Történetek

- Mi? Ezek szerint…te, voltál!
- Igen, ő volt a szerencsés, aki előbb halhatott meg. Nekem kellett megölnöm... Salleri kedvenc játéka, mikor a Mafia törvényei életbe lépnek, mindig a legjobb barát adhatja le a lövést...
- Te egy aljas áruló!
- Én? Ti árultátok el Mr. Sallerit. Ezért halt meg Paul. És ezért fogsz te is! Hát, most mennem kell. Először vagyok itt. Még meg szeretném nézni a műveket. Tudod, azt mondják, egész szépek. Sajnállak, Thomy. Fiúk intézzétek el!...

Erre nekinyomtam a gázt, és hajtottunk ezerrel. A kocsiban lévők észrevettek minket, miközben a reptér felé mentek. Megérkeztek és kiszálltak. Legelőször egy barna kabátos meg sapkás gengszter szállt ki, az volt Morello. Utána ment három gengszter. Az egyik beindított egy repülőt, amire Morello felszállt. A másik kettő meg fedezte őket. Salleri a kocsiban a kezembe dobott egy gépfegyvert és azt mondta:
- Menj, nyírd ki őket! Majd találkozunk...

- Éjszakánként bezárkózóm, és behúzom a függönyöket. Engem megkímélnek, szükségük van rám. A kocsma még az ő fajtájuknak is a legfontosabb dolog egy ilyen porfészekben – Amasra visszafogott, tébolyult hangon felvihogott. – Ám azt hiszem… hamarosan útra kelek. Ezt… nem lehet sokáig elviselni. De lehet, hogy már nekem is késő.
A lovag közelebb lépett a kocsmároshoz, kardját fenyegetően előreszegezve.
- Teniterán kívül is elszaporodtak?
Amasra lassan bólintott.
-...

A pénzt, amit gyűjtöttem nem bankban tartottam, hanem a szobámban az ágyam alatt őriztem egy utazótáskában. Én sem tudom miért, de valahogy mindig az járt a fejemben, hogy eddig mindent magamnak intéztem, ezáltal hamar értelmet nyert nálam az ismert mondás miszerint „ha azt akarod, hogy valami sikerüljön azt magad csináld”. Talán ezért nem bíztam bankra a pénzem. Ezenkívül a szobám mindig is privát szféra volt nagyon kevesen léphettek oda be. A barátaim sokáig nem is értették ezt a „szeszélyemet”...

- Mi a baj? – kérdezte lágy hangon.
Volvand nem felelt. Egy darabig hallgattak, és a csönd most kissé kínos volt.
- Apád az egyetlen tímár Teniterában? – kérdezte a lovag, csak hogy valamivel megtörje végre a hallgatást.
A lány csodálkozva emelte fel a fejét.
- Apám? Apám nem tímár. Földművelő, mint a telepesek legtöbbje. Az iparosok itt szinte mind xwandok. A teniki kormányzat gondoskodott róla...

Érzem, amint megbénulok, nem tudok lőni, sőt a fegyver is kihullik kezemből. A szörny fogakkal teletűzdelt pofájából sárgás- fehér nyál csorog, nyelve kígyóként tekereg elő, a homlokán lévő szarvak pedig igazán ördögi külsőt teremtenek. Szemem sarkából látom Robert testét élettelenül a földre hullani, de nem tudok tenni semmit! ...

Eddig már hármat elfogtunk év eleje óta. Az Asszony szerint többre volna szükség. Még több áldozatra. De nem tudom… Symbelmine gondoskodik róla, hogy senki ne sejthesse meg, mi történik itt. Hogy itt van a Gonosz. Szeretem nagyon az éjszakákat, amikor nem kell aludni. Furcsán hangzik, de szeretem ezt a házat. Olyan magával ragadó. Bár más lehetőség nem is lehetne, mindannyian Areyepek vagyunk, és rá vagyunk szorulva, hogy itt lehessünk...

Ez a leírás csupán egy a sok közül... mégis vegyes emlékeket hagyott bennem. Minden Kedves Olvasómnak szeretettel ajánlom, remélem, Ön is megtalálja benne azt, ami közel áll a lelkéhez, mint ahogy én is megtaláltam...

- Ó egek!- úgy tűnik, Jüliett mindjárt elájul- én itt megvárlak titeket. Ezen a síron. Siessetek!
- És itt maradsz egyedül?
- Áááááááááááh- sikított Jüliette- nem! Nem! Nem, és nem! Vigyetek!
- Akkor vonszold le magad arról a sírkőről, és gyere.
- Úgy értem, kézben!
- Felejtsd el, Jüliett. Gyerünk emberek!- a szólítottak vonakodva bár, de követték Azut, aki nyeregben érezte magát Ulla néni helyett Zelmával...

Szerencséjére a kezét úgy kötözték a székhez, hogy az ujjai voltak hátul. Kisujjával üggyel-bajjal kitapogatta a betört ablaktábla cikkcakkos peremét. Felhúzta összekötözött csuklóját még egy kicsit, és mikor a csikorgás értésére adta, hogy ott van a keze, ahol szeretné, kicsit lejjebb tartotta, hogy az üveg élét érje a kötél, nem a lapját, majd átlósan húzogatni kezdte. Közben az ajtót nézte...