A fáraó haragja 2.

-Mindjárt rókázok! Ez lesz a mi sorsunk is, ha folytatjuk, Jake! Amit ott találunk, az szerintem nem a gazdagság lesz. Már ha tudunk repülni.
-Nem kell repülnünk. Maradt itt egy kis szegély a fal mentén. Ezen átjutunk.
-Erre már nem veszel rá! Normális vagy? Nincs 10 centi se! Én rá nem lépek erre a labilis szarra! Épp elég sokk ért mára! Húzzunk innen a fenébe! Már semmi kedvem a kincsvadászósdihoz!
-Hmmm...Vajon mit láthatott Dale, ami annyira megriasztotta? Arra sem vagy kíváncsi?
-Őszintén? Nem!
-Pedig ott van a válasz, és lehet, hogy az élve kijutásunk, és a gazdagságunk záloga.
Megfogta Jake vállát, és belekapaszkodott.
-Te mész elöl!

Jake rálépett az oromzat szélére, és háttal a falnak kezdett araszolni a 10 méter hosszú szakaszon. James is rálépett, és erősen belekapaszkodott Jake-be.
-Au! Ez fáj! Ha lehet, ne taszíts bele a szakadékba! Te sem járnál jól!
-Megérdemelnéd! Mire vettél rá!?
-Csak ne nézz le, és nem esünk bele. Már csak 8 méter.
-Csak?!
-Lelket akarok önteni beléd.
Tovább araszoltak a csúszós felületen.
-Szóval... Mikor is van a születésnapod? Mire vágysz?
-Ezt... ne most tárgyaljuk meg, jó?
-Csak próbálom elterelni a figyelmed.
-Ja!...Nem sikerült.
-Oké!
4 méterre jártak a céljuktól, amikor Jake cipője megcsúszott. Vészesen kilengett a gyilkos tőrök és a halott Dale felé. Jamie gyorsan elengedte barátja vállát, és kitette mellkasa elé a karját, visszarántva őt. Jake zihálva, kitágult szemmel nézett a szakadékba.
-Ez forró helyzet volt. Kösz!
-Rá se ránts! Ennyivel tartoztam neked. És még én gondoltam, hogy a gödörben végzem feltűzve, mint egy ritka pillangó.
-Ezt fejezd be!
-Kezdek szédülni.
-Ezt is hagyd abba! Késő, most már én is. Még 2 méter. Ezt már fél lábon is kibírjuk. És visszafele már nem kell így szenvednünk. Ott van egy létra. Milyen különös!

Jake végre ráléphetett a szilárd talajra, és Jamie karját fogva húzta őt is, de mielőtt ő is lelépett volna, hirtelen megcsúszott, és eltűnt lába alól az a kevés föld is. A mozdulattól Jake elhasalt a szakadék szélén, de szilárdan tartotta a dárdahegyek felett függő Jamest. James épphogy el tudta még kapni Jake egyik csuklóját.
-Kérlek, ne engedj el! Húzz fel!
-Próbálom! Ááááá! A karom! Megrándult a vállam! Fogd meg a másik kezem! – James kétségbeesetten kapott a fiú jobb karja után, és többszöri kilengés után végre sikerült belekapaszkodnia a csuklójába.
-Jó! Most engedd el a másik karom. Rohadtul fáj! A francba! Kérlek, engedd már el!
-Nem merem!
-Akkor mindketten meghalunk! Egy kézzel viszont nem tudlak felhúzni! Képtelen vagyok!
-Csinálj már valamit! Nem tudom tartani magam!
Jamie keze lecsúszott Jake csuklójáról. Jamie megszorította tenyerével, megakadályozva, hogy lezuhanjon. De ereje egyre jobban gyengült. Gyorsan körbenézett, és ahogy meglátta a barlang falát, eszébe ötlött a megoldás. Térdét megtámasztotta a fal egyik közeli kiszögellésébe. James-t már csak ujjaival tartotta.

Erőlködve nekitámaszkodott a falnak, és hatalmas erőfeszítéssel nagyot rántott barátján. James derékig fellendült, és lihegve elterült Jake előtt. Jake szintén kimerülten a hátára gurult, és megfogta meghúzódott vállát.

-Sikerült! - teljesen felmászott, és leporolta magáról a port. -Korán elszóltam magam.
-A francba! Rohadtul fáj a vállam! Vissza kéne rántani a helyére. Segítened kell!
-Hogy mit akarsz?
Jake egy szélesebb kiszögellésnek támasztotta hátát, és egy nagyot nyelt. Megrándult karját a kiszögellés szélére lógatta.
-Fogd meg a kezem.
-Nem! Ezt nem teszem meg. Ne akard tőlem!
-De! Muszáj megtenned most! Gyerünk, fogd már meg!
James végül megtette, amit kért, és gyengén megszorította felkarját.
Jake felszisszent. – Nem, lejjebb!
-Oké, most húzd egy kicsit hátra, majd lefelé. Ha bólintok, teljes erődből rántsd meg ebbe az irányba. Oké? Menni fog? Gondolj valamire, amiért nagyon haragszol rám, és aztán bumm!
James bizonytalanul bólintott.
Jake nagy levegőt vett, szájába vette a Dale-től „kapott” kalapács fájára, behunyta a szemét, összeszorította fogát, és bólintással adta tudtára barátjának, hogy kezdheti.
James úgy tett, ahogy megbeszélték. Megpróbált valami sérelmet maga elé idézni, és erősen meghúzta Jake karját. Rosszabb volt, mint mikor megtörtént a baj. Tisztán hallotta Jake ordítását még a fadarabon összeszorított fogain keresztül is…

Jake kimerülten leszakított egy darabot nadrágjából, és felkötötte sérült karját. Elbűvölve indultak a különös építmény felé.
-Jó lenne értesíteni a többieket a csökkent létszámunkról.
Kezébe vette adóvevőjét, és értesítést kért a többiektől.
-Hé, mi újság van veletek? Találtatok valamit? Jelentkezzen valaki! Nick, Anthony, jelentést kérek, mint vezetőtök!
-Eddig semmi, csak egy halom csapda, de jól vagyunk.
-Oké. Sean?
-Sajnos rossz hírem van. Jackass...meghalt.

-Mi? Na ne. Hát ő is? Mint Dale. A kurva életbe! Nem voltunk eléggé felkészülve! És az egészért én felelek!
-Ó, ez nem lehet! - rázta meg a fejét Sean.
-És eddig miért nem szóltál? Min gondolkoztál ennyit?
-Most történt, pár perce, nehogy már még le is basszál! Így is kiakadtam! És te miért nem szóltál?
Sean a választ meg sem várva elhajította a telefont és belerúgott, majd pedig mérgében darabokra zúzta cipőjével.
-Ezt neked! Naná, hogy tiéd a felelősség! Főnök! Hogyne! Neked kellett volna megdögölnöd! Mit értesz te a kincsekhez meg a csapdákhoz! Meg a barátokhoz! Nagyon együttérzel, baszd meg!
-Sean, jelentkezz! – csak az egyhangú sistergést hallotta. - A francba! Hát mindenki megőrült?

-Mmmm...Jake! Lehet, hogy most igaza volt. - nézett rá James az állát vakargatva. - Tényleg, tudom, biztos kivagy, meg minden, én is kivagyok, de ez kicsit durva volt.
-Mit pofázol nekem te is? Köcsög! Ne gyere te is a dumáddal, mert szétverlek! Elegem van!
Hirtelen nekilökte Dale-t a falnak, és alkarját a nyakához tartotta.
-Nagy hősnek tartod magad? Na gyere! - ellépett tőle, és kihívóan farkasszemet nézett vele. Na gyere nagyfiú!
-Hé, higgadj már le! Mi ütött beléd?

Jake nagy lendületet vett, és gyomorszájon vágta, majd fejberúgta Jamest. James a hátára zuhant a lendülettől, és a szája vérezni kezdett. Jake már emelte a lábát a vesénrúgáshoz. Hirtelenjében mintha valaki fejbevágta volna, megrázta a fejét, és csodálkozva nézett a földön fekvő barátjára.
-Hát te hogy kerülsz oda?
James csodálkozva nézett fel.
- Hiszen az előbb kezdtél el püfölni. – nézett rá értetlenül és dühösen.
-Nem emlékszek. Ne haragudj! -nyújtotta felé kezét.
-Mi volt ez? Kezdek félni tőled. Egyre különösebben viselkedsz. Legközelebb az életemre törsz.
Ellökte Jake felkínált kezét, és feltápászkodott.
-Komolyan nem emlékszel? Pedig láthatod. Mióta vannak ilyen kilengéseid? Kezeltesd magad!
-Nem tudom! Mintha valami erő megszállt volna. Bizonyos pillanatokra nem emlékszek. Csináltam még valami különöset?
-Hát...igazából nem annyira.
-Miért is vagyunk itt?
-Na ne szivass már! Elég volt a mai napból!
Ebben a pillanatban Jake az arcéhoz kapott, és felnyögött, erős fejfájás tört rá. Elvette kezét az arca elől.
-Ja igen. A Holtak Könyve.

-Milyen könyv? Honnan veszed, hogy ott egy ún. Holtak Könyve vagy mi van ott?
-Ööö...könyvet mondtam? Ja, persze, olvastam, hogy a fáraók sírjaiban vannak ilyenek.
-De honnan tudod, hogy ott van?
-Csak megérzés.
-Még jobban megijesztesz. Te jó ég! A szemed olyan fura!
Jake közelhajolt hozzá, és tekintetét belefúrta Jamesébe. Így álltak 10 másodpercig, majd ellépett tőle.
-Mindegy, csak káprázott a szemem. Menjünk!
Jake elégedetten bólintott - Én is így gondoltam.