Történetek

Nem tudok rögtön válaszolni, mert el kell gondolkodnom, hogy igazából miért is sírok. Alaposan megfontolom a választ, de mielőtt kimondanám, az arcodat fürkészem, mely kíváncsian néz felém. A válaszom csak ennyi:
- Mert olyan nagyon boldog vagyok…

6 ével ezelőtt egy boszorkány visszajött a jövőből, és ránk bízta a lányát, mivel az ő világukban veszély leselkedik rá. Ránk bízta, hogy a még fiatal ismerősére, Melindára bízzuk. A Mendez családban viszont Jennifernek szülés közben az egyik gyermeke tényleg meghalt, a másikat Justin elvitte, és mi nem tettünk érte semmit. Ezért találtuk ki azt, hogy a jövőből érkezett csemetét Jenniferre bíztuk azzal, hogy az az ő lánya az ifjú Jenny. Ő pedig azt hitte, hogy a másik lánya halott, ami...

- Mi a baj? -kérdezte. Yvonne, szokásával ellentétben most falfehér volt, és csak dadoogva tudott válaszolni.
- E-egy fé-férfit lá-láttam az ablakban.
- De most nincs ott senki.
- De én láttam! Olyan tisztán, ahogy most téged! Hinned kell nekem! ...

Kirohantam a ház elé, de ők már a tetőn voltak. Körbenéztem, mindenhol ott voltak. Vagy 20 Vérfarkas rohangált az utcán. Hívtam a 124-et. Ez a szám riasztotta a Furcsa Esetek Kivizsgálása Bizottságot...

Amint törtek előre James aki hátul ment kicsit lemaradva hirtelen felsikoltott, majd eltűnt az egyik bokorban. A többiek azonnal odarohantak, de nem találták sehol.
Ahogy jobban körülnéztek furcsa lábnyomokat találtak, túl nagyok voltak emberi lábnyomnak, mégis olyan emberszerűek voltak...

Döntöttem. Nem teszek semmit, ami egy kicsit fájt, mivel eddig mindig szinte kivétel nélkül a gonoszra hallgattam, de ez más téma, nem a haverok. Semmi közük hozzá. Ez egy kedves, okos lány, akinél körülbelül 1% esélyem van...

- Menj, táncolj még – duruzsolja a fülembe, ha csupa májszövetként léteznék, az sem lenne elég a méregtelenítéshez, ahogy és amit ez jelent tőle. – Énekelj is hozzá: hé emberiség a tiétek vagyok, egyszer már összetörtek most inkább mindenkié leszek, nem ám csak egyé, mert az veszélyes...

Minden nap találkoztam vele, köszönt nekem, de mégsem vette észre, hogy én mennyire szeretem. Ő idősebb volt nálam egy évvel. Amikor utolsó évben volt ott a suliban, akkor nem is bírtam, és nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz, ha Ő elmegy, mi lesz velem!? Mikor már a fél iskolától azt hallottam, hogy tetszem neki, én odaléptem hozzá, hisz tudni szerette volna igaz-e...

A lelkünk mámoros gyönyörben úszkál, gondolatainkban magasan a felhők fölött szállunk, s innen tekintünk le a kis emberek szürke életére, amint ügyes-bajos dolgaikon görcsölnek. Sajnálom őket, de nem kötik le a figyelmemet. Elronthatatlan kedvem van, minden színes és fényes körülöttem. A lelkem a lelkedhez ér, s együtt táncolunk a felhők tetején...

Most éppen meleg kapualjat keresek. Félek - s egyre jobban félek ¬az őszi esőtől...
Ilyenkor, őszelőn, ha a háziasszony ki nem rúg hőn áhított s nehezen meglelt rejtekemből, álomra szenderülvén eszembe jutnak cicakorom szép emlékei...