A férfi a vonaton ült és olvasott. A nő odalépett hozzá:
- Szabad ez a hely?
- Parancsoljon – húzódott össze a férfi.
A két idegen szótlanul ült egymással szemben. Talán félúton járhattak, mikor a férfi észrevette, hogy a nő szeme szomorúan csillog. Egy pillanatra találkozott a tekintetük, de a nő kezébe temette az arcát.
Egy percre még jobban megsúlyosbodott közöttük a csend, mire a férfi megszólalt:
- Gondoljon arra, hogy péntek délután van… És minden péntekre vasárnap jön.
A nő könnyes szemmel ránézett, s csak ennyit mondott: köszönöm.
A csend, ami eddig megülte lelküket, ettől kezdve körülölelte őket.
- Legyen szép napja – köszönt el a férfi az állomáson.
- Önnek is – válaszolta a nő, de ekkorra a szemében már egy csepp bánat sem maradt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Kávémesék: Péntek délután a vonaton
<!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } -->
Hasonló történetek
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások