A kezdet

Remegett, piciny testét furcsa soha nem érzett pulzálás járta át. Félt? Minden oka megvolt rá, hisz ismerősei közül senki nem maradt, mind eltávozott.

S most érezte rajta a sor, el kell indulnia az ismeretlenbe, ahová társai ismerősei korábban távoztak. Nem értette azt a tülekedést, azt a viháncolást, amit a távozók okoztak. Valami verseny lehet, gondolta.

Az üreget melyben lakott, ha egyáltalán ismerte e szót, hirtelen erős remegés járta át. Sejtjeit átjárta a rémület egy belső hang azt súgta, indulj.

Az áramlat magával ragadta, mint valami vákuum vitte sodorta az ismeretlen felé. Meglepődve tapasztalta, rajta is kitört a versenyláz, tülekedett. Haladt előre egyre jobban amennyire a vákuum engedte, azt azonban érezte előre tört.

Nem értette hova e sietség.

Kellő előnyre szert tévén kissé körülnézett a félhomályban, egy alagútban volt melynek falát redők borították, és e redők hullámzó mozgást, végeztek. Ez egy más világ volt érezte, teljesen ismeretlen számára. Soha nem érzett izgalom vett rajta erőt.

Egy lehagyott társ nyöszörgését hallotta maga mögött, várj, segíts, mert itt maradok. Érzékelte hogy az egyik redő társát visszalökte.

Önző módon csak magával törődött. Előnye behozhatatlan volt, az otthonában eltöltött idő megerősítette fizikailag, könnyen legyőzte fiatalabb társait.

Ment egyre kényelmesebben és magabiztosan az ismeretlen felé. A redők egyre ritkábbak lettek, és az alagút is mintha szűkebb lett volna. Furcsa nedv vette körül ez nem az ő közege a biztos az illatok is, változtak, de érdekes módon hangulata egyre jobb lett. S nem is félt már annyira

Nekiütközött valaminek egy puha de mégis kemény közeg állta útját, de csak egy pillanat volt az egész, mert hírtelen szétnyílott az előtte álló ismeretlen és egy szippantással el is tűnt benne.

Teste millió darabra hullott érzékszervei mintha egyben maradtak volna. Érezte valami új, kezdődik. Kis idő múlva testrészeit, kocsonyaszerű anyag borította.

Időérzéke nem lévén, nem tudta meghatározni azt az időt, amíg ebben az állapotában, de folytonos változások közepette eltöltött.

Azonban érdekes módon egyre jobban érezte magát, ebben benne volt az ismeretlen anyagtól kapott ismeret, ösztönszerű tudás.

Néha furcsa zajokat hallott egyik másiktól megrémült és olyankor az idegrendszer reflexei furcsa mozgásra késztették.

Voltak nyugodt, sőt megnyugtató pillanatai is ilyenkor egy távoli kedves hang jutott el kicsin tudatáig. Érezte ez a hang hozzá, tartozik és az övé, de tudata nem lévén a helyén nem tudta azonosítani.

Az esetenkénti rémisztő hangok ellenére, érezte egyre nagyobb egyre erősebb, megnyugtató meleg közeg ölelte át.

Picin testét édes tápláló folyadék ölelte át. Ebben a folyadékban, ha jó kedve volt úszott ficánkolt.

Eljött az idő mikor egyre szűkebb és kellemetlenebb lett környezete, ilyenkor rúgott kapart jelezvén neki innen távoznia kell.

Egy szép napon azt érzékelte a folyadék mely eddig oltalmazó védelmet adott eltűnt.

A hang, ami eddig megnyugtatást adott neki megváltozott, néha hallását bántó hangok jutottak el hozzá.

Ekkor elindult. Rémülettel vegyes kíváncsiság vett rajta erőt mikor egy szűk alagúton egy számára meghatározhatatlan új cél fele elindult.

Fájdalom járta át kicsiny testét a félhomályhoz szokott szemeibe éles fény hatolt.

Idegen hangok értek el tudatáig. Egyre jobban megrémült, majd megkönnyebbült mikor testét kipréselte korábbi megszokott környezetéből.

Bár nem tudta, de fázott és sírt. Majd érezte egyre nagyobb egyre erősebb, megnyugtató meleg közeg ölelte át. Üvöltött, mint aki elszakadt rég megszokott otthonától és egy új világba pottyan.

A műtőt a nagyteljesítményű izzók fénye ragyogta be.

Kislány mondta fásultan a doki. A gyermek felsírt. Az édesanya kifáradt izzadt testtel fejezte be a szülést. Lelkét boldogság aranyozta be, és szeretettel ölelte magához elsőszülött gyermekét.


2005. október