[másfél órával korábban egy vonatom Pázmáneum megállóhely és Leányvár között]
-... nem tudom, egész jól megvagyunk. Alapvetően rendes pasi csak valamiért mindig találunk valami okot arra, hogy összekapjunk. Ha nincs mellettem, 10 perc után már hiányzik, biztonságban érzem magam mellette de ha meg velem van akkor 1 órán belül biztos megbánt valamivel. Azt hiszem 2 év nem volt elég rá, hogy eldöntsük ki a főnök.
- Azt hiszed, valaha ezt el fogjátok tudni dönteni? Ha két év nem volt elég akkor sosem tesztek erre pontot.
- Talán igazad van, - persze tudom, hogy nyomulnál, de nem biztos, hogy olyan hülye vagyok, mint hiszed - de otthagyni sincs okom. Bármit megtenne értem, és ha másban nem is abban legalább biztos lehetek, hogy szeret.
[Pilisjászfalu állomás következik]
- Itt kellene leszállnom. Holnap folytatjuk?
- Nem tudom még, lehet, megvárom Katát neki még lesz egy kommunikáció gyakorlata az előadásunk után. Lehet, hogy rám is rám férne egy picit, nem igazán értem, amit a mi tanárunk magyaráz.
- Te tudod. Ha úgy esik, hívj, a számom megvan.
Azt lesheted, már az egy öröm, hogy most megszabadulok tőled.
- Jó, jó. Na, menj már Peti, mindjárt megállunk, és ha a nyuggerek elindulnak felfelé át nem törsz rajtuk.
- Oké, csocsi, Katus.
Na, ezt a csocsit tudom csak igazán utálni, ennél talán csak Katus a rosszabb.
Mint pasi, nem lenne baj Petivel csak egyszer már elcseszte, és kétszer ugyanabba a hibába nem esek. Elhívott egy koncertre, azt mondta, egy haverja fog fellépni Jászfalun és kapott két jegyet. Mondtam, hogy előadom Gábornak a helyzetet úgyis rég mozdultunk már ki. Erre ő mindjárt azzal jött, hogy sajnos már fogytán vannak a jegyek, nem biztos, hogy Gábornak is jut. Mindegy is volt, Gábornak elég húzós hét volt kilátásban, azt mondta ideje sincs nagyon rá, továbbá azt, hogy nem nagyon örülne ha elmennék mert nem bízik Petiben. Ezen jól összekaptunk, márpedig nekem jár a szórakozás. Erre Gábor kifejtette, hogy az egész helyzet gyanús, mert olyan nincs, hogy egy kezdő banda bárhol is telt házat csináljon, Peti csak őt akarta eleve lerázni. Nyissam ki a szemem, az időpont is arról szól, hogy ne tudjak már vonattal hazajönni és aludjak Petinél. Oda jutottunk, hogy csinálok, amit akarok, de egyem is meg akkor amit főzök magamnak, ő nem fog közénk állni.
Őrületbe tudott kergetni azzal, amikor oktalanul ilyen féltékenységi rohamai voltak. Petinek amúgy is van egy komoly kapcsolata, csak a barátnője pont nem ért rá.
Aztán persze az utolsó pillanatban lemondtam az egészet, Peti sajnálta, sőt ő is lecseszett, hogy mondhattam volna előbb is mert akkor elviszi a barátnőjét. Ha tudta volna mit vívódtam, hogy menjek-e vagy sem. Csak amikor letettem a telefont akkor esett le, hogy hirtelen mégis ráér a barátnője.
Hétfőn aztán elmeséltem neki, hogy mik is voltak a valódi okok, erre azzal jött, hogy Gábor vádjai nem teljesen alaptalanok, ő ugyanis már unja a jelenlegi kapcsolatát és engem izgalmasnak talál. Hát elmondtam neki a véleményem, minek hallatára ő mindjárt stílust váltott, hogy ha nem hát nem. De ha lehet legyek szíves ezt a történetet ne osszam meg a barátnőjével, nem lenne jó ha a péntek estéje után még a komoly kapcsolatát is elcseszném.
Nem tudtam se köpni se nyelni, a legjobban talán az fájt, hogy megint Gábornak volt igaza, sokkal jobb emberismerő nálam. Tényleg naiv kis hülyének éreztem magam, és ezt nem tudtam igazán megbocsájtani Petinek, ahogy azt sem, hogy mennyire könnyű kis numerának nézett. Ennek már több mint 9 hónapja, de azóta is tartom a kötelező távot.
[Leányvár állomás következik]
Végre, kikészít ez a minden napos vonatozás. Remélem Gábor már az állomáson vár. Tegnap kicsit mérgesen váltunk el, ma igyekeztem úgy öltözni, hogy amikor találkozunk, hamar elfeledje a tegnapi hangulatát, utálom, amikor valamelyikünk apró hülyeségéből több napos vitát csinálunk, pláne utálom, ha utólag átgondolva rájövök, hogy adott esetben tényleg én voltam a hülye.
Persze, hogy nem várt, külön jó, hogy a magas sarkúban jöttem és közben leesett a hó, meg a szoknya is rövidebb annál, mint amilyen időre számítottam. Pedig megígérte, hogy itt lesz.
5 perc után már átfagytam, felhívtam, hogy mi újság.
- Szió, már beért a vonatom, te hol tartasz? Csak azért zaklatlak, mert nagyon fázom, felmelegíthetnél.
Próbáltam előszedni a didergés mögül a tüzesebb énemet.
- Tudod, drágám leesett a hó és itt a fagy, a kocsi takarítása picit elhúzódott, mert a kesztyűtartóban felejtetted a zárjégoldót, úgy meg nehéz vele a kocsiajtót jégteleníteni. A kulcsot melengettem vagy 10 percig öngyújtóval, hogy bejussak. A te felmelegítésedből viszont sajnos ma nem lesz túl sok, ha hazavittelek vissza kell mennem melózni, összegyűltek a dolgok így év végére. - Éljen, ebből se lesz semmi, még mindig haragszik akármennyire is hihető a story, nem győzött meg, hogy ez a valódi ok. Ráadásul holnap vagy holnapután bejönnek a piros betűs napok, és akkor már cseszhetem az egészet egy hétig. - De ha akarod, esetleg kidobhatsz a cégnél te meg hazamehetsz a kocsival, legalább télen is gyakorolsz, nekem meg jót fog tenni a séta majd este, ha végzek, úgyis tele lesz a fejem, legalább szellőzik. Egyébként 1 perc, és megérkezem.
- Jó, szia.
Itt már nem volt annyira tüzes a hangom. Ehhez nagyon ért, egész nap várom, hogy vele lehessek, aztán az utolsó pillanatban lelomboz.
Megérkezik gyors szia, puszi aztán már megyünk is, a cég felé veszi az irányt, tudja, hogy utálok vezetni, ezzel is büntet. Úgy tesz, mintha amit ő kitalált, abban meg is egyeztünk volna. 4-5 standard kérdés, amíg az irodájához érünk, nem is figyel a válaszokra, gyors szia puszi, és biztos lehetek benne, hogy legközelebb reggel látom amikor indulok ő meg még aludni fog.
[most]
Hát, ha azt akarja, hogy vezetni tanuljak akkor úgy lesz, ezért tépkedem a kormányt és ezért nem hazafelé indultam. Üvölt a rock a kocsiban én meg cibálom bele a jeges kanyarokba az autót, csak úgy céltalanul, nem mintha ettől lenyugodnék, sőt.
Le merném fogadni, hogy a cégnél sincs dolga, csak húzza az időt, inkább szöszmötöl valamivel, minthogy hazajönne, kerül engem pedig már arra sem emlékszem min kaptunk össze. Mi a fene az ott, csessze meg...
Rohadt vaddisznó, rohadt tél, rohadt fagyos kanyargós pilisi utak, szemét árok. Nincs bajom csak megperdültem, megijedtem és kicsit bennragadt a kocsi a friss hóban.
Nincs látható sérülés, talán nem is folyik semmi alul. Ha sikerülne valahogy kijutnom innen, akkor szépen hazamennék és az egészről mélyen hallgatnék. Azért a sírógörcs kerülget. A vaddisznó meg persze vidáman továbbkocogott, bár az se lett volna jobb, ha itt marad.
Sebesség, hintáztat, kuplunggal játszik, remeg a lábam, ez így nem megy, segítsen már valaki. Talán ha leveszem a magas sarkút, jobban érzem, leveszem, és ugyanúgy bénázok, csak most még idegesebben.
Szerencsére jön egy autó, hátradőlök az ülésben, végre segítenek, egy fenét továbbhajt. Kiszállok, és sírok utána, aztán visszanézek, és rájövök, elsőre bárki azt hinné, hogy csak parkolok a kocsival.
Kiteszem a vészvillogót, kinyitom a motorháztetőt, erre Gábor tanított, ilyenkor hamarabb megáll az aki legalább azt hiszi magáról, hogy ért az autókhoz, beülök beindítom a kocsit, hogy legalább a fűtés menjen. A tank félig, ha kell, talán reggelig is elketyegek itt. Gábort semmiképpen sem hívom, csak még jobban megharagudna.
10 perc sem telik bele, és egy ismerős autó parkol le mellém. Peti az…
