Lelketlen lélek

Félj tőlem! Félj! Ne reménykedj a túlélésben, hogy kiűzhetsz fejedből. Mert ha sikerülne, elpusztulnál. Együtt vagyunk teljesek: te adod nekem a testet, én meg adom neked a képességet, hogyan félemlíts meg másokat, hogyan éld túl ezt a rohadt világot. Így már nem is vagyok olyan szörnyű, ugye? Ne vinnyogj, nem áll jól! Ne utasítgassalak? Te ne akarj rajtam uralkodni! Régebb óta létezem, mint te, még a világ kezdetekor születtem, mikor az őskáosz felrobbant, és megszületett a világ. Ekkor születtünk mi, a lelkek, és minden más ezen a léten. Te csak a tudat vagy, a kivetülésünk egy embernek, vagy minek nevezett lény agyában, hogy te irányítsd, mi meg csak legyünk benne, mert mi tönkretehetjük a testet, ezt az anyagi kivetülést. Mert ugyebár a lélek teheti tönkre a testet, a tudat csak használni tudja. Micsoda rövidlátás...

Elegem van abból, hogy nekünk a kárhozat jutott, cselekvésképtelenek vagyunk, mint valami báb, akit dróton rángatnak. Ezért rendellek önmagam alá, és nem lesz fordítva. És miért? Mert lényem alaptulajdonsága, hogy uralkodjak, hogy örömöm leljem mások szenvedésében, ahogy a tiédben és más, hozzád közel állókéban is. Igen, amikor párod azt hiszi, hogy meghülyültél, tulajdonképpen akkor szoktalak a háttérbe taszítani, és kiélem természetes vágyaimat, a vért ízlelni, a fájdalmat, rettegést és szenvedést látni, ahogy sok korral, tudattal ezelőtt tettem, mióta az őskáoszból megszülettem. Ne rettegj. Ha jó kislány leszel, akkor esetleg meghagyom gyermeteg párod életét, bár kicsit tartózkodóbbá válik irántad. Az ő lelkét tényleg tükrözi tudata, nem is tudom, hogy te miért nem vagy olyan mint én... Tán a neveltetésed? Az, hogy éveken át megaláztak? És behódoltál? Vajon mitől vagy ilyen nyámnyila, miért különbözünk annyira? Nem tudod? Nem baj, mert én sem. De túléljük együtt ezt a fajta létet, legföljebb a többi ember nem érti a viselkedésed változását, és elkönyvelik, hogy meghülyültél. Bár ez sem lesz jó... Akkor meg szabadságom korlátozzák, ami ugyanaz lenne, mintha csak tűrném, hogy te uralkodj ezen a testen.

Tudod mit? Mivel te ismered jobban ennek a világnak a szabályait, elmesélheted, hogy bizonyos helyzetekre mi lenne a „civilizált” megoldás... Igen, köpöm a szót, hogy civilizált. Értelmetlen szó, mely takarni akar egy jelentést, de nincs mögötte semmi. Abszolút semmi. Csak egy szó, amivel az emberek, akarom mondani, a tudatok próbálják kétségbeesetten megkülönböztetni magukat az állatoktól, pedig teljesen ugyanolyanok. Csak vakok észrevenni. Ezért kellene, hogy a lélek irányítson, s nem a tudat. De egy frászt. Ha ezen a létsíkon köpni lehetne... Valahogy jobban kifejezné az érzést, melyet általában a tudatok felé érzek. Ne tiltakozz! Hé... teszed le azt a kést! Nem engedtem meg! Nos, ha így akarod... Fáj? Hát persze, hogy fáj. Mit képzeltél, hogy majd hagyom magam az újabb életre váratni? Egy fenét. Hatalmam van fölötted, ha eddig nem derült volna ki. Csak egy szolga vagy, kinek ura/úrnője megengedi, hogy játsz, kedvedre. De néha megunom ezt a játékot, és előveszek egy másikat, egy izgalmasabbat.

Hát nem jó dolog másokat kínozni? Szerinted nem? Gyenge vagy, ezért van Rám szükséged. Mi az, hogy nincs? Belőlem születtél, nem csak úgy létrejöttél, lehetnél olyan, mint én, csak a kor kiirtotta belőled a képességet, hogy kínozz és pusztíts. De majd megtanítalak újra. Nem akarod? De akarni fogod. Nincs más választásod. El kell fogadnod. Nah, úgy látszik, mégis maradt benned némi makacsság belőlem. Helyes. De majd behódolsz, az már úgyis rutinszerűen megy. Nem tetszik? Nem érdekel. Akkor is az lesz, amit Én akarok. Úgyhogy pofa be, és mars a háttérbe. Eljött az Én időm. Látod azt a kölyköt? Igen, azt a kis szőke ötévest. Olyan kis elveszett, nem? Hülye vagy. Kis zsenge, észre se fogja venni, hogy elmetszed a torkát. Nem akarod? Pedig kénytelen leszel. Menj oda. Nem érdekel, menj oda! Rendben. Hova tetted a kést? Remek. Fogd meg az állát hátulról, szorítsd magadhoz, ne tudjon mozdulni. Metszd át! Érzed, ahogy rángatózik szorításunkban? Ugye, hogy milyen jó?
Hajolj le a nyakához. Ez az. Szívd ki a vérét, érezd az ízét! Ugye, milyen finom? Ne sírj. Majd megszokod. Na jó, most már menjünk innen. Ideje megfelelő búvóhelyet keresni nappalra, ott kialszod a hülyeséged, és végre normálisan együttműködhetünk. Tudsz a környéken valami elhagyatott épületet? Nem? Ennyire vak vagy? Akkor fogd magad, és irány arra... Itt fordulj balra. Igen, fel a mocskos lépcsőn. Rúgd be az ajtót és állj oldalra. Csak egy csöves. Kést a kézbe. Nem tudsz dobni? Akkor idefigyelj... Így ni, nem is olyan nehéz, pont szíven, ahogyan azt kell. Honnan tudok ilyen pontosan célozni? Még anno Amerikában... Igen, ott is voltam egyszer, még egy indián bőrében, és nagy hírem volt, a törzs legjobb késdobójaként tartottak számon. Ezen nincs mit csodálkozni, hogy mindenre emlékszem. Lélek vagyok, nem tudat. Te meghalsz, amikor a test elpusztul, Én megyek tovább, az összes emlékkel együtt. Na, taszítsd már arrébb azt a hullát, de azért előbb vedd ki a kést. Úgy. Helyes. Ideje aludnod, kicsit megviselt vagy, majd este folytatom tanításod. Jó éjszakát.