Idő titka

1. fejezet

Egy nap Jenny arra ért haza, hogy a szülei veszekednek, s mint később kiderült ő miatta vesztek össze. Az egész amiatt volt, hogy ő nem is az igazi gyermekük, Matthew szerint már ki kéne adni az útját, hisz úgyis mindig csak a baj van vele. Melinda viszont nem akar megválni Jennytől. Mikor Jenny ezt mind megtudta megkérte nevelőszüleit, mondják meg neki a teljes igazságot. Leült a szülőkkel és megtudta őt egy árvaházban, fogadták örökbe és ezért van az, hogy a családban csak neki van varázsereje. Őt a Szent Helen árvaházban fogadták örökbe, ahova 4 hónaposan került, és alig volt még 8 hónapos mikor örökbe fogadták, s az eredeti neve Jenny Mendez.
Ezen információk ismeretében Jenny felvonult a szobájába és neki látott keresgélni az interneten. Ahol elég sok mindent megtudott. A Mendez családból nem ő volt az egyetlen, aki oda került, hanem még 3 testvére is. De ők hárman más-más családokhoz kerültek. Egy biztos a nővérét Jessyt a James család fogatta örökbe. Mikor ezt megtudta nagy meg könnyebbüléssel, vette tudomásul, hogy a nővére nem más, mint a legjobb barátnője. Még arról is talált adatokat, hogy ő nem más, mint a világ legnagyobb varázslócsaládjának a gyermeke, és , hogy a nagymamája még mindig él valahol Londonban. Bár az apja él mégis ismeretlen helyen tartózkodik.

Jenny alig hogy befejezte a keresést átrohant Jessyhez, aki egy utcányira volt tőle és persze vitte magával az internetről leszedet adatokat.

Jessy: szia, mi van? Valami baj történt?

Jenny: szia, semmi baj csak van egy jó hírem.

Jessy: mi lenne az?

Jenny: előbb engedj be, aztán mindent elmesélek.

Jessy: akkor gyere be! Na mond már, mi újság?

Jenny: ne türelmetlenkedj. Mindjárt neki láttok. Az egész azzal kezdődőt, hogy amikor hazaértem azt láttam, hogy a szüleim veszekednek és pont miattam. Majd az is kiderült, hogy ők nem az igazi szüleim, hanem csak örökbe fogadtak. Majd az interneten tovább keresgéltem és megtudtam, hogy vannak testvéreim és, hogy az egyik legismertebb varázslócsalád gyermeke vagyok. Te pedig a nővérem vagy és a nagymamánk Londonban él. Az apánk pedig ismeretlen helyen tartózkodik. Tessék itt a bizonyíték!

Jessy: de az hogy lehet? Hiszen engem nem fogadtak örökbe. Vagy mégis? Ha testvérek vagyunk, akkor nekem miért nincs erőm?

Jenny: az információk alapján, amit az interneten találtam, Mendez család 3 legidősebb gyermekének megkötötték az erejét, de a legkisebbnek viszont nem. Az anyjuk halála, apjuk eltűnése miatt nem volt rá idő, minél hamarabb biztonságba kellet őket helyezni, nehogy minden gonosz leggonoszabbika megtalálja és megölje a gyermekeket. A Szent Helen árvaház adatai között találtam meg, hogy 1988-ben a James család örökbe fogadott egy 1éves kislányt. Jelenlegi lakhelyük Birmingham. Még azt is megtudtam, hogy az elmúlt 18évben csak egy James család élt itt és az is pont ebben a házban. Vannak-e még kételyeid azzal kapcsolatban, hogy testvérek vagyunk?

Jessy: elárulnád, hogyan szerezhetem meg én is az erőmet? Van valami ötleted?

Jenny: állítólag van nekünk otthagyva egy csomag, amit, ha megtudjuk az igazságot és elmegyünk az árvaházba, megkaphatjuk. Mit szólnál hozzá, ha holnap suli helyet elmennénk inkább az árvaházba, így legalább a másik két testvérünkről is többet megtudhatunk?

Jessy: oké benne vagyok, de ki fogja igazolni a hiányzást?

Jenny: majd azt mondjuk, hogy a házi dolgozathoz megyünk információt gyűjteni, ami tényleg igaz. Így jó lesz?

Jessy: igen, így már megfelel.

Jenny: akkor holnap 8órakor ide jövök, és majd innen indulunk. Neked megfelel így?

Jessy: igen!

Jenny ezután elment és elmesélt mindent a nevelő szüleinek, akik meglepődtek mennyi minden megtudott a nevelőlányuk az interneten a múltjáról. Abban is kiegyeztek, hogy Jenny addig maradhat náluk, amíg meg nem találja a nagymamáját, vagy az édesapját. Jenny is és Jessy is izgatottan feküdtek le várva a holnapot. Hiszen nem tudták, mi vár rájuk holnap az árvaházban és, hogy mennyi mindent fognak megtudni a múltjukról. Valaha sikerül-e megtalálniuk testvéreiket, nagymamájukat és elveszett apjukat? Sikerül-e megbosszulniuk anyjuk halálát?


2. fejezet

Másnap Jenny és Jessy is korán keltek. Várva a 8órát. Majd végre eltelt az idő, Jenny elindult Jessyhez, aki már a kapuban várt rá. Nem is ment be Jessyhez, hanem egyenesen indultak a buszhoz. Felszálltak a buszra majd 8 megálló után leszálltak, 2utcányit sétáltak majd megérkeztek az árvaházhoz, egymásra néztek, majd Jenny így szólt:

Jenny: na készen állsz, vagy álljunk itt még egy kicsit?

Jessy: készen állni, készen állok, csak egy kicsit félek.

Jenny: nyugi én is, de jobb minél hamarabb túl esni rajta. Nem?

Jessy: de. Akkor menjünk.
A lányok beléptek az árvaházba, ahol pont jött velük szemben az igazgatónő.

Jessy: jó napot!
Igazgatónő: jó napot! Miben segíthetek?

Jessy: a múltunkról szeretnénk többet megtudni!
Igazgatónő: ha megmondják a nevüket, akkor tudok önöknek segíteni.

Jessy: a mostani nevem Jessy James, az eredeti viszont Jessica M…
Igazgatónő: Mendez?

Jenny: igen, én pedig Jenny Mendez vagyok.
Igazgatónő: önök lennének a Mendez gyerekek?

Jenny: igen, azok vagyunk.

Jessy: tud nekünk segíteni?

Igazgatónő: jöjjenek velem az irodámba, át kell önöknek adnom valamit.
Jenny és Jessy követték az igazgatónőt, aki az irodájában egy szekrényhez ment és kivet belőle egy dobozt, amire az volt ráírva: Mendez.
Igazgatónő: ez a doboz az önöké. Ami benne van az mind önöket, illeti. Most magukra hagyom önöket. Bármiben segíthetek, csak szóljanak.

Jenny: köszönjük!
Jenny és Jessy leültek és kibontották a dobozt. A dobozban különféle mappák voltak, 4 levél és egy régi könyv. Jessica fogta és kinyitotta a könyvet, amely tele volt varázsigékkel és különféle feljegyzésekkel, de a címek benne latinul voltak.

Jessy: Jenny, ugye te tudsz latinul?

Jenny: igen, miért?

Jessy: mert van itt egy pár cím, de nem tudom elolvasni. Nézd!

Jenny megnézte a könyvet, majd elkiáltotta magát.

Jenny: megvan!

Jessy: mi van meg?

Jenny: az a varázsige, amivel megkaphatod az erőidet. Nézd, itt van!

Jessy: most mit kell tennem?

Jenny: olvasd fel hangosan!
Jessy: „hald meg szavamat, ősi mágia, az erő találjon rám!”
Mikor ezt felolvasta akkor hatalmas fény keletkezet a szobába és kis fény gömbök, szállták meg Jessyt.

Jessy: mi volt ez?

Jenny: semmi különös, csak megkaptad az erőidet, de most ne azzal foglalkozz! Gyere és inkább nézzük meg a mappákat.

Jessy: nézd ez a két mappa a fiúké. Az Jamesé a másik meg John-né.

Jenny: melyikőjüket, melyik család fogadta örökbe? Most hol élnek?

Jessy: John-t a Casle család fogatta örökbe, és Cambridge-ben él. Jamest a Watt család fogatta örökbe, és ő Oxfordban él.

Jenny: pár hét múlva úgyis lesz egy hónap szünetünk, majd akkor ellátogatunk hozzájuk.

Jessy: nézd, van egy levél a te számodra, és az én részemre is. Tessék itt van, olvasd el!
A levélben, ami Jennynek szólt ez áll:

„Kedves Jenny!
Mikor ezt a levelet olvasod én már bizonyosan nem élek. A testvéreidnek meg lett kötve az erejük. Találd meg őket, és légy szíves tartsd össze a családot, hisz te vagy a család lelke. A nagymamád minden bizonnyal még él öt is keresd meg. Fogadjatok szót neki.
Apád is él, bár soha sem bocsátom meg neki, hogy a legnagyobb szükségben otthagyott bennünket, de téged arra kérlek, ne kösd soha az orrára.
Eredetileg lenne egy ikertestvéred, de sajnos ő szülés közben meghalt.
Ha valaha is szükséged van rám, vagy beszélni szeretnél valakivel, csak használd a mágiát, idéz, meg és én ott leszek.
Apád minden bizonnyal Londonban él, de vigyáz vele, mert ő egy démon.
Bár láthatnálak most!
Szeretlek, és sokszor csókollak: Anyu!”

Jessy levelében viszont ez áll:

„Kedves Jessy!
Mikor ezt a levelet olvasod én már nem élek, és az is biztos, hogy a húgodnak sikerült megtalálnia téged. Vigyáz rá, és segíts neki mindenben. Soha ne anyáskodj felette! Ha bármire szükségetek van, csak hívjatok, és én ott leszek.
Bár láthatnálak most titeket!
Sokszor puszillak: Anyu!”

Jenny: ez annyira szép volt!

Jessy: engem is nagyon meghatott!

Jenny: most már ideje lesz haza menni.

Jessy: nem kéne elkérni a dobozt az igazgatónőtől hagy, vigyük haza?

Jenny: de el kéne.

A lányok elmentek megkeresni az igazgatónőt, hogy elkérjék a dobozt az összes tartalmával együtt. Az igazgatónő készségesen beleegyezett. A lányok a doboznyi múltjukkal elindultak haza. Először Jessyékhez mentek, ahol Jessy elmondott mindent a nevelőszüleinek, majd összeszedte a cuccait, elbúcsúzott. Átmentek Jennyékhez, ahol Jessy, Jenny szobájába költözött.

*

Másnap a lányok egyszerre ébredtek, és elkezdtek készülődni az iskolába.


Jenny: ma, ha hazajövünk az iskolából, megtanítlak egy pár dologra. Oké?

Jessy: és mi lenne az a pár dolog?

Jenny: bájitalkészítés, igézet írás, és persze megpróbálunk rájönni mi is, lehet a te erőd. Oké?

Jessy: oké!

Jenny: most viszont induljunk az iskolába, különben elkésünk.
A lányok az iskolába érve üzenetet kaptak a portán, hogy menjenek fel az igazgatóiba, mert az osztályfőnökük látni kívánja őket.

Jenny: szerinted, miért hívat? Valami rosszat tettünk?

Jessy: nem tudom, de ha felérünk, biztos megtudjuk.

Brigitte: jó reggelt hölgyeim!

Jenny és Jessy: jó reggelt Mrs. Brigitte!

Brigitte: Jenny és Jessy, megtudhatnám, hol voltak tegnap?

Jenny: tanárnő ez hosszú történet, majd órák urán elmeséljük önnek.

Brigitte: biztos, hogy olyan hosszú?

Jessy: igen!

Brigitte: akkor órák után várom önöket, a 19-es teremben.

Jenny: tanárnő csak ezért hivatott bennünket?

Brigitte: nem, van még itt más is. Két új diák érkezett az iskolába, és mivel maguk a legjobb tanulok, ezért önök lesznek az új diákok prefektusai. Elvállalják?
Jenny és Jessy: igen, tanárnő!

Brigitte: Jenny tied Ray Wyatt, itt a dossziéja, ebből mindent megtudhatsz róla. Jessy a tied Mark Brendon. Dolgotok, őket körbe vezetni az iskolába. Segíteni nekik a lemaradásukat, behozni. Értették?

Jenny és Jessy: igen, tanárnő!

Brigitte: most pedig jöjjenek velem és bemutatom önöket egymásnak. Az első két órára nem kell bemenniük.

Jenny és Jessy: köszönjük tanárnő!
A lányok követték az osztályfőnöküket a tanáriig, ahol a két fiú már ott várt rájuk.

Brigitte: Jenny ő Ray Wyatt, Ray ő pedig Jenny Webster. Jessica ő Mark Brendon, Mark ő Jessica James.

Jenny és Jessy: sziasztok fiúk! Üdvözlünk benneteket a Highlifht schoolban.
Ray és Mark: sziasztok!

Jenny: Jessy van neked valami ötleted? Hol kezdjük?

Jessy: ne engem kérdez, hanem a fiúkat.

Jenny: na fiúk? Van valami ötletetek?

Ray: menjünk egy jót bulizni. Hagyjuk a sulit az úgyis unalmas.

Mark: szerintem meg beszéljük meg az iskolai dolgokat.

Ray: hogy lehet valaki ennyire unalmas?

Jenny: van a közelben egy jó kis kávézó, menjünk oda, és ott mindent megbeszélhetünk. Nektek megfelel?
Mark: nekem jó.

Jessy: szerintem ez remek.

Ray: hogy lehettek ennyire unalmasak? Én inkább megyek bulizni. Jössz te is bébi?

Jenny: ne hívjál bébinek, van rendes nevem is. Ha meg nem teszed azt, amit kell, akkor nyugodtan itt hagyhatod az iskolát.

Ray: jól van kislány, ne parázz már.
Jennynek nagyon elege lett Rayből és a beszólásaiból, ezért megfagyasztotta a helységet. Ray és Mark megfagyva álltak ott előttük.

Jenny: olyan érzésem van, mintha ismerném valahonnan Rayt.
De pár perc múlva Ray kiengedett.

Jenny: te démon vagy?

Ray: nyugi kis boszorkány én nem bántalak.

Jenny: minden démon ezt mondja. Nem bántalak, csak elveszem az erődet.
Ray: én nem vagyok démon, hanem én is a jó oldalon állok. Azért jöttem, hogy segítsek neked. Ha démon lennék, nem tudnám ezt.
Ekkor Ray Jenny háta mögé teleportálja magát.

Jenny: ezt meg hogy csináltad? Olyan ismerős, mintha láttam volna már ilyet, csak nem emlékszem már, hogy hol.

Ray: ügyesen, most már elhiszed nekem, hogy nem vagyok démon?

Jenny: igen, de akkor mi vagy?

Ray: azt nem mondhatom el.

Jenny: akkor mégis csak démon vagy!

Ray: ezt inkább hagyjuk.

Jessy: abba hagytátok, már a veszekedést?

Jenny: igen!

Ray: részemről befejeztük.

Jessy: akkor jó. Jenny, légyszi enged ki Markot!

Jenny: oké!
Mark: mi történt?

Jessy: semmi!
Mark: akkor megyünk a kávézóba?

Jessy: igen, megyünk.

Ray: bocs, de nekem mennem kell. Más dolgom van.

Jenny: nem mész sehová. Eredetileg az iskolában vagy.

Ray: de nekem, muszáj mennem.

Jenny: áruld, el kivagy! Akkor elmehetsz.

Ray: de nem mondhatom meg.

Jenny: akkor nem mész sehova.

Ray: jól van, jól van! Megadom magam.

Jenny: jó kisfiú!
Mark: lemaradtam valamiről?

Jessy: nyugi semmiről sem maradtál le.
Jenny megfagyasztotta Markot.

Ray: hallottál már a fényőrökről?

Jenny: kikről?

Ray: a fényőrökről.

Jenny: még nem. Mért kik azok?

Ray: a boszorkányok védelmezői. De most már tényleg mennem kell, hív az egyik védencem. Elengedsz?

Jenny: mehetsz, de siess vissza.
Jenny kiolvasztotta Markot. Ray lőre ment, mondva majd ott találkoznak. Amikor már biztonságos helyre ért elteleportálta magát. Mire a kávézóhoz érte Ray már ott volt.

Jenny: jobb lenne, ha Jessy és Mark külön vonulnának, így legalább könnyebb megbeszélni a dolgokat.

Jessy: oké!

Jenny: van még egy óránk. 45 perc múlva itt találkozunk.
Jessy és Mark fogták magukat és kettesben a park felé sétáltak. Jenny és Ray leültek a kávézóba, rendeltek 1-1 adag fagyit.

Jenny: melyik osztályba is fogsz járni?

Ray: szerinted?

Jenny: ez egyáltalán nem vicces!

Ray: Jenny gondolkoztál már azon, miért te lettél az én prefektusom?

Jenny: mert abba fogsz járni, amelyikbe én?

Ray: pontosan!

Jenny: mire volt jó az a nagy menő szöveg?

Ray: meg akartam nehezíteni a dolgodat.

Jenny: az iskolával kapcsolatban mit szeretnél tudni?

Ray: semmit.

Jenny: akkor mesélj magadról pár dolgot.

Ray: születésem óta fényőr vagyok. Most jelenleg 16 éves vagyok.

Jenny: a szüleid tudnak róla, hogy fényőr vagy?

Ray: a szüleim, már rég halottak.

Jenny: bocs, nem akartam ennyire tapintatlan lenni.

Ray: semmi baj, hisz nem tudhattad.

Jenny: akkor hol élsz?

Ray: az égieknél. De kíváncsi vagy Jenny Mendez!

Jenny: honnan tudod az én igazi nevemet?

Ray: én mindent tudok rólad, még olyat is, amit te nem.

Jenny: mégis honnan tudsz rólam többet, mint én saját magamról?

Ray: az igazság az, hogy a szüleim halála után engem egy felnőtt fényőr nevelt fel, aki a te családodnak volt a fényőre. Persze ő sok mindent mesélt nekem rólad, meg egy darabig volt olyan is, amikor a te édesanyád vigyázott rám. És persze pont akkor halt, meg amikor engem felnőtt fényőré avattak, mert akkor halálos sebet kapott egy árnyőrtől. Sajnos már nem tudtam megmenteni. Ezért a halála után engem neveztek ki a te fényőrödé.

Jenny: ez tényleg nagyon szomorú. De most már legalább tudom honnan volt ez az egész olyan ismerős. Nem tudsz valamit az egyik testvéremről?

Ray: csak Jessyről tudok néhány dolgot.

Jenny: és mi lenne az?

Ray: ő a féltestvéred. Mivel…

Jenny: mi? Féltestvérem? Miről beszélsz te? Ez biztos?

Ray: igen ő a féltestvéred, mert őneki nem más az apja, mint az édesanyád fényőre.

Jenny: nos, ezt honnan tudod?

Ray: a nevelőapámtól.

Jenny: még mindig alig hiszem el!

Ray: lenne már, ha mennénk.
Jenny és Ray visszaindultak a suliba, útközben összefutottak Jessyvel és Markkal. Együtt mentek tovább a suli felé. Az egész délelőtt együtt töltődték. Órák után a lányok felkeresték az osztályfőnöküket és elmesélték neki mi is történt velük tegnap. A fiúk megvárták a lányokat.

Jenny és Jessy: sziasztok fiúk!
Mark: sziasztok! Ray te nem köszönsz el a lányoktól?

Ray: bocs, de én is arra lakom, mint a lányok. Viszlát Mark!

Jenny: Ray nem szabadot volna ekkorát füllentened.

Jessy: mi egyébként sem érünk most rá.

Ray: tudom, és tudom a kis titkotokat is.

Jessy: elmondtad neki? Miért?

Jenny: mivel ő a fényőrünk ezért sok mindent tud rólunk.

Jessy: mi van, most beavatnátok?
Míg haza felé tartottak Jenny és Ray beavatták Jessyt, az egészbe, aki alig akart hinni a fülének. Hazaérve Jenny behívta Rayt.

Ray: lányok, van egy kis megbízatásom a számotokra.

Jenny: mi lenne az?

Ray: van egy lány félig boszorkány, félig démon. Mivel mind a két erejét rosszra használja, pedig alapjában véve jó kislány. Csak az a baj, hogy az apja hatása alatt áll, aki egy démon. Beszélnetek kéne vele. Menni fog?

Jenny: muszáj most ma mennünk?

Ray: nem!

Jessy: akkor menjünk holnap. Ma pedig kiderítjük milyen erőim, vannak. Jó?

Ray: nekem megfelel.

Jenny és Ray is próbálták felidegesíteni Jessyt és megijeszteni, ami sikerült is nekik, Jessynek így ki is derült 2 ereje, a telekinézis és a teleportálás. A fárasztó nap után elbúcsúztak egymástól és lefeküdtek.


3. fejezet

A lányok korán felkeltek, és szólították Rayt.

Ray: sziasztok!

Jenny és Jessy: szia!

Jenny: akkor mehetünk?

Ray: igen, van valami tervetek?

Jessy: igen!

Ray oda teleportálta őket a lányhoz, és meg mutatta nekik, majd mondta, hogy fogják meg és hozzák ide. A lányok úgy is tettek, de amikor Jenny hozzáért elsikította magát. Ilyetében megfagyasztotta a lányt.

Jessy: mi baj van?

Ray: gyertek, majd otthon minden elmondok.
Ezzel Ray haza teleportálta őket.

Jenny: Ray magyarázatot követelek! Mi ez az egész?

Ray: ugyebár nem tudsz semmit se a testvéreidről?

Jenny: igen, de még mindig nem értek semmit.

Ray: ő a halottnak hit ikertestvéred.

Jenny: az lehetetlen, és te erről végig tudtál?

Ray: igen, de nem nagy örömmel titkoltam el.
Jenny oda megy a lányhoz.

Jenny: szia, Jenny vagyok. Téged hogy hívnak?
A lány: Carolin Buy, és az apám örülni fog, ha elviszem az erőiteket. Ray te hazug disznó!

Jenny: Jessy, az igézetet. Gyorsan!

Jessy: hald az igazságot, és cselekedj is annak megfelelően! Ettől a perctől 24 órán át!

Caroline: hol vagyok? Kik vagytok ti? Ja már emlékszem, te Jenny vagy, ha jól tudom ő meg

Jessy igaz?

Jessy: igaz! Milyen nagy a hasonlóság?

Ray: az, de még mekkora!

Jenny: az apja meg nem más, mint az apám?

Ray: igen!

Jessy: nem kéne megidéznünk anyánkat?

Jenny: de meg kéne, Caroline segítesz?

Caroline: igen!

A lányok elővették az 5 gyertyát, kirakták belőle a családjuk jelét, majd körbe álltak, megfogták egymás kezét, és így szóltak: Az ősi erőt segítségül hívja a három boszorkány, jelenj meg előttünk halott édesanyánk!

Jen: hívtatok?

Jenny: igen, anyu!

Jen: sziasztok, lányok! Valami baj van?
Jessy: Jenny ikertestvére él, és itt van köztünk.

Jen: az, hogy lehet? Nem értem.

Jenny: apámnál élt, és Ray segített a nyomára bukkannom.

Jen: de meg nőttél Ray Wyatt? Akkor te vagy Jenny, ő Jessy és a kis szőke hajú az pedig…

Jenny: Caroline!
Jen: Caroline, kicsim azt hittem meghaltál. Apátok szépen becsapott.

Caroline: akkor ti most a testvéreim vagytok, ő meg az édes anyám?
Jen: igen, Caroline! Nem csoda, hogy ikertestvérek vagytok, nagyon hasonlítotok egymásra.

Jessy: most már csak a két fiút kell megtalálni, és teljes a család.

Jenny: nem, még a nagyi is hiányzik.

Ray: ne haragudjatok lányok azért, mert megzavarom a családi idillt, de az iskolával mi lesz? Hisz 10perc múlva becsöngetnek.
Jen: igaza van lányok, ideje mennetek.
A lányok elbúcsúztak édesanyjuktól, és elindultak az iskolába. Ahol, már Mark várta őket. Órák után a 2 lány és Ray arra értek haza, hogy Caroline és egy férfi vár rájuk a lányok szobájában.

Jenny és Jessy: szia Caroline!

Caroline: sziasztok lányok! Szia Ray!

Ray: szia!

Jessy: ő meg ki?

Caroline: az apám.

Jenny: szia apa!

Justin: sziasztok! -Jennyre mutat- te vagy Jenny?

Jenny: én!

Justin: az lehetetlen, én azt hittem, hogy meghaltatok. Ha ti éltek, akkor a fiúk is élnek. Ők hol vannak?

Jenny: nincsenek itt, ők valahol máshol vannak.

Jenny oda megy az íróasztalhoz és kivesz belőle egy levelet.

Jenny: ezt anya írta neked, mielőtt meghalt, reménykedve abban, hogy újra együtt lesz a család!
Justin elolvasta a levelet, majd így szólt:

Justin: mit szólnátok hozzá, ha vennék egy házat, és mind a ketten oda költöznétek hozzám?

Jenny és Caroline: az remek lenne apa!

Jenny: a nővérünkkel mi lesz? Őt még se hagyhatjuk magára! Ha ő nem jöhet én se megyek!

Justin: ő nem az én gyerekem, ezért nem fogom a gondját viselni! Keresse meg az ő minden tudó apját és lakjon nála. Úgyis ő volt az oka annak, hogy anyátokkal egy ideig külön éltünk.

Ray: ehhez nincs joga, csak most találtak egymásra, és ön szétválasztaná őket? Tényleg nincs önnek szíve!

Justin: te csak ebbe ne szólj bele, különben úgy jársz, mint a nevelő apád. Értjük egymást!

Jessy: te öletted meg az apámat? Légy örökre átkozott!

Ray: maga küldte rá azt az árnyőrt?

Jenny: már nem is tartom önt az apámnak! Takarodjon innen! Most, különben nem állok jót magamért.

Caroline: apa, hogy teheted ezt?
Erre Justin manipulálva őket, Jenny így szólt:

Jenny: akkor apa mikor is intézed ezt az egészet?

Ray: Jenny, gondolkozzál már egy kicsit!

Jenny: Ray ma bajod van?

Ray: ő egy démon, bár lehet, hogy az apátok, de azért mégis várni kéne egy kicsit.

Jenny: Ray, fejezd be! Hisz te akartad, hogy Caroline-nal találkozunk. Nem az volt a másik célod, hogy apánkkal is találkozunk?

Ray: nem, csak azt szeretem volna, ha Carolinet mentitek meg tőle, nehogy gonosszá váljon. Szerintem belőletek is gonoszt akar készíteni.

Jenny: túl messzire mész, alig ismerjük egymást, nem is tudom miért hallgattam rád! Takarodj innen, nem akarlak többé látni!

Ray: de én csak…

Jenny: takarodj!

Ray: azért vigyázatok magatokra!

Justin: menj már, nem látod, hogy nem kíváncsiak rád!

Ray ezzel nagy szomorúan elteleportált.

Jessy: ez nagyon kemény volt!

Caroline: Jenny, én meg úgy vettem ki az érzéseiből, hogy szeret téged, és nem akar elveszteni. Úgy érzem a te érzéseid is viszont ilyenek.

Justin: Caroline tudjuk, hogy érző vagy, de azért kontroláld magad. Különben megütőd a bokád. Felfogtad?

Caroline: igen, apu!

Jenny: micsoda? Te egy érző vagy? Érzed mások érzéseit?

Caroline: igen, de jobb, ha befejezem ezt a kutakodást mások érzéseiben.

Jessy: milyen erőid vannak még?

Caroline: gondolatolvasás, érző, tűzgolyódobálás és telepátia.

Jenny: ha apa nem haragszik, akkor itt aludhatnál. Jó?

Caroline: nekem jó. Apa?

Justin: nem bánom itt aludhat.

Caroline: csak elugrom a cuccaimért, és mindjárt jövök.

Jessy: oké!

Caroline az apja segítségével elment, majd 5 perc múlva ismét ott volt.

Caroline: Raynek igaza volt nem szabad bízni apában. Ő egy démon, és azok a tervei, hogy titeket is átállít a fekete mágia oldalára.

Jenny: ezt alig hiszem el. Mit ajánlasz, mit tegyünk?

Caroline: meg kell ölni.

Jessy: hogyan?

Caroline: csapdát kell neki állítani. Vannak kristályaitok?

Jessy: igen!

Jenny: nekem más ötletem van.

Caroline: na és mi lenne az?

Jenny: milyen típusú démon? Milyen erőkkel bír?

Caroline: alacsony rendű démon. A pislantásra, manipulálásra és tűzgolyódobálásra képes. Miért?

Jenny: kéne belőle egy ki hús darab. Ki hozza el?

Jessy: mi szólnál hozzá, ha hívnánk Rayt és, ő szerezné meg?

Jenny: nem azt felejtsétek el. Egyik pillanatban ordítok vele, most meg kérem a segítségét. Azt nem! Szó sincs róla!

Caroline: először béküljetek ki, aztán kérheted a segítségét. Jó?

Jenny: nem jó.

Caroline: de!

Jenny: nem!

Jessy: Ray!

Jenny: hülye vagy? Megmondtam, hogy…!

Ray teleportált.

Ray: sziasztok, hívtatok?

Jenny: nem!

Ray: akkor elmegyek. Visz…

Jessy: béküljetek már ki!

Jenny: nem békülök ki vele!

Ray: én se vele!

Jessy: bocsáss meg, Jenny!

Jenny: miért?

Jessy odamegy Rayhez és megcsókolja.

Jenny: te rohadék!

Ray ellöki magától Jessyt.

Ray: te normális vagy? Mit képzelsz?

Jessy: látod, Jenny? Igaza volt Caroline-nak tényleg szereted őt.

Caroline: nem csak Jenny szereti Rayt, de Ray is szereti Jennyt.

Jenny: Ray, ez tényleg igaz?

Ray: igen, szeretlek!

Jenny: én is téged.

Caroline és Jessy: csókoljátok már meg egymást!

Ray: de ezt nem szabad!

Jenny: miért?

Ray: mert ha a tanács rájön, téged megfosztanak az erődtől, engem meg megölnek.

Jenny: de anyám és a fényőre kapcsolatára nem derült fény, vagy még is?

Ray: igen, de csak a haláluk után.

Jenny: akkor meg mi, miért nem próbáljuk ki?

Ray: túl veszélyes, és féltelek is.

Jenny: engem nem kell féltened.

Caroline: fejezzétek be a civakodást, csókoljátok meg egymást, és utána foglalkozzatok a jövővel. Értjük egymást?

Ray: igen, de…

Jessy: nincs de. Mi lesz már?

Ray: jól van, jól van. Megadom magam.

Jenny és Ray közelebb léptek egymáshoz, majd megcsókolták egymást.

Ray: mi baj van? Miért hívtatok? Vagy csak az volt a tervetek, hogy kibékítsetek minket?

Jenny: eredetileg, azért hívtunk, hogy segíts megölni apánkat.

Ray: na most már hiszel nekem?

Jenny: igen, de ezt inkább hagyjuk.

Ray: ha megölitek, bármikor feltámadhat, de viszont, ha kiűzitek a testéből a lelkét, akkor örökre megszabadulhatok tőle.

Jenny: mit kell tennünk?

Ray: vért kell adnotok!

Jenny: muszáj?

Ray: igen, Jessy neked nem kell. A vért keveritek egy pár gyógynövénnyel, közben Jessy kellene szerezned egy vudu babát.

Caroline: ezt az eljárást ismerem. Majd én intézem a gyógynövényeket.

Ray: rendben! Jenny, te pedig írsz egy szép kis bűbájt!

Jenny: igen is!
A lányok mire elkészültek már éjfélre járt az idő, megegyeztek, hogy másnap mindannyian korán kelnek. A lányok lefeküdtek, Ray pedig távozott.
Jenny ébredt elsőnek.

Jenny: lányok ébredjetek!
A testvérek elkészültek, majd hívták Rayt.

Ray: jó reggelt!
Lányok: jó reggelt!

Ray: készen álltok?
Lányok: igen!

Ray: kezdhetjük!
A lányok körbe álltak, köztük ott volt a vérrel átitatott baba. Ray pedig kívülről védte őket.

Jenny: elővette a cetlikre felírt igézetet és széttoszta.
A lányok kórusban: a Mendez család nevében, apánkat szabadítsd meg a gonosztól, lelke pedig kerüljön a démon dimenzióba, ahonnan nem szabadulhat soha, de soha többé. Hallgasd meg kérésünk!
Erre megjelenik az apjuk, aki már nagyon gyötrődik.

Justin: ti, de miért?

Jenny: nem válunk olyanná, mint te!
Erre Justin annyira bedühödött, hogy tűgolyót dobott a saját gyermekeire. A lányoknak szerencséjük volt, mert Ray megvédte őket egy pajzzsal. A lányok még 2-szer ismételték el a varázsigét. Az apjuk teste és lelke külön vált. Megnyílt egy kapu és a lélek bele szállt, a test pedig ott maradt üresen.

Jessy: most mit tegyünk?

Caroline: a testet el kéne vinni a pokoltornácára.

Ray: lányok, ti készüljetek az iskolába, a többit meg én elintézem.
Ray elvitte a testet.

Jessy: ez után mi lesz? Mégse maradhatunk itt örökre.

Jenny: a hétvégén elmegyünk Londonba, és megkeressük a nagyit.

Caroline: oké!

Ray is visszaérkezett, együtt indultak a suliba. Caroline elhatározta, hogy majd beiratkozik a suliba. Ezt e testvérei nagy örömmel hallották. Az iskolába érve elkísérték Carolinet beiratkozni, és megkérték az igazgatót, hogy Caroline is had járjon velük egy osztályba. Persze ő Caroline Mendezként iratkozott be. Amikor az igazgató meghallotta a Mendez nevet nagyon megörült neki, hogy az ő iskolájába jár. Jessy és Jenny is órák után felkeresték az osztályfőnöküket, megkérték rá, hogy mind kettőjük nevét írja át Jenny és Jessy Mendezre. A 3 lány és Ray együtt mentek haza.
Otthon:

Jenny: anya! Itthon vagytok?

Melinda: igen, Jenny! Mondjad, mi a baj?

Jenny: megtaláltam az ikertestvéremet, ő is aludhat a szobámban?
Melinda: tőlem! Hogy hívják?

Jenny: Caroline! Neki viszont szőke a haja.
Melinda: nagyon hasonlít rád?

Jenny: igen! Holnap Londonba utazunk.

Melinda: minek?

Jenny: megkeressük a nagymamánkat.

Melinda: apáddal mi lesz? Őt nem keresed meg?

Jenny: már megtaláltam, de mivel meg akart minket ölni, ezért elpusztítottuk.
Melinda: ez aztán szép! Mozgalmas egy heted volt! Mikor jöttök vissza?

Jenny: nyugi vasárnapra visszaérünk. Na, szia! Megyek készülődni.

Jenny fölment a szobájába, a testvéreivel összekészülődtek. Megbeszélték az útitervet, majd elbúcsúztak Raytől, aki el is ment.


4.fejezet

A lányok időben ébredtek, már indultak volna mikor felmerült a következő kérdés.
Caroline: várjunk csak. Legalább tudjuk a nagyi nevét?

Jenny: igazad van, nem tudjuk.

Jessy: akkor kérdezzük meg Rayt!

Jenny: Ray!

Ray: mi baj van?

Jenny: nem tudod véletlenül a nagyi nevét?

Ray: Maria Mendez! Még valami?

Jenny: köszi Ray!

Oda megy Rayhez, és egy csókot nyom az arcára. Ray pedig fülig elvörösödik, majd elmegy. Jennyhez oda megy Melinda, és egy kisebb dobozt ad oda neki azzal, hogy majd a buszon nézzék meg. A lányok elindulnak.

A buszon:
Jenny: Caroline, te mióta ismered Rayt?

Caroline: már 6 hónapja. 2 hétig jártunk is.
Jenny: melyik ötök szakított?

Caroline: Ray!

Jessy: mi volt az oka a szakításotoknak?

Caroline: Ray megtudta az igazi nevem. Addig azt hitte Jenny vagyok.

Jenny: akkor csak azért járt veled, mert azt hitte, hogy én vagyok az?

Caroline: igen! Van valami elképzelésed, hogy találjuk meg a nagyit?

Jenny: majd meg nézzük a telefonkönyvben. Hátha benne van! Utána felhívjuk.
Ez alatt a lányok megérkeztek a londoni buszpályaudvarra. Kerestek egy telefonfülkét, megnézték a telefonkönyvet és egyetlen egy Maria Mendez nevet találtak benne. Tárcsázták a számot.

Maria: helló!

Jenny: Jó napot! Maria Mendezt keresem.

Maria: én vagyok az, ki ön és mit akar

Jenny: én az ön unokája vagyok, és beszélni szeretnék önnel!

Maria: hogy hívják a Mendez gyerekeket?

Jenny: John, James, Jessica, Jenny és a halott ikertestvére.

Maria: ez mind igaz. Mi volt az apjuk valójában?
Jenny: Justin egy démon volt.

Maria: ez is igaz. Ön ki csoda?

Jenny: Jenny Mendez! Nagyi találkozhatnánk veled?

Maria: igen, mondjátok meg hol vagytok, és én fél óra múlva ott vagyok.

Jenny: a buszpályaudvaron vagyunk.

Maria: nem is fél óra, hanem 5 perc múlva ott vagyok. De honnan ismerlek meg benneteket?

Jenny: 3-an vagyunk itt lányok.

Maria: akkor máris indulok.

Maria lecsapta a telefont, kocsiba ült, és elindult a lányoké. Oda érve megállt előttük.

Maria: sziasztok! Ti vagytok a Mendez lányok?

Jenny: szia nagyi!

Maria: hogy lehet az, hogy 3-an vagytok, hiszen csak 2 Mendez lány van?

Jenny: én Jenny vagyok!

Jessy: én Jessica!

Caroline: én pedig Caroline vagyok, Jenny halottnak hitt ikertestvére!

Maria: az lehetetlen, hisz Jenny ikertestvére meghalt.

Jenny: ez hosszú történet, majd elmeséljük.

Maria: gyertek el hozzám, majd ott mindent megbeszélünk.

Maria és a lányok kocsiba ültek, és Maria elvitte őket magához. A házban:

Maria: kértek egy kis süteményt? Közben elmesélnétek mi is történt veletek idáig, hogyan tudtátok meg az igazságot? Egyáltalán hogyan találtátok meg egymást?

Caroline: igen, köszönjük szépen!

Jenny: az egész ott kezdődött, hogy arra mentem haza, hogy az állítólagos szüleim veszekedtek…

Jenny elmesélte az egészet, a többiek néhol kiegészítetek.

Maria: most jelenleg hol laktok?

Jessy: Birminghamben élünk, Jennyéknél.

Jenny: de szívesen élnénk veled, de nem szívesen költöznénk el Birminghamiből.

Maria: akkor majd én veszek ott egy házat, és oda költözünk. Így megfelel?

Jenny: igen! Nagyi, bemutathatok neked valakit?

Maria: igen, ki lenne az?

Jenny: mindjárt meglátod. Ray!

Ray oda teleportált és egy fotóalbum volt a kezében.
Lányok: szia Ray!

Ray: sziasztok! Jó napot Maria!

Maria: szia Ray!

Jenny: ti ismeritek egymást?

Maria: igen ismerjük egymást. Ray egy évben legalább egyszer mindig ellátogat.

Jenny: Ray, magyarázatot követelek!

Ray: ez igaz, amit a nagymamád mondott, de nem mondhattam meg, mert megígértem, hogy nem szólok semmit. A megismerkedésünkkor, amikor megtudtad, ki vagyok, mondtam neked, hogy sok olyat tudok rólad, amit te nem. Ne haragudj, kérlek! Elmondtam volna.

Jenny: akkor jó. Ha te mondod biztos igaz.

Ray: Jenny ne légy már ilyen, mondtam már, sajnálom!

Jessy: hagyd rá, majd meg békül.

Ray: nem akarom, hogy haragudjon rám. Különben is tudta, hogy többet tudok róla, mint amennyit elmondtam. Egyébként is hoztam neki valamit.

Caroline: Jenny, ha ilyen kis semmiség miatt megharagszol rá, nem is szereted őt igazán.

Jenny ordítva: hogy ne szeretném, de nagyon haragszom rá és most egyelőre, nem is akarom látni. Takarodjon innen! Egyébként, meg nem kéne örülnöd, hogy összevesztünk, mert ő soha nem fog téged választani.

Caroline ordítva: én nem örülök neki, hogy összevesztetek, inkább ki akarlak benneteket békíteni. Lehet, hogy egy darabig bele voltam zúgva, de most még akkor se jönnék vele össze, ha ő lenne az egyetlen szabad férfi a világon. Egyáltalán nem érdekel! Tartsd meg magadnak!

Jessy: fejezzétek már be, ez egy kicsit idegesítő. -oda ment Jennyhez és lekevert neki egy pofont. –Mért kell nektek pont itt hisztiznetek?

Jenny: ha befejezted, akkor zavard el ezt a barmot!

Jessy: jól van már, elzavarom. De ne ordítoz velem, mert nem vagyok egy állat! –Rayhez fordult –Figyelj jobb lesz, ha most elmész. Amit neki hoztál azt ad ide, majd én átadom neki.

Ray: oké! Tessék itt van. Sziasztok! Viszlát Maria!

Ray elment. Jessy pedig odaadta Jennynek azt, amit Ray hozott.

Jenny: mi ez?

Jessy: csak nézd meg!

Jenny: nem nézem meg!

Jessy: de megnézed!

Jenny: nem!

Jessy: de!

Jenny: nem!

Jessy: de megnézed, és a vita le van zárva!

Jenny: jól van, megnézem!

Jenny elkezdte lapozgatni az albumot és észrevette, hogy 2003-ig minden évben készült 3 fotó, amin ő és Ray szerepelnek.

Jenny: hogy, hogy nem emlékszem ezekre a napokra?

Jessy: szerintem nem minket kéne kérdezned!

Jennynek könnybe lábat a szeme és síró hangon így szólt:

Jenny: Ray!

Ray megjelent, és amikor látta Jenny könnyeit odaszaladt, letörölte és magához ölelte. Így álltak vagy 10 percig. Majd Jenny töri meg a csendet.

Jenny: miért?

Ray: muszáj volt, a tanács megtiltotta, hogy találkozzak veled, és nem szabadot, hogy tudomást szerezzenek a veled való találkozásról. Így is mikor rá jöttek, akkor nagyon megbüntetek.

Jenny: ezért titokban találkoztál velem, és átírtad az emlékezetemet?

Ray: pontosan!

Maria: gyerekek, nincs kedvetek itt aludni nálam? Úgyis késő lenne, már ha hazaindulnátok.

Jenny: de szívesen itt alszunk nálad, anyámék most úgy sincsenek otthon.

Ray: én is itt maradnék, ha nem nagy baj?

Maria: jó maradj csak nyugodtan! Gyertek, megmutatom a szobáitokat, ott lepakolhatok, de sajnos csak két vendégszobám van, ezért valamelyikőtöknek Ray-jel kell aludnia. Nem baj? Majd neki állhatunk vacsorázni!

Jenny: nekünk megfelel így is, nem lesz semmi baj. Majd én alszom Ray-jel egy szobában.
Délután 5 órakor Maria felkísérte a gyerekeket az emeletre, hogy megmutatja nekik a szobáikat. Maria otthagyva őket lement, hogy előkészítsen mindent a vacsorára. Egy óra múlva felment szólni a lányoknak.

Maria: gyertek kész a vacsora.

Jenny: mindjárt megyünk.
A fiatalok együtt mentek le a vacsorára, közben történeteket meséltek egymásnak. Vacsora után olyan fél 10 fele mindenki indult lefeküdni, mert a lányok eléggé ki voltak fáradva.

Jenny és Ray együtt feküdtek le, de Jen nem bírt elaludni, mert furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy mi lehet abban a dobozban, amit a nevelő anyja adott neki. Ezért elég sokáig csak ült az ágyon és gondolkodott.

Ray: mi van Jenny? Miért nem alszol? Talán valami baj van?

Jenny: nincs semmi baj, csak nem jön álom a szememre, mert valami nem hagy nyugodni.

Ray: és mi lenne az, ami ennyire zavar?

Jenny: nevelőanyámtól kaptam egy kis dobozt, mondta, hogy nézem meg, de mostanáig el is feledkeztem róla. Meg kéne nézni, hátha fontos, de nincs sok kedvem hozzá.

Ray: szerintem meg kéne nézned, akkor legalább bírnál aludni.

Jenny: jól van, megnézem.

Jenny oda ment a táskájához, és megkereste a dobozt, majd megfogta, oda vitte az ágyához, és kinyitotta. A dobozban nem volt sok minden, csak az anyakönyvi papírjaik, amin az igazi nevük szerepel, és legnagyobb meglepetésére az anyáról és az apjáról egy pár közös fotó és persze anyja naplója.

Jenny: ez mit kereset a nevelő szüleimnél, hogy jutottak hozzá? Ez nem lehet igaz, ezt nem akarom elhinni. Majd nem 16 évig hazudtak nekem, azt még elviseltem, hogy nem mondták meg, ki is vagyok valójában. De hogy amikor megtudtam az igazat akkor is úgy tettek, mintha nem tudnák, ki is vagyok valójában.

Jenny az idegességtől már a szobában lévő vázákat kezdte el robbantgatni, és közben zokogott. Ray fogta le a kezeit, és próbálta megvigasztalni, de hiába volt az egész a lány nem bírt megnyugodni. Ray mi mást tehetett, átment a másik két szobába és felkeltette a többieket.

Maria: mi baj van? Mi ez a nagy zaj? Miért keltettél fel bennünket?

Ray: nagy baj van, Jenny teljesen kiborult, és nem tudom megnyugtatni. Kérlek, segíts, nem akarom rajta is azt alkalmazni, mint azt általában a fényőrök szokták a boszikkal, ha bekattannak.

Maria: jól van, segítek! Csak nyugodj meg. Lányok fogjátok le és kötözzétek meg! Ne hogy kárt tegyen magában. Ray te pedig segítesz egy jó kis erős nyugtató főzetet készíteni.

Ray: rendben!

Maria: mi is volt az oka annak, hogy így kiborult?

Ray: a nevelő anyja adott neki egy dobozt, amiben benne volt a szüleiről néhány fénykép, és az anyja naplója.

Maria: az lehetetlen, az anyja naplója nálam van, a családi fotók meg nem kerülhetek ki ebből a házból, mivel bűbáj van rajtuk. Nem volt előtte látomása? Vagy csak úgy kiborult?

Ray: nem, csak megpillantotta, majd elkezdet bőgni, ordítozni, és a legvégén pedig kiborult.

Maria: ez viszont hatalmas nagy baj, biztos meg van átkozva. De ki tehette? És miért? Mi volt ezzel a célja?

Ray: nem tudom, de inkább a nyugtató főzettel kellene foglalkozni, a többit majd kiderítem.

Maria és Ray elkészítették a főzetet, a lányok pedig időközben megkötözték őt. Megitatták vele a főzetet, majd várták, hogy elaludjon. Utána levették róla a köteleket, Ray pedig lefektette a saját ágyába, majd megvárta, míg a többiek elaludnak, ő meg oda ült mellé és ott virrasztott, míg el nem jött a reggel.
Reggel:

Jenny: mi történt? Mért ülsz itt az ágyam mellett ruhában? Nem aludtál az éjjel?

Ray: ez hosszú történet. Az éjjel tényleg nem aludtam semmit, de nem is bánom, hisz úgyse tudtam volna aludni. Gyere, segítek felkelni, utána pedig lemegyünk reggelezni, majd 12-kor indul a buszunk.

Ray segített Jennynek felkelni és felöltözni, mivel a nyugtatótól Jenny még elég kába volt.

Maria: jobban vagy?

Jessy és Caroline: jobban vagy?

Jenny: mi van? Mi történt? Mért kérdezitek, hogy jobban vagyok-e már?

Maria: az éjjel egy kicsit kiborultál, és sehogy nem tudtunk lenyugtatni, csak ha főzők egy különlegesen erős nyugtató főzetet, ami úgy látom hatott.

Jenny: de mi volt az oka annak, hogy ez lett a vége?

Ray: jobb, ha nem tudod meg, mert nem akarom, hogy úgy járj, mint az éjjel.

Jenny: nem is tudtam, hogy ennyire féltesz.

Ray: mért baj?

Jenny: nem, kimondottan örülök neki.

Ray: akkor jó.

Maria: fiatalok, jobb lenne, ha megreggeliznétek. Utána összepakoltok, majd fél 12-kor kikel mennünk a buszpályaudvarra, mivel elővételben kell megvenni a jegyeket.

Jenny: nem tudsz véletlenül adni néhány képet anyuról?

Maria: de tudok!

Caroline: nem tudod véletlenül, mikor születünk?

Maria: de tudom. Te és Jenny 1988. március 1-jén, Jessy 1987. március 10-dikén, James 1986. március 20-dikán és John 1985. március 30-dikán.

Jessy: mind márciusiak vagyunk?

Maria: igen. Gyertek fel velem a padlásra, keresgélünk egypár dolgot édesanyátok cuccai között. Ha van olyan, amit szívesen elvinnétek, csak szóljatok.

Jenny: köszönjük!

Ray: Jessy, most jut eszembe, Mark üdvözöl!

Jessy: mikor beszéltél vele?

Ray: még szombaton reggel, mikor vásárolni voltan akkor futottam vele össze, és akkor beszéltünk.

Jessy: és mit mondott még?

Ray: hiányzol neki, alig várja, hogy találkozzatok.

Maria: lányok, hogy álltok a fiúkkal?

Jenny: én elég jól!

Maria: azt vettem észre. A többiek?

Caroline: nekem még nincs.

Jessy: nekem sincs még, de alakulóban van egy.

Maria: vesétek be magatokat, és akkor, minden férfi utánatok fog futni.

Caroline: könnyű azt mondani.

Maria: ne siránkozz! Ki az a Mark?

Jessy: egy fiú, aki nagyon tetszik nekem.

Maria: akkor mindent bele.

Jessy: köszönöm!

Közben felértek a palásra.

Maria: Ray, Jenny! Tudtatok róla, hogy a Ray szüleinek halála előtt, a szüleitek megegyeztek?

Jenny: miről beszélsz? Milyen megegyezés?

Ray: én sejtem miről van szó. De erre azt hittem, nem igaz, hogy csak mese.

Jenny: miről beszéltek?

Maria: mikor megszülettetek, akkor a szüleitek elhatározták, hogy eljegyzitek egymást. Vagyis Ray, Jenny a menyasszonyod.

Jenny: ez tényleg igaz?

Ray: igen!

Maria: eredetileg van eljegyzési gyűrűtök is, csak még meg kéne keresnem. Gyertek, vannak itt dobozok, nézzétek meg őket. Jenny, ha van valami, ami kell anyád dolgai közül, akkor rakd bele ebbe a dobozba. De ugyan ez vonatkozik rátok is.
Lányok: köszönjük!

Maria: szívesen!

Ray: de úgy kéne sietnünk, hogy még 2 óránk van az indulásig.
Neki láttak keresgélni, Jenny talált egy kisebb dobozt, amiben két gyűrűt talált.

Jenny: találtam két gyűrűt, nem ezek azok a gyűrűk?

Maria: de pontosan ezek azok. Húzzátok fel őket.

A gyűrűk pontosan illettek az újaikra. Találtak még régi képeket, naplókat és leveleket. Ray lement a csomagokért, és levitte őket a napaliba. Azt a dobozt, ami miatt Jenny kiborult a tartalmával együtt felküldte az égiekhez, azzal az üzenettel, hogy vizsgálják meg alaposan.
Majd eljött az idő a talált dolgokat bele rakták a dobozba, kimentek a buszpályaudvarra. Elbúcsúztak a nagymamájuktól, majd elindultak haza, Ray is velük tartott. Jenny meg még mindig alig bírta elhinni, hogy Ray a vőlegénye.
Hazaérve, Ray felkísérte őket a szobájukba. Utána ott hagyta őket, majd lement megkeresni Melindát.

Ray: mért akarta Jennyt azzal a dobozzal az őrületbe kergetni?
Melinda: nem én voltan az. Esküszöm, én nem ártanék Jennynek soha sem.

Ray: nem hiszem el. Ha bármivel meg meri őt bántani, akkor jobb, ha kerüli azt a pillanatot, amikor velem találkozik.

Melinda: ez most fenyegetés akar lenni?

Ray: igen! Jobb, ha komolyan veszi!
5. fejezet
Melinda: Jenny nem tudod véletlenül, mi baja van annak a srácnak, aki tegnap hazakísért benneteket?

Jenny: miről beszélsz?
Melinda: tegnap odajött hozzám, és megfenyegettet.

Jenny: az lehetetlen, ő nem tenne ilyet!
Melinda: de megtette.

Jenny: akkor összekeverted valakivel.

Melinda: azt nem hiszem.

*

Váratlan fordulat veszi kezdetét a Mendez lányok életében. Olyan dolgok kerülnek napvilágra, amiket eddig titok fedett. Az égieknél:

Égi: Ray amit küldtél dobozt, az egy félig boszorkány félig démon tulajdona. Igazi neve Mortane, a földön viszont a Melinda Webster nevet használja.

Ray: akkor Jenny hatalmas veszélyben van! Oda kell mennem, és segítenem kell neki.

Égi: nyugodj meg, ő ártalmatlan, de a démon férje nagyobb veszélyt jelenthet Jennyre. De ő okos lány és meg tudja magát védeni.

Ray: de akkor is féltem.

Égi: jobb lesz, ha elmondunk neked néhány dolgot Jenny-vel kapcsolatban.

Ray: és mi lenne az?
Égi: ő valójában nem az, akinek mondja magát, de ő maga sem tehet róla.

Ray: miért? Mi ez az egész?

Égi: 16 ével ezelőtt egy boszorkány visszajött a jövőből, és ránk bízta a lányát, mivel az ő világukban veszély leselkedik rá. Ránk bízta, hogy a még fiatal ismerősére, Melindára bízzuk. A Mendez családban viszont Jennifernek szülés közben az egyik gyermeke tényleg meghalt, a másikat Justin elvitte, és mi nem tettünk érte semmit. Ezért találtuk ki azt, hogy a jövőből érkezett csemetét Jenniferre bíztuk azzal, hogy az az ő lánya az ifjú Jenny. Ő pedig azt hitte, hogy a másik lánya halott, ami félig igaz is lenne. Az, aki most Jenny, a te menyasszonyod, igazi neve is Jenny, csak ő nem ebbe az időbe való, ő még meg sem született. Matthew viszont tudja, hogy ő lesz az a boszorkány, aki eltünteti a gonoszt a világból, és akik életben maradnak, azok is csak ember formájában. Úgy hogy nagyon erős, még most is, de az ereje egyre csak nő, és még nagyobb lesz annál, ami most. Most még egyelőre keressük az anyját, de ha megtaláljuk, akkor el kell neked majd vele menned, és vele kell maradnod.

Ray: miért pont most mondják meg? Mért nem szóltak róla eddig? Szabad-e neki mind ezt elmondanom?

Égi: most jött el az ideje, hogy megtudjátok, eddig nem voltatok elégé felkészülve rá. Elmondhatod neki, de a vége úgy is az lesz, hogy téged okol mindenért!

Ray: akkor is joga van hozzá, hogy megtudja az igazat!

Égi: de vigyázatok, mert Jeremy tudomást szerzett Jenny létezéséről, és el akarja pusztítani!

Ray: majd vigyázok rájuk! Jennyt pedig megvédem az életem árán is.

Égi: jó, de most menjél!

Ray: köszönöm a hír!

*

Jessy: Ray, hol voltál ennyi ideig?

Ray: a tanáccsal beszéltem, és olyan infokat tudtam meg, amik megváltoztatják az életeteket. Legfőképp Jennyét.

Jenny: milyen infokról beszélsz?

Ray: a tanács mesélt egy pár dolgot Jenny kilétéről. Ő valójában nem a Mendez család tagja…
Ray elmondta, amit megtudott, Jenny pedig alig hitt a füleinek. Nagy nehezen, de elfogadta, és próbálta feldolgozni, amiben egy kicsit Ray is segített.

Jenny: az viszont, hogy lehet, hogy Caroline hasonlít rám?

Ray: ezt én sem tudom. Sok még a megválaszolatlan kérdés. Még megpróbálok beszélni az égiekkel, hátha lenne valami nyom, ami elindulhatnánk.

Jenny: had menjek én is veled?

Ray: nem biztos, hogy örülnének neked, de nagyobb biztonságban vagy velem, úgyhogy gyere csak.

Ray felvitte magával Jennyt.

Égi: minek hoztad őt ide fel?

Ray: nem hagyhattam lent, itt úgy is nagyobb biztonságban van.

Égi: jól van, mondjátok, mit akartok?

Ray: pontosan, mikor is volt az mikor Jennyt idehozták?

Égi: 1988. február 29-én. Miben tud ez nektek segíteni?

Ray: sok mindenben!

Jenny: van valami, ami velem érkezet?

Égi: volt nálad, egy rózsaszín lepedő, amibe a következő monogram volt vésve: J.B.

Jenny: megkaphatnám?

Égi: igen! Tessék itt van! –Jenny kezébe teleportálta.

Jenny: köszönjük!

Égi: nincs mit.

Ray levitte Jennyt.

Jenny: kérek egy papírt és egy ceruzát!

Ray: minek neked az?

Jenny: van egy ötletem.

Öt perc múlva:

Jenny: lányok rakjatok ki 5 gyertyát!

Jessy: de minek?

Ray: tegyétek azt, amit mond!

Caroline: oké!

Jenny: most kérlek, hagyjatok magamra!

Lányok: de minek?

Jenny: menjetek! –kiabálva.

Ray: én viszont maradok!

Jenny: nem!

Ray: de, és nem hagylak magadra.

Jenny: nem bánom, maradj!

Ray: mire készülsz?

Jenny: mindjárt meglátod! –megfogta Ray kezét- Tér és idő démona, szólít téged egy boszorka, jelenj meg előttem! Segítségedet Kérem!
Hatalmas szél támadt, megnyílt egy kapu, és egy fekete ruhás, ősz ember lépet ki belőle.

Jenny: Range?

Range: igen! Miért szólítottál?

Jenny: vissza tudsz küldeni a múltba?

Range: igen, hova parancsolod?

Jenny: 1988. február 29-ére.

Range: ketten mentek?

Jenny: igen. Vissza is hozol?

Range: ha szólítasz, akkor igen! Mehetek!

Jenny és Ray együtt léptek be a kapuba, és pont oda érkeztek, ahova akartak, csak annyi különbséggel, hogy az már nem az ő koruk volt, mert a ház is teljesen másképp nézett ki.

Ray: gyere, felmegyünk az égiekhez, és majd tőlük kérünk segítséget.

Jenny: jó! Örülök neki, hogy itt vagy velem.

Ray: kösz!
Fel teleportáltak. Pont volt ott egy fényőr.

Ray: apa!

Bryan: te ki vagy? Mért szólítottál apának? Fényőr vagy, mert még soha sem láttalak?

Ray: fényőr vagyok. Apa, a fiad vagyok. Nem ismersz meg?

Bryan: nekem csak egy fiam van, és az is még csak egy hónapos.

Ray: én tényleg a fiad vagyok! Most érkeztünk a jövőből!

Bryan: a jövőből?
Ray: igen.

Bryan: mit kerestek itt?

Ray: Jennyt ma kell, hogy rátok bízza egy fiatal boszorkány, aki a jövőből érkezik.

Bryan: ezt meg honnan veszitek?

Ray: az egyik égi mondta nekem.

Bryan: ha a fiam vagy, mond meg a teljes neved?

Ray: Ray Wyatt!

Bryan: pontosan.

Jenny: tud nekünk segíteni?

Bryan: igazság szerint igen. Egy pár perce érkezett egy nő, aki ránk akarja bízni a kislányát.

Jenny: a kislányon, véletlenül nem ez a lepedő volt?

Bryan: de pontosan ez.

Jenny: vigyen hozzá, beszélnem kell vele.

Bryan: most a tanács fejével beszél, nem zavarhatunk.

Jenny: kérem!

Bryan: jól van! Gyertek utánam.

Bryan bevezet őket a nagy terembe, ahol ott volt már a fiatalasszony.

Bryan: bocsánat a zavarásért!

Égi: mi járatban vagy itt? Ki ezek az idegenek?

Jenny: Jenny vagyok, és az ifjú hölggyel szeretnék beszélni.

Feliciti: én is szeretnék vele beszélni.

Égi: így nem tudjuk megvédeni, ha idegenekkel szóba áll!

Jenny: itt önök előtt elmondok mindent, és utána döntsék el, hogy igazat mondok.
Égi: beszéljen!

Jenny: én és a barátom a jövőből jöttünk. Ahol engem a Mendez család nevelt fel, pedig nem is vagyok az igazi gyermekük. Engem az igazi édesanyám most hozott ide, hogy megkérje magukat, hogy bízzák Melindára, aki egy fiatal rokona. A jövőből elhoztuk azt a lepedőt, amiben átadtak önöknek. Tessék itt van! Elhiszik, amit mondtam, vagy kell még több bizonyíték?

Feliciti: nem ő tényleg a lányom!

Égi: hogy lehet ebben ennyire biztos? Lehet, hogy követe önt, és meg akarja ölni!

Feliciti: azt nem hiszem. Mutass valamit az erődből.

Jenny: oké! Kérném a kézét!

Feliciti: tessék itt van! Mit látsz?

Jenny: „füst, démonok, menekülő emberek. Önt, ahogy rohan a picivel a kezében, egy férfit, aki maguk mögé áll, azt mondja: „szívem vidd a kicsit vissza a múltba, mert nem lesz itt biztonságban!” ön eljött, a férfit viszont legyőzték, és meghalt.” –nem bírta tovább elengedte a nő kezét, térdre eset, és sírni kezdett.

Ray: Jenny, állj fel!

Jenny felállt, de a sírást nem bírta abbahagyni.

Égi: hát te meg ki vagy?

Ray: Ray Wyatt vagyok! Én is a jövőből érkeztem. Bryan fia vagyok. Ön pedig annak idején ellenezte a szüleim házasságát.
Égi: most már hiszek nektek. Van valami ötletetek?

Ray: a kicsi Jenny maradjon itt önöknél. Csak azt szeretnénk, ha a hölgy megmondaná, hogy mi a neve?

Feliciti: Feliciti Berger.

Ray: mikor kezdődtek a háborúk?

Feliciti: 2030. márciusában.

Ray: maga visszamegy a saját idejébe. Maguk a kis Jennyt rábízzák a Mendez családra, de akadályozzák meg, hogy Justin elvigye az egyiket. A másik meg fog halni, de őt gyógyítsák meg. Mi elmegyünk 2030-ba. Megakadályozzuk a háború kitörését. Megmentjük Jenny apját.
Égiek: ez jó terv.

Jenny: kérem, ne hagyják, hogy a Mendez gyerekek megárvuljanak! A Mendez család úgy neveljen fel, hogy végig elmondják az igazat.
Égi: megtesszük, amit lehet.

Jenny: köszönöm! Akkor az én nevem Jennifer Berger?

Feliciti: igen kicsim.

A kis Jenny maradt. Feliciti visszament a saját idejébe. Ray-ék pedig elindultak 2030-ba.
2030 márciusában:

Jenny: most hol kezdjük?

Ray: gyere, keressük meg a szüleidet.
Elindultak a keresésre, ami elég könnyű volt nekik. A Berger családot mindenki ismerte. Megérkezve a Berger család otthonához, csöngettek.

Andy: sziasztok! Miben segíthetek?

Jenny: Jennifer vagyok, és azt szeretném megkérdezni, hogy Feliciti itt lakik?

Andy: igen ő a feleségem.

Jenny: ide tudná hívni? Beszélni szeretnék vele.

Andy: gyerek be! Foglaljatok helyet! Szólok neki.

Jenny: köszönjük!- halkan- Apa!

Andy: mondott valamit?

Jenny: nem semmit.

Andy: akkor jó!

Pár perc múlva:

Feliciti /7 hónapos terhesen jön le/: önök azok, akik beszélni szeretnének velem?

Jenny: igen.

Feliciti: miben segíthetek?

Jenny: ez hosszú történet, de kezdeném az elején.

Feliciti: jó nyugodtan. Nem lesz nagy baj, ha a férjem is velünk van. Mert ő előtte nincsenek titkaim.

Jenny: nyugodtan. Akkor belevágnék. Az egész azzal kezdődőt, hogy 1988-ban engem az édesanyám rábízott az égiekre…-elmeséli, hogy mi történt velük- Most pedig eljöttünk, hogy megkérjem önt, hogy jöjjenek el ebből a világból, mert akkor mind a ketten meg fognak halni.

Andy: honnan tudjuk, hogy a lányunk vagy?
Ekkor Jenny észre veszi, hogy Andy karján is ugyan olyan anyajegy van, mint rajta. Ezért, fogta és felhúzta a karján a pulóvert, és megmutatta neki.

Andy: ez lehetetlen, ilyen csak az én családomnak van. Akkor te tényleg a lányom vagy!

Feliciti: most mit tegyünk?

Ray: megmondhatnák nekünk, hogy nem e volt véletlenül lázadás?

Andy: de a napokban a Fekete sólyom tagjai lázadoznak, fenyegetőznek. Miért?

Ray: vannak velük démonok?

Andy: igen, de csak néhányan.

Jenny: maguk elmennek a múltba. És addig ott maradnak, míg nem megy valamelyikünk önökért. Mi pedig elintézzük a gonoszokat, és megtisztítjuk a világukat.

Andy: előre is köszönjük. Mivel hálálhatjuk meg.

Jenny: csak soha ne váljanak meg a kicsitől.

Andy: megígérjük.

Jenny: Írok egy levelet. Ezt adják oda az egyik Mendez lánynak, a többi meg majd elválik. Most elmennek abba az időbe, ahonnan mi eredetileg indultunk.
Ray visszaküldte őket abba az időbe.

Ray: ha most rendet teszel mindenhol, akkor mi soha nem fogjuk egymást ismerni, és nem te leszel a menyasszonyom, hanem az ottani Jenny, aki eredetileg meghalt.

Jenny: nem kell félned. Azt is elrendeztem. A levél mindent tartalmaz.

Ray: mire gondolsz?

Jenny: várd ki a végét.

Ray: bízok benned. Szeretlek.

Jenny: tudom.

Jenny és Ray elkezdték tisztogatni a világot, leszámoltak a lázadással, majd elkezdték irtani a démonokat.

Jenny: áh Sairus! Végre megtaláltalak. Ahhoz képest, hogy alakváltó vagy könnyen a nyomodra bukkantunk.

Sairus: nagyon lebecsülsz. Tudod-e, hogy mire vagyok képes? Szerintem gyakorolj még egy kicsit, hisz nincs olyan bájital, amelyik el tudna pusztítani!

Jenny: ne becsülj alá, mert még porul jársz!

Sairus: te csak azt hiszed.

Jenny: /eldobta a bájitalt/ Boszorkányok ereje kellj most segítségemre. Ezen csúf démon pusztuljon el örökre.
A démont sikeresen legyőzte.

Jenny: ez nagyon könnyű volt, elképesztő, hogy mekkora szája van egy démonnak.
Majd nem az összes gonoszt sikerült elpusztítaniuk. Már csak egy maradt hátra, a főgonosz

Jeremy. Eljött a nap, hogy vele is leszámoljanak.

Jeremy: te szemtelen kis boszorkány, végezni mertél az összes csatlósommal? De velem nem lesz ilyen könnyű dolgod.

Jenny: reméltem is. Ne hogy már te is olyan könnyű préda legyél, mint a többiek.

Jeremy: van benned kurázsi. Csak a végén meg ne bánd!

Jenny: nem fogom. Nem vagyok ijedős.

Jeremy: ki az ott mögötted, talán a fegyverhordózod?

Jenny: nem.

Jeremy: akkor nem is kell ő ide.

Rayre mutatott. Majd összeszorította az öklét. Ray elkezdet fuldokolni.

Jenny: neeeeeeee!

Jenny annyira dühős lett, hogy összpontosította az erejét, majd megjelent körülötte az 5 elem, és védelemkén álltak Jeremy, Ray és Jenny között. Ray a földre esett, de szerencsére még élt. Jeremy megpróbálta megtámadni Jennyt, de hatalmas fény kerekedet, és ő szétporladt. A fény eltűnt, Jenny pedig odarohant Rayhez.

Jenny: Ray! Jól vagy? Kérlek, szólalj meg!

Ray: jól vagyok. Nagyon ügyes vagy! Van új erőd, az aszkézis. Ezzel legyőzhetetlen vagy.

Jenny: nem érdekel.

Ray: akkor mi érdekel?

Jenny: te!
Megcsókolták egymást.
Elmentek Andyékért. Az ő világukban a Mendez családban nem csak Caroline maradt életben, de Jennifer is. Az anyjuk sem haltak meg. Justin viszont elpusztították. A gyerekek pedig együtt nőttek fel. Ray szülei viszont nem maradtak életben. Jenny és Ray el voltak jegyezve, de nem Jenny Mendez-zel, hanem Jenny Berger-rel. Ray engedélyt kapott rá, hogy Jenny idejében éljen.
Andyék visszamentek 2030-ba. Jenny és Ray pedig 2047-ban tértek vissza, ahol Andy és Feliciti is éltek. Jennynek meg született egy kistestvére, akinek a Bryan nevet adták.
Néhány év múlva Jenny és Ray összeházasodtak, és egy lányuk, és egy fiúk születet.
(folyt.köv.)