Történetek

- A csók akkor nem jelentett semmit… - folytatta Micha, Soulness figyelmesen hallgatta. Nem gyújtottak fel lámpát, kettesben ültek a hajnali pislákoló fények uralma alatt. –Most más a helyzet… De én… Azt se tudom elmondani, hogy mit érzek… az egész akkor kezdődött, amikor egyedül voltál… annyira kiszolgáltatott voltál a sorsnak, vagyis annak látszottál… És hozzám menekültél… engem ez meghatott, és segítettem neked, amennyire csak tudtam… Én még lányt soha nem öleltem, és soha nem vigasztaltam...

- Mégis, mire kíváncsi? – kérdeztem félszegen. Még soha nem osztottam meg emlékeimet más halhatatlanokkal.
- Az élettörténetére. Többet élt még nálam is, és kutatásaim alapján, melyeket már két évszázada végzek, maga a legidősebb, öröklétű élőlény a világ festővásznán...

Ülök a monitor előtt. Mereven bámulom. Most már tudom mi a félelem.
Először csak a hangok voltak. Vijjogva csaptak le, hogy vércseként tépjenek ki darabot a görcsbe rándult gyomromból. Nem maradt más utánuk csak a csend, a dermedtség. Azt mondták, én hangokkal jelenítem meg a világot. Van neki neve, de nem jut eszembe. Azt ám senki nem mondta, hogy az „igazság-algoritmus” rosszra cserélődött bennem. Amely megmondja, hogy EZ, a valóság szigorú határvonala, AMAZ, meg a képzelet szeretem-elmosódott...

- Mia, te gyereket vársz… - kezdte Soulness ismét komolyan.
- Igen… Értem már mit akarsz… - Miának egy kicsit fájt ez a mondat. Nem ő a fontos hanem a gyerek, Soulness nem a szerelemért marasztalta hanem a gyerekért.
- Nem, nem érted… De talán ez így van rendjén…
- Nincs semmi sem rendjén… Azt hittem kibékültünk… Vagyis eddig úgy tűnt!

Március vége felé már javában zajlik természet nagy színpadán a madárvonulás című megszámlálhatatlan számú főszereplős jelenet, melyre jegyet váltottunk, méghozzá az első sorba. A levegő országútjai zsúfolásig megteltek és érkeztek haza a telet Afrikában átvészelő tollas barátaink. Február végén, március elején felbukkant már a barázdabillegető, de jöttek sorba rozsdafarkúék, énekes rigóék és a gólyáink is. A természetbarátok ilyenkor túlfűtött lelkesedéssel lépnek az erdő világába, hogy...

A két nő ismétlődően feltörő nyögései, lázas követelő mozdulatai a bent ülő vegyész kollegát is felcsigázták. Sietve lerángatta magáról a nadrágot, és kéjenc (Phil számára nevetséges) pózban az asztalra vetette magát, rákiáltva a két nőre. Azok hozzáléptek és mindketten egy-egy tértől elindulva csókolgatni kezdték az asztalonfekvőt, akinek arca immár egyetlen, állatszerűen széles vigyorrá torzult...

A gombafelhő gyönyörű volt. A 169000 TNT súlyú atomtöltet porba döntötte a történelmi emlékekkel büszkélkedő ősi várost. A dóm maximálisan elpusztult. Ám a cummogóbogarak is, az emberekkel egyetemben, akiket beköptek, és már amúgy is csak kínlódtak volna. A sugárzás gyorsan terjedt, elsősorban a Magyarország felé fújó szél szárnyán. Másnap reggelre egész BAZ megye megfertőződött...

- Na elég volt! – a gitárosnál betelt a pohár. Megfogta társa gallérját és a falhoz nyomta. –Mondd mi a fészkes fenét keresel itt, vörös rózsával!?
- Soulness hagyd békén!
- Ne védd a kis ágyasodat! –Soulness teljes felindultságában olyanokat mondott, amiket nem lett volna szabad. –Mindent értek! Minden tiszta! Azt sem tudom miért nem haltam meg! Nem is volt értelme visszajönni…
- Hát nem sok… - nyögte Laus, de meg is bánta, mivel Soulness mérgében még jobban a falhoz...

A nap még valahol a láthatár alatt járt, a madarak közül csak a korán kelők dala simogatta a még álomban ringatózó emberek füleit. Senki nem mozdul, mintha megállt volna az idő kereke. Halk motoszkálás hallatszott a kertek alatt. Senki nem figyelt rá. A motoszkálás egyre hangosabb lett. Egyszer csak már Curt Lening a gyönyörű 17 éves lány ablaka alá ért a fura, keveset eláruló zaj. Még mindig senki sem veszi észre a nagyon közeli veszélyt vagy szenvedélyt...

A tökéletesen visszafogott szárnyasban hihetetlen tudás lakozik. Igaz, a madárénektől zengő erdő már sokat kopott nyár közepére fényéből és ezek a mesterek sem ontják szívből, lélekből mindenkit és mindent letarolva fülbemászó egyéniségünket formáló változatos strófáikat, de ettől függetlenül nem lehet az ilyenkor már csendes szólistára másképp felnézni, mint Európa egyik legváltozatosabb hangú madárdal virtuózára...