Angyali szerető 8.

Bőrük összeizzadva tapadt össze, Ketie kapaszkodott a férfi erős nyakába, aki piheként vitte őt. Olyan összetartozónak érezte magát a másikkal, mégis árunak képzelte magát, csak a bökkenő, hogy ő maga dobta a testét piacra.
Légy boldog, amiért a város egyik legvonzóbb férfijával tetted meg a dolgot - ismételte, kezét ökölbe szorítva. A férfi, mint egy csecsemőnek, készített a számára fürdővizet, miközben a vajszín, ovális alakú kád szélén egyensúlyozott vele. Álomszerűen bensőséges csodának élte meg lány, ahogy szorosan összebújva, egymáshoz ért a lélegzetük.
A víz valóban jól esett, oldotta feszültségét, és odalent is enyhült a fájdalom, az enyhén habzó meleg elmosta a lüktetés nagy részét. A férfi a kád széléről nézte, egy lusta ragadozó tekintetével, aki már jól lakott, de tudja bőven van még mit ennie. A zsákmány az övé. Alex először arra gondolt bemászik a kádba a csábos test mellé, de legyőzte vágyát, a másik talán egy kis magányra vágyott.
- Barom vagyok! - csapott a falba odakint. - Most miért romantikázok?Csak mert szűz volt, hát olyan nagy dolog ez? És Alex tudta. Igen, nagyon-nagy dolog a romlott világban, hogy pont ő vette el az ártatlanságát Ketienek. Milyen érzés is kerítette hatalmába? Alex nem tudta pontosan megfogalmazni, talán az ősi energiák áramlásához, a férfiúi erő legnagyobb hódításához hasonlatos, ráadásul igen jól eső!
*
Zavarban lenni, lányos pírral az arcodon. Szégyenlősen a lepedő ráncaiba temetkezni, és tartani a méltóságod. Nem úgy tekinteni a melletted lévő izomkolosszusra - akire minden porcikád vágyik-, hogy a tested remegése ne áruljon el. Hogy ne érezd magad a legboldogabb nőnek a világon, amikor az erős ujjak végigsimítanak az arcodnak vonalán.
Nehéz.
Keveset aludtak, hol egyikük ébredt fel, hol a másik, a levegőben lógott az első szex folytatása, de a szüzesség tudata, Alexet visszatartotta a kezdeményezéstől. Nem is tudta, mi lenne a helyes. Várt, egy kis pihenőidőt adott a lánynak, visszatartva ösztönét, hogy újra és újra megtegye majd vele.
*
Alex hajnalban lement, majd egy tálca étellel tért vissza. Ketie csak a fejét rázta és elfordult. A férfi azonban enyhe erőszakot alkalmazott, hogy a lányt kirántsa az apátia-szerű érzelemfelhőből.
- Szóval, akkor is velem eszel! Nem házi, úgy hozattam - intett a vékonyra felszeletelt töltött húsra és a zöldség salátára, ami a tálcán várt rájuk felhalmozva ízlésesen. Ezután kis cselhez folyamodott, Ketie orra alá tartott egy szelet húst.
- Érzed az illatát? Harapj bele!
A lány pár másodperc után engedelmesen harapott a mennyei illatú falatba, majd még egyszer, és még egyszer. A harmadik falat után rájött, hogy farkaséhes, és amikor felült, Alex elé tette az egyik tányért, majd csendesen ettek az ágyban. Sokkal egyszerűbben működött a gyakorlatban minden, nem annyira bonyolultan, mint hitte.
*
Reggae hajnalban kelt, kíváncsian, Ketie náluk van-e még. Az apját látta felmenni az emeletre, étellel megrakott tálcával, így azonnal választ kapott a kérdésre, bár gondolta, hogy úgy lesz. Új seprű jól seper! Valószínűleg Ketie egész hétvégén a vendégük lesz, ami miatt az arcán egy enyhe mosoly jelent meg. Remélte, az apja legalább rövid időre magára hagyja majd a lányt, de hogyha nem, akkor is udvarolni fog neki, hiszen ő volt aki előbb elkezdte a hódítását!
*
A lány vakító fényre ébredt, és egy mesebeli szőke hercegre. Reggae volt az. Széthúzta a sötétítő függönyöket és úgy mosolygott a magas, és jóképű fiú, hogy még a hegyeket is megolvasztotta volna. Ketie először azt hitte, álmodik.
- Szép jó reggelt! - nagyon valóságosnak tűnt a hang! A vendég az álláig húzta a sötétzöld takarót, amit az éjszaka valaki ráterített a vékony lepedő fölé.
- Apának el kellett mennie, gyilkosság történt a belvárosban, így kénytelen leszel megelégedni velem!
A tekintetek összekapcsolódtak egy pillanatra, és Ketie megállapította, hogyha Alex a legjobb képű  fickó a városban, akkor a fia, a szépség és erotika, a címlapfiú fiatal megtestesítője. És a mosoly, ami az arcán elterül, a csillogó szemével, egyenes orrával, és aranyló hajával! Nő legyen a talpán, aki ellen tud neki állni!
- Kedves vagy - tornászta magát kissé feljebb a párnán - de nem maradok, bemegyek az intézetbe megnézni a kicsit. Biztosan hiányzom neki.
- Rendben, egyél - intett Reggae az ágy mellé tett tálcára - és egy óra múlva elviszlek. Nekem is hiányzik a kis bestia!
A lány már majdnem fellélegzett, mert a fiú lenyomta az ajtó kilincset, de Reggae megfordult. Arcizmai meg-megrándultak az idegességtől, látszott valamit nagyon akar mondani.
- Eszedbe se jutottam? Amíg apám játszott a testeddel, nem is gondoltál arra, hogy én előbb kívántalak meg? Hogy pont apa, aki meghiúsította az éjszakánkat?
Ketie megrázta a fejét, miközben érezte, hogy fülig pirul.
- Sajnálom.
- Sajnálom! - utánozta undokul Reggae.
- Apám talán összetörte a szívedet?
Ketie a lepedőt nézte, nem tudta mi lenne a helyes válasz.
- Reggae - kezdte kiszáradt szájjal. - Emlékszel? Nem én utasítottalak vissza. Nagyon is akartalak azon az éjjelen… Alex volt, aki berontott a helyiségbe, és szétzavarta az ölelkezésünket. Nem vettem észre, hogy olyan nagyon ellenkeztél volna!
- Ez nem igaz! - szórtak villámot a szőke fiú szemei, és hogy mennyire jól állt neki, a pirulással együtt, ami elöntötte az arcát!
- De tudod mit, belenyugszom. Apám jobb pasi, mint én.
- Nem, egyáltalán Reggae, te is nagyon vonzó vagy. Én…
- Ne! - emelte fel a két kezét a fiú - hagyd. Egyél, és megyünk az otthonba - ez után úgy becsapta maga után az ajtót, hogy még az ablak is belerezonált.
*
Alex bosszankodott, amiért a zsenge, kívánatos test mellől kora hajnalban kellett kikászálódnia az ágyból. Az egész véres ügyre alig tudott koncentrálni, a szeme előtt Ketie lénye lebegett, és a gondolat, hogy szűzen lett az övé. Az éjjel nem sokat aludt, az egész életét átértékelte. Amióta meghalt a második felesége, az újszülött pár hetes gyerekükkel együtt, nem is élt igazán. Zombi módjára teltek a napjai, a munkájában helytállt és kitett magáért, de a magánélete! Egyik ágyból ki, a másikba be. Menekült. Nem akart soha többé ragaszkodni senkihez. Miért is? Hogy egy rossz pillanatban majd, elveszítsen megint valakit? Ez járt az eszében éjszaka, az hogy helyesen él-e.
Végül megállapította, hogy sehogy másként nem menni neki az élet nevű dolog.
A sors asszonyának fikuszt mutat, nem fog ő Ketiehez ragaszkodni! Miért is tenné, nem érdekli! Egy-egy pillanatban megingott, és arra sarkalta magát, hogy változtatnia kellene a helyzeten, ám végül mégis a falak megtartása mellett döntött. Marad minden, ahogy volt. Így aludt egy-két órát... Amikor kócosan, kissé zihált külsővel a gyilkosság helyszínére viharzott. Gregel, csak bólintottak egymásnak köszönésképp, a feszültséget szinte tapintani lehetett közöttük.
*
- Hogyan? Máris találtak neki örökbefogadó szülőt? - Ketie hangja remegett, egészen elsápadt. Az amúgy is halvány arca, egészen porcelán jelleget vett fel. Félórán keresztül babusgatta a kicsi lányt, beszívta a finom illatát, puszikat hintett a bársonyos bőrére. Megitatta és az ablakhoz vitte, ahonnan látszott a nagy hópelyhek szállingózása. Amikor Ketie az orrát odadörzsölte a kicsi arcához, az hangosan és csillogó szemmel felnevetett, gyöngyözőn, és gyönyörűségesen. Ketie szíve megtelt boldogsággal, anyai ösztönnel. Most pedig, amikor megkérdezte, hogy hazavihetné-e hétvégére, ilyen választ kap? Örülnie kellett volna, amiatt, hogy a kicsi nemsokára családba kerül, de arca sápadtsága, gyomra remegése a félelemről, veszteségről árulkodott.
Reggae is kicsit tartogatta az angyali tüneményt, ringatta a karjában és a levegőben perdítette, miközben az alkarján biztonságosan tartotta, de többnyire, kissé távolabbról figyelte Ketiet. Nézte mennyire jól áll a lánynak a vad külseje ellenére is a gyerek, de ahogy meghallották az örömhírt,- szerető kedves családba kerül a gyermek-, a lány szomorú lett. Persze, hiszen saját magát tekintette az anyjának!
- Igen hölgyem - válaszolta a nővérke a hófehér pult mögül, ahol szorgalmasan jegyzetelt valamit.
- Az nem lehet! Beszélni akarok az intézmény igazgatójával! Én is benyújtottam az igényemet az örökbefogadásra! Én találtam meg a kislányt, én hoztam be, és… - a nővér áthatóan emelte a vizenyős, szürke szemét Ketiere. A szemüvegét lejjebb tolta az orra hegyén, majd végignézett a lány alakján, tetőtől-talpig. Bánta már Ketie a nagy átalakulást, a vadóc külsejével mindennek látszott csak potenciális, örökbefogadó szülőnek nem.
- És mondja, megvan önnek a biztos anyagi háttere? És van férje, kisasszony? - kérdezte a nő Reggaere sandítva - mert jelenleg, csak házasságban élőknek adoptálunk gyermeket! Egyedülálló anyák, csak különleges esetben lehetnek örökbefogadók.
Ketie egész arca lángolni kezdett, Reggae legszívesebben, meghúzta volna a pult mögött fontoskodó nő, seszínű kontyát.
- Nincs férjem, de …nem sokára férjhez megyek! - nyögte Ketie, miközben azon gondolkodott mi a fenének füllentett ekkorát, majd rögtön azon, honnan szerezzen magának, sürgősen egy vőlegényt!
Összekulcsolt kézzel, kétségbeesetten ült az anyósülésen hazafelé. Nem mondott semmit, csak bámult ki a városra bambán. Reggae el tudta képzelni mi zajlik a lelkében. Végig türelmetlenül várakozott, míg a lány az igazgatónővel tárgyalt, aki negyedórát tartózkodott bent az irodában, és amikor kijött, látszott mennyire ingerült.
- Egyedülálló nőé lesz, nem is házaspár! A nővér rosszul tudta! Egy doktornőnek akarják adni az én kis angyalomat! A nő egy éve már bejelentette az igényét pár hetes csecsemőre, mert neki nem lehet gyereke. Kiváló anyagi körülmények között él. Az igazgatónő azt mondta, előnyt élvezek ugyan, mivel én találtam meg a gyereket, és jelentkeztem elsőre, de csak akkor lesz enyém a kicsi, hogyha még ebben a hónapban férjhez megyek! - Reggae csak bólintott, ekkor azonban valami vad féltékenység költözött a lelkébe. Ahogy a lányra pillantott, a szép vonású arcára, az ujjaira, amelyek annak ellenére remegtek, hogy összefonta őket, úgy érezte az a családjához tartozik. Nem veheti el valami idegen férfi!
Ketie csak akkor döbbent rá, hogy nem hazavitte Reggae, ahogy kérte, hanem vissza Alexékhez, amikor megálltak az ismerős ház előtt. A hó porcukrosan borította be a kerítés előtt álló három tujafát, a környezet fehér fátyolba öltözött.
- Miért nem hazavittél?
- Zaklatott vagy, nem tenne neked most jót a magány. - A lány enyhén elpirult, akkor viszont teljesen vörös lett, amikor a fiú, egy csésze kávét elé téve a konyhapultnál megkérdezte, ki is a vőlegénye.
- Nincs. - hukk. Ketie csuklani kezdett, mint mindig, hogyha rossz fát tett a tűzre. Reggae, keze megállt a levegőben, majd csak pár pillanat múlva esett a feje tetejére, hogy végigsimítsa a szőkén ragyogó, copfba fogott haját.
- Te füllentettél az igazgatónőnek? - kérdezte megkönnyebbülten, mert a válasznak nagyon is örült. Ketie a padlót nézte. Érdekesnek találta, hogy a terrakotta színű kőlap négy nagy kockája, lóhere motívumot ad ki!
- Honnan vegyek egy férjet Reggae? Nem akarom, hogy más legyen az anyja a kicsinek! A fiúnak kapóra jött a gyötrődő kérdés, nem is hitte, hogy annyira egyszerű dolga lesz, bár maga sem tudta mit akar, amíg ki nem mondta:
- Én. Én leszek az Ketie! Feleségül veszlek!
- Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam! - Alex lénye, betöltötte az egész helyiséget. Ahogy a markáns arcával, a hideg illatával és a szigorú tekintetével méregette őket, minden mást a háta mögé söpört. A hópelyhek olvadoztak a sötét haján, az egyenes orra és az arca metszése keménységet tükrözött. Ketie nyelt egy nagyot, amikor a férfi, erős combjaira nézett, amelyekre a farmer rásimult. Alig hitte el, hogy Alex volt az a férfi, akivel eltöltötte az éjszakát. aki a karjaiban tartotta miközben asszonnyá tette. Jobban tetszett neki, mint valaha, a gyomra bizseregni kezdett a látványától a pulzusa pedig az egekig szökött.