Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Misztikus novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Történet egy erotikus festmény elkészítéséről.
Egy nem szokványos Cuckold történet.
Friss hozzászólások
rpeter: Szia! Köszönöm az észrevételei...
2025-07-05 22:40
laci78: a -ba és -be =/= -ban -ben. #f...
2025-07-05 14:41
HentaiG: Làtom neked tetszik,aminek örü...
2025-07-02 03:41
gezu98: Nem nagy eresztés.
2025-07-01 16:28
gezu98: Nulla.
2025-07-01 16:28
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Mintha csak tegnap lett volna 2.

Kirsten Jade mindig is imádott nyitott ablaknál aludni. Meleg helyen, Kína délkeleti szigetén, Tajvanon lakott egy faluban. Ezért volt olyan fura, hogy borostyán nőtte be a házat. Legalábbis a szülei itt éltek, a nagynénje is, és ő is, mert nem bírt elszakadni a háztól. Az egyetemet angolul fejezte be, nem messze a falutól egy nagyvárosban. Azonban amikor végzett, a diplomaosztó után hazaérve valami furcsa történt. A poharak lebegtek a levegőben, amikor az átöltözés után belépett a konyhába, és csak rátekintett a szekrényre, máris kinyílt, az edények pedig vad táncot jártak. Azonban ez nem igazán rémítette meg. Tekintetével kinyitotta a hűtőt, elővette a tejet, letette az asztalra, majd levett egy poharat, és tejet töltött bele. Azután leroskadt a székre.

Arcát remegő kezébe temette. Szédült, fájt a feje, és semmit nem értett, azt hitte, el fog ájulni. Annyi erőt sem érzett magában, hogy kinyúljon a pohárért, de végül mégis megtette. Majdnem elejtette, annyira remegett és gyenge volt a keze. Végül sikerült gond nélkül kiinnia a hűvös tejet, ami lenyugtatta. Próbált racionális magyarázatot keresni a történtekre, de nem talált. Nem merte volna senkinek sem elmondani, még akkor sem, ha lett volna kinek, mert félt volna, hogy őrültnek nézik- de hát nem volt senki a közelében, akinek elmesélhette volna. Anyja meghalt, apja Isten tudja, hol lehet, nagyanyja meghalt már jó ideje... Tökéletesen egyedül volt. Ekkor nyílt az ajtó, és vidám kurjantás hallatszott.
- Hello, Kirsten J.! Hol vagy?! -kérdezte egy lány tört angolsággal.
- Itt, a konyhában. -felelt Kirsten Jade, miután összeszedte magát. Yvonne, a francia cserediák, akivel megosztotta a házat, belépett a konyhába, és azon nyomban elszállt minden magánya. Yvonne barna hajú, napbarnított bőrű, sötét mandulaszemű lány volt, olyan húszéves lehetett, csakúgy, mint lakótársa. Ő is ma kapta meg a diplomáját, de ő később tudott csak lekeveredni a buszról.
- Miért nem vártál meg? -kérdezte kissé szemrehányó hangon a lakótársát. Kirsten Jade egy világoskék, batikolt, hosszú, bő szoknyában és a szintén batikolt, sárga, testhezálló pólójában ült a széken. Szinte elveszni látszott a lebernyeg nagyságú, batikolt szoknyában, amit a múlt nyáron csinált és a kedvencei közé tartozott.
- Bocsi, teljesen elfeledkeztem rólad. -motyogta tűzpiros arccal. Yvonne felvonta szép ívesre kiszedett szemöldökét.
- Ezt nekem ne akard bemesélni. A buszon kezdtél el ilyen furán viselkedni, és amikor leszálltunk, szinte átnéztél rajtam, pedig egymás mellett ültünk. Mintha valami hajtott volna. Ki vele, mi történt, mielőtt hazaértem?
- Semmi különös.
Yvonne felsóhajtott, de megvonta a vállát a megadása jeleként.
- Ha nem akarod elmondani, nem kötelező. Majd elmondod, ha akarod, én nem fogom belőled erővel kiszedni.
Azzal sarkon fordult és kiment a konyhából.

Kirsten Jade hallotta a lépéseit felfelé a lépcsőn, majd végig a folyosón a szobája felé. Gondolatban követte. Érezte, ahogy barátnője keze kinyúlik és elfordítja a kilincset, és belép a szobába. Elhalad az ajtó melletti asztalon fekvő makett mellett, ami szülővárosát, Párizst ábrázolja. Odalép az íróasztalhoz, leveszi a táskáját és ledobja az ágyra. Jólesően nyújtózik egyet. De ekkor sikítást hallott. Kirsten felrohant a lépcsőn, és szinte feltépte az ajtót. A lány megdermedve bámult az ablakra, amin semmi érdemleges nem látszott.
- Mi a baj? -kérdezte. Yvonne, szokásával ellentétben most falfehér volt, és csak dadoogva tudott válaszolni.
- E-egy fé-férfit lá-láttam az ablakban.
- De most nincs ott senki.
- De én láttam! Olyan tisztán, ahogy most téged! Hinned kell nekem!
- Hiszek. -válaszolta Kirsten Jade, és elgondolkodva leült barátnője ágyára. Igazat mondott, valóban hitt Yvonne-nak, és akármit is látott, az a lény megijedt, amikor a lány felsikított. Kapcsolatba akart vele lépni, de Yvonne megijedt, és a férfi (vagy valami ahhoz hasonló) túl kockázatosnak tartotta, hogy más is meglássa. Félt, hogy alulmaradna, vagy hogy elüldözik.
Hasonló történetek
25597
Már lassan közel voltam hogy elélvezzek, ekkor ő hatalmasokat kezdett el szívní a makkomon, én azonnal elélveztem, bele a szájába, a kis édes annyira szívta a farkam hogy jó sokat kiszivott belőle. A kis szája tele volt a fehér nedüvel, majd lenyelte, és azt mondta hogy isteni volt, még soha nem élveztek a szájába...
19369
Először csak verni kezdte, aztán a szájába vette és őrült mód szopni kezdett. Persze én sem voltam rest, aláfordultam, és kedvenc pózomba helyezkedtem, ama "franciába". Én nyaltam a már így is tocsogó punciját, ő pedig ügyesen szopta az én szerszámomat. Megkérdeztem, melyik az ő kedvenc póza, mire a "lovagló" választ kaptam...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

szadira ·
A történet mindkét része nagyon tetszett!! :heart_eyes: Imádom az ehhez hasonló történeteket, de sajnos mostanában nincs a sztorikban semmi plusz, mindegyik ugyanarról szól. Remélem Kirsten Jade életéről még sokáig olvashatok! :blush:
ad ·
Annyit megígérhetek, hogy a folytatás már készülőben van, nem kell rá túl sokáig várnod. És nem szándékozom túl hamar abbahagyni a sorozatot... :smile: Különben nagyon köszönöm a véleményedet, örülök, hogy tetszett.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: