Történetek

- Fiúk! El sem fogjátok hinni, mit találtam! Megfogtuk az Isten lábát! Megvan a sír, az igazi szarkofág. És a fáraó egész vagyona, használati tárgyai, ékszerei! Ez csodálatos! Gazdagok vagyunk! Ha ezt mind kivisszük, dollár milliárdokat kaszálunk vele...

Vége, elmúlt a fesztivál. Azt hittük viszontagságainknak vége, de rosszul. Előző este égszakadás volt, a sátor összedőlt és beázott, minden ruhánk csurom víz, az össz szárazon maradt holmim egy pár zokni originál műanyag csomagolásban, amit még reggel valami isteni sugallatra zsebre vágtam. Béla még rosszabbul járt, ő az összedőlt sátorban aludt megosztva a hálózsákját 10 centi magas vízzel...

Mindent és mindenkit hibáztatott. Az élettől nem kapott semmi jót.
Megpróbálok hozzáérni, de nem tudok, mintha egy titkos erő fogna le, próbálok kiáltani, de hang nem hagyja el a torkomat.
A madárka elrepül, megérezvén a lány sorsát.
A lány felállt, erőt vett magán, arca beesett volt, de szemében ott élt egy kis szikra, az elhatározás csillogása. Már nem sírt, igaz a levegőt még nehezen vette...

A szikla mögül félkezű Vilmos lovag kikiálta - Gyere sárkány, perzselj meg!
Az sárkány pediglen kénköves lángot lövelle az karóra húzott páncélzatra, de hát annyit ártott néki, mint kisded a vasbográcsnak. Csak fújá, fújá a lángot egyre dühösebben, míg egyszercsak egy fuvallat nem sok, annyi sem jöve ki a száján...

- A másik lánnyal mi lett?
- Ó, az ostobát elkapta egy Eleven Tűz! - legyintett Mantimeus hanyagul. A férfi dühösen rákiáltott:
- Ellenségeidről beszélj tisztelettel, a legyőzötteket pedig ne sértegesd! - dörögte. Lilith halvány elismeréssel adózott neki.
- Igenis, Nagy Úr - a katona ijedten behúzta a nyakát...

-Sikerült! - teljesen felmászott, és leporolta magáról a port. -Korán elszóltam magam.
-A francba! Rohadtul fáj a vállam! Vissza kéne rántani a helyére. Segítened kell!
-Hogy mit akarsz?
Jake egy szélesebb kiszögellésnek támasztotta hátát, és egy nagyot nyelt. Megrándult karját a kiszögellés szélére lógatta...

A lány megfordult és futni kezdett, fiatal lábait szélsebesen szegte egymás után, és már bánta, hogy eljött itthonról. Tudta, hogy nem futhat sokáig, főleg ha rájönnek a fájdalmak, Sonsret biztos, hogy elkapja, és akkor vége a játéknak, ezért hát amikor kellő távolságba került a férfitól elbújt a parkban kialakított szikár erőben...

Márt csak ez kellett. Egy gyilkossági ügy kora reggel. Felháborító, hogyan gondolkodjon az ember, ha nem hagyják, hogy rendesen kialudja magát! Dörmögve magában kikászálódott az ágyból, és felhúzott egy farmert. Kicsit megtornáztatta izületeit mindkét lábában, majd felkattintott egy kis falilámpát...

Időközben az ellenség hatalmas hadsereget toborzott, és megindult seregeivel Ondero város felé. Először 9000 kilőtte nyilait a sátrakra, azután felgyújtottak mindent. Ondero és Andrewy hadserege megküzdött az ellenséggel, de egyikük sem tudott győzni. Eközben a köztársasági vitorlázók elrepültek az ellenség félelmetes erődjéhez, a halálerődhöz. Sok gépet felrobbantottak a halálerőd ágyúi. Egy vadászgép kilőtte az erőd energiagenerátorát...

Nem leszek hullarabló, határoztam el, ne vettem el a fegyvert a kezéből. Valahonnan kerítettem egy zászlót, talán a falon volt és leesett a padlóra. Felvettem és betakartam vele a holtat. Ekkor láttam, mi van ráírva:" A fegyverek nem ölnek embert! Az emberek ölnek, embert!" Legszívesebben elhánytam volna magam! Letérdeltem a hulla mellé...