A vihar kisodorta a hajójukat erősen megrongálva egy szigetre, amit nem sikerült azonosítaniuk a térképen. James véleménye szerint ez a sziget még feltérképezetlen, így félő, hogy több napba is beletelik majd, amíg megtalálják őket.
A társaság két nőből és három férfiból állt. Miután a vihar elült, látniuk kellett, hogy a hajó életveszélyes állapotban van, így a megmaradt készleteket kimentve a partra tábort ütöttek. Szerencsére volt egy nagy sátor is a hajón, így nem kellett a szabad ég alatt éjszakázniuk.
A férfiak elmentek fát gyűjteni a tábortűzhöz, a két nő pedig; Sandra és Molly; addig lepihentek az éjszakai izgalma után. Valamikor mind az öten osztálytársak voltak, és még akkor megfogadták, hogy ha egyszer sikeres vállalkozók lesznek, közösen elmennek egy vitorlástúrára.
Sajnos a vihar tönkretette a hajót és a további terveiket, csak abban reménykedtek, hogy hamar rájuk találnak a mentőalakulatok.
Szerencsétlenségükre a rádiójuk is megsérült a hajótörés közben, így nem tudtak vészjelzéseket adni.
Az erdőben James, Will és John arról beszélgettek, hogy mik a kilátásaik. Miután elég fát összeszedtek, és a táborba vitték, úgy gondolták, hogy érdemes lenne felfedezni a szigetet, hátha mégsem lakatlan.
A szigeten három kisebb hegycsúcs is volt, ezeket önmagukról nevezték el James- Will- és Johnsziklának. Először a Jamessziklát járták be, de csak pár vadkecskét láttak, meg pár régi csontot, talán emberét?
Ezután már óvatosabban törtek előre a vadonban, de semmi emberre utaló nyomot nem találtak.
Amint törtek előre James aki hátul ment kicsit lemaradva hirtelen felsikoltott, majd eltűnt az egyik bokorban. A többiek azonnal odarohantak, de nem találták sehol.
Ahogy jobban körülnéztek furcsa lábnyomokat találtak, túl nagyok voltak emberi lábnyomnak, mégis olyan emberszerűek voltak. Tisztán kirajzolódott a nagy lábujj, de a öld olyan mintájú volt, mintha valami ruha anyagra lépett volna a lény ami hagyta.
Követték a nyomokat egy vízmosásig, de ott elvesztették őket. Félelem kerítette őket hatalmába. Hová tűnt James? Kinek vagy minek a lábnyomait követték?
Kétségbeestek, és elkezdtek visszafele rohanni. Eltévedtek, végül kijutottak a partra, de nem látták sem a hajóroncsot, sem a tábort. Will ekkor azt indítványozta, hogy fegyvert kellene szerezniük. Addig keresgéltek, míg nem találtak két másfél méter hosszú faágat, amik egy kis faragás után már hasonlítottak egy kezdetleges lándzsára.
Elindultak a part mentén, kapkodva figyelve minden neszre, ami a sziget belseje felől jött, idegeik kezdték felmondani a szolgálatot.
Egy órányi bolyongás után visszataláltak a táborhelyre, de itt csak még aggasztóbb kép fogadta őket.
A már ismerős lábnyomok, és a szétdúlt készletek látványa páni félelemmé fokozta a bennük tomboló sokkot. Hiába kiabálták Sandra és Molly nevét, nem jött válasz…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A reggeli Nap bevilágította dzsungelt. Szeptember volt, de itt semmi jelét nem látták az ősznek. A nappali virágok lassan kinyíltak. Állatok lepték el az erdőt. A sziget erdejében egy kisebb sziklás területen a különítmény tagjai ébredeztek...
Ekkor egy vastag asztalt állítottak föl. A két lányt levették a póznáról levetkőztették és olajjal kenték be. Az asztalra kötözték őket egymás mellé. Fejük egymás mellett volt. Az ősz törzsfőnök az asztal mellé lépett. Végigsimította a két fiatal izmos testet...
Hozzászólások