Régi emlékek...

Vajon fontos az életben, hogy boldogok legyünk egy olyan személy mellett, akit igazán szeretünk? Akiben teljes mértékben megbízunk és akinek mindent elhiszünk?
Emlékszem még arra a hónapra, mikor rám írt egy srác és el kezdtünk beszélgetni. Nagyon örültem, hogy valakinek is tetszek és hogy végre valaki megtette az első lépést. De vajon mért éreztem úgy, hogy muszáj összejönnöm egy sráccal ilyen hamar? Mért éreztem úgy, hogy nem fogok kelleni senkinek se? És mért nem tartom magam szépnek annyira, mint talán amennyire kéne, pedig sokan mondták, hogy szép vagyok?
Visszatérve az előző témához. Egy kis ideig még beszélgettünk facebook-on és utána megbeszéltük, hogy találkozunk, hogy meg fog várni a suli előtt. Ő meg is várt és el mentünk sétálni. Azután meg mikor a buszom vártam, hogy haza tudjak menni ő túlságosan közeledett felém és a végén az lett belőle, hogy megcsókolt és tulajdonképpen így kezdődött a kapcsolatunk. Kicsit elhamarkodottan már rájöttem.
Tulajdonképpen tudtam, hogy milyen a természete, de nem foglalkoztam vele. Reménykedtem abban, hogy velem nem csak pár napig vagy egy hétig fog járni, hanem akár évekig, de ez nem vált be. Az első pár nap hamar megismertük a másikat majd egyre jobban elidegenedett tőlem. Úgy éreztem, hogy az utolsó pár napban már nem "rajong" úgy értem, mint ahogy az együtt töltött közös - és majdnem közös - pillanatokban, abban amiben még ő is nevetett és "foglalkozott" velem. Már felkészültem a legrosszabbra tulajdonképpen, csak senkinek nem szóltam még mindig erről.
Aztán egyik nap - kapcsolatunk kezdetétől számítva 3 hétre - faceboo-on szakított velem nap közben. Én eleinte nem akartam elhinni azt, amit ír. Azt hittem az egyik haverja írja, mert hasonlított a stílus amiben írta. De később már mikor megbizonyosodtam róla, már nagyon gyötört a gondolat, hogy kihasználtak. Hogy anyunak igaza volt abban, hogy nem kellett volna elsietnem a dolgokat. De nem igazán hallgattam rá. Mostanra már nem is bánom a szakítást, de az első pár nap húzósabb volt.
Egyre többet jöttek fel a közösen eltöltött pillanatok. Tulajdonképpen még mindig emlékszem rá, milyen is volt együtt, de már inkább úgy gondolok arra a srácra, mint valami állatra, mert nem érdemli meg már csak a viselkedése miatt sem, hogy szeressék...
Ezután a kapcsolat után már megtanultam a leckét. Megtanultam, hogy valakivel először meg kell ismerkedni aztán szorosabb kapcsolatot kialakítani a másikkal. Vagy ha a kellő időt átugorjuk, akkor a kapcsolat nem lesz hosszú életű és nem csak azért, mert a másik fél siettetni akarja a dolgokat. Szép lassan kell haladni a kapcsolatban és meg lesz a kellő bizalom és a vágy a másik iránt...