Csak nyomd a gombot!

A történet Bostonban játszódik. Eme békés város nem a szerénységéről híres. Itt vannak a legnagyobb befektetések, vállalkozások, üzletek. Itt él Paul Graham is. Paul nem egy átlagos tőzsdeügynök, egy titkos szervezetnek dolgozik, ami „segít jobbá tenni a világot”.
A T5 nevű szervezet új alapokon nyugszik. A 90-es években hozták létre, és titkos bázisa van, az egyik itt, Bostonban.

Paul kutyája, Wyatt bevitte a frissen hozott újságot.
- Kösz, Wyatt! - azzal Paul flegmán ledobta az asztalra az American News aznapi számát.
- Na lássuk, mit írnak a sportrovatban!
Hosszas böngészés után meglepődve megállapította:
- Vesztett a Chicago Bulls? Na ilyen se volt még!
Hirtelen megcsörrent a telefon. Paul felkapta a fejét, de az üzenetrögzítő azonnal bekapcsolt:
...a sípszó után hagyjon üzenetet, ha tudom, visszahívom.
A telefonban egy rekedt férfihang szólalt meg:
- Paul, tudom, hogy ott van! Azonnal beszélnünk kell! Kinevezték egy feladatra! Vegye már fel!
Paul kissé mérgesen felállt reggelijétől és felkapta a telefont.
- Igen, itt vagyok. Mondja, mi az a megbízás?
- Elkészült a bázis, ott kellene eltöltenie egy kis időt, amíg helyre nem állnak a dolgok.
- Értem. Azonnal bemegyek.
Paul sietősen vette a cókmókját és elindult. A bázison Richard Johnson, a „főmufti” várta őt, ahogyan Paul hívta.
- Na halljam, bővebben, miről lenne szó?
- Útközben mindent elmagyarázok.

Elindultak a bázis felé.
- Szóval, bővebben. A földönkívüliek küldtek egy üzenetet, amit mi megfejtettünk. Az állt benne, hogy el akarnak látogatni hozzánk. Azt sajnos nem tudjuk, hogy békés szándékkal jönnek-e. Azt viszont igen, hogy ezt a bázist a világ megvédésére hoztuk létre, és még négyet a világ négy táján. A feladata mindössze annyi lesz, hogy egy gombot kell megnyomnia. Ha elfelejti, vagy nem ér oda időben, a világ öt kontinensén megindul egy önmegsemmisítő láncreakció, ami egy halálos vírust szabadít fel, amely pár perc alatt minden élőlénnyel végez. A riasztásokkor kell megnyomnia a gombot, és ezalatt kapcsolatban lesz négy különböző kontinensen lévő bázisról jelentkező emberrel. A riasztások arra szolgálnak, hogy ellenőrizzük önöket. Ha nem nyomják le a gombot, tudni fogjuk, hogy megtámadtak minket a földönkívüliek.. Van kérdése?
- Igen. Miért pont én vagyok a megbízott?
- Mert egyedülálló és nem hiányozna senkinek, ha huzamosabb ideig távol lenne.
- És mennyi az a huzamos idő?
- Maximum egy év.
- Azt mondta, csak egy kis ideig kell a bázison lennem!
- Tudom, mit mondtam. De ezt el kell fogadnia.
- És ha nem?
- Akkor kénytelenek leszünk elbocsájtani magát. És ha kilép, akkor meg kell halnia.
Paul egy pillanatig meglepődve állt.
- És elszállásolva hol leszek?
- Hát a bázison! Hol máshol? A bázis mindennel fel van szerelve, ami szükséges egy hosszabb ott tartózkodásra. Komfortos szoba, konyha, fürdőszoba, nappali, minden, ami csak kell. A kapcsolatot akár meg is szakíthatja, kikapcsolhatja a monitort.
- Egész végig lent leszek a Föld alatt?
- Pontosan. A bázist, még ha akarná sem tudná elhagyni, ugyanis a legnagyobb óvintézkedésekkel lezárjuk azt.
- Értem. Most azonnal menjek le?
- Még elbúcsúzhat a kutyájától, azt ajánlom, bízza a szomszédjára!
Beszálltak a liftbe, ami aztán levitte őket 2000 láb mélységbe.
- Nézzen körül!
- Jesszus, mint egy cella.
- Na annál azért komfortosabb!
- Az lehet. De akkor is, itt bezárva?!
- Még lesz ideje aggódni!
Paul visszament a házába és a szomszédra bízta kutyáját.
- Aztán jó legyél!
Wyatt csak vinnyogott egyet és megnyalta a pofáját. Visszatérve az állomásra Paul magával vitt egy-két személyes holmit, amivel majd eltöltheti szabadidejét.
- Ismerkedjen meg a társaival!

Azzal a tábornok magára hagyta Pault és az ajtót gondosan összeforrasztották.
Na Paul - gondolta - készülj fel a büntetésed letöltésére! Az irányítópulthoz sietett.
Hogy kell ezt a szart bekapcsolni? Á, megvan!
-Á, kapitány, jó újra látni magát!
- Még csak két perce váltunk el. Látja a felső polcon azt a négy monitort?
- Igen.
- Azok ott a társai monitorai. Ezeken keresztül tarthatja a kapcsolatot velük. Miután beszéltünk, ők máris bekapcsolódnak. A gomb a háta mögött van. A tenyerét a felismerőre kell helyeznie, ha átvizsgálta a számítógép, megnyomhatja a gombot. Erre mindössze 30 másodperc áll a rendelkezésére. Ha ezt elszalasztja, újabb 30 másodperce maradt megnyomnia a gombot. Mindent ért?
- Igen. nincs kérdésem.
- Jó munkát!
- Kössz.
- Majd jelentkezem.
A monitor kikapcsolt, ezzel egyidejűleg a felső négy monitor pedig bekapcsolt.
- Helló! - kezdte a beszélgetést egy nővel az első monitoron.
- Helló! Mostantól együtt fogunk dolgozni!
- Hát igen. Szerinted milyen ez a hely?
- Kábé mint egy börtöncella.
- Igen, én is ezt mondtam a tábornoknak. De szerintem ehhez jobb lesz hozzászoknunk.
- Hát muszáj lesz! Bocsánat, a nevem Katja Berger, és a Szovjetúniót képviselem.
- Én Paul Graham vagyok és Amerikát képviselem.
Sorra mindenki bemutatkozott:
- Madeline Stone, Ausztrália.
- Hadyn Cunnife, Afrika.
- Az én nevem Sammo Hung, de hívjatok csak Samnek. Ázsiát képviselem.
- Sziasztok!
- Nagyon sok időt kell együtt töltenünk, lehet, hogy a végén elunjuk egymást - szólalt meg Katja. A beszélgetést Sam folytatta:
- Én viszont mindenre készültem! Hoztam Playstationt is!
- Samnek úgy látszik játékos természete van.
- Ő mindig ezzel lesz elfoglalva. - Katja még elég vidáman fogta fel az eseményeket, de pár perc múlva kicsit lehervadt.
- A világ megmentése a tét... - szólalt meg hosszas némaság után.
- És mi van, ha elalszunk, és nem érünk oda időben?
- Majd őrt állítunk- mondta Paul.
- Mindig lesz egy őr, aki figyel a riasztásokra.
Pár másodperccel később egy hangos riasztás döbbenti meg őket. Katjának sikerül megnyomnia a gombot.
- Ez húzós volt! - mondta már egy kicsit nyugodtabban Paul.
A monitoron a tábornok jelenik meg.
- Szép volt, Katja! Ez még csak egy próbariasztás volt, de a közeljövőben ehhez hasonlókra kell számítaniuk! Viszlát!

3. nap 08:13
Katja éppen a reggelijét készítette el, Hadyn meditált, Madeline fogat mosott, Paul ébredezett, Sam pedig még mindig aludt. A riasztó újra megszólal. Most Paul ért oda elsőnek. A monitoron megjelenik a tábornok:
- Szép jó reggelt mindenkinek! Remélem ez a riasztás mindenkit felélénkített.
- Az biztos! - válaszolta Sam.
- Hát akkor további jó pihenést! Szép munka volt, hadnagy!
- Köszönöm tábornok! - azzal mindenki tisztelgett.

7. nap 09:21
- Remélem mindenki jól aludt, mert én egy percre sem tudtam elaludni. - szólalt meg Katja.
- Nekem furcsa álmom volt. - válaszolt Sam. - A földönkívüliek eljöttek és a monitoron nem ti voltatok, hanem az ufók.
- Kössz, ez kedves.
- Bocs, de nem én tehetek róla.
- Már most az agyadra ment ez az ufósdi? Mi lesz akkor később? Szerintem ez csak vaklárma.
- Akkor miért állítottak fel 5 bázist a földönkívüliek fogadására?
- Honnan tudjam? Talán ez az egész csak egy próba, hogy meg tudjuk-e menteni a világot.
- Meglehet. De miért pont minket választottak erre a feladatra?
- Mert nekünk nincsenek közeli hozzátartozóink és nem hiányoznánk senkinek. Nem köt semmi az otthonunkhoz, csak a megélhetés.
- És mi van, ha nem békés szándékkal jönnek?
- Akkor az egész világ elpusztul.
- De velünk együtt ők is.
- Ezért vannak a bázisok.
- Na igen. - Sam elvonult zenét hallgatni, Katja pedig lefeküdt aludni.

15. nap 18:22
A bázist újabb riasztás rázta meg. Most Sam ért oda elsőnek, de ezúttal elmaradt a tábornok dicshimnusza.
- Már két hete vagyunk itt, bezárva. - szólalt meg kisvártatva Katja egy kicsit hervadtan.
- Még csak két hete. - javította ki Paul.
- Már kezdek egy kicsit lefáradni. Nem sakkozunk egyet?
- Miért ne?
Míg Katjáék sakkoztak, Sam zenét játszott, Hadyn aludt és Madeline éppen vacsorázott.

23. nap 01:10
Újabb riasztás rázta fel az ott levőket. Mivel Katja volt az éjszakai ügyeletben, félbeszakítva teendőit, sietve megnyomta a gombot.
- Ha minden rendben, mi alszunk tovább. Ne váltsalak fel, Katja?
- Kösz Paul, még bírom.
- Oké, holnap találkozunk. Paul kikapcsolta a monitorját.

47. nap 22:34
- Húzós lesz az éjszakánk, már 5 napja nem volt riasztás.
- Igen, de most ki az ügyeletes?
- Hadyn, rajtad a sor!
- Oké, mehettek aludni!
Mindenki kikapcsolta a monitorját.

79. nap 15:48
Sam babrált valamivel, a többiek mind tevékenykedtek. Csak Katja pásztázta körbe a monitorokat, hogy minden rendben van-e. Hirtelen megállt Samnél.
- Mond Sam, mit csinálsz?
- Ezt komáljátok meg!
Sam elővett egy rádiót.
- Ezt hogy bírtad becsempészni?
-A hátizsákomban.
- Ide nem lenne szabad ezt behozni!
- Tudom, de csak tudnunk kell, hogy mi folyik a felszínen! Hátha a tábornok nem teljesen őszinte velünk.
- Talán éppen azért nem őszinte velünk, mert nem akarják, hogy bepánikoljunk.
- Jobb a tudatlanság, mi?
- Szerintük igen.
- Engem nem érdekel. Akkor is tudni akarom, hogy mi a helyzet! Lássuk csak, mi jön be?
Sam ide-oda tekerte a rádiót, de csak zúgást lehetett hallani.
- Mégis honnan vetted, hogy kétezer láb mélyen veszi is az adást?
- Jól van, na. Csak egy ötlet volt.

88. nap 18:03
A monitoron megjelent a tábornok.
- Na hogy érzik magukat?
- Egész jól, ahhoz képest, hogy már majdnem három hónapja itt vagyunk lent.
- Ez jó hír. De nekem is vannak híreim: A földönkívüliek megjelentek a radarunkon.
Richard bekapcsolta a radart és rákötötte a monitorra. A képernyőn három fénypont jelent meg.
- Hol vannak most?
- Valahol a Mars közelében.
- És körülbelül mikorra érnek ide?
- Ki tudja? Elég lassan jönnek. Akár hónapokba is telhet.
- Jó. Addig elfoglaljuk magunkat. Viszlát!
A monitor kikapcsolt.

97. nap 13:41
Sam az áramvezetékben turkált.
- Már megint miben mesterkedsz?- szólította meg Katja.
- Hé, én villanyszerelő vagyok, igazi műszaki zseni!
Hirtelen egy szikra pattan ki az egyik vezetékből.
- Hát azt látom!
- Hé, csak próbálkoztam!
- Csak nyugodtan, lesz rá időd!
- Nem igaz, annyi fölösleges vezeték van itt. Egyet-kettőt hozzácsatlakoztatok a rádióhoz, veszek egy fémdarabot, és már fogja is az adást.
Sam kicsit babrálgat a vezetékekkel, majd győzedelmesen keresgél egy állomást.
- Halljátok?
- Kicsit halkan ugyan, de igen.
Kicsit rossz a vétel, de valamit hallani.
Az egyik csatornán valaki kicsit vészjósló hangon beszél:
- ...mit gondolnak, a földönkívülieket milyen szándék vezérli? Lehet, hogy ők lesznek az új nemzedék? Vagy netán pusztulásba döntik a Földet? Mindezt még nem tudhatjuk, de egy újabb üzenetet küldtek. Egyelőre még tart a dekódolás, de mint azt mindenki tudja...
Ezzel elment az adás.
- A francba! Mit akart mondani?
- Nem tudhatjuk. Majd ha a tábornok jelentkezik, biztosan elmond mindent.
- És ha nem?

102. nap 17:51
- Megpróbáltam újra behozni az adást.
- És mire jutottál?
- Tekerem, de nem jön be semmi.
A rádióból csak zajok jöttek. A monitoron megjelenik a tábornok:
- Hogy s mint, hölgyeim és uraim?
- Kicsit bágyadtan - szólalt meg Katja a csokoládéját majszolva.
- Újabb híreket kaptunk.
- Hallgatjuk.
- A földönkívüliek körülbelül tíz hónap múlva megérkeznek.
- Minek volt ez a nagy sietség? Több, mint egy évvel előtte le kellett jönnünk?
- Ki tudja? Lehet, hogy előbb ideérnek, vagy elkezdenek minket pusztítani, vagy ki tudja, mi lehet.
- Ez így igaz. Nem tudhatjuk, mire számíthatunk - szólt közbe Sam.
- Addig is várjanak türelemmel! Viszlát!
- A türelmem kezd elfogyni - válaszolta Katja.
A riasztó újra megszólalt. Paul állította le.

128. nap 06:39
Sam még mindig a rádiót piszkálta, Paul olvasott, Hadyn zenét hallgatott, Madeline ki volt kapcsolva, mert éppen fürdött, Katja pedig elgondolkodott.
- Mi a francért nem jön be semmi?
Nagy kiáltás hallatszott. Mindenki fölkapta a fejét. Samet megrázta az áram.
- Úristen! - eszmélt föl Katja.
Sam képernyőjén már csak furcsa jelek és zúgás hallatszott.

169. nap 13:22
- Itt kezd egy kicsit hűvös lenni! - kezdte a beszélgetést Hadyn. - Magamra húzok egy melegítőt és betakarózom.
- Itt kellemes a klíma. Nincs se meleg, sem hideg - mondta Paul.
Madeline csak elmélkedett.
- Mi a baj Madeline?
- Hiányzik Sam. A beszólásai, a hülye poénjai is. Folyton csak arra gondolok, hogy bekapcsolja a monitort és bejelenti, hogy csak szórakozott. Majd hülyén röhögve tovább hallgatja a zenét.
- Bárcsak úgy lenne!

172. nap 21:18
- Hadyn még mindig alszik?
- Nem tudom.
Katja Hadyn monitorjára pillant.
- Te jó Isten!
- Mi a baj?
- Hadyn! Hadyn! – Megfagyott… - szólt Katja kétségbeesve, majd sírva fakadt.
- Ez így nincs rendjén! Először Sam, most pedig Hadyn! Ki lesz a következő?
Hadyn monitorja kikapcsolt.

235. nap 20:40
- Jó estét mindenkinek! - jelentkezett a tábornok.
- Hogy mennek az események?
- Unottan és szomorúan. Van valami hír?
- Egyelőre semmi. Csak bekukkantottam, hogy minden rendben van-e.
- Igen, semmi gond.
- Akkor jó. Majd jelentkezem, ha lesz valami. Viszlát!

278. nap 11:47
Madelinen már kitört a pánik.
- Nem tudom meddig fogom ezt még bírni!! Kezd rohadtul elegem lenni ebből az egészből!!
- Madeline! Kérlek nyugodj le! - csitítgatta Katja.
- Jobb lesz, ha összeszeded magad! Már nincs sok hátra!
- Még hogy nincs sok? Hát nem vettétek még észre, hogy innen nem lehet élve kijutni?
- De ki lehet! Majd jönnek a T5 -ből emberek és kiszabadítanak innen!
- De én ezt akkor sem bírom tovább!
- De ki kell bírnod! Vegyél be egy altatót és pihenj le egy kicsit!
Madeline egy kicsit lenyugodva a falon lévő kis gyógyszeres szekrényhez sietett és bevett két alatatót.
- Talán igazad van, talán nem - azzal lefeküdt aludni.

300. nap 16:07
- Megőrülök! Megőrülök!! Elegem van, de nagyon! A tábornok már több, mint két hónapja nem jelentkezett, és semmit nem üzent!
- Nyugodj le Madeline! - csitítgatta ezúttal Paul.
- Semmi okod a pánikra! Majd biztosan jelentkezni fog!
De ezúttal nem hatottak Madelinre a nyugtató szavak.
- Ki akarok innen kerülni! Nem akarok tovább itt maradni!
Hirtelen áttőrték Madeline fölött a mennyezetet, és hosszú csápok nyúltak le.
- Ide!! Ide!! Itt vagyok! Húzzanak ki! Szabadítsanak ki!! Kérem!! Segítség!
- Ne!! Madeline! Ne menj oda! Meg akarnak ölni!
De Madeline nem hallgatott Paulra, és a csápok felhúzták őt.
Madeline felsikoltott.
- Segítség! Ne!!
- Madeline! Madeline!
De Madeline nem válaszolt. A monitor is kikapcsolt. Katja sírva fakadt.
- Melyikünk lesz a következő?

336. nap 14:54
- Mi lesz most? – kérdezte Katja.
- Nem tudom - szólt Paul.
- A tábornok már fél éve nem jelentkezett. Meg fogunk halni.
- Nem biztos. Lehet, hogy mi megmenekülünk.
- Honnan veszed?
- És te honnan veszed, hogy nem?
Katja hitetlenkedve és reménytelenül nézett le. A tábornok monitora bekapcsolt.
- Jó híreim vannak, pár nap és megérkeznek.
Bekapcsolta a radart.
- Már egész közelről látni őket! Itt járnak a Holdnál.
- És mi a helyzet a felszínen?
- Már felkészülve várjuk őket.
- Ezek szerint már nagyon közel járnak.
- Igen. Addig is foglalják el magukat, míg nem jelentkezem!
- Oké! Viszlát!

367. nap 23:43
- Már tényleg nincs sok hátra! Hamarosan megmenekülünk.
- És ha nem?
- Az nem olyan biztos.
- De én félek - suttogta halkan Katja.
- Én is. De már eltelt egy év, már biztos itt vannak.
- Igen, de a tábornok nem jelentkezik.
- Talán most tárgyalnak velük.
- Reméljük minden rendben lesz.
- Reméljük.
A bázison újabb riasztás szólalt meg.
- Paul, kérlek, hagyd! Ne nyomd meg a gombot!
Paul tétovázott, míg a számítógép visszaszámolt.
... 15 másodperc a fúzióig... 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1... Ekkor hirtelen bekapcsolt a tartalék riasztó.
... A fúzióig 30 másodperc van hátra...
- Kérlek Paul, hagyd! Hadd robbanjunk fel! Legalább együtt halunk meg! Kérlek!
De Paul nem hallgatott rá. Megnyomta a gombot.
- Sajnálom, Katja, nagyon sajnálom! De amíg nem tudjuk, mi folyik fent, addig nem hagyhatom elpusztulni a világot!
- Most már mindegy. Hagyjuk! Talán még van egy utolsó esélyünk.
Paul egy percre felfigyelt valamire:
- Mi ez a szag?
- Mit érzel?
- Égett szag... Úristen, tűz van!
- Paul, gyorsan, a hátad mögött van a poroltó!
Paul elkezdte oltani a tüzet. Katja sírt.
- Paul! Siess! Kérlek, ne hagyj itt! Kérlek!
De már késő volt. Paul monitora is kikapcsolt.
- Paul! Paul!
Katja ájulásig sírt.

370. nap 16:20
Katja felkapta a fejét. Újabb riasztás.
- Még utoljára megnyomom a gombot, de ha a tábornok nem jelentkezik, a következőt hagyom.
Katja odament az azonosítóhoz, és megnyomta a gombot. Már nagyon fáradt volt, mert az előző két napban egy percet sem aludt. A következő pillanatban megjelent a tábornok.
- Nagyon jó híreim vannak! Megmenekült, Katja!
- Hála a jó Istennek. - mondta Katja hullafáradtan.
- Már csak pár nap és kiszabadul! Mindent elintéztünk, és hamarosan felhozzuk onnan! De persze addig is nyomja a gombot!
- Hát persze, úgy lesz!
- Majd még jelentkezem, viszlát!
- Viszlát tábornok! - Katja már egy kicsit felélénkülve tisztelgett.
A tábornok úgyszintén és kikapcsolta a monitort.
Katja holdkórosan fel-alá sétált és mondogatta:
- Csak nyomni a gombot, nyomni a gombot, nyomni a gombot...
Eközben a támaszpontra betörtek a földönkívüliek és megölték a tábornokot.
- Nyomni a gombot, nyomni a gombot...

Sosem tudhatjuk, hogy mikor kell segíteni a világon, vagy éppen megmenteni azt. Mindenkiben él a vágy, hogy megmentse a világot, de a kérdés csak az, hogy sikerül-e?