeztem… de… - Mia alig jutott szóhoz.
- Van egy ötletem…
- Mi?
- Mivel ennyire emlegeted a pophercegnőt, megtapasztalhatod hogy él…

- De én nem… Soulness miben settenkedsz már megint, nem szeretem, amikor így nézel…- Mia rémülten tekintett a fiúra, akinek furán megcsillant a szeme. Ez azt jelentette, hogy a gitáros fejében, újabb elképesztő dolog van készülőben…
- Megmutatnád, melyik a legszínvonalasabb hotel? –Soulness titokzatosan elmosolyodott.
Mia egy kis gondolkodás után bólintott, nem tudta mire gondol most a fiú…
- Nem értem még mindig hogy mit akarsz itt… - Motyogta zavartan Mia. Egy óriási luxushotelben voltak, ahol mindenki ünnepi ruhában pompázott. Már az elején kellemetlenül érezte magát, és ez még csak fokozódott benne, mikor az egyik őr kiszúrta magának őket. Soulness elvett egy névjegykártyát a pultról, és kihúzta a lányt.
- Mit művelsz? –Mia meglepve figyelte szerelme őrültebbnél őrültebb ötleteit.
- Mindjárt meglátod… - Soulness mosolyogva a füléhez emelte a kagylót, vett egy mély levegőt, és beszélni kezdett, civilizált angol főúri hangon. –Van még hely az elnöki lakosztályon, kérem? Sürgős!
Egy percig nem szólt bele senki, majd kihallatszott a válasz, amitől Mia majdnem gutaütést kapott.

- Igen uram, van még egy hely…
- Mit csinálsz megőrültél?! –Mia pattogni kezdett, tudta, hogy egy vagyon abban a hotelben még egy éjszaka is. Aztán eszébe jutott. A fiú bármit megvehet, hisz úszik a pénzben. Már megint a különbségek jutottak eszébe. Hogy ő mennyire más mint Soulness… Neki még egy rendes táskáért is hónapokig kell güriznie, de Soulness egy csettintésre megszerzi. Benyúlt a zsebébe, kicsúsztatta a pénzt, amit az apja adott neki.
- Ez kábé egyetlen éjszakára elég, a legalacsonyabb osztályon… - Morogta szomorúan. Talán Soulness le akarja pattintani őt? De miért?
Soulness letette a telefont. Észrevette Mia fura hangulatát, ahogyan egy kicsit szégyenlősen pillant rá, egy kicsit megvetve magát, hogy nem fog soha olyan jól keresni mint a kedvese.
- Mi a baj?
- Nem tudom kifizetni…