Óz, a csodák csodája-kicsit másképp

Dorottya egy átlagos tinédzser lány volt. A maga zsenge korával, vadító gesztenyebarna hajával, vékony csípőjével és tükörsima arcával akár még modellként is nagy sikert arathatott volna.
De ő úgy döntött bűvész akar inkább lenni. Ezért elhatározta, hogy megkeresi a világ legnagyobb mágusát, hogy belőle is híres varázslót faragjon. Vagy mutatványost.
Óz, akit úgy emlegetnek, hogy a csodák csodája egy messzi, távoli helyen élt egy kastélyban.
De Dorottyát ez sem tántorította el attól, hogy célját elérhesse.
Lottónak keresztelt rottweiler kutyájával elindultak kalandos útjuknak, hogy végül majd Ózzal találkozhassanak.
Útjuk egy hatalmas kukoricáshoz vezetett.
- Mehettünk volna akár vonattal is... - sóhajtott Dorottya. De hát bliccelés miatt leszállították őket, így gyalog kellett tovább menniük.
A kukoricás közepén egy madárijesztő állt. Amikor Dorottya és Lottó elhaladt mellette, a madárijesztő egyszer csak megszólalt.
- Szeretnéd tudni, hogy melyik az a testrészem, ami nem szalmából van?
Dorottya ettől az arcpirító kérdéstől meghökkent kissé, és a madárijesztőre ügyet se vetve tovább ment.
Azonban a szalma-ember nem tágított és Dorottyáék mellé szegődött.
- Igazi hús-vér ember szeretnék lenni...
Mondta szomorúan és rongyos, kormos zsebkendőt húzott elő szénából font kezével.
Ahogy tovább haladtak fémcsikorgásra lettek figyelmesek. Egy bádogember keresztezte útjukat. Kalapja vasból volt, szemei százas szögekből álltak.
A Hold megcsillant acélötvözetén.
- Minden vágyam, hogy szeretni tudjak...
Immáron négyen folytatják útjukat. Kéz a kézben mentek egymás mellett.
Megpihentek egy pajtában, majd ahogy a reggel rájuk köszöntött indultak tovább Ózhoz.
Ahogy elhaladtak egy vándorcirkusz felállított sátrai mellett, egyszer csak egy oroszlán lépett eléjük.
Sörényét felborzolta a szél, bajsza akkora volt, mint egy ruhaszárító kötél. Réz barna szőre vastag bundaként fogta körül testét.
- Az az álmon, hogy country énekes lehessek.
Így hát a csapat közösen, immár egy új taggal bővülve indult tovább.
Mindannyian csodát reméltek. Hogy Óz segít nekik. Ha már alkalmuk adódott, hogy Dorottyával Óz színe elé járulhassanak.
A kastély kívülről nem is látszott kastélynak. De mégis azt a benyomást keltette, hogy valami rendkívüli hely. A maga módján.
Bekoptattak hát.
Az ajtó kinyílt, mintha csak számított volna a házigazda vendégekre.
És Óz ott állt. Fekete palástot viselt és komor arccal végig nézett a belépőkre.
- Mit akartok?
És heves köhögőrohamba fulladt kérdése. Előkapta az inhalátorát és egy mélyet szippantott belőle.
- Csak az asztmám...-mondta, mikor újból megbírt szólalni.
És Dorottyáék belekezdtek beszámolójukba.
- És egy pezsgőfürdős medence is jól jönne!
Ordította Lottó, de csak rosszalló pillantások követték a kijelentését.
Szemlesütve hallgatott inkább, ahogy eddig is tette.
Óz intett egyet kezével és számos dolog történt hirtelen.
Az oroszlán mancsai között megjelent egy gitár és a bömbölés mellett már kellemes, melodikus hangja lett.
A bádogember Merci csokit kapott, és láttára meghatódott könnyek lepték el fémarcát.
A madárijesztő jóképű, izmos emberré változott.
Még mielőtt bármit is mondhattak volna jött egy hatalmas szélörvény és felrepítette őket a levegőbe.
Visszaérkeztek Dorottya lakásához.
Amint a szélörvény köddé vált, Dorottya egy levelet érzett a tenyere alatt. Kibontotta és az állt benne, hogy levelező tanfolyamon elvégezheti a mágus iskolát.
Utóiratban pedig az állt, hogy a pezsgőmedence odakint a kertben áll.
Az oroszlán country énekes lett, a bádogember megérezte a szeretet erejét, és Dorottya az emberré változott madárijesztővel boldogan élt, ameddig meg nem halt.
Ja, igen és Lottót ki ne felejtsük. A pezsgőmedence gyönyöreit élvezi a mai napig.