Rock Lady 1

1. fejezet

Valahogy mindig is vonzott a tánc, még akkor is, amikor csak 8éves voltam. Emlékszem, mennyit nyaggattam anyát, hogy írasson be egy tánc suliba. Kezdetben nem jártam sikerrel, hiszen a legközelebbi iskola 30km-re volt tőlünk. Nem várhattam el tőle, hogy mindig behordjon, amikor apa este jött haza, neki pedig vagy a házi munkával kellett foglalkoznia, vagy a húgomat vitte bölcsödébe, de a legtöbb baj mégis a bátyámmal volt. Olyan sok rossz ügybe keveredett az idióta és rémisztő haverjaival, hogy gyerekként én azt még fel sem fogtam. Nem értettem, hogy mi jó abban a zenében, ami majd’ szétveti a házat, és azt sem, hogy miért kell a bátyámnak úgy kinéznie, mint egy lánynak, mert időközben bizony arra is felfigyeltem, hogy rohamos sebességgel nő a haja. És ahelyett, hogy fodrászhoz ment volna, könyörgött apának, hogy megtarthassa. Aztán időközben rájöttem, hogy nem is olyan rossz az a zene, és hogy a barátai jó fejek. Most így, 15 évesen imádom a Tankcsapdát, a Pokolgépet, a Metallicát, az Acceptet, Marilyn Mansont, de legfőképpen az Ossiant. Egyszerűen oda vagyok érte. No meg a tánc… 2éve hivatalos stendertáncos versenyző vagyok. Hogy ez hogy fér össze? Magam sem tudom.

Megkedveltem a bátyámat, Ákost és mostanában, néha nagyszerűen el tudunk beszélgetni. Ma estére is a haverjait várjuk, hogy egy jó bulit csaphassunk anyáék távollétében. Remélem itt lesz Tamás is. Ő az egyik öccse Ákos osztálytársának az egyetemen, és hogy is mondjam… amikor először megláttam, azt hiszem, rögtön megtetszett. Akkor odajött hozzám, és beszélgettünk is. Ez egy hete volt, azóta nem találkoztunk.
Felmentem a szobámba, és elkezdtem öltözködni. Nem rég vettem egy fekete farmert, és úgy gondoltam, ez most pont megfelelő lesz, hozzá egy fekete Ossian feliratú felső. A szememet imádtam feketére festeni. Elővettem a szempillaspirálomat és az éjfekete szemkontúr rajzolómat. Amikor készen álltam, lementem a bátyámhoz megnézni, hogy ő mit csinál. Szokásához híven semmit…a kanapén terpeszkedett, és a Vivát nézte.

- Hello hugi! Huh, de kicsípted magad.- mosoly terült szét az arcán, majd folytatta.- Ha érdekel, mert tudom, hogy érdekel, akkor elmondom, hogy Tomi is itt lesz.- most nagyon elpirulhattam, mert láttam az arcán az örömöt, hiszen sikerült kellemetlen helyzetbe hoznia.
- És akkor mi van?- próbáltam minél határozottabb, és meggyőzőbb lenni. De ez hogy sikerülhetett volna, ha a lábam remegett?
- Jó-jó, nem bántalak, mert nem árultál be anyának azért, mert elszedtem tőled a zsebpénzedet. Ez dicséretes!
- Köszönöm, igazán rendes vagy.- válaszoltam szemrehányóan.
Nem telt el 10perc, de már szállingózni kezdtek a vendégek. 3. csengetésre én mentem ajtót nyitni, mert a bátyám el volt foglalva a sörnyitogatással. Hatalmas meglepetésemre Tamás áll az ajtóban, a keretnek támaszkodva. Amikor megláttam, majdnem kiugrott a szívem.
- Szia!- én meg sem tudtam szólalni, ezért ismét ő szólalt meg.- Szuperül nézel ki.- most már tényleg mondani kellene valamit!
- Te is jól nézel ki. Fáradj beljebb!- nagy nehezen ennyit tudtam kinyögni. Valójában pedig át szerettem volna ölelni, és szenvedélyesen megcsókolni, és elmondani neki, hogy mennyire helyes.

Amikor bementünk, mindketten leültünk a kanapéra, mert a többiek éppen a saját söradagukkal foglalkoztak.
- Te nem kérsz?- kérdezte kedvesen, de az az igazság, hogy én még sohasem ittam tömény alkoholt.
- Köszi, de most nem kérek.- elnézően bólintott és elindult a konyha felé. 2perc múlva egy pohár sörrel tört vissza, leült mellém, sokkal közelebb, mint a múltkor és a karját rá akarta tenni a vállaimra, de ebben a percben megtörtént az, amitől féltem. A húgom álmosan pislogva jött le a lépcsőn, és ott állt meg előttem a macis pizsamájában.
- Niki, kérlek, olvass nekem mesét, mert nem tudok aludni!- hogy ez a lány mennyire el van kényeztetve! Már 9 éves, de még mindig mesét kell olvasni neki. Én már ilyenkor regényeket olvastam saját magamnak. De erről nem ő tehet, csak anyáék.
- Jól van, mindjárt megyek, addig bújj be az ágyba.- Tomira néztem, de ő csak a földet tanulmányozta, kezdett az agyára szállni a pohár sör.- Nemsokára visszajövök. Kérlek, ne haragudj!

Nem hittem volna, hogy egy gyereket ilyen sokáig tart elaltatni. Már 10 óra volt, amikor végre kiszabadultam a szobájából. De mielőtt elaludt volna, megígértettem vele, hogy nem szól a buliról a szüleinknek.
Amikor leértem, a hangulat már a tetőfokon volt. (Ami nálunk nagyjából annyit jelent, hogy már senki sem volt józan.) Tamás még mindig ugyanott ült, és meredt a semmibe. Odamentem, és megkérdeztem, hogy kimenjünk- e levegőzni. Elég ramatyul nézett ki. (Úgy éreztem, nem csak az italtól.) Leültünk a kerti padra, és vártam, hogy megszólaljon.
- Miért jöttél ki velem? Egyedül is sikerült volna.- olyan ártatlanul nézett, és olyan kómásan.
Mindezt összefoglalva tiszta sor, hogy miért akartam megcsókolni. De rájöttem, hogy ez mégsem volt jó ötlet. Ahogy közel hajoltam hozzá a pia és a cigi szagának keverékétől rögtön rosszul lettem. Már nem tudtam mit csinálni, mert magához húzott, és ő tette meg az első lépést. Nem is lett volna olyan rossz, ha nincsenek azok a negatív tényezők, amiket az imént felsoroltam.

Bár még nem nagyon tudtam mihez hasonlítani, mert életemben csak ő a második, akivel ilyen kapcsolatba kerültem. Aztán a nyakamat kezdte szagolgatni, és olyat tett, amit azért nem hittem volna. Képes volt a fogaival a nyakamba harapni!!! Legszívesebben megöltem volna, annyira fájt. Ellöktem magamtól, és berohantam a házba. Arra gondoltam, hogy ha látszani fog a nyoma, tutira nem éli meg a holnapot! 2nap múlva verseny! Felmentem az emeleti fürdőszobába, és a tükörben mustráltam magamat. A hosszú, barna hajam hátralöktem az útból, és akkor megláttam…pár kicsi apró fognyom, ami már most kezdett bekékülni! Dühösen berúgtam a fürdőszoba ajtaját és rájöttem, hogy már semmi kedvem lemenni oda. Úgy, ruhástul befeküdtem az ágyba, és nem sokkal később el is aludtam.

Az országos verseny sikeres volt. A párommal 2. helyen végeztünk. Péter igazán jó táncos, így nem volt nehéz a dobogóra kerülés. Szerencsére már a harapás helye is kifakult. Fáradtan zötykölődtem haza a busszal, és majdnem kiestem az ajtón. Ákos zenét hallgatott, erre már akkor rájöttem, amikor még csak az utca elején jártam. Úgy döntöttem-mivel nem volt otthon senki-, hogy elmondom neki a jó hírt, miszerint megyek Európa bajnoksága 1hónap múlva. Bekopogtam hozzá. Hogy is gondolhattam, hogy meghallja? Aztán végül is benyitottam a szobájába. Balszerencsémre Ákos éppen öltözködött. Egyáltalán nem volt rajra semmi! Mivel észrevette, hogy bent vagyok, nem mentem ki, csak megfordultam. A számítógépén éppen a Tankcsapda Nem hagylak című száma ment. Odament és kikapcsolta.
- Hello hugi! Most már megfordulhatsz!- megfordultam, és örömmel láttam, hogy már legalább alsó van rajta.
- Ne haragudj, én kopogtam… elképzelhető, hogy nem hallottad.- mondtam, és leültem az ágyára.
- Igen, az lehet… na mesélj, mi volt?- lecsüccsent mellém törökülésben, és várta, hogy mindenről beszámoljak neki.
- Semmi különös… megyünk az Európa bajnokságra, mert 2.-ok lettünk.
- Hát ez nagyszerű, gratulálok! Nekem is van egy jó hírem. Holnap itt koncertezik a Tankcsapda. Mit szólsz hozzá?
- Ez tényleg jó hír. Mikor?
- Már holnap este 9-kor. Nem igaz, hogy amikor hazafelé jöttél, nem láttad a plakátokat. Mindenki tudja már.
- Elég fáradt vagyok. Asszem megyek is aludni, hogy holnap este ne legyek álmos. Ezt kár lenne kihagyni!- mondtam, és elindultam a szobám felé.

Másnap este alig maradt időm elkészülni, mivel anyának kellett segítenem a sütésben. Fél 9 volt, amikor végre elszabadultam tőle. Gyorsan a kádba vetettem magam, hajat mostam és felöltöztem. Ákos már tíz perce toporgott a szobám ajtaja előtt.
- Gyere már! Nem akarok elkésni miattad!
- Jó-jó, megyek!- magamra kaptam a bakancsomat, és a fűzővel mit sem törődve elindultunk a kocsi felé. Alig 5perc alatt odaértünk. A téren már nagy volt a tömeg, és kezdett sötétedni.
- Gyere, menjünk előre.- bátyám elindult utat törni magunknak, és sikerült előre jutnunk. Ott voltak a barátai és… Tamás is. Amikor megláttam, hátat fordítottam neki, ő pedig még mindig nézett. Nagyon haragudtam rá, még akkor is, ha nem volt teljesen magánál.

Lukács Laciék igazán kitettek magukért, tényleg királyak voltak! A közönség őrjöngött, táncolt, tombolt, énekelt. Tisztára önkívületben voltam, amikor megéreztem valaki kezét a fenekemen. Tomi volt az, és örömmel konstalálta, hogy nem kapott rögtön egy pofont tőlem. Odahajolt a fülemhez, és ezt mondta:
- 5perc múlva gyere utánam és talizzunk a tónál!- azzal elindult, és pát másodperc múlva eltűnt a tömegben. Menjek? Ne menjek?
Nagyon gyorsan teltek a percek, és végül elindultam utána. Ahogy kiértem a tömegből rögtön megcsapott a hideg, szeptemberi szél. Hát igen, holnap iskolába kell menni, és még alig tanultam valamit, sőt el se készítettem a vakációs házikat. Ahogy ezen gondolkodtam, megpillantottam Tamást. Ott ült a dísztó partján, egy padon. Odamentem hozzá és leültem.
- Szia!
- Hello!- válaszolta kedvesen.- Bocsánatot szeretnék tőled kérni.
- Semmi baj, már nem is látszik.- mondtam, pedig még mindig látszott, és fájt is a helye.
- Köszönöm, igazán jó barát vagy! Szerintem legyünk haverok! Hm?- azt hittem, leesik az állam. Mi az, hogy legyünk haverok? A haverok talán csókolózni szoktak? A haverok egymás nyakát szívják? A haverok egymás seggét szokták fogdosni?
- Öh… persze… oké!- amikor ezeket a szavakat kimondtam, egy világ omlott bennem össze, egy megvalósíthatatlan gyönyörű álom.- Akkor én megyek.- válasz nélkül felálltam, és elkezdtem visszafelé futni.

Futottam, futottam, és már semmi sem érdekelt. Gyűlöltem az egész világot, és azt akartam, hogy ők is gyűlöljenek! Talán éppen ezért kiabáltam le olyan szemét módon azt a fiút, akinek nekimentem.
- Mit csinálsz, te szerencsétlen hülye?- éreztem, hogy valami hideg ital csordogál a kedvenc Tankcsapdás pólómon. Aztán rájöttem, hogy rum…- Miért iszik egy kis szaros piát? Nem tudod, hogy ettől elveszted az egyensúlyodat?- ha itt valakit kis szarosnak lehet mondani, az inkább én voltam. Ő 10centivel magasabb volt, pedig én sem vagyok alacsony. Látszott rajta, hogy nem fiatalabb, mint én.
- De hisz te futottál nekem…- mondta lesütött szemmel és sűrűn pislogott hatalmas fekete szempilláival.- És ezt nem én akartam meginni. Ne haragudj, hazaviszem és kimosom a felsődet.- tette hozzá gyorsan.
- Oh… még azt is elvárod, hogy fehérneműre öltözzek itt neked? Abból nem kapsz!- válaszoltam közönyösen, pedig rajtam nem is fehér melltartó volt. Még a félhomályban is láttam, hogy nagyon elpirult. Talán épp ez volt a célom…
- Nem úgy gondoltam. Csak kérlek ne légy rám mérges.- mondta, de én válaszra se méltatva mérgesen továbbindultam.
Amikor visszanéztem, láttam, hogy még mindig a földet bámulja, és utána szomorúan pislant utánam.