Történetek

Ölelte, kissé szorította, magába szívta a nő illatát, hogy emlékezzen rá a következő könyvtári találkáig. Elengedte, de nem messzire, nehogy megszökjön, Laura szemébe nézett, éreztetni akarta a vágyat, az ajkak csókra éhes vágyát s sikerült, látta, Ajkuk egymásra vágyott, most nem szavakat kell használni. Lassan közeledtek egymáshoz, összeforrtak, lágy csók volt, alig-alig csak, amolyan lehet-e még kérdés volt benne. Lehetett, játszadoztak, élvezték egymás ízét, vibrált a levegő, megszűnt...

Harry hümmögött. Lupinról tudták a koboldok, hogy ő, Harry küldte oda, ezért nagyrészt más nevében beszélt. De mikor látták, hogy egy fiatal boszorkány és varázsló is odakeveredett, egy hétig börtönbe csukva várakoztak és aztán teljes önszántukból akarták jobb belátásra téríteni őket – ez győzhette meg őket, hogy érdemes megbízniuk a varázslókban...

Ahogy ránéztem barátnőm házára, kirázott a hideg. Ki tudja miért. Rossz előérzet, vagy valami ilyesmi. A boldogság legkisebb jele is kijött belőlem, amikor megláttam, hogy egy vérfolt van az ablaküvegen! Leugrottam a motorról, majd odasiettem az ajtóhoz, miközben becsöngettem, újra az ablakra néztem...

Néha nehéz felfognom hogy minden ember egy-egy bonyolult jól kitalált személyiség. Hogy mindenki ugyanúgy érez, tesz, és gondolkodik, mint én. Körülnézek hatalmasnak tűnő világunkban, és azt látom, hogy mindenki egyforma, sablon szerinti ember. Egy egymásra épülő társadalom, mint a kártyavár, ahol buzgó hangyaboly szerűen születünk, dolgozunk, s meghalunk, és a kutya sem emlékszik ránk...

Nem sejtettem, hogy bármi is rosszra fordulhat. Olyan boldog voltam, és annyira felhőtlenül kacagtunk, ölelkeztünk, mint anya és lánya, hogy kimondhatatlan volt. A fellegek fölött lebegtem húsz centivel, és ha fizetnek se lettem volna hajlandó a földre szállni.
Azonban muszáj volt. Hiába a gyönyörű karácsonyi ajándék a boldog napokkal, anya hirtelen hideggé vált. Huszonhetedikén reggel az erkélyajtónál találtam, már hajnalok hajnalán...

Egy égő ház volt az fura ugyan, hogy a ház lángolt, de az eső szakadt. A házban emberek voltak a lángok közé szorulva meg akartam őket menteni valahogy, de minden lépésemmel, ahogy közelebb mentem egyre nagyobbak lettek a lángok. Magatehetetlen voltam a látvány megbénított végig kellett néznem, ahogyan egy férfi, egy nő és a kislányuk felégnek a házzal együtt, mégis a testük égésének illata magával ragadott...

Ha szemedbe nézek, szemembe nézel. Ha mosolygok, mosolyogsz. Ugyanolyanok vagyunk, mégis különbözünk. Én látlak téged, de te nem látsz engem...

- A gonosz pedig... - itt elbicsaklott a hangja. Égkék szemeiből egy könnycsepp hullott a hideg kőre. - ... a nővérem. Miután az apám elhunyt, átvette a birodalom irányítását, és azóta mindenki miatta szenved. A gazdag és boldog népből földönfútó lett. Henriette egy szörnyeteg...

- Nagyon egyszerű. Ahhoz kell az a könyv, amit kaptál, és egy toll, meg tinta. A könyvbe beírod a paramétereit a varázslatnak. - Harry itt eltátotta a száját, és értetlenség ült ki az arcára. - A hatását. - magyarázta az öreg. - Ha ez megvan a könyv benyeli az adatokat, és ha létezik ilyen varázs kiírja a nevét, ha nem akkor megadsz a könyvnek egy neked tetsző varázsigét...

A csata már-már eldőlni látszott a Birodalom javára. A lázadók pedig már fénysebességre akartak ugrani. Mikor segélykérés érkezett egy csillagromboló mögül, hogy a két Nebulon-B-t csapdába ejtette a vezér- csillagromboló, és hamarosan megsemmisülnek. A flotta ekkor visszafordult, és szembenézett ezzel a hatalmas monstrummal...