Történetek

Aranykalitka?
Igen. Önként, dalolva vagy mások által kerülünk bele. KITÖRNÜNKm többnyire érezzük tudjuk, ki kell a bűvös, általunk, vagy mások által meghúzött körből lépnünk, de azt, hogyan, miképpen sikerül?! Sikerül-e egyáltalán. Erre jó és rossz megoldások vannak, melyek, bekövetkeztek. A főszereplő élete jobbá, vagy rosszabbá lett.
(Megtörtént az eset. A hely, a személyek költöttek. Bárminemű hasonlatosság, a véletlen műve! - a szerző).

Vajon meggondolatlanság vagy inkább egy eszement döntés-e az, hogy egy sráccal már az első találkozásnál összejövünk? Én tudom erre a választ: egyszerűen egy eszement döntés. És vajon mért is? Mert még a végén az egészet megbánjuk és már ezen nem javíthatunk.
- Ez a kis novella valós történeten alapul, hiszen ez velem is megtörtént. És aki elolvassa, annak köszönöm a figyelmet. :)

A férfi a vonaton ült és olvasott. A nő odalépett hozzá:
- Szabad ez a hely?
- Parancsoljon – húzódott össze a férfi.

- Meghalt?
- Igen. – A férfi soha nem mondta ki a nevet, de a nő tudta, hogy a Führerre gondol.
- Biztos? – erősködött a férfi.
- Igen, ott voltam, láttam a holttestét, amikor az SS legények lelocsolták benzinnel és elégették.
- Olyan furcsa… Ott, a koncentrációs lágerben naponta imádkoztam ezért, mindig ezt a hírt vártam. Mégis, amikor a rádió bemondta, hogy hősi halált halt, csak ürességet éreztem. Mintha a gyűlölet és a rettegés, amit jelentett nekem, az énem...

- Zaklatott vagy, nem tenne neked most jót a magány. - A lány enyhén elpirult, akkor viszont teljesen vörös lett, amikor a fiú, egy csésze kávét elé téve a konyhapultnál megkérdezte, ki is a vőlegénye.
- Nincs. - hukk. Ketie csuklani kezdett, mint mindig, hogyha rossz fát tett a tűzre. Reggae, keze megállt a levegőben, majd csak pár pillanat múlva esett a feje tetejére, hogy végigsimítsa a szőkén ragyogó, copfba fogott haját.
- Te füllentettél az igazgatónőnek? - kérdezte megkönnyebbülten,...

"– Alma, ez undorító – bámulta Tori a mexikói nő szendvicsét.
– Szeretnéd, ha neked is készítenék egyet? – lógatott egy tonhalat a másik nő orra elé Alma.
Tori azonnal elfordította a fejét.
– Még csak az kéne. Banán, mogyoró-vajkrém és tonhal egy szendvicsben nem épp az én gyomromnak való… Emlékszem, egyszer Ceecee rávett, hogy ötven mérföldet vezessek egy marék vörös agyagért.
– Vörös agyag? Az meg minek? – vonta fel a szemöldökét Alma.
– Apró darabkákra...

...igen, ha titkolják is, mindketten sérülnek. Természetesen a beteget ápoló is az ápolási idő függvényében, no meg az ápolt, a betegségének súlyossága miatt.
Melyikük hogyan és miképpen?
De sérülnek, ez tagadhatatlan.
*

Elengedtelek. Odaadtam a szerelmünket. Odaadtam egy világért, amiben nem fáj többé, hogy létezel.

A szalmaszín hajú legény nagyon szerette a nőket. Minden fajtájú, formájú, korú nőt megkívánt ő. Gondolkozott rajta sokat, hogy talán el van átkozva, hogy örökké csak asszonyhúsra éhezzék. Úgy keveredett rossz társaságba is, úgy vesztette el a munkáját is. Egy asszonyért. Meg akarta tudni régen, milyen az, ha a nőn erőszakot tesznek. Szégyellte, de akarta. Hát meg is tette végül. Bár ne tette volna Uram Isten! Bár ne tette volna!

Remélem, nem sikerült annyira rosszul. Bár lehet nem lett vicces, de, ha már megírtam, akkor beküldöm :)