Maffia 2. rész

Pár perc múlva már a kezembe nyomta a noteszt. A safében volt még egy kis pénz, azt is elvettem. Tulajdonképpen nem is olyan kevés. Aztán belerúgtam az ablakba. Ezt a házban mindenki meghallotta, és futottak fel az irodába. Kiugrottam az ablakon rá egy szép kocsira. Sietettem a szakembert, de már késő volt. Sergio belépett a szobába, nem is gondolkozott, felemelte a kezét, amiben egy pisztoly volt, és hidegvérrel lelőtte. Aztán már csak a hullája esett le. Gyorsan beugrottam az egyik kocsiba, és beindítottam. Az ablakon át elkezdtek engem lőni, mármint a kocsit. Gyorsan elpróbáltam húzni a csíkot. Neki mentem a kapunak, és ki is szállt a helyéről. Nem hittem, hogy jönnek utánam, de jöttek. Egy kocsi jött mögöttem, amiben két gengszter volt. Az egyik kinyújtotta a kezét, és engem lőtti. Haladtunk egymás mellett. De én megrántottam a kormányt, és neki mentem a másik kocsinak. Aki lőtt rám, annak eltört a keze (mázlim volt). Utána a másik kocsiban ülő sofőr, kétszer nekem jött.

A harmadikat már én löktem. Hirtelen az út végén kifordult egy villamos. A sofőrre próbált lassítani, de nem tudott. Egyszer én mentem neki a gengszternek, egyszer ő jött nekem. De a villamos már majdnem itt volt, és az utolsó lökés neki jutott. Belökött a villamos útjába, és a villamos darabokra törte a kocsimat. (mitagadás eddig se úsztam meg sérülés nélkül,
na de itt...) Majdnem levitte a lábam, de szerencsére nem. Csak elég ronda horzsolásokat szenvedtem. Már javába elkezdett esni az eső. Hideg volt nagyon. Kiszállt a kocsiból a gengszter, és oda jött hozzám, azt mondta:
- Na mi van? Hol a könyv?
- A kocsiban maradt.
- Hazudsz!
- Nem, tényleg nem. - (egyébként akkor én sem tudtam, hol van.)
- Sajnálom, ha nincs nálad, akkor nem érsz nekem semmit, meg kell halnod! - a pisztolyt kihúzta és már a fejemet célba is, vette.

De nem vette észre, hogy a véres kezemmel benyúltam az öltönyömbe. Ott feküdtem a földön és szinte a tetteim, nehezedtek rám. Lepergett előttem az egész életem. Az a sok minden, amit tettem, de ezen már nem változtathatok. Már csak a saját életemet szerettem volna megmenteni. Ekkor a gengszter húzta volna meg a ravaszt, mikor kirúgtam a kezéből a pisztolyt. Ki húztam a kezem az öltönyömből és jó erősen fejbe vágtam. Megláttam mikor az út végén két kocsi fordult be. Amiben természetesen gengszterek ültek. Az, az egy szerencsém volt, hogy éjszaka volt. Ezért nem volt nagy forgalom. A gengszter akit megütöttem feltápászkodott, majd elővett egy másik pisztolyt. Megmarkoltam a kezét, amibe a fegyverét tartotta, nyomtam a föld felé. Nem tudott rám lőni. Sietnem kellett, mert az időm vészesen fogyott, a gengszterek nagyon közeledtek.

Megpillantottam egy villamost mely a tőlem pár lépésnyire jobbra álló megálló felé sietett. Belerúgtam a gengszterbe, és futottam a megállóhoz. Az egyik kocsi megállt, a másik tovább hajtott, és el akart engem gázolni. Én meg futottam teljes erőmből. A kocsi ott volt mögöttem. Nem láttam más megoldást, elugrottam előle. Az egyik gengszter, aki a kocsiban volt, a rám lőtt. A sebeim már szinte égették a bőröm. Iszonyatosan szenvedtem. De nem adtam fel. Rohantam tovább a megálló felé. A kocsi előbb csúszkálni kezdett, majd neki ment egy oszlopnak. Nagy recsegés, ropogás volt. Gyorsan felszálltam a villamosra, ami egyenesen Littly Italianba vitt. Onnan már csak néhány méter Salleri étterméig. Paul és Sam bekísért a kórházba, de előtte egy igen furcsa beszélgetésem volt Sammel.
- Na, hol van?
Akkor benyúltam az öltönyömbe, és kutatni kezdtem. Ott is volt, de én már azt hittem, hogy tényleg a kocsiban maradt.
- Tessék, add oda Mr. Sallerinek.
- Nem neki lesz, te meg Paul, megölitek az egyik informátorát. Addig mások, meg a többit, vagy a mi oldalunkra állítani őket.

Na szóval miután kijöttem a kórházból, (eltelt pár nap) akkor ismét kocsiba ültünk és elmentünk a kínai negyedbe. Odamentünk az egyik informátorhoz és azt mondtam neki:
- Hékás, most nagy bajban vagy!
- Miért?
- Mert ellenünk vagy!
- Mi? Szóval ti Salleri bandájában vagytok?
- Talált, és most tálalj ki!
- Miről?
- Hol van még a közelben informátor, és arról, hogy meg- e akarsz halni?
- A régi utcák, közelében szokott lenni. Azt hiszem, most a régi lakónegyedben van. Mellesleg nincs kedvem, még meghalni.
- Rendben, kösz az infót, és akkor átállsz hozzánk?
- Na jó.
- De ha megtudjuk, hogy köpsz erről Morellonak, akkor kinyírunk! Ja, egyébként, húzz máshová, mert itt meg fognak találni!

Azzal mentünk is a régi lakónegyedbe. Épp, hogy kiszálltunk, Paul már meg is nézte nyitva- e az a nagy ajtó ami a sikátorokba vezetet. Persze, hogy zárva. Fogta magát, és berúgta. Egy sikátorszerű helyen beszélgetett az informátor, meg egy feszítővasos emberke. Paul, távolról odakiáltott az informátornak:
- Hé, most szarban vagy!
- A fenébe, ez a mafia!- és már rohant is el.
A másik ember elkezdett Paullal verekedni, de Paul csak azt mondta:
- Ne törődj vele, majd megyek utánad.

Futottam az informátor után. Mikor visszanéztem, láttam, hogy Paul a kocsi felé megy. Én meg végig üldöztem egy nagy udvaron át, egészen addig, amíg ott nem termett mellette két bűnöző. Megállt a besúgó, és rám küldte a haverjait, hogy verjenek össze. Ő meg futott is tovább. Az egyik próbált lefogni de mindig kibújtam alóla, és mindig fejbe ütöttem, elég erősen. A másik meg elég nagy balhorgokat adott. Aki ütögetett, az, próbált közelegni, de amikor már közel volt picit felugrottam és kinyújtottam a lábam, erősen fejbe rúgtam, nem bírta a kiképzést, belehalt. A másik a földről felvett egy vascsövet, és azzal kezdett ütni. Egyszer mellém ütött. Az volt a hibája, mert más különben én már nem igen élnék. Akkor jól megrugdostam, de úgy, hogy nem kelt fel többet. Utána futottam az informátor után. Ismét egy szűk sikátoron mentem át (mint már megszoktam...). De ennek a végén deszkák voltak egymásnak döntve. Megfogtam őket, de nem hajtottam szét. Csak füleltem, amit az informátor mond egy másik bűnözőnek. Picit kikukucskáltam, és láttam, hogy egy kocsinak voltak nekidőlve, ezeket a mondatokat hallottam tőlük:
- Megint el akartak kapni?
- Igen, de elintéztettem az egyiket az új fiúkkal.
- Kik voltak most?- de én már nem vártam, meg amíg befejezik a beszélgetést, szétlöktem a deszkákat, és előhúztam a fegyverem. Erre rám mutatott az informátor és azt mondta ijedten:
- A mafia!
- Ők... voltak?
- Igen... de most... itt van...
- Mi?
- Indísd a kocsit!
- A francba... Húzzunk innen jó távolra!

Mikorra már oda értem már, a kocsikijárón ki is menekültek. Én meg futottam utánuk. Tudtam, hogy nem érhetem utol, csak meg akartam a vezetőt lőni. De körbenéztem, és ott volt Paul, a kocsinál, sőt már be is indított. Gyorsan odafutottam beültem, Paul arrébb csúszott. Aztán kezdődött az üldözés. A fél városon végig üldöztük őket, mire végre neki löktük egy oszlopnak őket. Kiszálltunk, és odasétáltunk. Paul ráfogta az informátor vérző fejére a pisztolyát, és azt mondta neki:
- Ezért megfűzetsz!- és már meg is halt.

Azt a kétségbe esett képet, soha nem tudom elfelejteni egész életembe. Borzalmas volt. Tudtam, hogy Paul nem kegyetlen ember. Sőt inkább ő a legbarátságosabb, és legkönyörületesebb, de ha nem tesszük meg amit a főnök mond akkor mi halunk meg, ez a Mafia törvénye. Nagyon nagyon sokáig mentek így a dolgaink, mészárlás- mészárlás hátán. Szép idők is voltak, de voltak rossz idők is (azért ebből több volt). Az élet kegyetlen sorsot szánt nekem, ez be is következett 1936 tavaszán. De nem csak rám várt sanyarú sors, hanem mindenkire. Na szóval 1936 tavasza volt. Salleri bandaháborúja kezdett már az idegeinkre menni, de már lassan neki is. Elhatározta végleg, meg kell ölni az utolsó két Morellot. Ezekben a fejvadász napokban sok- sok minden történt. Először is, Vinchenzó a kezembe nyomott, egy jó nagy bombát. Aztán jött Salleri és elküldött Oakhillbe. Ott lakik a fiatalabb Morello. Egy kicsi házban. Odafurikáztattam magam egy taxival. Ott állt a háza előtt egy őr, és egy nagyon állat kocsi. Azt mondta Vinchezó, hogy még ezen a napon elmegy Morello egy ismerőséhez kocsival. Engem igazán az őr idegesített. Szépen lassan kezdtem a kocsi felé sétálni. Az őr az ajtónak volt nekidőlve. Hirtelen leguggoltam, és kezdtem babrálni a kocsit. Az őr elővette a fegyverét és odakiáltott nekem:
- Mit képzelsz? Na, takarodj a kocsi közeléből!

Utána meg futott utánam, mint az őrült. De a saroknál visszafordult. Aztán picit figyeltem, gondoltam, előbb utóbb elmegy. Igazam is volt. Kiszólt valaki és aztán bement. Akkor odafutottam a kocsihoz és megint megbirizgáltam. De most, be is tudtam fejezni. Miután végeztem átsétáltam a járdával szembe lévő járdára. Ott elővettem a cigim és rágyújtottam. Pár perc múlva kijött egy szép nő. Elég elegáns volt, ebből jöttem rá, hogy Morello szeretője. Kihúzta a táskájából a kulcsot és passzírozta be a zárba. Elég későn kapcsoltam, de azért futottam a nő felé és közben azt kiabáltam:
- Ne, hagyja abba!

De a nő mégis kinyitotta a kocsit, és beindította a motort. Akkora tüzijátokot életemben nem láttam. Nem is embernek való látvány. Borzalmas volt, ahogy az a szerencsétlen nő porrá lett elöttem. Akkor arra a napra már elegem volt. Tudtam, hogy ha nem megyek haza, akkor Salleri elküld egy másik szuper tervével, hogy öljem meg. Gondoltam, ma már elég rosszat tettem. Ezért haza is taxiztam. Otthon lefeküdtem, és aludtam sötétedésig. Akkor felkeltem és kisétáltam a házból. Az utcán gyalogoltam, amikor 3 gengszter jött velem szemben. Mázlim volt, hogy még nem ismertek. Egyenesen a házam elé mentek, én meg az éj sötétjében lopakodtam mögéjük. Ott hallgattam a beszélgetésüket:
- Biztos itt lakik?
- Igen...
- Mit gondolsz, bent van?
- Ja, mekkora mázli lenne...
- Hát, akkor mehet.
Nem is sejtettem, mit terveznek. Az egyik egy aktatáskát cipelt. Azt kinyitotta, és tele volt bombával meg gránáttal. Pár tucat gránáttal, a földdel tették egyenlővé a házam. Akkor még az egyik akart volna dobálni, de a másik rá szólt:
- Nem! Azt hagyd, meg Sallerinek!
- Rendben.

Amint ezt meghallottam, futottam Sallerihez. Épp időben értem oda. Még senki sem volt sehol. Elmondtam neki mi is történt. Akkor kocsiba ültünk, és elkocsikáztunk az étterembe. Ott összehívtuk az egész bandát. Nagyon késő volt már. Mindenki fáradt volt. Paul, Sam és én elindultunk egy újabb akcióra. Megbeszéltük, hogy egy olyan csapást mérünk a gengszterekre, ami megdöntené Sergio hatalmát. Aztán átöltöztem civilbe. Paullal és Sammel kocsiba ültünk, és elszállítottam őket egy raktárba. Ott kitettük egy gépfegyverrel Samet. Onnan mi tovább mentünk Port Heavenbe. Ott van a gengszterek kikötő állomása. Láttuk, amint egy teherautó kifordult. Utána gyorsan elhúztuk a csíkot, de nem mentünk messzire. Kijött a teherautó aztán elkezdtük követni. Bement egy másik raktárba. Egy szűk utca vezetett oda. Mi beálltunk abba az utcába. Jött volna ki a teherautó, de ott voltunk az útba. Akkor kiszálltunk. Odasétáltam a sofőrhöz, kirángattam a kocsiból. Mikor a földön feküdt még jól meg is rugdostam, azt mondtam magamban:
- Ezt a házamért kapod...

Pár rúgás után összeesett. Akkor kivettem a zsebéből az engedélyt. Kocsiba ültem. Volt a kocsin még egy doboz, ami üres volt. Abba becsomagolta Paul a sofőrt. Utána mellém ült. A teherautót visszavezettem Port Heavenre. Ott állt a bejáratnál egy egész vámőrség. Nem is voltak olyan sokan, körülbelül egy tucat gengszter volt. Az egyik kalapos odalépett hozzám és elkérte az engedélyt. Odaadtam neki, aztán beljebb mentünk. Egy kiesi helyen amerre nem járt őrség, leparkoltam. Kiszálltam és egy raktárhoz sétáltunk. A raktárnak egy hatalmas bejárata volt. Belül tele volt Inportant Express feliratú ládákkal, ezek voltak a céljaink. Az ajtóba állt egy őr. Odasétáltam az őr mellé, de az őr megállított:
- Mit keresel itt?
- Hát, én….
- Hív a főnök?
- Aha... Pont, ezt akartam mondani.
- Addig vigyázz a főnök áruira.
- Rendben- mondtam, úgy, mint aki ezért jött ide.

Az őr meg elment. Paul és én észveszejtő tempóban rakodtuk be a ládákat. Azaz áru, ami benne volt nagyon értékes volt nekik is meg nekünk is. De elkéstünk. Az őr visszajött, meglátta mit csinálunk és riadót fújt. Akkor Paul elővette a pisztolyát és lelőtte. Utána elindult a bejárat felé és körülnézett:
- Siess Thomy, már nagyon közel vannak!
- Sietek, csak van még egy láda!
- Ne foglalkozz vele!
Ekkor ledobtam a földre a ládát. A láda teteje leesett. Millió számra potyogtak ki a ládából az apró gyémántokkal teli átláltszó zsákok.
- Mi ez? Mi nem erről tudunk?- mondta Paul.
- Salleri nem mondta, hogy azért vagyunk itt, hogy gyarapítsuk a vagyonát!

Erre nagyon dühös lettem. Úgy gondoltam, Sallarei kockára tenné bármelyikünk életét csak, hogy neki legyen elég pénze... Annyiszor megmentettem és mégis, így feláldozna... Eközben jöttek tonna számra a gengszterek, Paul meg lövöldözte őket. De, hogy lehet egy ember ennyire önző. Kockáztatjuk a vagyonáért az életünket. Ekkor elszállt az agyam, és teleraktam a zsebem gyémánttal. Utána már csak beültünk a kocsiba és hajtottunk. Egy- két gengszter lőtt ránk, mikor menekültünk, de a többiek inkább csak futottak utánunk. Paul közben mondott valamit de nem nagyon tudtam figyelni rá. (szerintem eléggé érthető, hogy miért nem) Egy gengszter ráugrott a teherautóra. Mi meg ügyesen elfuvaroztuk őt a raktárházunkhoz. Ott már várt minket Sam. Amint meglátta a potyautast, leszedte és jól megverte. Akkor mi Paullal beszélgetünk, amíg Salleri meg nem érkezett. Valami okból felmerült egy alantos mondat:
- Mi lenne, ha átvennénk a mafia irányítását?
- Mi? Jól hallom Paul? Ezt verd ki a fejedből, mi nem vagyunk olyanok, mint ő, vagy Morelloék. Ez rossz ötlet! Mi nem erről vagyunk híresek.
- Nem is annyira, csak gondolj bele! Mi lennénk a királyok a városban! Úgy élnénk, mint maga az elnök.
- Tőlem csináld! De ez nem az én világom.
- Na jó. Rendben, nyertél. De legalább pár gyémántot lopjunk el!
- Tudod mit? Tessék- aztán odaadtam neki a zsebemből egy párat és elmondtam, honnan van.
Paullal nagyon összehaverkodtunk. Pár perccel rá, megérkezett Salleri.Kiszállt, és azt mondta:
- Na jó fiúk, jó munka volt. Most pedig vegyetek ki mára szabadnapot!

Ezt mi úgy vettük, mintha azt mondaná: Húzzatok el! Mikor visszanéztem Salleri belemarkolt a ládába és nevetett. Sam meg ott állt mögötte még egy kicsit, de utána, jött utánunk. Beültünk valahova és beszélgetünk. Ott nagyon elvoltunk. Sam volt a másik jó haverom. Ők ketten voltak a legjobb barátaim. (tulajdonképpen az egyetlen igazi barátaim) Remek volt a hangulat. Paul újra felvetette az ötletét. Este éjfél körül mentünk haza. Mármint aki tudott. Tudták a fiúk, hogy leégett a lakásom ezért akkor Paulnál aludtam. Nem volt semmi rossz. Másnap már Salleri egyik csicskája várt ránk. ,, Új küldetést kaptunk” nem elégedetlenségből de nálam is kezdett betelni a pohár. Elegem volt már lassan. Na szóval, azt mondták nekünk:
- Morello tiszta ideg lett, lelőtte a saját embereit. Tisztára begolyózott. Most kell megölni, még annyira ideges...

Ekkor megbeszéltük mi is lesz. Nagyon tetszett az ötlet. Utána odakocsikáztunk egy étteremhez. Ahol, a legfiatalabb Morello beszélgetett pár haverjával. Kiszállt Paul és feléjük kezdett sétálni. Amint meglátták, hogy Morello feje felé pisztoly nézett, egyből megijedtek. Morello kezdett hátrálni. Paul azt mondta:
- Na mi van pondró? Félsz?- ekkor lassan- lassan meghúzta a ravaszt- (...) A francba! Beragadt ez a szar!- aztán Paul már futott is vissza!
- Ki is a pondró?- mondta vissza Morello.
- Thomy, indísd a kocsit!
Ekkor még Paul elővett a zsebéből egy gránátot és odadobta ajándékba. Bum!!! Nagy robbanás, tűz minden. Morello egyik lába és az egyik keze lerepült. A haverjai meghaltak. Paul még visszaszólt:
- Ahogy mondtam, te vagy a pondró!

Nem igazán volt ez a terv, de azért bevált. A kémeink szerint Sergio már olyan, mint egy őrült. Mi ezt nem is nagyon bántuk. De mélyen mindenki tudta: nem szabad Sergiot lebecsülni, ő egy nagyon kegyetlen de megfontolt ember. Meg van a magához való esze. Salleri nagyon boldog volt a hír hallatán, de mikor meghallotta, hogy az összes gengszter megtámadta az éttermet, akkor már elég dühös lett ő is. Egyből szólt is nekünk. Mi is a többiekhez mentünk védeni az éttermet. Csak hátul tudtunk bemenni az udvarba, mert elöl kocsik barikádozták el az utat. A rendőrség nem akart a bandaháborúba beleavatkozni. Mészárszék lett azon a napon az étteremből. Egyébként a hely úgy néz ki: Van az étterem, jobbra tőle a kocsibejáró, a kettő mögött meg egy nagy udvar, amin áll egy garázs, ott szerelte Ralp a kocsikat. A kocsikájárat egyvonalban volt az étteremmel, az ajtó mögött volt egy lépcső, ami az emeletre vezetett, az volt Vinchenzo székhelye. Paul elment védeni Sallerit. Én meg felmentem Vinchenzóhoz, aki egyből egy puskát és egy pisztolyt nyomott a kezembe. Azzal lőttem a gengsztereket. Hullottak, mint a legyek. De mindig egyre többnek látszottak. Néha úgy tűnt, hogy számtalanul sokan vannak. Mikor kezdtek beljebb hatolni, akkor ismét felmentem Vinchenzóhoz.
- Hé, kéne még egy mesterlövész puska. Meg egy- két gránát.
- Puska az van de, gránát nincs. Nesze.Összes gránátomat odaajándékoztam...

Már mentem is fel a tetőre, amikor beszállt egy gránát Vinchenzó műhelyébe... Fel is robbant. Nagy füst volt mindenhol, bárhova néztem tűz lángolt. Pár percig meg is vakultam. A házon egy nagy lyuk lett. Én meg a létrán csüngtem, kaptam egyből két töltényt a vállamba. Hiába voltam vak, ennek ellenére másztam fel. Az egész étterem tűzben állt. Mindenhol füst volt. Ez olyan dél tájékán volt. Na akkor, amikor felmásztam, ott láttam Samet aki, szintén egy mesterlövész puskával lőtte a rosszfiúkat. Olyan este nyolc óra felé levertük a támadókat. Borzalmas volt. Az egész étterem környéke olyan volt, mint egy csatatér. Bűzlött minden az állott vértől. Én is eléggé véreztem. Szerencsére Paulnak és senki fontos embernek nem nagyon esett baja. Persze nekünk is voltak veszteségeink. Az ütközet során meghalt többek között Vinchenzó és Frank. Frank pedig nem is harcolt. Őt igazán nem értem, hogy miért kellett meghalnia. Gondoltam magamban: Ezért megfizet Morello. Sergio eközben, otthon ült és számolgatta a pénzét. Csak akkor lepődött meg igazán, amikor kinézett az ablakon. Paul, Sam és én voltunk ott. Futottunk a háza felé. Ismét a jó nagy villa ajtajánál voltam. A ház üres volt. Elhagyatott volt. Szerintem csak ő volt benne. A nagy előszobából lehetett felmenni egy lépcsőn az emeletre. Ott állt a lépcső tetején Sergio, egyik kezében egy pisztoly, amit ránk fogott, a másikban meg egy aktatáska, amiben az összes vagyona volt.

- El az utamból! Vagy mindnyájan meghalunk. Ezt akarjátok?
- Miért halnánk meg?
- Mert a ház egy időzített bomba. 30 kiló dinamit van elrejtve a házban. A távirányítója meg nálam van. De kár, hogy nem nekem dolgoztok.
- Szerintünk meg nem!- szónokolt Sam a mi nevünkben is.
- Már nem várok sokáig.
- Na jó nyertél te patkány!
- Végre, erre vártam- benyúlt a zsebébe és kivette a távirányítót. A pisztolyt meg ledobta.
- Ja, ne feledd! Thomy, ugye így hívnak? Na ha igen, akkor jó, ha meg nem, akkor kit érdekel... Emlékszem rád! Te, ölted meg az öcsémet. Te idióta, meg a másikat.
Elkezdett lefelé sétálni a lépcsőn, lassan- lassan ahogy ő szokott. Mikor az egyik kezével nyújt a kilincs felé, akkor megragadtam, és gyorsan kikaptam a kezéből a távirányítót.
- Na most mit mondasz te patkány?
Nem mondott semmit csak nevetett, és hirtelen a táskás kezével fejbe vágott. Az ütéstől kiszállt a kezemből a távirányító. Paul egyből érte ugrott. Sam meg verekedni kezdett Morelloval. Én ott szédelegtem a földön. Sam éppen rohant Morello felé, amikor tiszta erőből hasba rúgta Morello. Picit elszállt Sam. Sergio meg futott a távirányítóért. Paulnál lenne, már az elkapta volna, de nem tudta megszerezni.
- Ti akartatok megölni, engem? Annyira bénák vagytok, hogy még meg se tudtok verni, nem, hogy megölni... Salleri is szánalmas, hogy a legtehetségtelenebb embereit küldi ide.

Felvette a távirányítót és már kint sétált, amikor egy lövést hallunk. Kerestem ki lőtt. De nem láttam senkit, míg oldalra nem fordultam, Paul kezébe egy pisztoly volt. Sergio elkezdett vérezni, utána felénk fordult, és összeesett. Szerencsénkre, a lövésre nem számított ezért a lökettől kiszállt a kezéből a távirányító. Az utolsó Morello, aki a legkegyetlenebb ember volt, itt a saját háza előtt vérzett el keserves kínok közt. Ő bírta legtovább. Méltó ellenfél volt hármunknak egyszerre is. De őt valamiért nem tudtam sajnálni. Felálltunk, lesöpörtük magunkat, és elmentünk. Másnap az újságban ez a mondat állt:

"A saját háza előtt gyilkosság áldozata lett a város leggazdagabb embere, a bandaháborúból nyert pénzét nála találták meg, valószínűleg ismét a szervezetbűnözés áll a gyilkosság hátterében..."

Amikor ezt Salleri olvasta megkönnyebbült. Salleri mindegyikünknek adott 2000 dollárt fejenként, és már csak a védelmi díj beszedése volt a banda feladata. Rengeteg pénzre tett szert Salleri, amikor meghalt Sergio. Több mint 2.000.000 dollárra. Már mi heteken át csak éltük az életünket. Nekem lett egy új lakásom, de nagyon kicsi. Paul tartalékolta a pénzt, Sam meg a házát csinosította. Éltünk, mint az urak. Csak Salleri hétről hétre kevesebbet adott. Végül alig adott 500 dollárt. Akkor elmentünk beszélni vele. Volt neki kb. 4.900.000 dollárja de, mi csak 500- at kaptunk. Sőt, ennél sokkal több pénze volt. Megkapta Sergio összes vagyonát, ami nem kevés pénz. 1938 ősze volt már és csak 300 dollárt kaptunk. De ennél kevesebbet nem adott legalább. Én gyakran jártam át Paulhoz beszélgetni, meg még több dolog miatt is. Rengetegszer mentünk el éttermekbe meg sok más helyre. Már hónapok óta nem csináltunk semmit a maffiának. Sammel is szoktam néha találkozni. Éltük az életünket. Frank halála után Salleri megszerezte magának a Nemzeti Bank bevételének és az ott lévő pénznek a 45%- át. Ezen kívül, már szinte az övé is az. Valahogy mindenhova befolyt, vagy mindenhova elért a keze. Nagyon kezdtünk Paullal elszegényedni.

Sam volt mindig Salleri kedvence, ő több pénzt kapott mindig. Neki volt bőven pénze. Ekkor Paullal összeültünk ezt megbeszélni. Elmentünk egy romos raktárba, amit nagyon olcsón megvettünk. Az lett a központunk. Mi is kezdtünk kicsiben játszani. Cigit loptunk odavittük és eladtuk. Csak vigyáztunk, nehogy Salleri szállítmányát raboljuk ki. De nem csak cigiben utaztunk, hanem mindenben. Így kerestünk egy kis pénzt. Sam nem volt benne a buliban. Kezdett a bolt beindulni, amikor a zsaruk megtalálták a raktárat és az ott lévő árut. Szerencsémre csak Paul nevén volt a raktár, ezért csak ő ment börtönbe. Minden pénzünket össze kellett kaparnom, még Paul pénzét, is, hogy kihozhassam. Alig maradt 26 dollárunk. A raktárat a rendőrök lefoglalták. Anyagi csődben voltunk. Nem láttunk más megoldást, nem nagyon akartam belemenni, de bele kellett. Megbeszéltük, hogy kiraboljuk a Nemzeti Bankot. Sallerit, kezdték kifúrni a bankból. Már csak 33% volt az övé. Paul ismert egy fegyverboltot de az nem ingyen adja a fegyvert. Már Augusztus eleje volt, Salleri már csak fejenként adott 200 dollárt. Kezdett mindenről megfeledkezni, és ő is már csak a pénzét számolgatja, mint Morello. Összedobtuk a pénzünk és vettünk minden félét. Egy gépfegyvert és egy pisztolyt. Nem maradt egy dollárunk se. Megterveztük az egészet. Elmondott Paul minden fontos információt a bankkal kapcsolatba. Augusztus 12- én kezdtük meg az akciót.

Besétáltunk a bankba, szépen lassan. Paul gépfegyvere egy aktatáskában volt. Azt rárakta egy asztalra és kinyitotta. Kivette és lőtt párat vakon a levegőbe.
- Mindenki feküdjön le! Senkinek sem esik akkor bántódása- erre mindenki lefeküdt a földre, még az őrök is.
- Siessél! Csak 8 percünk van, utána megszólal a riasztó!
Futottam az emeletre, ahol az igazgatóság volt. Leütöttem az igazgatót. Kivettem a fiókjából a védett rész kulcsait. A zsebéből a páncél- ajtó kulcsát. Siettem le, de út közben egy biztonsági őrrel találkoztam. Sajna nem volt mit tennem. Amint megláttam, már húztam is meg a ravaszt. Nem törődtem vele, futottam tovább. Paul azt ordította hangosan:
- Már csak 4 perc!

Egyre gyorsabban mentem. Hirtelen megálltam. Ott volt előttem a páncél ajtó. Kinyitottam a kulccsal és bementem. Gyönyörű látvány. Olyan volt minden, mint Fotnoksz. Mindenhol pénz arany. Én csak azzal foglalkoztam, ami a feladatom. Két zsákot megpakoltam pénzzel aztán futás! Már csak két percünk volt, mikor odaértem Paulhoz. Onnan már ketten rohantunk ki. (...) Letelt az idő. Megszólalt a riasztó fülsüketítő zajjal. A rendőrség már kocsikkal jött utánunk. Mi a tervhez próbáltunk igazodni, tehát felszálltunk a villamosra. Miközben mentünk leráztuk a zsarukat. A villamos pont Paul lakása előtt állt meg. Leszálltunk. Bementünk a házába, és ott ünnepeltünk. Már mi is gazdagon éltünk. (...) Rengeteg pénzünk volt. Vettem egy új és szebb házat. Paul ezzel a pénzel is spórolt. Tartogatta a jövőjére...
Pár nap múlva mentem Paulhoz beszélgetni vagy valamit csinálni. Csöngettem, semmi. Csöngtettem még egyszer semmi. Körülnéztem, lát- e valaki. Nem. Puff! Berúgtam az ajtót. Felmentem a lépcsőházba, és láttam, hogy nyitva az ajtó. Benéztem mi történt itt. Majd elájultam mikor láttam, hogy Paul vérbe fagyva fekszik a földön. Csöngött nála a telefon... Felvettem...
- Haló...
- Thomy, te vagy az?
- Aha... Te... meg Sam?
- Igen. Beszélnünk kell!
- Hol és... mikor?
- Mondjuk 10 perc múlva a Városi Szépművészeti Múzeumban.
- Rendben... ott leszek...

Gyorsan megkerestem otthon a pisztolyom, amit, még Paul adott, aztán indultam. Beültem egy taxiba és odamentem. Üres volt az egész múzeum. Beléptem, körülnéztem nem volt sehol senki. A pisztolyom beraktam a zsebembe. Egy nagy terembe álltam két oszlop állt oldalt, középen két külön irányba ágazó lépcső. Felül egy kör alakú nyílás, körülötte kis támaszkodó. Az a második emeleten van. Onnan lehet lenézni ide.
Két fekete öltönyös férfi lépett hozzám. Hirtelen elővettek egy- egy pisztoly és rám tartották. Pár lépést előreléptem, ekkor ők már mögöttem voltak. Már lassan nyúltam a zsebembe, mikor arra lettem figyelmes, hogy 100 dollárosok potyognak valahonnan fentről. Ekkor mielőtt felnéztem volna egy ismerős hang, azt mondta:
- Meglepetés!
Utána felnéztem és Samet láttam. Ő állt ott fent a 2. emeleten.
- Mi folyik itt Sam? És kik ezek?
- Sajnálom Thomy. Ők Salleri emberei. Picit dühös lett rátok, amikor kiraboltátok őt, tudod hála nekünk övé lett a város...
- Miért baj az neki? Úgyis csökkentek a részvényei.
- Éppen ez az. Úgy gondolták a fejesek, hogy erre dühös lett Mr. Salleri és kiraboltatta a bankot. Ez miatt kiderült, hogy ő a maffia fejese. Miután megtudták a részvényei, megszűntek. Sőt nem üzletelnek vele azóta. Ez nagy... veszteség neki. Ti szúrtátok el neki... nekem... nekik... és mindenkinek az üzletét! Tudod mennyire csökkentek a fizetések miattad 150 $, és tudod mennyi lett a Mafia kiadása egy hónapban, 5.600 $
- Mi? Ezek szerint…te, voltál!
- Igen, ő volt a szerencsés, aki előbb halhatott meg. Nekem kellett megölnöm... Salleri kedvenc játéka, mikor a Mafia törvényei életbe lépnek, mindig a legjobb barát adhatja le a lövést...
- Te egy aljas áruló!
- Én? Ti árultátok el Mr. Sallerit. Ezért halt meg Paul. És ezért fogsz te is! Hát, most mennem kell. Először vagyok itt. Még meg szeretném nézni a műveket. Tudod, azt mondják, egész szépek. Sajnállak, Thomy. Fiúk intézzétek el!

Ekkor elsétált. A pénzek, amik lent volt, azok Paul tulajdonában álltak. Az összes pénze ott volt leszórva. Több mint 350 000 dollár. Teljesen belenyúltam a zsebembe. Megmarkoltam a pisztolyt. Az egyik gengszter kezdett elindulni a lépcső felé. Másik már szinte meg húzta a ravaszt, amikor hirtelen elugrottam, kihúztam a pisztolyom és fejen lőttem. Hanyat esett, a lyukas fejével. A másik fordult volna vissza, de én gyorsabb voltam. Rohantam tovább, hogy elbeszélgessek Sammel.

Amint egyre feljebb jutottam egyre többen voltak. A képek nézegetésére nem jutott időm sajnos. Pedig szerettem volna nézegetni őket.
Azokat a festményeket én gyaláztam meg kegyetlenül. Vérrel mázolták újra a képeket. Csepeget mindenütt az avasodott vér. Már bejártam az egész múzeumot, és már minden mafiozót megöltem, de Samet sehol sem találtam. Viszont, találtam egy olyan ajtót, ami zárva volt. Próbáltam kinyitni de nem ment, akkor fogtam magam és belerúgtam egyet. Ki is repült a helyéről. Egy hatalmas kör alakú teremben voltunk, amiben körbe oszlopok voltak. Hatalmas L alakú oszlopok. Ez volt a harmadik emeleten. Csak két folyosó vezet ki belőle, ami a végén van. Sétáltam, és közben azt kiabáltam:
- Sam, tudom, hogy itt vagy!

Mentem körbe, és a túloldalon hirtelen egy oszlop mögül előugrott Sam egy gépfegyverrel. Elkezdett lőni engem. Gyorsan elugrottam, és lefeküdtem. Sam csak derék magasságban lőtt. Hirtelen beugrottam egy oszlop mögé, és betöltöttem a pisztolyom.
- Thomy, most örülhetsz, itt vagyok!
- Sam, Pault megölted, de engem nem fogsz olyan könnyen! Inkább tedd le a fegyvert, és add meg magad!
- Thomy, Thomy, Thomy... te nagyon a fellegekben élsz! Salleri keze addig ér el ameddig akar... Ha megtudja, akkor nekem végem- eközben töltötte a gépfegyverét.
- De mi hárman barátok voltunk... miért tetted ezt? Barátság nem ér többet neked, mint az a ronygyos 600 $ amit kapsz tőle...
- Thomy, ezt már mondtam, ez az egész egy nagy büdös üzlet. Nem lehet benne jó döntést hozni, csak rosszat. Számotokra ez rossz, de számomra csak ez lehet jó, csak így maradhatok életben. Tudod a Mafia törvényét nem? Aki nem engedelmeskedik a családfőnek az halott ember... Mi okoztuk ezt a válság helyzetet, Thomy! Mikor Sergio halálát okoztuk. Így jutattuk Sallerit olyan hatalomra, amit visszavenni nem lehetséges. Sőt ezt a hatalmat legyőzni sem lehet. Addig kellett volna tennünk valamit, amíg lehetett. De te, te mondtad... hogy ne legyünk árulók. De azt mondd meg, hogy most mit adott nekünk Salleri, mert nem árultuk el! A nagy üres semmit! Úgy, hogy te csak ne panaszkodj! Most már kiszállni nem tudok, úgy, hogy neked meg kell halnod! Vagy nekem.
- Na, akkor, egyikünk ma nem megy haza.

Ezzel a mondattal fejeztük be a beszélgetést. Sam ott állt a túloldalon két oszlop között teli tárral, én meg egy oszlop mögött voltam bebörtönözve. Óvatosan átmentem az oszlop másik oldalára de Sam észre vett. Amint meglátott máris lőtt, mint az őrült. Ekkor láttam igazán: ez a gyerek komolyan gondolja, mivel el is talált. Akkor Sam ismét tölteni kezdett. Be voltam szorítva... Nem tudtam menekülni az oszlop mögül. De Sam töltött... Én meg a lehetőséget kihasználva kiugrottam és lőttem. Sam a vállára tette a kezét és elrohant vérző sebbel. Gondoltam, hogy csak egy felé mehetett, mert a másik kijárat itt volt mögöttem. Szépen, óvatosan sétáltam arra, amerre gondoltam, hogy Sam ment. Egy folyosón mentem a pisztolyt a levegőbe tartva, nehogy meglepjen. Ekkor hirtelen kiugrott a kanyarban Sam és mielőtt lőni tudott volna én lőttem meg. Belelőttem a lábába, utána meg elrohant. Óvatosan sétáltam körbe, körbe a múzeumban. Hirtelen egyszer megint elém ugrott, de most nem vártam. Belém eresztett két- három golyót, de lőtt volna többet is, ha nem fogyott volna ki a tölténye. A lövéseitől a földön feküdtem és rátartottam a fegyverem. De nem bírtam...
- A francba!- ennyit mondott aztán elrohant.

Nem tudom miért, de nem bírtam meghúzni a ravaszt. Miután meglőttem, Sam elrohant valahova. Elkezdtem a harmadik emeletet átfésülni. Ahhoz a helyhez értem, ahol Sammel eldiskurálgattunk. Ott, ha lenéztünk, láttuk azt a helyet, ahol Sam leszórta Paul pénzét. Közelebb mentem a korláthoz, és láttam, hogy Sam nagyon igyekszik ott lent valahova. Akkor erőt vettem magamon és meghúztam a ravaszt. Nem is egyszer, hanem kétszer. Sam megfordult és rám nézett. Közbe a sebeit fogta az egyik kezével. Folyt belőle a vér, mindenhonnan szinte, és akkor így szólt hozzám:
- Thomy... úgy látom... te mész ma haza... De ha nem én... akkor más fog... megölni... Ez a sors... vár mindanyunkra. Gondolj... csak bele. Sergio megölte Franket... Vinchenzót és még... rengeteg más... embert is. Paul megölte... őt. Én megöltem Pault. Te... te meg... megölsz engem. Valaki meg téged. Ugyanaz vár rád... mint mindenki... másra. Az nagy embert... mindig, egy kis jelentéktelen... porszem dönti le a hatalomra...

Figyelemmel hallgattam, amit mondani akart, és nagyon elgondolkoztam rajta.
- Vessünk... véget ennek... a láncnak, egyszer és mindenkorra... Szakítsuk meg... az... (...) események láncolatát! Kegyelmezz... meg nekem! Thomy... tudod... hogy én soha... nem akartalak... megölni. Pault sem.
- Csak véletlenül húztad meg a ravaszt mi?
- Jól van... ha így... gondolod, akkor... legalább szenvedni ne... hagyj! A... barátságunk emlékére...- kétségbe esett arccal mondta az utolsó gondolatát, közben levegőt is alig tudott venni, csupa vér volt minden körülötte, de azért kimondta:
- Te is így fogod... végezni! Mint mi... De... ha ezt meg... teszed, nem... változik... semmi. Csak egy élettel... kevesebb dicsekedhet... a föld... Tudod... te is... Salleri az igazán... nagy probléma... Hány ártatlan... halhat... még meg ha ő életben... marad? Nem szabad... ilyen embert... hatalomra tenni. Paulnak... volt igaza, meg... kellett... volna szabadulni... tőle.
- Ha ennyire egyet értettél vele, akkor miért nem szabadultál te meg tőle? Szerinted belőled jobb ember lett volna? Sőt, lehet, hogy még rosszabb is lettél volna. Mert aki a legjobb barátját megöli az olyan, mint a sátán.
- De te is... tudod... hogy nem... én... tehettem róla... hanem…

Nem hallgattam tovább a mentegetőzéseit, fogtam és meghúztam a ravaszt. A bal mellkasát találtam el, ezért balra dőlt egy kicsit. Lőttem még egyet a jobb mellkasába is akkor jobb oldalra dőlt, aztán hátra felé eldőlt. A vére lassan- lassan szétterjedt körülötte. Elért addig a körig, ahol le lett szórva a pénz. Csöppent egy... csöppent még... egy, aztán lassan az összes pénz vérrel lett megpecsételve. A tulajdonosa gyilkosának vérével... (ennyit ér a mocskos pénz, minél több halált okoz, akit eddig a Maffia megölt, az mind attól a pénztől szenvedett) A művészet meggyalázása volt ez, ami az nap történt. Mikor kisétáltam a múzeumból akkor kint már vártak rám a rendőrök és letartóztattak. Pár nappal később megjelent egy újság ezzel a címmel: "Salleri a maffia vezére!" Másnap:

"A rendőrök 60 maffiózót kaptak el Mr. Salleri éttermében" Következő nap: "Salleri megúszta a börtönt" Még egy nappal később: "

A maffia elbukott de újra kezd felemelkedni" Salleri újra szervezte a maffiáját és újra kezdődött az egész.

Ahogy mondta Sam, mindegyikünkre ugyanaz a sors vár. Az év eseménye volt az egyikünk sorsa. Salleri 1936- ban már szinte a környező városok leggazdagabb embere volt. De egy másik mafia is alakult. Nem volt olyan nagy. De a vezérük egy profi gyilkológép volt és ráadásul sokkal kegyetlenebb volt Sergionál, habár sokkal okosabb is volt. Úgy hívták: Angelo. A szicíliai Mafia vezére volt, át akarták venni egy ország irányítását... A két banda ölte, mészárolta egymást. De azonban Salleri megadta magát. Visszavonult, és egy kis általános házba költözött a város északi felébe. Ott élt a hónap végéig a millióival. Egy nap mikor éppen kint locsolt 2 kalapos férfi érkezett hozzá. Az egyik közelebb ment Sallerihez, és megszólította:
- Maga Mr. Salleri?
- Igen. Miért?
- Hát, tudja, egy üzenetet hoztunk…- aztán elővette a fegyverét, és fejbe lőtte- , amit Mr. Angelo küldött önnek...

Így végződött a nagy maffia király, Salleri élete. A nagy pénzmágnás halála félelemmel töltötte el környék lakóit. Ő is a piszkos pénze miatt halt meg, mert mindenki egyre többet- és többet akart. Angelo mohóságának fog áldozatul esni, de ezt már senki sem fogja tőlem megtudni. Fenyegető veszélyt már nem Salleri jelentett, hanem Angelo. Így történt az év legnagyobb eseménye. Ezeket a sorokat a börtönből írom. De még itt is csak egy dolog jár a fejembe: amit Sam utoljára mondott. Mindenki meghalt. A lánc megszakíthatatlan. Én is rengeteg embert öltem meg, amit később meg bántam. Aki a maffiában szerepet játszott, annak ugyanaz lesz a vége. Ebből látszik, hogy aki fegyvert ragad az fegyver által vész el.
Azóta is várom, mikor következik be az, aminek be kell...