A város szélén alvó erdőt halk léptek zaja verte föl. Mókusok kíváncsi feje jelent az ágak közt, ahova kiültek, hogy elsőként lássák a vendégüket. 1-2 madárka volt olyan bátor, hogy felszálljon fészkéből és elrepüljön a zaj irányába. Nem kellett sokat repülniük a lemenő nap fényében, mert hamar megpillantották a hangok okozóját. A madárkák vidám csicsergéssel üdvözölték azt, és mellé szegődtek, mert érezték, ez az utolsó alkalom, hogy láthatják.
A lány, aki közeledett a fák sűrűjébe, nem volt idegen. Az elmúlt hetekben mindennap ellátogatott ide, hogy egyedül lehessen – a természettel-. Egy túra által sétált először ebben a bükkös erdőben és már akkor valami magával ragadta. Talán az itt élő állatok szeretete, talán nyugalom, ami a levegőből áradt, de lehet, hogy csak azért szerette meg annyira, mert itt nem voltak emberek. Csak ő.
Határozott, de annál lassabb léptekkel ballagott a „fájához. Ahhoz a fához, aminek ágai védelmezően magasodtak elé, ha eleredt esetleg az eső, és aminek törzse sok titok tudója volt.
Mikor megérkezett az említett helyre, gondolatban meghajolt a hatalmasság előtt, és leguggolt a halványuló árnyékához. Levette a hátizsákját, és előkotorászta, amit magával hozott erre az utolsó útra. Papír, toll, kötél és némi madáreledel. Ennyi volt mindössze a táska tartalma.
A madárkák érdeklődve figyelték, hogy mit csinál barátjuk. Néha odaszálltak a vállára, hogy mutassák, ők ott vannak vele. Nincs egyedül. De ennek ellenére a lány tudta. Magányos. Ezért is lett ez az este az utolsó.
Pár perc üldögélés után, kezébe vette a papírt és a tollat. Egy búcsúlevelet kezdett írni a környezetéhez. Nem tudott úgy elmenni, hogy ne mondta volna el valamilyen formában a véleményét róluk és a világról.
Sorok egyre csak születtek, ahogy könnyek a lány szemében. Fájó emlékek törtek elő a múltból, és ez erősítette a lány akaratát. Képek villantak fel, ahogy látja, az emberek mennyire nem törődnek egymással. A fájdalom egyre erősödött, de a múlt nem távozott. A következő pillanatok azé a srácé volt, akiben félelmét legyőzve megbízott, és aki ezt kihasználva átverte…
Szomorú szívvel fejezte be az írást és tette a papírt zsebébe. Hitte, ott rálelnek majd.
Mielőtt a kötéllel foglalkozott volna, kibontotta a madáreledelt és szétszórta a „barátai” körül. A köszönet nem maradt el. Vidám éneket daloltak az állatkák és remélték, ezzel megelőzhetik a közeledő bajt. De tévedtek. A lány hófehér arca mindent elárult számukra, és a könnytől csillogó szemek, elszántságot mutattak. Ennyi elég volt a madárkáknak, hogy éneküket abbahagyják, és másikat énekeljenek. Egy lelkig hatoló búcsúdalt, amivel útra szerették volna engedni.
Az útjára engedőt most hangok szólították meg. „Itt az ideje” Érezte ő is, hogy közeledik az utolsó perce. Mivel szerette volna, hogy minél előbb eljöjjön, ezért a kötelet felkötötte a fájára és a végéből hurkot csinált.
Egy-két perc. Ennyi elég volt, hogy kívánsága teljesüljön.
Napok múlva is hallani lehetett a madárkák énekét. Még akkor se hagyták abba, miután megtalálták a rendőrök a lány holttestét és elvitték onnan.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Hozzászólások
és sajnos- vagy nem sajnos- az emebrek nem igazán érthetik meg ezt a választást. hogy miért öli magát egy fiatal, egészséges fiatal??
rengeteg oka lehet.. lheet h csak egy srác összetörte szivét...bár nem hizsem h vki ez miatt képes eldobni az életét..de a mai világban bármi lehet..
ez igy kábé érthető??
szal azzal nem értek egyet h megpróbálni megérteni az öngyilkosság okát...
1ébként meg nem biztosh az a jó ha a miért re megadom a választ...!