Már csak egy emlék...

Nem is tudom, hogy mondjam el, amit akkor éreztem. Szerelmes voltam akkor... nem is ismertem de mégis megláttam és tudtam, hogy Ő más...
Odalépett hozzám, de nem láttam! Egyszer csak annyit hallok, hogy: VIGYÁZZ!! Nem tudtam mire kell hirtelen vigyázni, de éreztem valamit elég furcsa érzés volt a hátam mögött. Ő egy virággal megsimogatta a nyakam... Megfordultam és már csak annyit láttam, hogy ott áll kapucniban... virággal a kezében, de nem figyelt rám... nem!
Egész úton mindenki azzal piszkált, hogy én szerelmes vagyok, de tagadtam. Ma már rájöttem igazuk volt, és csak én nem akartam magamnak bevallani, hogy szerettem. Három évig nem volt remény, és nem bírtam miatta lehunyi este a szemem, és ahányszor megláttam hevesen vert a szívem. Segítséget kértem, de nem jött... nem jött.

Minden nap találkoztam vele, köszönt nekem, de mégsem vette észre, hogy én mennyire szeretem. Ő idősebb volt nálam egy évvel. Amikor utolsó évben volt ott a suliban, akkor nem is bírtam, és nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz, ha Ő elmegy, mi lesz velem!? Mikor már a fél iskolától azt hallottam, hogy tetszem neki, én odaléptem hozzá, hisz tudni szerette volna igaz-e... Igaz volt!!! Boldogság töltött el, és azt hittem álmodom, de nem álom volt, nem álom! Azt mondta szeret engem, és én készültem elolvadni, de tartottam magam tudtam, hogy szerencsés vagyok és, hogy nagyon szeretem őt és soha nem akartam elengedni...
Tél volt sétáltunk... olyan jól éreztem magam, mint még soha leírhatatlan érzés volt... de elmúlt. Eljött az idő el kellet engednem nagyon nehéz volt, de megtettem. Elment és nekem nagyon hiányzott, nélküle üres és élettelen voltam, és minden percben csak rá gondoltam...

Tudtam, hogy elment és nem látom többé, ez a gondolat fojtogatott! Írtam neki, érdekelt mi van vele, de ő másnap felhívott és közölte velem, hogy hagyjam békén! Nagyon fájt és nem bírtam gondolkozn,i csak azt éreztem, hogy utálom őt! Mikor egyik nap a volt barátnője elmesélte, hogy nem utál csak ő kérte, hogy ezt mondja azt éreztem, hogy nagyon szeretem azt a lányt. Hiszen ő segítette benne, hogy most ne őt szeressem...! Mikor eljött a sulihoz és találkoztam vele... nem kaptam levegőt, remegtem, és majdnem összeestem segítséget kerestem...!
De túléltem és már nem szeretem. Mikor rá gondolok már csak emlék már nem jelent semmit csak egy nagyon szép álmot, ami elmúlt... hamar elmúlt!
Ha csak szóba kerül nekem róla egy fiú jut eszembe az én "első szerelmem" akit mindenkinél jobban szerettem.