Pánik

Szép... már megint az irodában hagytam a telefonomat. Egyszer a fejemet fogom már elhagyni. De miért nem ellenőrzöm a dolgaimat akkor, mikor kijövök az ajtón? Vagy mikor esetleg még csak indulni készülök? Most már végül is mindegy... Mehetek vissza. Remélem még nem zárták be.

Huhh. Nyitva.
-Jó estét! Itt dolgozok a 3.-on. Csak a mobilomért jöttem vissza. Fél perc és megoldom.
- Rendben. Menjen csak. A takarító még odafent van. Ő majd becsukja az irodát maga után.
- Nagyon köszönöm.

Hol lehet az az átkozott telefon??? Várjunk csak...ma nem is hoztam magammal. Hogy lehetek ennyire feledékeny? Áhh...

Hé... Nem nyílik az ajtó. Biztos csak beragadt. Nem zárhattak be. Nem létezik. Azt hallottam volna. Vagy mégsem? Nem. Ez lehetetlen. Bezártak. Ne ess pánikba. Nem szabad. Most nem. Biztos meg lehet oldani. Mindent meglehet. Nézzük sorra, szépen, logikusan. Ajtó. Kilincs le. Nem mozdul. Ablak. Kilincs forgat. Ez is zárva. Minek zárnak egy irodában ablakokat úgy be, hogy ne lehessen kinyitni??? Nem hiszem el! Fiók. Kulcs. Ajtó. Nem jó. Bár jönne valaki! Nem kapok levegőt. Jön elő az asztmám is. Ha sokáig nem jutok ki, elfogy az oxigén és megfulladok. De hiszen még csak 39 éves vagyok! Előttem az élet. Se feleségem, se gyerekeim. Senki nem lesz a temetésemen. Egy szürke ember maradok örökre. Senki nem fogja tudni ki vo... Léptek! Ide! Itt vagyok! Eresszenek ki! Halkul. Ne! Ne menjen el! Itt vagyok! Segítség...