A múmia haragja 3.

Nick és Anthony belépett a különös terembe. Fáklyájukkal körbevilágítottak a sötét falakon, majd a földön. Nick meglepetésében majdnem felkiáltott, ahogy felfedezte a padlón a rengeteg arany csillogását. Gyorsan meggyújtotta a fali fáklyákat, és a hatalmas terem fénybe borult. Most látta meg a töménytelen ékszer és csupa értékes aranytárgy mellett a szarkofágot.
Anthony leesett állal nézte az elé táruló látványt.
- Ezt nem hiszem el! Ez csak káprázat, az biztos! Visszanézett az ékszerek halmára, és - le sem véve szemét a sok kincsről - az adóvevőjéért nyúlt, és lenyomva a gombot, beleszólt:
- Fiúk! El sem fogjátok hinni, mit találtam! Megfogtuk az Isten lábát! Megvan a sír, az igazi szarkofág. És a fáraó egész vagyona, használati tárgyai, ékszerei! Ez csodálatos! Gazdagok vagyunk! Ha ezt mind kivisszük, dollár milliárdokat kaszálunk vele.

- Vaó! Ilyen gyorsan megleltétek? Pedig én akartam az első lenni! - szólalt meg Jake.
- Rengeteg kincs van itt. Ez felbecsülhetetlen, haver! Ez nem is milliárdokat érhet, hanem százmilliárdokat, százezer-milliárdokat, érted? Ez hihetetlen, végre megtaláltuk! Megtörtént, ami senki másnak nem sikerült még eddig.
- Igen, viszont Dale-t és Jackasst sajnos elvesztettük, azok az alattomos csapdák végeztek velük.
- Igen tudom, de képzeld el, a jó cél érdekében! De a nehezén már túl vagyunk! Úgyse nagyon ismertük őket.
Most vizsgálták csak meg jobban a szarkofágot. Az egész ember alakú volt, a halott eszményi képmását ábrázolva. Ragyogó színekkel hieroglifák voltak ráfestve.
- El tudod képzelni, mennyit fizetne csak ezért a ládáért egy múzeum? - tette fel a kérdést Nick. - A múmiáról nem is beszélve.

- Nézd, ezek áldozati imák.
- Várj csak! Most mi is találtunk valamit. Egy könyvet. Aranyból van. A borítójára hieroglifák vannak vésve. Ógörög nyelven van írva. Várj, megpróbálom leolvasni. Hú, de régen tanultam. – mondta Dale.
- Mi tagadás, jól tudsz blöffölni. Mintha nem tudnád, mit rejt. -szólalt meg mellette halkan James. - Nem tudom, mit tettél velem, de te irányítasz. Baszódj meg!
- Én ismerem a hieroglif írást. - szólalt meg most Nick. - Ha most visszamennénk, nem találnánk vissza a sírhoz, úgyhogy csak rádión keresztül segítek. Próbálkozz, és ha valamit nem tudsz, írd le a jelet a szavaiddal.
- Oké. De szerintem menni fog. Hmmm...nézzük csak. A Holtak Könyve. Mond ez nektek valamit? - James nem szólt semmit, mintha eddig ezt a címet sose hallotta volna.
Ekkor Lucas jelentkezett kintről a vonalba.
- Igen. Én már hallottam hírét. Egy könyvben olvastam, ha valaki hangosan olvas fel belőle, valakit, akinek a sírjában találták azt, feléleszt halottaiból, és annak halálos bosszúja fogja kísérni az emberiséget.
- Ha, ha! Nagyon vicces. Ugyan már, ez csak egy ezeréves mese! - röhögött Tony.

- Na folytatom - szólt közbe végül. - A címe alatt ezt írja: aki kinyitja ezt a könyvet, halálos veszedelmet ereszt a világra, egy kegyetlen és könyörtelen uralkodót, aki az egész földet felemészti, és lakóit rabszolgává teszi. Ki legyőzhetetlen, ereje természetfeletti, az istenek kegyeltje... Na ebből elég. Rémmesének jó volt. De ez akkor is egy őrült hülye agyszüleménye. A halottak halottak maradnak, pár szótól nem fognak feléledni.
Kinyitotta a könyvet, és végiglapozott rajta.
- Azta, itt van a mi kedves fáraónk is! - fordult James felé. Villogó szemeket vetett rá, és hangosan elkezdte olvasni a sorokat.
- Sose ismerted ezt a nyelvet, Jake. Ki irányít téged, mondd!

- Thotmesz, hatalmas fáraó, megidézlek, kelj fel poraidból, és légy te e világ ura. Kelj fel és vedd el jussodat! - Jake nem bírta tovább és felnevetett. - Ki tudott kitalálni ilyen hülye szöveget? Na mindegy. – mondta a rádióba. - Van itt egy érdekes rész, amit el tudok ugyan olvasni, de nem tudom lefordítani. Olyan, mintha értelmetlen betűk kuszasága lenne az egész. Nincs rendes angol megfelelője. Anmkhe romsu kamije, naksum remus, légy áldott!
-Hé fiúk, mi van már, mit csináltok? - szakította félbe hirtelen a felolvasást a rádió recsegése.- Jake, most mire vártok?
- Lemaradtál a hatalmas isten feléledéséről? Most kéne megtámadnia a hozzá legközelebb állókat, vagyis Anthonyt és Dicket. Hahó, éltek még?
- Neee! Most kel ki a sírjából! De félek! - válaszolt nevetve Tony.- húzzátok már ide a seggeteket, ne húzzuk tovább az időt, bármikor lebukhatunk. Ha nem tudnátok, most nem valami legális dolgot művelünk éppen.
-Jól van! Mindenki a kijárat felé, Lucashoz. Ti persze maradjatok, ahol vagytok.

***

Pár másodperc alatt hihetetlen, kísérteties változáson ment keresztül a sír gonosz lakója csontvázának aszott teste. A csontokat inak kezdték körülhálózni, az erek megteltek friss vérrel, veséje, tüdeje újult erővel éledt fel, a szíve az ereibe vért pumpálva lépett működésbe. Húsa felépült testére, majd a bőre, és 3000 év múltán újra életre kelt az elátkozott, halálos lény. Most már emberi formát öltve raboskodott sötét börtönében, ám nem sokáig. Lassan megfeszítette izmait, hogy enyhítse zsibbadó tagjai fájdalmát. Szemhéja hirtelen felpattant. A szeme kifordult a szemgödrében. Érezte a kényelmetlenséget. Becsukta szemét. Mire újra kinyitotta, látása megélénkült, erősen koncentrálva röntgenlátással nézett ki 3000 éves lakosztályából. Megérezte, hogy valaki háborgatja kincseit. Vadállatias haragra gerjedt, jobb keze a derekán feszülő övre vándorolt, azon is a tőrére. Mutatóujjával végigsimított a díszes, rovásírással és ékkövekkel díszített, meglepően épen maradt kés markolatán, majd megmarkolta a nyelét, és lassan kihúzta tokjából.