Maffia 1. rész

Ezt a történet egy játék sztorija tulajdonképpen csak más eseményekkel, önkritikával együtt nem mondom azt, hogy a legjobb történet, de azért megéri elolvasni azoknak akiket érdekel egy kacifántos történet, amely a végén bontakozik ki igazán, és akik nem kapnak hányingert, ha szerepel néhányszor az, hogy megölte lelőtte... Jó olvasást!

Azon a napon 1932 írtunk. Nem volt semmi különös. Én Thomy vagyok, és a taximmal fuvaroztam szokásosan embereket.
Míg éjszaka nem lett. Törölgettem le a nap fáradalmait a kocsimról, míg egy magas hangra riadtam fel, amit nem mindig hallok. Egy kocsi ütközött egy, két sarokkal mögöttem a falba. Rohantam a sarokig de megálltam, mikor egy öltönyös férfi előlépett, aki a barátjához szólt:
- Gyere Paul, gyere, elkapnak!
- Mennék csak a lábam, eléggé vérzik! - mondta a másik férfi.
- Na jó, várj egy picit! - erre a mozdulatára rájöttem kik is ezek az emberek, rám fogta a pisztolyát, azt mondta:
- Indítsd be a kocsit, vagy meghalsz!

Erre nem volt mit tennem, beindítottam a kocsit. A maffiózó megvárta a társát, akinek mitagadás tényleg volt egy elég csúnya golyó által ütött sebe. Beültek a kocsiba, a Paulnak nevezett maffiózó rám fogott egy másik pisztolyt aztán rám parancsolt:
- Rázd le őket vagy te is, meghalsz! Hajts!
Meg sem bírtam szólalni csak hajtottam a kocsit, elég gyorsan, mivel nem sokkal azután mikor beszálltak, egy kocsi fordult ki az utcából és a benneülők kezdtek minket lőni. Pault vállon is találták. Már mellettem majdnem elvérzett de mentem. Nem is annyira fontos ,hogy hogy ráztam le őket. Ekkor Paul azt mondta ismét:
- Voltál már Littly Italyában?
- Igen, arra felé szoktam taxizni- , mondtam, s úgy véltem ,hogy egy ilyen ajánlat visszautasíthatatlan egy olyan ember számára aki fegyverrel győz meg az igazáról..
- Vigyél el a Mr. Salleri éttermébe!
- Rendben.

Nem tartott sokáig, hogy odaérjünk, szerencsére ismertem az utat. Ott kiraktam őket, Paul elégedetten nézett rám, azt mondta:
- Megmenteted az életünk, Sam meg én nagyon hálásak vagyunk neked. Sőt nagy szükségünk lenne ilyen remek sofőrre, ha lenne kedved, beszállhatnál az üzletbe. És Mr. Salleri is köszöni, és ha bármi segítségre lenne szükséged hozzánk bármikor jöhetsz.
Másnap dolgoztam de nem ment. Alig kerestem benzinre és ételre. Már, már kezdtem megnyugodni, mert egész nap az éjszakára gondoltam. De nem! Törölgettem a kocsimat, mert picit koccantam. Odajött hozzám két ember, nagyon hasonlítottak a tegnapi mafiózokra de nem voltam benne biztos ezért azt mondtam inkább:
- Fiúk mit akartok, és kik vagytok?
- Mi?
- Ti.
- Hát, tudod, van veled egy kis megbeszélni valónk. - már ekkor tudtam, hogy nem lesz ennek jó vége- Keresztbetettél a főnökünknek. Ezért sajna meg kell halnod!- és már vette is elő a zsebéből a pisztolyt, a másik meg elővett egy vascsővet.

Elkezdtek engem verni. Futottam volna de lőttek rám, nem is sajnálták belém az ólmot. Szerencsére csak 2 töltény fúródott át a testemen. Eszembe jutott, hogy megvédhetnének majd Paulék. Mentem is az étterem felé. De nem bírtam. Az étterem már egy sarknyi távolságra volt, de összeestem. Az egyik gengszter felemelt, a másik meg a vascsővel elkezdett ütni. Akkora szerencsém volt, hogy az ismerőseim észrevettek. Sam kirohant, elővett egy böhöm nagy gépfegyver, és megsorozta a gengszterekett. Paul odafutott hozzám, hogy felsegítsen.
- Köszönöm barátom- mondtam vérző képpel.
- Ez természetes, de az ajánlatunk még áll.
- Az állásom romokban, én romokban, orvosi költség rengeteg lenne és ahogy a ruháitokat elnézem nem rossz a fizetés. Mit veszíthetek? - nekem egy ilyesmi öltöny minimum 3 havi fizetésem, nekik ez egy napi...- Rendben.
- Gyere, akkor bemutatlak a főnökünknek, Mr. Sallerinek.

Bekísértek és bevittek a megbeszélő terembe. Sallerinek Paul a jobb, Sam a bal keze. De van még egy ember a vezérkarban, akit most ismertem meg, Franket. Ő egy bankár és a mafia könyvelője. Ő sikkassza a pénzt a bandának. Rendes tagnak gondoltam. Aztán Salleri feltételeket szabott, a belépésemmel kapcsolattal, fel kell gyújtanom a gengszterek éttermét. Nem gondoltam volna, hogy ez a banda ennyire kegyetlen. Utána még két mafiózót ismertem meg. Az egyik Ralp a szerelő, neki hozza a banda a kocsikat, na meg ott van Vinchenzo a fegyverkészítő. Kértünk Sammel meg Paullal egy kocsit Ralptól és fegyvereket Vinchezótól. Mellesleg kaptam még egy szép öltönyt, meg egy kabátot. Aztán elindultunk. Nem tartott sokáig, míg odaértünk. Megálltunk az étterem előtt, kiszálltunk és jobban megnéztem a terepet. Valóban a gengszterek étterme volt de vendégek is voltak. Nem akartam gyilkos lenni, mint ők. De Sam a kezembe nyomott 3 pálinkás üveget amikbe kis rongydarabokat nyomkodott, na meg persze egy kis gyufát. Erre Sam előrántott egy pisztolyt, és azt mondta:
- Gyerünk, csináld! Vagy én csinálom, így is úgyis meghallnak.
- Nem bírom megtenni- Sam csak erre a szóra várt és már le is lőtt 2 vendéget.

Nem tudom mi ütött belém, de elraggatatott egy olyan érzés, amin nem tudtam uralkodni, és meggyújtottam a rongyokat, amik az üvegbe voltak erősen belenyomva. Eldobtam őket. Jajgatások hangja szállt fel az égbe, és csak arra tudtam gondolni, hogy mit tettem. De valahogy nem tudtam mit kezdeni ezzel az érzéssel. Végül kilyukadtam annál a pontnál, hogy ezt meg kellett tennem.
- Szép munka volt Thomy, így kell ezt. Most pedig menjünk haza!- mondta elégedetten Paul.
Az égő épületből utoljára még kiszaladt egy égő nő de percek alatt hamuvá lett. Mi meg visszamentünk az étterembe. Mr. Salleri elégedett volt mind a hármunkkal. Egy- két nappal rá hívatott Salleri.
- Paul, Thomy ti megkapjátok Hoboken városrészét, és szedjétek be a védelmi díjat az üzletektől!
- Rendben Mr. Salleri, máris indulunk- vágta rá Paul.
Nem igazán örültem, na de mennünk kellett. Szereztünk fegyvert és kocsit. Most picit tovább tartott az út, mire odaértünk már sötétedett. Kiszállt Paul és mondta:
- Várj meg egy perc és jövök.

Bement két helyre és kijött két pénzzel teli táskával. Így ment ez a 4. boltig, a hely egy benzinkút, amiben van egy kisebb bar. Az egész egy kisebb magányosan álló épület. Én kiszálltam és elszívtam egy cigit. Pillanatok múlva véresen kijött Paul, mögötte meg egy gengszter, aki így szólt hozzám:
- Mond meg Sallerinek nyugodtan, hogy nem fizetünk többet!
Aztán becsukta az ajtót, én meg Pault a kocsihoz segítettem. Aztán elővettem a fegyverem, mivel nem láttam más megoldást. Oda futottam az ablakhoz, majd leguggoltam. Bekukucskáltam az ablakon, s láttam, hogy 3 gépfegyveres gengszter beszélgetett bent. Óvatosan felnéztem, nagyon óvatosan rájuk tartottam a pisztolyt, fejen lőttem őket. Aztán berontottam, de sunyi módon csapda volt. Bent nagyon oldalt várt engem egy gengszter, aki annyira elbújt, hogy nem láttam az ablakból.

- Te mocskos maffiózó! Meg fogsz halni! Fiúk intézzétek el!- erre nem tudom honnan, de 2 gengszter lépett elő. A főnök, aki rám küldte őket kiment a házból. Én elraktam óvatosan a fegyvert, úgy, hogy senki sem látta, és elfordultam a gengszterek elől. Őket nem igazán érdekelte. Az egyik a pisztolyát a fejem felé tartotta. Már készült meghúzni a ravaszt, mikor én megfordultam, hanyat vágtam magam és előrántottam a fegyvert és fejbe lőttem. A másik is elővette a fegyverét és kétszer belém lőtt. Utána nekem se kellett több, amúgy is már csak 2 töltényem volt, fogtam magam és kiugrottam az egyik ablakon. Mire kiestem már csupa vér voltam, és ráadásul még az esés is fájt. Akkor mikor feltápászkodtam az utolsó gengszter egy pisztolyt tartott a fejemhez.
- Elegem van már belőled! Dobd el a fegyvert! Aztán feküdj le!- mit tehettem volna, szót fogadtam. A gengszter közelebb jött és fejbe rúgott. Kezdtem nagyon elkábulni. Lassan minden elsötétült. Az utolsó dolog, amire emlékszem az egy lövés. Mikor magamhoz tértem azt hittem, hogy meghaltam. De nem! Paul ott állt felettem és kíváncsian kérdeztem tőle, mi is történt?
- Thomy, leütött az a aljas szemétláda, én meg felvettem az eldobott fegyveredet, és lelőttem.
- Köszönöm- mondtam Paulnak hálálkodással egyetemben. Aztán befektettem Pault a kocsiba és elvittem a kórházhoz. Ott bementem én is. Ápolták a sebeimet, és az ő sebeit. Pár órával később kiengedtek minket. Nagy csodálkozásunkra Sam már ott várt minket egy kocsival. Beszálltunk és megkérdeztem Samet miért jött ide?

- Mr. Salleri küldött, hogy visszavigyelek titeket, és elvegyem a pénzt!
- A pénzt?- csodálkozott Paul.
- Nincs meg?- kérdezte elég dühösen Sam.
- Majd én megszerzem!- ajánlkoztam fel önként.
Sam beleegyezett, és elfuvarozott minket ismét Hobokenbe, mivel a kórház Down Town városrészében fekszik, ami egyébként nem két lépes egymástól. Kiszálltunk Paullal, Sam meg elment. Megkérdeztem:
- Milyen táskát keressek?
- Egy fekete aktatáskát.
- Rendben, meglesz. Indulok.
- Várj! Tessék, erre szükséged lehet- és Paul átnyújtott egy fekete pisztolyt- , Megtarthatod.
- Kösz.

Aztán ismét beléptem a vérben fürdetett házba. Egyen lőre elraktam a fegyverem, de halk lépteket hallok, de nem az enyémet. Hirtelen hátra nézek, és ott látok az ablakon át egy öltönyös gengsztert, aki egy fekete aktatáskával rohan, és beugrott a kocsijába.
- Állj! Álljon meg az a táska az enyém!- ezzel nem nagyon törődött, megmarkolt egy gránátot, és bedobta a házba. Aztán: Bum!!! Minden felrobbant, csak a reflexemnek köszönthettem menekülésem, gyorsan feldöntöttem az asztalt, és mögé bújtam. De az nem ért sokat a tűz ellen. Kiugrottam, és kifutottam az ajtón. A gengszter még utoljára rám nézett, aztán ment is tovább. Nekem nem volt mit tenni, elloptam egy szembejövő civiltől a kocsiját, és azzal vettem üldözőbe. Iszonyatosan gyorsan ment. Ezért nem tudtam utolérni. Elővettem a pisztolyt és a kocsiból lőttem. A gengszter vállába egy golyó belefúródott, hála ennek megrántotta a kormányt, ennek következtében meg neki ment a sarkon álló hatalmas épületnek.

Erre gyalog bemenekült egy sikátorba. Kiszálltam és odasétáltam a gengszterhez. Rá tartottam a fegyverem és megkérdeztem:
- Ki vagy te, és mit akarsz mafiától?
- Én is maffiózó vagyok, csak egy másik banda tagja vagyok, Mr. Morello a főnököm.
- Add oda a táskát!
- Nem tehetem, megölik a feleségem, ha megteszem- , mondta kétségbe esett arccal.
- Állj át hozzánk!
- Soha!
- Akkor sajnálom, de meg kell tennem- , lassan- lassan kezdtem meghúzni a ravaszt, és végül meghúztam. Azzal vigasztaltam magam, hogy ő kereste magának a bajt. De szívem mélyén tudtam, hogy csak kifogásokat kerestem, és fogok is. Épp hogy kiértem a sikátorból 6 gengszter jött felém gépfegyverekkel. Futottam a kocsimhoz és beindítottam. Aztán gyorsan elhúztam a csíkot. (…)

Már lassan kezdtem megszokni ezt a munkát, és a gyilkolást. De azzal a ténnyel még nem barátkoztam meg, hogy családokat teszek semmivé. Na de ma 1933 tele van, egyébként tavasszal kerültem be a mafiába. Voltak azóta a bandának kisebb balhéi, de azok jelentéktelenek. Manapság semmi dolgunk nincs, sőt inkább csak őrködünk. De egy nap jobban megismertem a banda egyik tagját.
Reggel volt sütött a nap de csak éppen volt meleg. Az utcán sétálgattam Frankel, Salleri étterme felé. Út közben meg beszélgetünk:
- Thomy, nem is tudom, hogy meg felelsz- e arra, amire meg szeretnélek kérni?
- Ne aggódj Frank, mindent megteszek, hogy megfeleljek.
- Rendben, hajlandó vagyok neked egy ház árát is kifizetni Oakville- ben, ha megmented az unokahúgomat.
- Az szép kis összeg, de Salleri engedélye nélkül nem kaphatok kocsit.
- Ne félj, majd én megoldom, de fegyvert Vinchenzótól nem tudok szerezni.
- Se baj, Paul adott nekem egyet. És esetleg Paul nem jöhetne? Egész jóban vagyunk már, sőt a bandából ő a legjobb haverom.
- Akkor nem lesz meg a pénz, mert osztoznotok kell. Egyébként, Salleri tud róla.
- Az úgy más. Mi lesz a dolgom?
- A gengszterek kezébe van egy szálloda, ahol elfogták egy nagyon fontos mafiózót és Saraht, ő az unokahúgom.
- Rendben, és tulajdonképpen mi lenne a dolgom?
- Hát, az igazgató egy főgengszter féle. Ő irodájában van nem kevés pénz, az lesz a tiéd, és van még pár fontos dokumentum. Egyetlen egy darab dinamitot szereztem neked, robbants fel! Mármint az irodát.
- De miért?
- Ja és az egyik szobában fogva tartják a foglyokat. Szabadítsd ki őket!
- Rendben.

Már kezdtem azt hinni, hogy Frank az egy rendes ember. Na de se baj, elindultam a Hotel felé. Pár perc múlva már oda is értem. Tele volt az egész hely gengszterekkel és tengerészekkel. Saját pénzből oda soha nem mentem volna. Mielőtt bementem elraktam a fegyvert. Aztán szépen oda sétáltam egy gengszterhez, és meg kérdeztem:
- Merre találom az igazgatót?
- Fent a hatodikon. A 122- es ajtó.
- Rendben, kösz.
Aztán szépen lassan felmentem. Ott volt az igazgatóság. Kinyitottam az ajtót, és bent állt egy ember meg ő. Beléptem, egyből, nem is tudom, hogy de, meghúztam a ravaszt. De csak a gengszterre, az igazgatóra nem. Aztán leguggolt az igazgató és az asztalában kezdett matatni. Csak akkor ijedtem meg mikor fel állt és a kezébe ott volt egy nagy gépfegyver, erre egyből ugrottam ki a szobából. Pedig szép hely, akár még maradtam is volna. De az az idióta egy tárt bele lőtt a falba, és az ajtóba. Mikor cserélte a tárat,gyorsan beugrottam, és felé tartottam a pisztolyt.

- Tegye le a fegyvert! - mondtam picit dühösen. Erre lerakta, de a zsebéből kihúzott egy pisztolyt és rám tartotta- A francba!- mondtam. Akkor felkaptam az asztalról a pénzt, és futottam ki a szobából. Meggyújtottam a dinamitot, és visszadobtam. Az akcióm alatt kaptam pár lövést a lábamba és egyet a hasamba. Láttam, hogy a lépcsőn már futnak fel a gengszterek. Ezért siettem. Bementem és átkutattam a holtestét. Találtam egy nagyon nagy kulcsot, amilyennel addig nem találkoztam. Gondoltam elrakom. Aztán futottam a 7. emeleti folyósóra, és ott megpillantottam egy nagy ablakot. Jött egy tucat mafiózó mögöttem. Nem láttam más megoldást, belelőttem az üvegbe, széttört. Erre nekifutottam, megpróbáltam átugrani a másik házra. Nem igazán sikerült. Csak a párkányt kaptam el. Az ablaknál, ahonnan kiugrottam már álltak A pisztolyosok utat adtak egy puskás gengszternek. Amint ezt megláttam próbáltam a pisztolyomat kivenni a zsebemből, de nem bírtam, mert egy kézzel nem tudtam tartani magam. Erre a puskás meglőtte a kezem, és én leestem, csak zuhantam, míg nem ráestem valami keményre. Nagyon sajgott utána a hátam. Nem bírtam szinte felállni. Aztán bemásztam egy ablakon keresztül egy lépcsőházba. Onnan felmentem a ház tetejére. Ott már javába vártak a puskás rendőrök. A kémények között óvatosan ellopakodtam, addig, amíg ajtóhoz nem értem, ami egy másik lépcsőházba vezetett. Ott lementem, aztán ki az épület és elloptam egy kocsit.

Majd dolgom végeztével szépen visszamentem az étterembe.
Frank nagyon csalódott volt velem kapcsolatba. Aztán még egyszer Paullal és Sammel átnéztük az egész hotelt, de sehol nem találtuk Saraht. Pedig ez körülbelül 15 perccel később volt, mint ahogy én egyedül odamentem. Már kezdtem én is kétségbe esni. Ezt elmondtuk Sallerinek és Franknek is. Nem tudtak mit kezdeni a dologgal. Csak Frank. Ő már tisztára elvesztette a reményt, hogy viszont látja az unokahúgát. Én nekem volt a legrosszabb. Hibásnak éreztem magam, azokban a napokban, de még inkább mikor az újságban megjelent a halálának a híre.

Frank nem mondta ki, de tudtam, hogy engem vádolt. Mit tehettem volna? Ez az érzés emlékeztetett arra, amikor megöltem azt a gengsztert, aki ellopta a fekete táskát. De most erősebb volt az érzés. Kinzott engemet a tudat, és a tehetetlenség. Az már bizonyos lett, hogy a mafia megváltoztatta az életem.
Én csodálkoztam a legjobban, mikor Frank meghívott a temetésre. El is mentem. Csak Salleri, Sam, Frank, és Paul volt ott rajtam kívül. Na meg persze a családtagok. Elszégyellve ültem a padokban látva, hogy Frank a lánya és a családtagok miattam sírnak. Ekkor elmélyültem magamban, addig, amíg egy mély zajra nem lett mindenki figyelmes. Valaki rugdosta a templom ajtaját.

- Vigyed ki Franket és a családját! És védd meg Mr. Sallerit!- mondta Sam Paulnak. Én meg Sam a padok mögé rejtőztünk és vártuk mi lesz. Paul addig a hátsó kijáraton át kivezette. Mi, ketten akik itt maradtunk elővettük a fegyverünket. Hirtelen rengeteg gengszter özönlött be, de minket nem láttak, mert elbújtunk. Nem is voltak olyan sokan csak soknak látszottak. Körülbelül 4- en vagy 5- en lehettek. Viszont előre lépett a tömegből egy fehér kabátos gengszter, aki így szólt a többiekhez:
- Itt voltak, de elmenekültek. Lehet, hogy még az épületben vannak. Ezért, locsoljatok szét egy kis benzint!
- Nem teheted ezt Isten házába!!!- rohant a gengszter felé a pap.
Erre a gengszter felemelte a pisztolyát és lelőtte.
- Csináljátok!- ő közbe rágyújtott egy cigire.

Sammel arról vitáztunk, mit is tegyünk. Végül abban egyeztünk, hogy maradunk nyugton.
Ekkor a főgengszter megfontolt léptekkel lassan elindult kifelé, közbe a szájából kivette a cigit, és az olajjal felitatott földre vetette. Pillanatok alatt a fejünk fölött is lobogott a láng. Ekkorra a gengszterek eltűntek. Olyan látvány, mint az, borzalmas volt, láng erdő mindenütt, gerendák potyogtak a tetőről, egy a papra is esett. Minnél gyorsabban menekülnünk kellett. Sam gyorsan felállt és kirohant. Én még kiáltozást hallottam fentről. Gyorsan felszaladtam. Egy szűk és sötét sarokban a lángok között ült Frank lánya. A kis Suzie még csak 6 éves volt. Mondtam neki, hogy tőlem nem kell félnie. Sietnem kellett ezért nem nagyon magyaráztam neki, hogy ki is vagyok. Felkaptam, és már szaladtam is vele a tetőre. A kislány azt mondta nekem csupa bártortalansággal:
- Én félek a magasban.
- Hidd el én is, de vigyázok rád te meg rám jó?
- Jó.

A templom tornyán voltunk, mitagadás tényleg magas volt. Körbe néztem, és találtam egy létrát. Megfogtam és a torony és egy másik ház közé tettem. Suzie- t a nyakamba raktam, utána meg óvatosan átmásztunk. Ott egy ajtón lementünk a földszintre. Már várt minket Sam és Frank.
- Köszönöm Thomy, hogy megmenteted az egyetlen gyerekem, köszönöm. Félre ismertelek, most már tudom, hogy akinek ilyen jó szíve van az mindent, megtehetett, amit tudott- aztán Frank fogott egy taxit, beleültette a kislányát, és elmentek haza.
- Azért be kell vallanom eléggé rám, ijesztettél, amikor nem jöttél ki- mondta Sam.
- Elhiszed, hogy én jobban féltem, mint te, hogy ott hagyom a fogam.
- Azért legközelebb óvatosabb legyél.
Ekkor egy kocsi érkezett egyenesen mellénk és a sofőr azt kiáltotta nekünk:
- Gyertek már!
- Megbízhatsz benne Thomy ő egy bandatag.

Aztán beszálltunk, és elvitt az étteremhez. Ott Mr. Salleri nagyon megdicsért minket. Paul meg tudakolta, mi is történt? Utána hárman ittunk valamit. Beszélgettünk, meg minden. Aztán Sam felhozta, nem tudom, hogy a pia hatására- e de azt, hogy mi lenne, ha saját bandánk lenne. Paullal őrültségnek tartottuk. Úgy véltük Salleri kicsinálna. Pár órával később, Salleri elküldött minket Bill- hez az egyik beszerzőhöz, épp most 120 liter pálinkát, és pezsgőt hozott a parkolóházba. Elmentünk oda, és balszerencsénkre szakadt az eső. Felmentünk a tetőre, elkezdtünk beszélgetni vele majd átnyújtotta Paul a pénzt. Paul és Sam beszállt a teherautóba és elvitte a banda raktárába. Én meg lassan elkezdtem a kocsi felé sétálni (amivel jöttünk). Hirtelen felvágtatott egy teherautó, ami egyből meg is fordult. Kiszállt belőle egy kabátos gengszter. Megfordultam és oda kiáltottam Billnek:
- Fuss! Menekülj! Ezek meg akarnak ölni!
De Bill ezt nem hallotta meg. Oda ment beszélni velük. Én meg futottam Bill felé.
A gengszter azt mondja Billnek:
- Ennek Mr. Morello nem örül.
- Minek és ki?
- Annak, hogy beszállítasz árut a mafiózóknak. Amúgy ő a gengszterek vezére. Ja, és ezt üzeni- , erre elővett egy gépfegyvert, a feje felé tartotta és meghúzta a ravaszt.

Erre én is felemeltem a pisztolyom. Oda futottam a teherautóhoz, és felugrottam. A gengszter is beszállt de nem vett észre. Aztán gyorsan elmentünk a parkolóházból. Lementünk a tenger közelébe, egy Port Heaven nevű helyre. Ott beparkoltunk, és kiszállt a kocsiból a 2 gengszter. Mint időközben számomra kiderült: ez a gengszterek főraktárának és szálásának helye. Óvatosan kinéztem, egy kikötőt láttam magam körül. Mellettem egy raktár állt, aminek az ajtaja nyitva volt. Óvatosan bekukkantottam és mindenfele ládákat láttam. Egyik láda nyitva díszelgett, és benne gépfegyverek és dinamitok. Kivettem egy gépfegyvert meg 6 dinamitrudat. Aztán egy sokkal nagyobb raktár felé mentem. De gyorsan elbújtam egy kocsi mögött, mivel 3 gengszter akart bemenni. Kopogtak az ajtón 3- at majd 1- et, aztán egy kis kinézőn kikukucskáltak. Így lehetett bejutni. Én is kopogtam, de a pisztolyom csövébe nézett a bent lévő ember. Aztán besétáltam, bent is rengeteg ládát, dobozt, fegyvert tároltak. De egy valamin megakadt a szemem. 2 gengszter állt egy fehér öltönyös férfi mellett, aki egy kifeszített mafiózót vert.

- Beszélj! Kutya! Mond el Salleriről, amit tudsz!- kiáltott a foglyának.
Aztán felhúzott egy kesztyűt, és a kezébe fogott egy kést. Szegény embert rendesen megcsonkította. Nem lehetett felismerni. Aztán csak nevetett, de nem örömében. Úgy gondoltam, hogy az Mr. Morello. Elővettem a gépfegyverem, és próbáltam közelebb lopakodni. Közelebb is jutottam. Morello lassan megint kezdett kisétálni, utoljára hátra nézett és egy golyóval ajándékozta meg a foglyot. A másik kettő ember megfogta és húzta volna ki, ha közbe nem lépek. Telepumpáltam az egyiket ólommal. A másik gyorsan kezdett futni az ajtó felé. De sajna megbotlott út közben. Gyorsan én is kifutottam. De utólag ez nem szerintem nem jó ötlet. Morello épp beült a kocsiba, rám mutatott, hozzá mondta azt is:
- Meg fogsz halni büdös paraszt! Bejutottál ide, de ki innen nem jutsz! Fiúk intézzétek el!

Utána elment valahova kocsival, de 3 gengszter tényleg elkezdett utánam futni. Én nekem is el kellett futnom, ha élni akartam. Visszarohantam a raktárba. Ott elbújtam a ládák mögött. A gengszterek besétáltak. Én a ládák mögött próbáltam az ajtó felé lopakodni. Az őrök szétváltak és az egyik az ajtóhoz állt őrködni. Mire észrevett engem, már tüzeltem is rá. A többiek is futottak oda, de ők messzebb voltak. Én gyorsabb voltam, és kijutottam. Csak kint mindenhol szinte gengszter állt. Egy kocsi éppen kifelé hajtott, én meg elé álltam. Szerencsémre a kocsi, fékezett. Odamentem, és kirángattam a sofőrt. Beültem a kocsiba, és elhúztam onnan. Megálltam az éttermünk előtt, és megkerestem Pault. Megmutattam neki a teherautót, és elmondtam mindent. Nagyon érdekelte a történet. Aztán időközben kiderült, hogy a teherautó rakománnyal is megpakolták. A rakománya: 8 láda cigi, és 2 láda hamisított pénz. Mr. Salleri nagyon megörült ennek a kapásnak. Kikérdeztek a hellyel kapcsolatban mindenről. Én meg mondtam, amit tudtam. Mr. Salleri elküldte szinte az egész bandáját Port Heavenre. Én meg Mr. Salleri elindultunk Pepe éttermébe. Út közben megláttam egy limuzinhoz hasonló kocsit. Mutattam Mr. Sallerinek, ő meg hirten azt mondta:
- Hé, Thomy, azaz egyik Morello kocsija!
- Egyik?
- Mármint a Morello fivéreké, 3- an vezetik az ellenséges bandát. Most már eredj utána!

Erre nekinyomtam a gázt, és hajtottunk ezerrel. A kocsiban lévők észrevettek minket, miközben a reptér felé mentek. Megérkeztek és kiszálltak. Legelőször egy barna kabátos meg sapkás gengszter szállt ki, az volt Morello. Utána ment három gengszter. Az egyik beindított egy repülőt, amire Morello felszállt. A másik kettő meg fedezte őket. Salleri a kocsiban a kezembe dobott egy gépfegyvert és azt mondta:
- Menj, nyírd ki őket! Majd találkozunk.

Elindultam, és az egyiket egyből lelőttem. A másik elbújt valahova. Nem foglalkoztam vele. Salleri a kifutópályára hajtott. Mellé ültem be. A gép még csak melegítette a motorját. Gyorsan elindultunk, de a másik gengszter kilőtte az egyik kerekünk, elkesztünk csúszkálni össze- vissza, de azért bosszúból egy pár töltényt pumpáltam a csavarjaiba. Salleri próbálta egyenesbe hozni a kocsit de nem nagyon ment. Viszont előre mentünk. Tüzeltem a repülő motorjára, ami már réges- rég elindult. Már kezdett szikrázni a motorja. Már majdnem kilőttem, amikor a kocsi végleg kicsúszott a felszállópályáról. Kiszálltunk, a kifutópálya végére próbáltunk futni, miután a repülő füstölő motorral felemelkedett Salleri azt mondta:
- Thomy, lődd le azt a repülőt, vagy nagy szarban leszel!
- Rendben, Mr. Salleri.
Tüzeltem legnagyobb célzó tudásommal, de nem gyulladt ki. Csak még jobban füstölt.
Salleri dühösen és elégedetlenül mondta:
- Te szerencsétlen kezdő, flótás, le se tudsz lőni egy ház nagyságú gépet.
Salleri lassan sétált a kocsi felé. Utoljára felnéztem a gépre, és azt mondtam Sallerinek:
- Nem biztos.
- Mi?

Aztán Salleri is hátra nézett. Azért mondtam ezt Sallerinek, mert a gép egyre jobban süllyedt. Már Salleri is látta mikor a süllyedés után felrobbant.
- Bocs, sajnálom az egészet amit mondtam Thomy, tévedtem, egy igazi profi vagy.
- Kösz főnök.
Aztán szépen lassan a kocsi felé sétáltunk. Visszamentünk az eredeti célhoz. Pepe éttermében szépen megebédeltünk, addig, amíg pár őrült meg nem zavarta a társalgásunkat. Beállít, a kedvenc barátom fehér öltönyben, na vajon ki lehetet az? Hát persze, hogy az idősebb Morello. Kedvesen így szólt hozzánk:
- Te senkiházi! Mit képzelsz ki vagy te? Meg merted ölni az öcsém! Te együgyű, most ástad meg a sírod! Lemészárolom az egész családfádat!

Megfogott egy gránátot és behajította. Az egész bejárat összeomlott. Rengetegen voltak ott. Kábé olyan 5- en. 2- en elrohantak valahova. Én, meg az asztalt eldöntöttem és bebújtunk mögé. Salleri egyből kapott 2 golyót a bőrébe. Eléggé vérzett. Próbáltam lelőni őket de nem ment. Ezért a hátsó kijárat felé indultam. Ott már várt egy dühös kutya, amibe sajna pumpáltam egy golyót. Kimentem, és egy sikátoron keresztül akartam egérutat nyerni az utca felé. De mire a feléhez értem, a végén ott állt már egy gengszter. Becéloztam, de ő nyitott előbb tüzet. A töltény áthasította a testem. Erre én is azzal tudtam csak válaszolni, hogy megölöm. Hirtelen mögöttem termett egy másik. Ő is belém lőtt. A fájdalomtól majdnem összeestem, de azért én is meghúztam a ravaszt. De már nem is nagyon bírtam futni. Szörnyű volt. Folytattam utam az utcám, kikanyarodtam a sarkon.. A saroknál meg állt még 3 gengszter, és velük együtt Morello is. Morello meglátott és parancsolt a többi rabszolgájának:
- Kapjátok el bolondok! Nem szökhet meg! Ő a legfontosabb! Na, most már remélem nélkülem is boldugoltok- erre beszállt a kocsijába és elhúzta a csíkot.

Miután elment egyből lelőttem kettőt. Csak az a kár, hogy Sergio Morello elmenekült, egyébként ez a teljes neve. Az utolsó, a hátsó kocsi mögé elbújt, mivel 3 kocsival jöttek. Azokból egy elment. Salleri hirtelen felállt, és az egyik ablak felé sétált. Ott felemelte a kezét és meghúzta a ravaszt. Fejen is lőtte azt az őrültet. Pepe véresen odament Mr. Sallerihez és azt kérte tőle:
- Könyörgök, térítse meg a károm, kérem!
- Bocs Pepe, nem vagyok jótékonysági intézmény.
Erre berúgta az ablakot és elindult az autó felé, ami két sarokkal arrébb állt. De én odamentem Pepéhez, amikor Mr. Salleri nem látta, így vigasztaltam:
- Pepe ne félj, oda adom neked az e havi bérem- és ezzel- körülbelül 100 dollárt, adtam neki oda.
- Hogyan háláljam ezt meg neked?
- Semmiség, ízlett a kaja.

Azzal én is mentem Salleri után, és beszálltunk a kocsiba. Nagyon hideg volt, és nagyon fagytak a sebeim is. Elindultuk Salleri étterme felé, és út közben, hirtelen esni kezdett a hó. Mire oda értünk már mindenki a kabátjába volt. Én is felvettem az enyémet. Ja, meg persze a kalapomat. Fene tudja honnan tudták meg, hogy mi öltük meg. Ez nem hagyott, nyugodni. Pár óra múlva megtalálták, még élve, az elrabolt maffiózót. Aki Sarahval együtt volt fogoly. Ő számolt be nekünk arról, hogy Sergionak rengeteg beépített besúgója van. Azt is mondta, hogy egy kis fekete noteszban van összeírva mindegyik. És az is, hogy hol vannak és még minden fontos dolog. Megbeszéltünk közösen mindent. Aztán elindultunk Paullal fegyverért.

Kocsiba ültünk, elmentünk egy betöréses szakértőhöz. Felvettük és elvittük a hatalmas Morello villába. Hatalmas kőfallal körbekerített birtokot szemelt ki mindenki. Benne egy kisebb bokorerdő miben eltévedni is elég könnyű. A falakon belűl meg díszelgett a hatalmas háza, kb 3 emeletes palota volt. Kiszálltunk és a szakértő feltörte a villa külső zárját. Paullal bentről biztosítottuk a terepet. A szakértő, ment Paul mögött. Éppen jött egy őr, erre mi elbújtunk. Az őr éppen előttem állt, én jól fejbe vágtam a pisztolyommal. Erre Paul elkezdett velem veszekedni, hogy ha azaz ember felébred, akkor bajban leszünk. Megbeszéltük, hogy ő itt marad, én meg megyek a szakértővel kirabolni Morellot. Elindultunk a bokordzsungelen keresztül. Nem sokat mentünk, elértünk a főbejárathoz. 2 gépfegyveres őr állt ott.
- Meg kéne kerülni,- mondta a szakember.

Erre én csak bólintottam. Osontunk a bokrok között a villa sarkáig. Ott volt előttünk a hátsóbejárat. Gondoltam, majd ott bemegyünk. Közelebb mentünk, és bekukkantottam a kulcslyukon. 6- 7 gépfegyveres gengszter őrködött belül. Hirtelen egy ötletem támadt, és mentünk tovább. Addig, míg el nem értük a ház végét. Ott álltak Morello kocsiijai. Egy őr őrködött, de az is már szinte aludt. Oda lopakodtam mögé, felkaptam egy feszítővasat, aztán fejbe vágtam. Addig a szakember feltörte az egyik luxuskocsit. Felkaptam a hullát és a kocsi csomagtartójába, beletömtem. Aztán bakot tartott nekem a szakértő és felmásztam az első emeleti ablak párkányára. Óvatosan betörtem az ablakot, kinyitottam. Utána felhúztam a szakembert. Maga a ház kívülről se semmi, de belülről. Gyönyörű, palota volt ez. Szőnyeg állatból, a legdrágább vázák mindenütt, és amin még megakadt a szemem az egy polc tele régi fegyverekkel. Úgy látszik ez Sergio Morello hobbija. Na de mindegy.

Kimentünk a folyosóra és körülnéztünk. Csak lent állt 3 őr. Nagyobbnál is nagyobb óvatossággal bekukucskáltam minden szobába. Míg nem meglett, amit kerestünk. Egy szép, és nagy iroda. A falon egy Picasso festménnyel. Ez az a hely, gondoltam. Leemeltem a képet, és csakugyan, az a safe rejtekhelye. A szakember odament, próbálta megfejteni a kódot. Én lassan oda sétáltam az ablakhoz, kinéztem. Az ablak pont a garázsok felé nézett. Láttam, hogy nyílik a hatalmas kocsibejárónak az ajtaja, és 2 fehér kocsi érkezett meg, és még egy gyönyörű fehér Silver Flecher parkolt le a ház előtt. Egyébként a Silver Felcher egy drága és remek kocsi típus. Tulajdonképpen egy limuzin, a legdrágább fajtából, sebessége nem a legjobb, de a többsége golyóálló. Kiszállt belőle, a nagy Sergio Morello. A másik két kocsiból, pedig 8 gengszter, álig felfegyverkezve. Besétáltak a villába. Azt mondtam a szakértőnek:
- Nem sietne?
- Várjon, ez nem olyan könnyű.
- Sergio kezei közül még nehezebb lesz kiszabadulni.
- Mi, itt van Morello?
- Igen, úgy, hogy siess!

Folyt. köv.