Történetek

- Nos, ifjú, naiv lányom. Ami azt illeti, igazán örülök, hogy látlak. Nem is tudod, mibe került nekem ez… - folytatta volna, de Chris közbevágott.
- Ó, persze. El tudom képzelni. Alig kapsz levegőt a boldogságtól, ami a találkozással jár. A szíved majd kiugrik a helyéről, gratulálsz, hogy milyen sokra is vittem. Igen, te tényleg örülsz. – mindezt olyan megvetéssel mondta, hogy Parker kibillent a magabiztos szerepéből...

- Micsoda?! –Victum meglepetten és felháborodottan tekintett Roanra, aki leült az ágyra. Bár tudta hogy a lány sejti mi van között legalábbis van fogalma a Victum-Roan közti mély kapcsolatról, ennyire nyíltan sosem beszélt neki a férfival való viszonyról. Fiatalnak vélte, és félt hogy ez esetleg belerondíthatna a kamaszkori évekbe, bár ahogyan elnézte a lányt, jobb élet is megadathatott volna neki. Victum irigyelte Livrát. Egy bizonyos hiányérzet miatt, amit a fiú eddig csak Roan és őiránta...

- Idefigyelj, kedves álmodozó kisasszony! Ha Én egyszer beszélek hozzád, próbálom a tudást tölteni a fejedbe, akkor te figyelj Rám!
- Igenis, mesterem - Lilith végre elszakította a pillantását a liliomsziromról, ezáltal kikerült álomvilágából.
- Nagyon helyes. Akkor tehát, mi az Élet? - kérdezte Morena erőltetett nyugalommal. Lilith érezte, hogy lassan elvörösödik...

Lassan két hónapja már annak, hogy megtörtént a végzetes ballépés: Kitti teherbe esett egy építésztől, aki mind a házak, mind a családtervezésben csapnivalónak bizonyult. Ráadásul a humoros szülei sem nagyon szerethették, hiszen a Pum Pál névvel ajándékozták meg, Kittink nem rajongott volna a Pumné névért. Ráadásul a „kicsim terhes vagyok” kezdetű telefonbeszélgetés annyira megijesztette Palit, hogy lecsapott egy hosszabb holland ösztöndíjra, és meg sem állt Ferihegy 2B-ig...

Úgy érzem, nem bírom tovább. Beteg vagyok. Azt hiszem. Nem. Nem csak hiszem. Tudom. Régóta. Nagyon régóta. Nem tagadtam sosem. Nem érnék vele semmit. Haragszom. Dühös vagyok. Gyűlölöm a világot. Gyűlölöm őt. Szétvet az indulat. Feloldani. Nem tudom, hogyan kell. Nő bennem a gyűlölet. Nő bennem a harag. A düh. Az elkeseredés...

Nagyszünetben Linda és én „mentünk egy kört” az iskolában. Év eleje óta ezt csináljuk. Pedig az iskola rettentően egyszerű, körülbelül kétféle módon lehet benne kört menni. Felülről lefelé, lentről fölfelé, vagy egy helyben. Három. De akkor is, hogy ne unatkozzunk szünetben, elkezdünk mászkálni, hogy megnézzük, mit csinálnak az emberek. Általában semmit...

Jó estét Világ! Te aki pénzt csináltál a szerelemből és tetted üres szexé. Te aki műszakilag szerkesztett ideálokat adtál fiúnak, lánynak, jó zenét, jó körítést tálalva hozzá, csak vegyék. Te, akinek a mintáit utolérni képtelenség, tudod-e, hogy nagyobb pusztítást viszel végbe, mint a világot sújtó háborúk sora? Az embert érinthető legszentebb és legszebbet tiportad el...

Azok a türkiz szemek...! Óóó, majd minden álmomban megfordultak... mint ahogy - sejtésem szerint - az iskola minden fiújának a fejében... Megvesztem ezért a lányért, még akkor is, ha idősebb volt nálam, s akkor is, ha - mint most is - észre sem vettek. Azok a türkiz szemek összekulcsolódtak egy éjfekete, nyugodt szempárral, végigszaladtak egy régi sebhelyen, a merész állon, majd megremegtek, ahogy Szellemtáncos hangja megtörte a zavart csendet...

Két lány ment el mellette éppen, és riadtan néztek rá. Rájuk mosolygott. Beült az autóba, elindult. Tudta már, miről fognak beszélgetni délután. Nem lett tőle jó kedve. Érezte, hogy ez a beszélgetés mindent eldöntő lesz. Pedig nem ezt akarja. De kénytelen lesz feltenni ezt a kérdést, mert azóta nem találja a helyét. Miért? Emlékek keresése? A fiatalság siratása? Hiánypótlás? Határozottan padlóig nyomta a gázt, élvezte, ahogy a motor erőlködés nélkül gyorsította az autót...

Hirtelen feltűnt egy fényes villanás a fiú látószögének baloldalán, egy könnyű libbenés, mint elszabadult sóhaj, és már ott sem volt. Ha a kisfiú jobban elmerül a játékban bizonyára észre sem veszi, ám most kíváncsian fordult a tünemény után. Nem kellett sokáig nézelődnie, hamar meglátta a könnyedén táncoló, virágról virágra lebbenő pillangót...