Történetek

Egyszer, nagyon régen, talán meg sem történt, de mégis volt valami ehhez hasonló mese, élt egy tündérleány, Mimirilla. Ő volt az első tündér a bolygón, még mikor pár nappal a teremtő 6 napos munkája után éppen csak kezdett kifejlődni a bolygónk, élt ez a tündér. Mivel az első ő volt, rengeteg dolgot adott neki a sors: Gondoznia kellett az eget, hogy ne fakuljon meg a kéksége, a virágoknak illatot kellett adnia, a füvet és a fát zölden és oxigéndúsan kellett tartania...és még sok egyéb...

Itt most nincs helye habozásnak, szűzies tartózkodásnak. Nem lesz félénk, vagy szégyenlős. Soha nem vágyott arra, hogy más férfi így érintse meg. Nem kívánta más férfi csókját, ölelését. Braden az egyetlen férfi, aki lángra lobbantotta szenvedélyét, a pokolba hát a félelemmel!...

És rossz vagyok. Lusta, lusta, mert néha nem sminkelem ki magam, ezért szégyell, szégyell, mert csúnya a barátnője és elhanyagolja magát. Rossz, rossz, rossz vagyok. Meg sem érdemelném őt. Ha jó lennék, képes lennék magam mellett tartani, nem megharagítani. Én, csakis én üldözöm őt mások ágyába...

23 éves volt és nem volt két hétnél tovább tartó kapcsolata. De mikor Theodóra belépett a bárba egy kicsit szórakozni és kiderült róla hogy magyar, a fiúnak újabb kecsegtető gondolatok csillantak meg az agyában.
Hogy terve sikeres legyen még aznap este ágyba csábította a bódult állapotú lányt, és annyit duruzsolt neki, hogy Theodórát egyenesen magába szeretette… Ez mind csak azért volt, hogy a lány elhozza magával Magyarországra...

Egy alak suhan el a hold előtt. Ruhája vakító fehér, fényessége túlnő az éjen. Hosszú lenszőke haját megszámlálhatatlan gyémánt díszíti, vagy talán csillag. Arany szárnyait szélesre tárja, s a szellőkön vitorlázik. Ő a királynő ebben a világban...

- Valami zajt hallottunk. Tudja, hogy ez egy bérelt ház, és még tartozás is van rajta? Mit zajonganak itt? - kérdezte az idősebbik, a fiatalabb hátrébb állt, csöndben.
- Nézze, nem akartunk kellemetlenséget okozni önöknek, már végeztünk is. - közölte fáradtan az ügynök.
- Bemehetnénk? - erősködött az öreg.
- Tudja, az igazság az, hogy... - kezdett magyarázkodni Murdel, de be se tudta fejezni, már be is sétáltak...

Budapest, a nagy Budapest! Miki egészen bezsongott a gondolattól, hogy ami tegnap még legmerészebb álmaiban szerepelhetett csak, ma már valóság. Elzárt életébe azért egy dolog bizonyosan bejutott: a fővárosban nagyon más az élet. A lehetőségek kapuja, a csodás főváros, az a hely, amely egész Európának az eszébe jut hazánkról. Ez hát az ő gondolataiban Budapest, és ezt nemsokára maga is megízlelheti. Úgy gondolkodott, hogy ha nyolcvanezer forintját csak a legeslegfontosabb dolgokra költi,...

- Hiszek Benned, és abban, hogy egyszer, valahol, valamikor, talán egy másik világban... együtt leszünk! Hogy hogyan azt nem tudom, de rájövök! Megtalálom azt a helyet, azt a világot! De azt már tudom, hogy nem itt van...
- Bolond voltál mindig is - súgja a lány. Szavaiban kedvesség, játékosság és egy lágyan pislákoló szeretet honol...

- Tudjuk, hogy mi történt a lányával. – szólt Alex.
- Ó. Valóban? Arról is tudnak, hogy egyedül nevelem őt, hogy mindenemet felemészti a gyereknevelés, és a munka? A feleségem évekkel ezelőtt meghalt. Aztán a lányommal történik ez a tragédia, és most azzal jönnek, hogy megöltem azt a zsarut?
- Mi nem mondtunk ilyesmit. De ha nem tud megfelelő alibit péntek délután 4 és 6 óra közöttre, bevihetjük kihallgatni.
- Hát most erre mit mondjak? Nincsen. Itthon voltam, egyedül....

- Talán a kép szomorít el ennyire?
- Nem dehogy. Bár szerintem nem lett elég jó. - mondta a lány, s kérdezője felé mutatta. Ervin örült, a lány közvetlenségének és megnézte a rajzot. Nagyon jónak találta, s ezt mondta:
- Hidd el, ha én mondom... ez remek lett. - és a lányra mosolygott.
- Miért kellene elhinnem? - incselkedett.
- Hát csak mert véletlenül ez a munkám. Festő vagyok. - A lánynak felcsillant a szeme...