A sötétség rejtekében 3.

3. fejezet

Egy árva lélek sem volt az úton. Csak a madarak csiripeltek a parkban, de már épp aludni készültek. Messziről egy kutya vonítását lehetett hallani. Telihold volt… ez egyaránt keltett félelmet az állatokban, de a vámpírokban is. Ilyenkor minden apró neszre, vagy akár valami szokatlan dologra is oda kellett figyelniük. Az ellenséges vámpírok ilyenkor voltak legjobban erejük teljében, hisz ez az éjszaka volt a sötétek éjszakája.
Már több mint fél éve, hogy megismerkedett Adammel. Egyszerűen oda voltak egymásért, és saját gyermekükként nevelték Leilát. Ha éppen nem voltak otthon, egy dadát fogadtak fel. Csakhogy azokkal nagyon sok baj van… Túl sokat kérdezősködtek. Ha ezt már a lány nem bírta, a saját módszereivel vetett véget a kérdezősködésnek. Adam, amikor hazatért, általában a dadát pillantotta meg először a földön fekve.

Időközben a fiú megkomolyodott, egyre inkább hasonlított egy vérbeli vámpírra, mert azelőtt elég gyerekesen viselkedett. Kiváló szerelmes és szerető lett belőle. Sok mindent tanult az elmúlt hónapokban…
Kyra dideregve sétált a park földútján. Már legalább egy fél órája elvált a fiútól, de még mindig nem talált megfelelő áldozatot.
- Jellemző! Ki is lenne olyan hülye, hogy ebben a vérfagyasztó hidegben kijöjjön a meleg szobájából? Csak én… már Adam is biztos hazaért.- gondolkodott magában. Ráadásul a hó is elkezdett szállingózni hatalmas pelyhekben. Ezer apró csillagként hullott a lány sötét hajára és szempilláira. Eltelt még egy fél óra, de semmi. Egy padon meglátott valamit mocorogni. Egy csuklyás hajléktalan volt, aki éppen csöndben aludt. A lány odaoson mellé, és észrevétlenül beleharapott a nyakába. A vére meleg és édes volt, már nem is fázott annyira. A fiú fejéről lehullott a csuklya. Hiszen még gyerek volt…nem volt idősebb Kyránál, sőt! Fiatalabb…a lány lerogyott a pad mellé a friss hóba, és várta, hogy az életet adó vér eljusson teste minden porcikájába. Egy újabb szerencsétlen áldozat. Bűntudata volt. Ha tudta volna, hogy…

Éppen azon gondolkodott, hogy visszafordul, amikor még fagyosabb lett a levegő körülötte. Valami nagyon hideg fonódott a karjai köré. Sokkal hidegebb volt az ő bőrénél.
Amikor megfordult, majdnem elájult a meglepetéstől.
- Hello Kyra! Régen találkoztunk.- persze, hogy ismerte ezt a hangot! Hiszen több mint 200 évig mindig erre a hangra ébredt. Most viszont már nem hallotta benne azt a kedvességet, amire öröm volt ébredni… minden pozitív dolog eltűnt belőle.
- Graham?! Hogy…???
- Hogy lehet az, hogy nem haltam meg? Nagyon egyszerűen. Ittam egy sötét vámpír véréből. Azért jöttem, hogy magammal vigyelek. Már kezdtél hiányoztál.- egy puszit adott a lány ajkaira, mire Kyra elhúzódott tőle.

- Ez azt jelenti, hogy átálltál a rossz oldalra?- Kyra megrovóan nézett a férfi szemeibe- Hát nem emlékszel, hogy mire tanítottál? Arra, hogy annál aljasabb dolog nincs a földön, mint gyilkolni a fajtánkat, és élvezetből ölni gyerekeket. Ez már semmit sem jelent számodra? Azt mondtad, hogy ennél még a halál is rosszabb.
- Amikor majdnem meghaltam, rájöttem, hogy mégsem. Itt kellett, hogy hagyjalak. Ha magammal viszlek, megölnek. De már nem. Én vagyok a vezérük. Hallgatnak rám… és te is olyan leszel, mint én.
- Soha!! Érted?! Soha nem leszek olyan!!! Akkor inkább maghalok!!- a lány szemiben megcsillant a mérhetetlen düh és megvetés. Senkit nem utált még ennyire. Itt áll előtte az, akit 40 éve mindennél jobban szeretett, és akiért bármit megtett volna. De rá kellett jönnie, hogy az idők változnak. Ahogy az emberek és a vámpírok is. Mennyire igaz, hogy a szeretetet csak egy hajszál választja el a gyűlölettől…

- Azt akarom, hogy velem gyere. Szeretlek, Kyra.- hogy miért tűnt olyan valószínűtlennek ez az állítás? A lány maga sem értette. Talán azért, mert nem akart róla tudomást venni, hisz ő már mást szeret.
- Nem hiszek neked.- mondta egyszerűen.- Van valaki, akit szeretek. És az nem te vagy.
- Tudom, kire gondolsz. De ő nem érdemel meg téged.
- Mert te igen,… mi?- Kyra magasra húzta a szemöldökét. Nem értette, hogy honnan veszi azt Graham, hogy még mindig őt szereti.- Engedj el, különben megöllek.
- Nem tudsz. Az elmúlt 2 órában két vámpírt öltem meg. Az erejük az enyém.- gonoszan elvigyorodott és közelebb ment a lányhoz.- Ne mond, hogy nem volt finom a vére annak a fiúnak. Kiélvezted… láttam.
- Tévedés volt. Nem hittem volna, hogy egy ilyen fiatal gyerek itt fekszik egy parkban. Nagyon éhes voltam.- Graham odahajolt a lányhoz, és meg akarta csókolni. De Kyra nem engedte, ellökte magától, és a férfi legalább 5 métert repült.
Hangos puffanással landolt, de rögtön felkelt, leporolta a havas kabátját és odament a lányhoz.
- Ezt nem kellett volna. Most pedig velem jössz!! Addig foglak kínozni, ameddig nem leszel engedelmes!
Adam 3 órán keresztül kereste Kyrát, végül úgy döntött, riasztja a többi vámpírt is.

***

Mindenhol sötétség és hideg. Ezt érezte a lány, amikor felébredt egy pincében. Nagyon fájt a feje, de már éppen gyógyulásnak indult rajta a seb. Túlságosan is lassan gyógyult. És ez azt jelenti, hogy több mint egy hete nem evett vért. Több mint egy…hete??? Gyorsan felugrott, és körülnézett, hogy felmérhesse a helyzetet. Nem tartott soká, hogy rájöjjön: az ajtó zárva, és neki vérre van szüksége. Talán egy óra telt el, mire valaki bejött az ajtón. Graham volt az.
- Örülök, hogy végre felébredtél. Jöttem, mert úgy gondoltam, megéheztél.- beleharapott a saját csuklójába és odatartotta a lány szájához.- Tessék, igyál!
- Nem! Nem akarom!!!- ellökte magától a férfi kezét, és megrökönyödve nézte a földet.
- Kíváncsi vagyok, meddig fogod bírni. Talán 2-3 napig? Szerinted?
- Hagyj békén, te hülye állat!!! Remélem, hamarabb meghalok, hogy ne kelljen túl sokáig a képedet bámulnom!- Graham édes mosollyal nyugtázta, hogy sikerült felidegesítenie a lányt. Így hamarabb el fog fogyni az ereje.
- Jól van, itt hagylak, de holnap visszajövök. Szép álmokat!

Kyra két nap alatt semmit sem aludt. A szíve minden percben egyre kevesebbet vert. Tudta, hogy ha nem kap vért fél napon belül, akkor a szíve leáll, és ő meghal. Akkor már senki nem segíthet rajta. Eszébe jutott valaki. Valaki, akit mindennél jobban szeret. Még így, haldokló szívvel is csak rá tudott gondolni. A mosolyára, amitől a legszilárdabb jég is megolvadna…a szemeire, melyben az érzelmeket mindig meg tudta fejteni. Nem hitte volna, hogy a vámpír létben is megtalálhatja a boldogságot. És most itt van az az ember, akit régen szeretett… de már gyűlöli! Tönkre akarja tenni mindazt, amit ebben az életében sikerült felépítenie. Ezt nem szabad hagynia! Már legalább fél napon keresztül ült összegömbölyödve a földön a sarokban mozdulatlanul, de most összeszedte minden erejét, felállt, és nekirontott az ajtónak. Nem ért el vele semmit. Az ajtó ablakrészére kihúzott rozsdás vasrács széle felsértette a karját. Folyt belőle a vér… édes, hatalmas kísértés, hogy belekóstoljon. De… Nem teheti, hisz akkor holnap már nem élne. Nem ihat a saját véréből. Szeretné még legalább egyszer látni, hogy elmondja neki, mennyire szereti. Ha másért nem, hát Adamért, nem fog meghalni!

***

Meg akarom ölni Adamet!- ez volt Kyra első gondola, miután reggel felébredt Graham ágyában. Már 12 napja volt ott, de csak tegnap jutott ki a pincéből. Tegnap ivott a férfi véréből, már önkívületlen állapotban volt. Mára viszont minden baja elmúlt, viszont úgy érezte, hogy teljesen normális, ha mindenkit meg akar ölni. Most is ott aludt mellette a férfi. Csak egy fél méter, és újra kaphatna a véréből. Nem csak pár kortyot, hanem sokkal többet. Kajánul elmosolyodott és odahajolt a nyakához. Kinőttek a fogai, de mintha ezt Graham megérezte volna. Hirtelen kinyitotta a szemeit, és karjánál fogva lenyomta a lányt az ágyra, és mellétérdelt.
- Jó reggelt édesem! Látom, felébredtél.- kivillantotta éles fogait és elmosolyodott.
- Öh… igen. Elengednél, légyszi?- Kyra az ártatlanság mintaképét próbálta utánozni.
- Először mond el, hogy mit akartál csinálni!
- Tudod te azt, akkor meg miért kérdezed? …Már megint éhes vagyok.- a férfi engedett a szorításból, és a lány kirántotta a karját.
- Nem vagy éhes, inkább gyilkolni akarsz. Tegnap este megölted a szakácsomat és a szobalányt is. Engem is meg akarsz…? Nem volt elég?- a férfit már kezdte kikészíteni a lány akaratossága.
- Meg akarom ölni Adamet!- mondta elszántan a lány, és mintha Graham fejében lámpát gyújtottak volna.
- Látod, ez már egy jobb ötlet. Jobb, mintha a személyzetet irtanád.
- Hozd ide nekem! Ma estére akarom ide, a hálószobába! Először egy kicsit szórakozni akarok vele.- Kyra odament Grahamhez és megcsókolta.- Ettől én még mindig téged szeretlek.

Adam nem értette, hogy ez a férfi hová viszi. Csak ment utána, mert azt mondta neki, hogy ő tudja, hol van Kyra. Már lassan egy órája gyalogoltak az erdőben. Egy tompa ütést érzett a halántékán, és elájult. Egy ágyon feküdt, ami hatalmas volt. Mint a lovagregények baldachinos ágyai. Nyílt az ajtó ás belépett rajta egy lány. Csak egy átlátszó köntös volt rajta, de az sem sokáig. Háttal fordult a fiúnak, és a könnyű selyem úgy hullott le a földre, mintha csak egy tollpihe lenne. Hosszú fekete haját előresimította a melleire, végül megfordult. Adamnek ezer kérdése lett volna, de ez hirtelen belefagyott a szó. Még sohasem látta ilyen gyönyörűnek Kyrát.
- Mi az, lélegzel még?- a lány pimaszul vigyorgott és odaült Adam ölébe.- Érzem, máris nagy hatással vagyok rád. Oh…ha tudnád, miért vagy itt tulajdonképpen.- úgy tűnt a fiút ez már egyáltalán nem érdekli. Ledőlt az ágyra, és magával húzta Kyrát is. Még sohasem voltak olyan odaadóak a csókjaik, és a simogatásaik. A lányé azért, mert mindent ki akart élvezni, mielőtt megöli, a fiúnak azért, mert nagyon aggódott Kyráért, de most itt van vele, és… úgy tette magáévá, mintha soha többé nem akarná elengedni, mindig vele szeretne lenni, örökké…

Adam később elaludt, de Kyrában fél órával azután is mélyen élt az emlék. Még mindig remegett a lába, ha az elmúlt órára gondolt, melegség futott át a testén. Nézte a fiút, a tekintete a nyakára tévedt, és ott időzött hosszú ideig. Nem értette, mi történt. Undorodott a gondolattól, hogy megölje azt, akit szeret… nem, nem szeretheti! Kiugrott az ágyból és odaült a fésülködőasztal elé, a tükröt bámulta, bár nem látta magát benne. Mégis odaképzelte az arcát, és ezen keresztül próbálta megfejteni a saját gondolatait. Újra arra gondolt, hogy az lenne a legjobb, ha végezne vele, mert ő Grahamet szereti. Most akkorát hazudott magának, hogy nem bírta megállni, és az öklét belecsapta a tükör fényes lapjába. Az üveg csattogva és csörögve hullott szét az asztalra és környékére. Már Adam is felébredt, és odament Kyrához.
- Mi történt? Jól vagy? - aggódva ölelte át a zokogó lányt.
- Én… meg… akartalak… ölni. - dadogta.
- Tudok mindenről. A vámpírok elmondták nekem. Az a Graham… De ha nem öltél meg, akkor ezt azt jelenti, hogy… még mindig szeretsz.
- Igen… min… mindennél jobban.
- Én is nagyon szeretlek. El kell mennünk innen! Gyorsan öltözzünk fel.

***

20 év múlva 3 furcsa alak sétált az úton. Egy fiú és két lány. Fekete kabátjuk kapucnia az arcukat takarta. Nem rég jöttek ki a közeli erdő mélyéről, és mint aki jól végezte dolgát, úgy társalogtak.
- Köszi, hogy nekem is hagytatok.- mondta a fiatalabb lány.- Rég ettem ilyen finom vámpírvért.
- Oh, Leila, tudod, hogy vámpírokat nem ölünk, csak sötéteket, mert ez lenne a legocsmányabb dolog a világon.- mondta a másik lány.- És ha ölsz, ne élvezd a szenvedő ember kínját, csak a vér ízét. Ez a mi, és az összes többi vámpír létének titka. Ezt sohase felejts el!

VÉGE