Történetek

Fejében nem jártak gondolatok, teljesen kikapcsolt, a vágya kötötte le figyelmét. Végre egyedül lenni, bent a szobában, hallgatagan ülni, vergődni a gondolatok hullámzó tengerén. Mindig is erről álmodott, mióta, ó milyen régóta. Most végre megszabadult mindentől, és mindenkitől, a világtól, és minden bajától...

Észreveszem, hogy egy fiú nagyon bámul engem. Szuper, még ezt is levakarhatom magamról. Mikor kimegyek a WC-be, utánam jön, és úgy csinál, mint aki csak véletlen van arra.
Lent a szülők irtó hangosan nyomatják a zenét. Meglepően modern számok ezek, bár én a rockot jobban szeretem...

- Várj - bámulok bele a sötétbe - ott van valaki…
Felemelem a nyársat, de legnagyobb megdöbbenésemre nem a gonosz vámpír az, hanem egy csapzott, aprócska alak az...

Hát nem jó dolog másokat kínozni? Szerinted nem? Gyenge vagy, ezért van Rám szükséged. Mi az, hogy nincs? Belőlem születtél, nem csak úgy létrejöttél, lehetnél olyan, mint én, csak a kor kiirtotta belőled a képességet, hogy kínozz és pusztíts. De majd megtanítalak újra. Nem akarod? De akarni fogod. Nincs más választásod. El kell fogadnod...

- Nem hiszem el. Szakítottak, pedig annyira tökéletesnek tűnt minden. Azt hittem, hogy mire szakítanak addigra már tiszta ránc leszek, és valami otthonba bámulom a tv-t egész nap.
- Hát csajszi, hajrá, itt a lehetőség. A Tomi szabad, de nem sokáig, mert jól néz ki, és sokan pályáznak rá. Szurkolok neked. Most megyek, mert mindjárt csöngetnek...

Zajt hallottam a hátam mögül... megfordultam tengelyem körül, de senkit se láttam... van valami, illetve valaki a kukoricásban... szívem vadul kalapálni kezdett, levegőt sem mertem venni, csak füleltem, hátha újra neszt halok... de semmi...

Nem. Nem szabad. Azonnal gyere be. Nem hallod? Most. -Kiabál. Persze még nem kelt fel, úgyhogy gyorsan megpróbálom kinyitni, akkor talán még kiosonhatok. Nem, mégsem. Ma sem volt szerencsém. Hallom, ahogy belebújik a papucsába, és csoszogva megindul kifelé. Na most jött el az ideje annak, hogy nagyon gyorsan visszaszaladjak a szobába. Próbál elkapni, de én vagyok a gyorsabb, és elbújok. Nem jön utánam, csak kiabál...

- Hadd emlékeztesselek, hogy a testvéred is vámpír, azonfelül én is ezt mondtam.
Biztos tudod, a közelben követtek el egy gyilkosságot. Elmentünk nyomozni. Vámpírvért találtunk a földön, és összefutottunk egy igen zaklatott emberrel. Azután Abigél hirtelen eltűnt, és amikor elkezdtem hazafelé repülni, az a valami követett...

Mikor már három napja utaztak, és Kérvin már nem volt olyan rideg-szinte már barátságos-Akemivel, akkor a lány összeszedte magát és megkérte kísérőjét, hogy tanítsa meg őt úgy harcolni, ahogy tud. De mielőtt befejezhette volna a mondatot, néhány rabló rájuk támadt. Akemi behúzódott egy fa mögé és onnan nézte, mi történik. Kérvinnek már csak eggyel kellett megküzdenie, és Akemi izgatottan várta, hogy mikor üt, vagy rúg Kérvin. De nem ütött nem is rúgott. Helyette egyetlen mozdulattal -...

- Szóval, bővebben. A földönkívüliek küldtek egy üzenetet, amit mi megfejtettünk. Az állt benne, hogy el akarnak látogatni hozzánk. Azt sajnos nem tudjuk, hogy békés szándékkal jönnek-e. Azt viszont igen, hogy ezt a bázist a világ megvédésére hoztuk létre, és még négyet a világ négy táján. A feladata mindössze annyi lesz, hogy egy gombot kell megnyomnia. Ha elfelejti, vagy nem ér oda időben, a világ öt kontinensén megindul egy önmegsemmisítő láncreakció, ami egy halálos vírust szabadít...