Történetek

Nem akarta már megérteni. Fel akart menni az apjához, felmenni, és megnyugodni hogy minden rendben, mégis ismerik őt, mégis létezik. Felrohant a lépcsőn. Emlékezetből tudta, hol van apja irodája. Ahogy felért így nyugtatta magát. Semmi baj, itt van, majd ő megmondja, hogy létezem, majd megmondja, hogy ismer. Tenyerén érezte már a kilincs hidegét, mikor eszébe ötlött: és ha mégsem? Ha mégsem létezik senki emlékeiben? Benyitott az irodába. Apja felnézett asztala mögül.
- Segíthetek...

Eltelt a tíz perc, és az ellátóhajó meg is érkezett. Kiszállt a raj és elkezdték cipelni a lőszert is hozzánk. Félúton jártak, amikor az arachnidok újabb rohamot indítottak. A raj beért, de a pilóta és a gép, az ottmaradt, fél perc sem kellett és szétszedték. Mi meg csak lőttünk és lőttünk mint az őrültek. Már a géppuska csöve vörösen izzott, amikor a rohamnak vége lett. A tájat körben mindenhol döglött bogarak tarkították, meg az undorító zöld vérük volt mindenhol. Újabb rádiózás után...

Nem hittem volna, hogy egy gyereket ilyen sokáig tart elaltatni. Már 10 óra volt, amikor végre kiszabadultam a szobájából. De mielőtt elaludt volna, megígértettem vele, hogy nem szól a buliról a szüleinknek.
Amikor leértem, a hangulat már a tetőfokon volt. (Ami nálunk nagyjából annyit jelent, hogy már senki sem volt józan.) Tamás még mindig ugyanott ült, és meredt a semmibe. Odamentem, és megkérdeztem, hogy kimenjünk- e levegőzni. Elég ramatyul nézett ki. (Úgy éreztem, nem csak az...

Lába alatt a kavics élesen csikorgott, ahogy lassan haladt előre. Látása egyre jobban kezdett kiélesedni, s most már tisztán láthatta a karmokat a szőrös láb végén. Megfogta a legterebéjesebb faág végét, s kiemelte a vízből. A felkavart víz elnyelte a tetemet, de pár pillanat múlva az ismét kiemelkedett a felszínre. A férfi ijedten felkiáltott, amint meglátta a nem evilági lény emberi szemmel nézve torz testét. Pár lépést hátrált, és már érezte az epe maró ízét torkában és szájában......

Kyra két nap alatt semmit sem aludt. A szíve minden percben egyre kevesebbet vert. Tudta, hogy ha nem kap vért fél napon belül, akkor a szíve leáll, és ő meghal. Akkor már senki nem segíthet rajta. Eszébe jutott valaki. Valaki, akit mindennél jobban szeret. Még így, haldokló szívvel is csak rá tudott gondolni. A mosolyára, amitől a legszilárdabb jég is megolvadna…a szemeire, melyben az érzelmeket mindig meg tudta fejteni. Nem hitte volna, hogy a vámpír létben is megtalálhatja a boldogságot......

A léptek már szinte alatta kopogtak a betonúton. Hallotta a menekülő férfi lihegését, prüszkölését. Lépései lassan elvesztették ritmusukat. Ebből a lány rájött hogy áldozata már fárad. Tudta jól hová tart és ilyen tempóval meddig érhet el. Ezért levágva az utat átrohant egy gyárépület tetején és leugrott a túloldalán tátongó szakadékba. Megkapaszkodott egy tűzlétrában hogy fékezze a zuhanást, de rögtön el is rúgta magát a faltól...

Képzeld el, hogy felfedeztél egy átjárót egy
bárhuzamos világegyetembe! Képzeld el, hogy ezernyi különböző
világot járhatsz be, ahol az évszám ugyanaz, és te is önmagad vagy, de minden más megváltozott. És képzeld el, hogy nem találsz haza...

- Ha nem is örökre de 29 évre biztosan. – mondta Quinn.
- Akkor most mi lesz? – kérdezte Wade.
- Vissza kell mennünk a városba, és vissza kell szereznünk az időzítőt… 30 órán belül. Különben várnunk kell 29 évet......

A doboz felé nyúlt, lepattintotta a fedelét. Két szem tabletta volt benne. Kiejtette őket a tenyerébe. "Mint egy szempár. A halál szemei."
Tudta mit kellene tennie, de nem mozdult a karja. És nem a betegségtől. A pohárra pillantott. Tartalmán tükröződött az égő képe. Hirtelen bátorság öntötte el. Szájába kapta a két szemet. Gyorsan a víz felé kapott. Szinte döntötte magába az élet utolsó cseppjeit...

A nap nemsoká felkel. Milyen más most egy napkelte, azokhoz a régi időkhöz képest! Most még jó pár percet kell várni, hiszen hatalmas épületek takarják el, bármennyire is próbálkozik beteríteni fényével a mocskos utcákat. Néhány sikátor még így is hideg, nyirkos, bűnözőknek való hely. Régen az ember kilépett a háza ajtaján, és már csodálhatta a gyönyörű látványt.
Gyönyörű? Persze, én mondom, hogy gyönyörű, amikor már réges-rég nem láttam napfelkeltét. Leszámítva a tévében, moziban...

Hé... Nem nyílik az ajtó. Biztos csak beragadt. Nem zárhattak be. Nem létezik. Azt hallottam volna. Vagy mégsem? Nem. Ez lehetetlen. Bezártak. Ne ess pánikba. Nem szabad. Most nem. Biztos meg lehet oldani. Mindent meglehet. Nézzük sorra, szépen, logikusan. Ajtó. Kilincs le. Nem mozdul. Ablak. Kilincs forgat. Ez is zárva. Minek zárnak egy irodában ablakokat úgy be, hogy ne lehessen kinyitni ...