Buta

24 lehettem, mikor mindez történt velem.
Mindig is álmodozó voltam, a nagy ő- ben talán a mai napig hiszek. Már gyermekkoromban, az árvaházban is arról álmodtam, hogy eljön értem az anyukám és boldogan élünk, míg meg nem halunk. De minden remény hiábavaló volt, 19éves koromban teljesen egyedül és magányosan hagytam el a nevelőotthont, s léptem ki a „nagy betűs életbe”. Senkim nem volt, életemben talán akkor féltem a legjobban, mégis hamar találtam barátokat. 21éves koromra megtanultam az autószerelés csínját- bínját és lett vidéken egy saját kis szerelő műhelyem. Ott volt a lakásom is, nem túl nagy, bútorzata pedig átlagos. Egyetlen különlegessége talán a sok gyertya volt – egyrészt mindig is szerettem a romantikus légkört, másrészt spóroltam az árammal. Az volt a nagy álmom, hogy elmegyek abból a porfészekből egy szép városba, kávézót nyitok később, pedig családot alapítok. Rengeteget dolgoztam, a szerelés mellett kisebb amolyan diákmunkákat is vállaltam.

A pénzt, amit gyűjtöttem nem bankban tartottam, hanem a szobámban az ágyam alatt őriztem egy utazótáskában. Én sem tudom miért, de valahogy mindig az járt a fejemben, hogy eddig mindent magamnak intéztem, ezáltal hamar értelmet nyert nálam az ismert mondás miszerint „ha azt akarod, hogy valami sikerüljön azt magad csináld”. Talán ezért nem bíztam bankra a pénzem. Ezenkívül a szobám mindig is privát szféra volt nagyon kevesen léphettek oda be. A barátaim sokáig nem is értették ezt a „szeszélyemet” de egy idő után elfogadták.

Minden este úgy feküdtem le, hogy gondolatban megterveztem kávéházamban a falak színét, a bútorokat, STB… 24éves koromra, pedig már majdnem összegyűlt az álmaim megvalósításához szükséges összeg. De akkor becsapott a villám, megismertem egy pasit. Fekete haj, kék szemek, lebilincselő stílus... egyszóval minden, ami ahhoz kellett, hogy beleszeressek valakibe. Neki sem volt senkije, egy kis albérletben lakott és alkalmi munkákból élt. Egy bevásárlóközpontban ismerkedtünk meg, véletlenül belém rohant. Sokáig találkozgattunk amíg nagy nehezen meg nem kérdezte, hogy lennék- e a barátnője. Természetesen igent mondtam, ahogy telt az idő bennem egyre inkább erősödött a szerelem érzése, és az hogy megbízzak benne. Ő megértő volt, nem haragudott azért, hogy nálam ez a „bizalmi dolog” ilyen hosszas folyamat és azért sem türelmetlenkedett, hogy szerelmünk két hónap után sem teljesült be - csak a nappaliig jutottunk.

Aztán egy este épp a moziból kísért haza, már sötét volt ezért gyertyákat gyújtottunk a nappaliban. Csak ültünk csendben, a félhomályban, amikor bevallotta, hogy szeret. A mennyben éreztem magam. Boldog voltam. Én is megosztottam vele érzelmeimet, titkaimat. Elmondtam neki, hogy már régóta szeretem, mondta hogy ő engem az óta amióta csak meglátott. Éreztem valami furcsát, a határtalan bizalmat iránta és elmeséltem neki az álmomat a kávézóról, azt hogy már évek óta arra gyűjtögetek. Bevittem a hálószobámba és megmutattam neki az évek alatt összespórolt pénzt. Először meglepődött aztán egy szót sem szólt szenvedélyesen rám nézett és hosszasan megcsókolt. Szertelenül boldog voltam, azt éreztem, hogy szeret. Megtettem hát, amire hónapok óta vágyakozott: neki adtam magam. Azon az éjszakán övé lett a testem, a lelkem... Mindenem. De szó szerint mindenem ugyanis másnap reggel egyedül ébredtem, már nem volt mellettem. De nem csak neki volt hűlt helye, hanem a pénznek is. Ellopta a szívem és az álmom.

Másfél évig kutattam utána, de semmi. Napokat sírtam át, nagyon rossz volt az érzés hogy becsaptak. Még most nyolc év elteltével is fájó emlék, mely könnyeket csal ki a szememből.

-TIARA-