G.O.D 64

G.O.D 64.
A gonosz nem nyugszik

Micha fáradt karikás tekintettel nézte a tévét. A földön ült törökülésben, és csak üresen nézett ki a fejéből. Nem érdekelte mit mond a sok ezernyi embert és hírt rejtő szerkenytű, fejében ugyanazokat a pillanatokat és mondatokat játszotta le, mint amik este történtek. Olykor megvakarta szőke haját, és összezavarodva tekintett a telefonra. Talán fel kéne hívnia Soulnesst…
„Nem, már biztosan alszik…”- korholta le magát mérgesen de a baleset, és az utána következő heves érzelemingadozás őszintén megrázta a lelkét. Tudatán kívül volt, valahol már de még ébren is tartotta a tűz ami hol marón, hol pedig simogatóan illette a szívét. Teljes káosz uralkodott a testében, és mikor megcsörrent a telefonja, úgy ugrott fel mint éppen álmaiból ébresztették volna fel.
- Igen? –Eszébe sem jutott lehordani az illetőt, hogy miért is zavarja őt éjnek éjjelén. Valahol reménykedett benne hogy Soulness fáradt hangja az.
- Micha? –Kérdezett vissza egy női hang. A billentyűs először azt hitte Liona az, de ez a hang teljesen eltért Soulness exbarátnőjétől.
- Kivel beszélek? –Kérdezett élesen vissza.
- Cathryn vagyok… -Válaszolt halkan suttogva a női hang.
Michának beletellett egy kis időbe mire elhelyezte a fejében a nevet, elvégre éjszaka volt.
- Nem kéne már aludnod? –Kérdezte meg, akárcsak egy szülő.
- És neked?
- Én nem tudok… -Sóhajtott fel.
- Miért?
- Mert az öcséd túl sok érzést zúdított a nyakamba…-Válaszolt tagoltan Micha.
- Mit csinált már megint?
- Elütötte egy autó, aztán jól összevesztünk majd pedig kibékültünk… De nem tudom olyan üresnek érzem magam most…

- Elütötte egy autó? –Hülledezett a lány a vonal túlsó végén.
- Interjún voltunk, és kiderült hogy Liona elhappolta magának a melót, hogy Soulnesst visszacsábítsa… Viszont úgy volt hogy Laussal jár, és mikor megmondta Lausnak, hogy neki Soulness kell, a fiúk kiborultak… Soulness ideges lett át akart menni az úton, és felcsapódott a szélvédőre… Szerencsére nem lett komolyabb baja, a hülyeségen kívül…
-Liona… Ismerős… Ez az a csaj akivel Soulness össze akart házasodni vagy valami ilyesmi?
-Igen… - Válaszolt igenlően a szőke férfi. –De most beszéljünk rólad… Miért is keresel engem éjnek éjjelén? –Tért vissza a témához.
- Gondolkoztam, és mivel Soulness nem úgy látszik hogy ki akarna békülni az apjával gondoltam ketten összehozhatnánk egy jó kis tervet, hogy kibékítsük őket…
-Nem tudom hogy érdemes e ebbe belefolyni… Soulness felnőtt, szerintem tudja hogy mit csinál… -Mondta gépiesen Micha holott teljesen máshogy gondolta.
-Érdemes… Micha Soulness barátnője állítólag terhes…
- Tényleg az… -Vágott a billentyűs Cat szavába.
-Ez a legjobb ürügy minthogy kibékítsük őket! Tudod hogy milyen öröm egy unoka?
- És mi lenne a terv? –Érdeklődött tovább a fiú, úgy tűnt sikerült meggyőzni.
-A terv? Nos nekem már van egy ötletem, de abban neked is segítened kell… -Kezdte csicseregve a lány.
- Felőlem…
- Rendben… Akkor vegyél elő egy papírt és egy ceruzát, és írd le amit mondok! –Micha a vállának támasztotta a kagylót, és jegyzetelni kezdett. Igazából nem látta értelmét a késői békülésnek de hát ha Cat ennyire akarja hogy segítsen neki akkor benne van…
Gyermekorvosi rendelő előtti váróterem. Minden pici gyerek az anyja karjaiban van kivéve egyet. Ő az apjával jött, de még mindig nem tudja miért.
- De én jól vagyok apu… -Nyöszörgött félénken, mire apja elmosolyodott. Összetéveszthetetlen mosoly volt ez Soulnesstől. Ilyen fajta apás mosolya csak neki volt az egész világon.
- Még szerencse, de tudod jobb ha megelőzzük a betegségeket, minthogy utána többször jöjjünk ide vissza… -Kezdett el magyarázni a kicsinek.
- És mit fognak ott bent csinálni?
- Tatjána, kapsz egy kis szurit… De nem fog fájni… -Bíztatta tovább Soulness.
- Mi? –Tatjána halálra vált remegő szájjal nézett a nyugodtan lángoló zöld szemekbe. –De nem is voltam rossz…
- Nem voltál… -Adott neki igazat a fiú. –De ez csak is a te érdekedben történik…
- De én nem akarom… -A kicsi lány nyafogását megtörte az ajtónyitás nyöszörgő hangja, majd egy kedves női hang szólította őket.
- Tatjána gyere be… Ez csak egy oltás… És apukád is bejön… - Mosolyodott el a doktornő, mire a kislány az apjába markolt, és eltemette a kis kerek arcát a gitáros mellkasában.
- Prücsök… -A fiú felemelkedett a kislánnyal, aki abban a pillanatban sírni kezdett. –Nem lesz semmi baj…
- Miért bántasz? Ne engedd, hogy bántsanak! Nem akarom! –Hüppögte mire a fiú vígasztalni kezdte. –Én szeretlek!
- Csak egy kis szúrás az egész angyalom… Utána pedig elmegyünk egy játékboltba jó? Vagy ahova akarsz… -Simogatta meg Tatjána vállát.
- Soulness tedd csak le oda… - Mosolyodott a fiúra a doktornő aki letette a kicsit az ágyra, de nem engedte el.

- Figyelsz picim…? - Búgta bele a kicsi fülébe. –Ha nagyon fáj, markold meg a karom… Itt leszek veled…-Húzta le a lányáról a felsőt. Elővillant két hófehér izgága kis kar, amik most ragaszkodóan kapaszkodtak a gitáros derekába. Tatjána még keservesebb sírásba kezdett, mire Soulness megpuszilta a fejét, és eltakarta a szemét. Figyelte ahogyan a gyermekorvos lefertőtleníti a pici karnak egy részét, és a megtöltött vakcinát beleszúrja. Tatjána felordított, és belemarkolt Soulnessbe. A fiú szíve majd összetört, a zord tű és a puha kis bőr érintkezése láttán, de tűrte, ugyanúgy ahogyan azt a kis körmöket is amelyek belemélyedtek a húsába. A kicsi pedig egyre szívszaggatóbban sírt, a végén a fiú szemében is megjelent egy könnycsepp. Egyre fülsértőbb volt a sírás, egyre szívbemarkolóbb, úgy érezte beleőrül lánya csöppnyi fájdalmába. A sírás viszont megváltozott. Már nem az a keserves menekülő zokogás volt, hanem egy idegesítő fülsértő robaj.
Soulness a fejére húzta a paplant, majd megfordult, és igyekezett visszamenekülni az álomba. Nem hagyhatja ott Tatjánát, ki kell onnan hoznia mihamarabb, hogy utána esélyt adjon magának hogy a lánya megbocsáthasson neki, a komoly, de ugyanakkor fájdalmas kötelesség miatt.

A hang viszont egyre keservesebben sírt, Soulnessnek pedig a következő pillanatban felpattant a szeme. Nem gyereksírás ébresztette fel, hanem a telefonja zenélése.
- A telefon! –Ugrott fel az ágyról és rohant ki a mobiljához, ügyetlenkedve felkapta. –Igen?
- Felébresztettelek? –Kérdezett vissza egy férfihang.
- Igen… -Válaszolt mérgesen Soulness. –Mit akarsz Laus hajnali… Már fél kilenc van? –Tátott szájjal bámulta az órát.
- Fél kilenc múlt két perccel…-Javította ki a dobos jókedvűen.
- Nagyon vicces… -Soulness erre egy fogcsikorgatással válaszolt, miközben kisöpörte a fekete hajszállakat a szeméből. –Történt valami?
- Igen, este egy kisebb szórakozóhelyre vagyunk meghívva fellépésre… -Kezdett bele, mire Soulness előkaparta a naptárat.

Újabban mindig felírta hogy mi lesz az adott napon, mert hajlamos volt elfelejteni. Most elgondolkozva, álmosan lapozta fel a kartonlapokat. Az álomtól még zongorázott a hideg a hátán, és meglehetősen kába volt.
- Laus, javíts ki ha tévedek, de ma fotózás lesz nem igaz? –Ráncolta össze homlokát a gitáros.
- Az is lesz… De ez egy különleges meghívás! –Magyarázta tovább a dobos.
- És mitől olyan különleges ez…?
- Mert csak kevés ember jön el, néhány nagy rajongó… És itt lesz Stockholmban…
- Ez baromság… Szerintem aki azt mondja hogy rajongó az az is, és nincs olyan hogy igazán nagy rajongó… -Kezdett el kötekedni Soulness.
- Mégis az ő pénzükből élünk… -A gitáros érezte hogy Laus elmosolyodott. Ez az érv márpedig érthető volt, és elfogadható is.
- Mocskos vagy… -A gitáros is elmosolyodott.
- Csak a tényeket közöltem… -Mentegetőzött Laus, majd visszakomolyodott. –Tehát figyelj ide… Fél kilenc van… Tíztől lesz a fotózás…
Soulness visszanézett a naptárra, és majdnem hanyatt vágta magát.
- Én azt hittem tizenegykor lesz!- Hebegte.
- Nem, tízkor…
- Fenébe…
- Soul ezt nem mondhatjuk le ez nagyon fontos… Kellenek a fotók!
- Jó, értettem… - Válaszolt dohogva a gitáros. –Akkor most leteszem és megpróbálom magam fényképezhető formába hozni…
- Miért vannak a sminkesek, és a stylistok?
- Nem belőlem fognak meggazdagodni…-Horkantott fel felindultan a gitáros.
- Szegény Mia… -Laus hangneme sokat utalt Soulness előző mondatára.
- Nem ő öltöztet, ő más tészta… Tudod nem mindegyik ember olyan közönséges..- A fiú az ujja közé tekerte a zsinórt.

- Na ne légy ennyire elfogult, édes Soulness…! –Nevetett bele a telefonba dobos.
- Miért is ne? Hogy beszéljek a menyasszonyomról?
- Nem is tudom… Nem sieted ezt még egy kicsit el? Mármint házasság, gyerek…
- Laus, ezt egyszer mintha már megbeszéltük volna… -Dőlt az ajtófélfának Soulness. –Én így tartom jónak… Most nem mondom el megint az egész hadoválást, az örök szerelemről meg ilyenekről… Hallottad te magad is… és amúgy is Mia terhes… Ha már terhes az a minimum hogy elveszem… -Makrancoskodott tovább a fiú.
- Komolyan mondom, én a helyedben naponta váltogatnám a csajokat… -Suttogta a másik tag.
- Mint egyébként… - Jegyezte meg Soulness. –Laus nekem más okoz örömet mint neked… Én nem szeretném már azt a szar érzést átérezni mikor felébredsz egy csaj mellett és azt se tudod hogy mi a neve és hogy honnan jött…
- Pedig néha sokkal több mindenre vezet ez a tudatlanság…
- Ki tudja, talán neked is van valahol egy gyermeked, aki egy görbe éjszakának a gyümölcse, az apja felelőtlen kirohanásai jóvóltából!
- Bal lábbal keltél fel?
- Nem, dehogy… Bocs…- Soulness korholni kezdte magát, megint hamarabb járt el a szája, mint az esze. –Csak nem álmodtam valami kellemeset…
- És még nekem jössz, hogy felébresztelek!- Mondta Laus felháborodva.
- Sajnálom… Akkor sietek… -Válaszolt bűnbánó hangnemben Soulness. –Szia
- Szia… -A gitáros hallotta ahogyan megszakad a vonal.

Komótosan bement a szobába, és széttárta a ruhásszekrényt. Göndör feje felemelkedett, majd újra lehanyatlott, és felvillant fehér tarkója.–Francba…Megint fogalmam sincs hogy mit vegyek fel, és emellett iszonyatosan fáj a fejem… - Levett egy farmert, majd gondolkozva bontotta széjjel. –Tél van tehát hülyén néznék ki pólóban… Tehát valami pulóvert kell keresni… - Vetette el a pólós megoldást. Elkezdte kidobálni a ruháit a szekrényből. –De lehet hogy mégis egy stylistot kéne alkalmaznom…? Lausnak igaza van… Elég gondom van anélkül is, és még azt is ki kell választanom, hogy mibe menjek… -T aláromra felhúzott egy felsőt, és megfordult, majd úgy jajdult fel mint egy kisgyerek. Belerúgott a szekrénybe.
- Hogy az a… -Kapta keze közé a lábát és leült az ágyra. –Mi a fenét csinálok ha eltört!?- Szorította meg a lábujjait, majd ijedten kapta fel zöldes szemét. –Nincs is időm erre! –Ugrott fel, és keresett egy pár zoknit. –Nem ártana már beújítani a ruhatáramat… -Húzta fel kapkodva lábára a zoknit, majd kirohant a kabátjáért. Sietősen felöltözött és rohanva felpattant a motorra. Idegesen beledugta a kulcsot a járgányba, majd elfordította a kulcsot, de a motor meg se moccant.
- Ne ne ne ne… -Motyogta idegesen Soulness és újra próbálkozott, de hiába. A motor nem indult. A fiú lemondóan döntötte a kormánynak a fejét. Először a szörnyű álom, aztán meg a késés, most pedig a motor is bemondta a unalmast.
- Fene…fene..a fene egye meg…! –A következő percben egyensúly vesztve huppant a hóba. Prüszkölve tekintett fel a szürke égre. –Ez nem az én napom igaz? –Tápászkodott fel sóhajtozva, letörölte magáról a havat, majd miután nem talált jobb megoldást, rohanni kezdett a találkahely felé…
- Hol van már? –Eközben az összes többi tag feszülten toporgott a stúdióban, egy-egy forró kávéval a kezükben.
-Fél kilenckor kelt fel… Mire felöltözik az olyan három óra… Délután négyre szerintem ide is ér… -Viccelődött Laus, miközben belekortyolt a koffeines italba.
- Komolyan egy sztár sem késik ennyit… -Mérgelődött Moila, és kidobta a papírpoharat a kukába.

Csak Micha volt türelmes csöndben. A férfinak különösen szomorkás hangulata volt. Üres kék tekintettel nézett ki az ablakon, vállát a falnak vetette. Nézte a fekete varjakat ahogyan táncot járnak a havon, lábaik pedig apró bemélyedt nyomokat hagynak a vidéket beborító fehér lepedőn. Ahhoz képest hogy Stockholm belvárosában voltak alig volt ember az utcán. Egy óriási művelődési központ földszintjén voltak, de sehol senki más. Csak a G.O.D, a sminkesek, és a statiszták. Csak ők, nem messze a hátsó kijárattól. A karácsonyi hangulat sok mindenkit megfertőzött csak a tagokat hagyta ki a listából. Senki sem foglalkozott a karácsonnyal, főleg Micha nem. Azon gondolkodott hogy helyes e amit tesz… Kell e Soulnessnek hogy kibéküljön az apjával? Tökéletesen tisztában volt vele, hogy ezzel vásárra vissza a fiúval való komoly barátságát. Letörte a tudat hogyha rosszul sül el a kibékítési akció Soulness végleg megharagszik rá.

Sejtette, hogy a gitáros a szerelme miatt is tartózkodik tőle, bár a templombéli eset akaratlanul is reménycsillagot tűzött homlokára, amit az aznap esti veszekedés össze is tört.
Elmélkedése közben felvillant egy ismerős fej, ami láttán görcs támadt a torkában.
„Ugye nem?” –Rohant ki az ajtóhoz, és belemarkolt a kilincsbe. Abban a pillanatban kicsúszott a kezéből a kilincs, és ugyanaz a rémalak villant fel akit az ablaknál látott.
- Szia Micha… -Gúnyos tekintettel találta szembe magát, és felegyenesedett.
- Te meg hogy fészkes fenébe kerülsz ide?! –Rögtön támadásba lendült.
- Soulness végre… -Rohant oda Laus, de mikor megpillantotta az alakot, neki is elállt a szava. – Friol?
- Micsoda meglepetés hogy pont Soulness nincs itt…-Lépett be az az exénekes, és levetette a fejéről a sapkát.
- Szállj le róla… -Vágta rá csípősen Micha.
- Tán rajta vagyok? –Húzta fel a szemöldökét Friol, szája szélén viszont ott lappangott a gonosz mosoly.
- Szabad tudnunk mi szél hozott erre? –Laus érdeklődő pillantást vetett a férfi felé, miközben lefogta barátját, nehogy teljes erőből nekirontson.
- Ne mondd, hogy nem tudod…-Kezdett el nevetni Friol. –Hisz ti hívtatok meg…
- Mi van? –Nézett össze a két fiú értetlenül.
- Vagyis…-Kezdte el köszörülni a torkát Friol. –Egy nő hívott, azzal hogy találkozzunk itt…
- Mi van? –A két tagnak majdnem leesett az álla. –Egy nő?
- Igen… Miért néztek rám úgy mint aki szellemet látott? –Friolt egy pillanat múlva hátbacsapta az ajtó.
- Fiúk tényleg bocsi… Ígérem soha többé nem fordul elő… - Kukkantott be egy leizzadt fej, de mikor meglátta Friolt, szinte jéggé vált a tekintete. –Hogy a francba kerültél te ide?! –Soulness fejében egy pillanatra megfordult hogy visszafordul, de túlságosan is elöntötte a méreg. Helyette emelt fővel lépett be, és liftező gyomorral várta az elkövetkezendő pillanatokat. Mindenre számított csak erre nem.

- Te meg merre jártál? –Nézett rá Micha.
- Elromlott a motor, és belerúgtam a szekrénybe… - Panaszolta a gitáros, közben úgy állt, mint egy feszület és minden idegvégződését Friolra irányította. –Meg tudhatnám, mit keresel itt? –Szögezte le lehangoltan a kérdést a férfinak, és Friol mint aki erre várt volna indította meg a támadást.
- Még élsz? –Két szava vált bombává Soulness szívében, és ezt rögtön észrevette, mert ahogyan a gitáros ránézett, kegyetlen mosoly ült ki az arcára.
- Sajnos még igen… - Morogta a gitáros. –Van kikért élnem…- Jegyezte meg csöndesen.
- Oh…-Friol megilletődve pillantott rá. –Felnőttél volna? Nem hiszem… Ha jól tudom tegnap ütött el egy autó nem igaz? Azok a horzsolások nem onnan vannak?
- De…Tegnap elütött egy autó, de amint látod nem haltam bele… Sőt…
- Sajnos… - jegyezte meg halkan az exénekes.
- Miért nehezebb úgy csesztetni a többieket, hogy én itt vagyok?
- Jelentősen… - válaszolta fagyosan a férfi.
- De viszont itt vagyok… - Emelte fel mutatóujját az gitáros. - És addig nem engedem hogy a kezed közé kaparintsd a fiúkat amíg levegőt tudok venni…
- Ne bízd el magad… - válaszolta Friol, és egy lépést tett Soulness felé.
- Sosem bízom el magam… -Lépett Soulness is közelebb. –Főleg ha rólad van szó…- Egy kicsit sem rémült meg Frioltól, bár még mindig nagyobb volt nála a férfi, a gitáros érezte hogy megfeszülnek az izmai, izgalma az ég felé száguldott, a torkában érezte a szívét, és a végső elszántságát egy izzadtságcsepp tetőzte ami szaporán végiggurult az arcán. Micha keze átfonódott a karján hogy nehogy nekimenjen a régi bandatagnak. A billentyűs tisztán érezte Soulness indulatainak erejét, ahogyan lassan kitörni készült. A mozdulatot Friol is észrevette és diadalmasan elmosolyodott.

- Lám lám, nem tudod kordában tartani az felindultságodat sem… -Örömmel figyelte ahogyan a gitáros levakarja magáról Micha markát, és feldúlt arccal néz ismét szembe vele.
- Így már jobb? –Kérdezte fogcsikorgatva a férfit, aki elégedetten bólintott.
- Ha most kibírod hogy ne verd fejbe párszor, óriási önkontrolról teszel tanúbizonyságot… -Súgta a fülébe Micha.
- Azt már régen elfelejtettem kontrolálni! –Válaszolta Soulness, a hangja is remegett az idegtől. Torkában a gombóc cigánykereket hányt, érezte hogy nagyon kevés kell ahhoz hogy nekimenjen Friolnak, és összevissza verje.
- Szerintem meg inkább gyávaságról… -Jegyezte meg Friol sötéten.
- Na most már elég! –Soulness megindult de Laus lefogta a karjait.
- Mia is ezt szokta veled csinálni? –Hergelte tovább Friol, és örömmel nézte hogy Soulness feje már vérvörösen izzik, szemei a méregtől könnybe ágyazódva figyelik minden léptét.
-Mit csinál Mia? – kérdezett vissza helyett Laus, miközben megszorította Soulness karját.
- Visszafogja a barátját… Bár a múltkoriak után nehezen tudom elképzelni, hogy képes féken tartani az indulatait…
- Az a verés igenis kijárt neked! –Üvöltötte el magát a gitáros zaklatottan.
- Eléggé szánalmas, hogy ő intézi el helyetted a piszkos munkát… - Friol kapott egy pofont, de pont attól akitől a legkevésbé számított.

Az ütés erősségétől eleredt az orra vére, és hátrább lépett eggyel. Az pofon pedig nem Soulnesstől jött, hanem Michától. Friol, Soulness, és Laus meglepetten nézték Micha elszánt arcát, ahogyan megdörzsöli az öklét.
- Ne őt bántsd, hanem kezdj veled egykorúval! – emelte fel kezét újabb ütésre készülve, mire Friol megszeppenve hátrált még egyet.
- Micha nekem veled semmi bajom… - próbálta elhárítani a billentyűst, de az közeledett felé. – Nekem csak Soulnessel van némi elintézni valóm!
- Tudod miket beszélsz te? – a billentyűs viszont higgadt volt, sőt túlságosan is nyugodt. –Azok a hamis megállapítások, amik elhangzottak, egyszerűen undorítóak… Veled együtt…
- Micha hagyd… -Állította le Soulness a következő pillanatban. Eléggé bánta már hogy ismét más siet a védelmére, és megint egy esetlenségnek tartotta magát.

Viszont Friol kihasználta a pillanatot, és teljes erejéből nekirohant a gitárosnak, és belefejelt a hasába. Friol és Soulness földre kerültek Laussal együtt, de úgy tünt az utóbbi személy nem kap szerepet a csatában. Soulnesst először a fájdalom kerítette hatalmába, kisebb vértömeg csordult ki ajkai közül, majd a mérgének és indulatainak szakadtak el a határai. Ott ütötte támadóját ahogyan csak érte, közben érezte hogy őt sem kíméli Friol. Nagyon fájtak a bordái, de nem tudta eldönteni hogy a tegnapi ütközettől vagy pedig az exénekes ütéseitől sajog e az oldala. De sokkal tompábban érezte a fájdalmat, idegei arra koncentráltak hogy üssön. Méghozzá olyan erővel és olyan gyorsasággal amilyennel csak fizikumából tellett. Agyát átitatta a harag, és csak akkor állt meg mikor Micha üvöltő hangját, és markoló kezét érzékelte amint erőszakosan húzza őt hátra.
- Engedj! Szétverem a fejét! Most megkapja! –Tőle idegen felindult mondatok hangzottak el a szájából, látta ahogyan vadul nyújtózkodnak karjai Friol mozdulatlan teste után…
„Mozdulatlan…” –Soulness tágra nyitotta zöld szemeit, mire abbamaradt a vonszolás.

Körülnézett… Időközben bejött a többi tag is és a fotós hölgyemény is, aki fényképezte volna őket. Üres volt a feje, csupán egyetlen egy kérdés villant be neki :„ Mi történt?”
Mindenki őt nézte. Ő beletekintett minden egyes rémült szempárba, mintha bennük akarta volna megtalálni cselekedete okát. Majd Friolra nézett. A férfi remegő tagokkal feltápászkodott, és ránézett. Szemeiben megcsillantak a fájdalom könnyei, de ugyanakkor meglepetten is tekintettek Soulnessre. Arca feldagadt, jobb szeme körül egy monokli volt alakulóban. Csöndesen feltápászkodott, egy szót sem szólt tovább, vonszolni kezdte magát az ajtó felé, és kinyitotta azt. Utoljára még ránézett Soulnessre, a fiú meghökkenten tapasztalta azt az elismerő csillanást, amit Friol feléje vetett, majd az alak amilyen gyorsan jött, el is tűnt a télben. Soulness lelke viszont nem tudott nyugodni. Szégyellte magát, és a sebei is elkezdtek fájni. Egyik szemével vérpirosban látott mindent, érezte hogy felrepedt a szemöldöke, felhasadt a szája, és ezenkívül még megannyi fájdalmas pontot fedezett fel testén, viszont a szívében dúló fájdalom és saját tettére ruházott szemrehányás még ezt is lekörözte. Összevert egy embert… Hosszú csönd következett. Micha a gitáros vállára csúsztatta a kezét de nem szólt semmit.
- Sajnálom az én hibám! –Törte meg a hallgatást, egy zaklatott női hang. Soulness rezignált pillantást vetett a nőre, majd visszafordította a fejét, és újra a lelke mélyére zuhant. –Én hívtam fel őt, azt hittem hogy önök még együtt zenélnek…
- Már nem… -Válaszolta szaggatottan a gitáros. Nem nézett senkire csak le a földre, és azzal szórakozott, hogy az álláról lecsöppenő vércseppeket számolta. –Volt egy kis összetűzésem vele, és kilépett a csapatból… Fél évig erről cikkezett az összes svéd hetilap… Aztán nemrég jött a hír hogy újabb együttest alapított, meg ilyesmi… Vissza akar vágni… -Folytatta csöndesen. Fogalma sem volt miért számolt be a nőnek ezekről a részletekről. Egyszerűen beszélnie kellett.
- Fáj valamid Soulness? –Térdelt le hozzá végre a billentyűs, mire a gitáros szomorúan ránézett.
- Megvertem egy embert… -Dadogta, és érezte hogy fáradt visszatartani a könnyeit, azok maguktól vették birtokukba az arcát.
- Ne akadj fenn rajta… Megérdemelte… - Törölte le az álláról a vért Micha. -De azt ne várd hogy megdicsérjelek…
- Nem is kell… -Soulness tűrte, ahogyan Micha gyöngéden megtartja kissé borostás állát, és megtisztítja őt a vértől, és a könnyektől. Jelezni akarta hogy nem akar kórházba menni, és nem szükséges mentőt sem hívni, de mikor kinyitotta a száját Micha a tekintetével elhallgatatta.
- Tudom, nincs kórház, nincs mentő… -Gyűrte össze a vértől maszatos zsepit.
- Rosszabb vagy mint egy házastárs… -Suttogta Soulness, majd pislogott egyet.
- Felrepedt a szemöldököd… -Közölte a billentyűs, mire a fiú bólintott.

- Akkor most mi lesz? Lesz még fotózás… -Nézett rá a nőre, az pedig rá, de úgy mint aki nem normális.
- Legfeljebb zombi fotózás… - jegyezte meg Laus.
- Nem lehet a sebeket alapozóval eltűntetni? –Érdeklődött a fiú tovább.
- Túlságosan is frissek a sebek, félő hogy elfertőződnek… Egyetlen amit tehetünk hogy hozok önnek pár ragtapaszt, nehogy sokkot kapjanak azok akik ránéznek majd a képekre… -Válaszolta a nő, és sarkon fordult. Soulness elégedettséget erőltette az arcára, és Micha segítségével talpra állt.
- Miának egy szót se! –Közölte rögtön, mire a tagok megrázták a fejüket.
- Szerintem észre fogja venni az új stílust… -Mondta Moila.
- Majd azt mondom hogy legurultam a lépcsőn… -Válaszolta kapásból Soulness.
- Megölnélek ha nekem hazudnál ilyennekkel…- Nézett rá szemrehányóan Laus.
- Tudod, egy terhes nőnek nem igazán tesz jót ha egy olyan ember van mellette mint én… -Válaszolta Soulness komoran. Hirtelen visszajött a nő, és széttárta a karjait.
- Uraim, kérem fáradjanak be a fotóterembe… -A fiúk bementek a szobába, de a nő megfogta Soulness karját, és megállította. A gitáros meglepve nézett rá a nőre.
- Őszintén sajnálom ami önök között történt… - kezdett el magyarázkodni, de Soulness csak elmosolyodott.
- Semmi gond… Kedves…
- Susan… - tartotta oda a nő a kezét, mire a fiú szó nélkül megfogta.
- Sajnálom, de most nem vagyok éppen szemet gyönyörködtető állapotban… -Nevette el magát a gitáros, mire a fotográfusnak is mosolyra húzódott a szája.
- Hát ez tény, de hát néhány tapasszal segíthetünk… -Ajánlkozott Susan.