Történetek

,,Írj novellát, melynek címe: Szilveszter." Ezt a feladatot kaptam magyarórán. Mindig azt tanultam, hogy sose azt írjam, ami másnak is eszébe juthat, ezért ehhez tartom magam. Megírtam a novellát, és a magyar tanárnőm elolvasta. Azt mondta, hogy:
,,Üres. Ez nem szappanopera. Ilyet többet ne írj! Nem jó! Tudod mi a baj vele? Kihánysz egyszerre mindent!"
Nos, ez sértette az egómat, mert szerintem nem rossz kis történet, ezért úgy döntöttem, nagyközönség elé tárom a...

Az észak-karolinai Wilmingtonban egy brutálisan megkínzott holttest kerül elő a tengerparti fövenyről. Az áldozat egy prostituált volt, aki a közeli leszbikus bárban dolgozott. Johnetta Green nyomozónő és társa, Pizo Petrillo azonnal beleveti magát az ügybe, az azonban nehezebbnek bizonyul, mint arra bárki számított volna.
Az áldozatok száma növekszik. A titokzatos elkövető modern hasfelmetszőként gyilkolja a leszbikus prostituáltakat, a rendőrség pedig látszólag tehetetlen. Johnetta...

Döbbenten bámultam a csukott ajtót. Fordultam a konyha felé és letettem a kezemet foglaló szennyest. Hallottam az erőtlen kopogtatást.
- Kérlek! Édes! Ne csináld! - hangzott a fojtott kérlelés. - Tudod, hogy imádlak... Engedj be, beszéljük meg. Ez nem méltó hozzánk. Hallod?
Reménykedve néztem az ajtó felé. Egy láthatatlan erő mozdította a lábaimat és emelte a kezem a kilincs felé, amikor hirtelen az utamat állta valaki.

Feldolgozás Amy134 azonos című novellája alapján.

El akartam rohannia világ elől, el messzire. Ahol senki sem láthat. Ahol nincs gyűlölködés. Nincs semmi más, csak én. Amikor kiléptem a házból nem tudtam hová tartok, igazából még most sem voltam teljesen biztos. Csak rohantam a semmibe.

Az észak-karolinai Wilmingtonban egy brutálisan megkínzott holttest kerül elő a tengerparti fövenyről. Az áldozat egy prostituált volt, aki a közeli leszbikus bárban dolgozott. Johnetta Green nyomozónő és társa, Pizo Petrillo azonnal beleveti magát az ügybe, az azonban nehezebbnek bizonyul, mint arra bárki számított volna.
Az áldozatok száma növekszik. A titokzatos elkövető modern hasfelmetszőként gyilkolja a leszbikus prostituáltakat, a rendőrség pedig látszólag tehetetlen. Johnetta...

Fogta a kockás kis pokrócot, és miközben óvatos mozdulattal maga köré tekerte, kicammogott a konyhába. Elővette a nagymamája teáskészletét, és a kedvenc fahéjas teáját. Beleszimatolt a levegőbe, és elégedett mosoly töltötte el, azon a napon először. Apró kanállal méregette a cukrot a teába, egy… kettő. Megállt egy pillanatra, és beletöltött még pár kanálnyit. Végtére is… mostmár úgyis mindegy...

Olgit rettenetes kinézete ellenére imádta a környezete. Aki ismerte, megszokta, s elsiklott csúfsága felett. Esze úgy vágott, mint a borotva, fiatalokat megszégyenítve, lexikonként hívta elő ismereteit. Lakása a régi időket idézve, hatalmas, nehéz, sötét bútorokkal, több mázsás karszékekkel, porcelánokkal teletömött almáriummal, a falak régi olajfestményekkel voltak tele aggatva. A konyhában állandó cigaretta- és kutyaszag terjengett az áporodott, ételszagú levegőben. Nem mondhatnám azt,...

— Bocsáss meg nekem, Jézus! Többé soha; ölni nem fogok... soha! – suttogta, és szívét melegség járta át. Petike mellette térdelve, szorosan hozzásimulva a feszületre meredt. Egy pillanatra felemelkedett a lelkük, s kilépve testükből fenn lebegtek a kék levegőégben. Lassan belevesztek a fénybe, a boldogságba. Lelküket derű és nyugalom szállta meg.

[ebben a részben még nincs erotika!]
Nem értettem honnan jött az ötlet, pedig utáltam vezetni, nem éreztem magam biztonságban ebben a pici autóban, most mégis kreténül taposva a pedálokat száguldozom bele a havas éjszakába. Ráadásul féltettem az autót és még csak pár hónapja kaptam meg a jogsimat, talán nem kellett volna így felhúzni...