Történetek

- Kitűnő a felvétel! - sóhajtotta kéjesen a férfi, miközben nyelt egy korty italt. A nő megmozdult. Alig láthatóan... egy pillanatra a szemét is kinyitotta. Gyönyörű volt! Úgy volt gyönyörű, amilyenné tette. Neki volt lélegzetelállítóan szép, hiszen az ő kedvtelése nyomán lett olyan, amilyennek látja. A nő valamikori szája, megmozdult. Nem lehetett hallani, de ő tudja mit suttogott. Könyörgött... esedezett... az életét kérte... és cserébe megígért mindent! ...

„Olyan aranyos vagy, látszik mennyire kimerült vagy… Bárcsak a karjaimba vehetnélek… Bárcsak… Bárcsak tudathatnám veled mennyire szeretlek, hogy mennyire szükségem van rád… hogy mennyire szükségem van a bőröd ízére…Szeretlek…” –Micha egy hirtelen fellángolástól vezérelve, átölelte Soulnesst, a fiú fejét a vállára tette, és várta hogy a gitáros ridegen ellöki magától...

Pár pillanat múlva újabb harcra kényszerült. Egy SpaceButcher és egy BlazingThroat állta útját. Ez volt az egyik legveszedelmesebb űrhajó. A két ellenséges vadász nyugodtan lebegett előtte, nem támadtak csak várták. Egy pillanatra elgondolkozott, ne forduljon-e vissza, de végül úgy döntött, hogy megvívja a csatát. Átváltott plazmafegyverre...

Kellő előnyre szert tévén kissé körülnézett a félhomályban, egy alagútban volt melynek falát redők borították, és e redők hullámzó mozgást, végeztek. Ez egy más világ volt érezte, teljesen ismeretlen számára. Soha nem érzett izgalom vett rajta erőt...

- Kérem ne kiabáljon... ne szóljon semmit... a rendőrségtől vagyunk! - sziszegte a fülébe Blood, miközben a vonat vége felé igyekezett a nővel, hogy Mrs. Lockot is leszedjék.
- Nekem el kell utaznom... engem várnak... ezt nem tehetik velem - nyöszörögte a nő. - Az életemről van szó!
- Az könnyen lehet! - hagyta rá Blood. - Szükségünk van magára egy ügyhöz... ráér elutazni azután is...

Tested ívbe feszül, apró nyögések törnek fel belőled, s nekem semmi nem fontos, csak az, hogy boldoggá tehesselek. Belemarkolsz vállaimba, s magadra húzol. Egymás szemébe nézünk, amikor belédhatolok. Lassan, óvatosan, finoman...

- Alenne, szerintem őrültség volt kibérelni ezt a házat… Itt nincs semmi egy adag poron, és denevéren kívül! –Jelent meg egy újabb fiú az ajtóban. Tekintete komolyságot, és mérhetetlen fájdalmat tükrözött. Kék tiszta tengerszínű szemeiben imitt amott feltűnt egy sárga folt, kihangsúlyozva természetfölöttiségét. Emberi volt és mégis tisztán kísérteties. Háta közepéig erő hosszú fekete haja kísértetiesen susogott az ajtón át kiáramló szélben, majd lenyugodtak a szék hátsó támláján. A fiú...

- Mert mivel a te húsodból és hajadból kellett beleadni, könnyen lehet, hogy valamelyikből többet adtál. Például, ha a húsodból, akkor erősebb és magasabb lesz, mint akartál. Ha hajadból, akkor az érzelmek, és a rokonság változik meg... Mert ugye a húsból ahhoz több kell, hogy rokonok legyetek, de mivel nem megegyező mennyiséget adtál a két alapanyagból, nyílván borult az egyensúly és...

A szerelmet, és a gyűlöletet gyakran egy vékony szál választja el, hogy az egyik ne üssön át a másikba. Ez a vékony szál cipeli a világ egyensúlyát, a természet rendjét, a halált, és az életet. Minden ettől a száltól függ, és azoktól amiket „szétválaszt”. Még is megtörténik az, hogy a szerelem egyik percről a másikra gyűlöletbe csap át, hogy aztán ismét visszatérjen a heves édesen kínzó érzés. És ez egyszer minden emberrel megtörténik… Kérdés hogy észreveszi e ezt a pillanatnyi változást?...

Thakatéri megfogta kezem, aztán a farkam.
- Nincs miért aggódnod. Bár Nabu-ur Bera nevét hiába keresnéd a történelemkönyvekben és a régi sztéléken. Az Elveszett Korszak királya volt ő, azé a száz évé, amelyben felhasadt az idő szövedéke, és az emberiség kiűzetett a paradicsomból. De te, El-Szín, most befoltozod ezt a lyukat...