Történetek

Túl szép lett volna az egész ahhoz, hogy igaz legyen. Nem is volt igaz. Észre sem vettem eleinte, hogy szinte mindig én hívlak, te max. visszahívsz, de magadtól sohasem. A találkozásainkat is így visszaemlékezve, én akartam mindig, és észre sem vettem, hogy te csak úgy elvagy velem...

Vajon ezt hívják első szerelemnek? Úgy hallottam.., de az biztos, hogy őt nem felejtettem el. Másodikos voltam, amikor egy új fiú jött az osztályba. Ericnek hívták. Fekete hajú, nagy barna szemű, magas srác volt. Rögtön bele is bolondultam, már amennyire ez elképzelhető egy hét éves kislánytól. Egész jól tudtam már írni, így hát elhatároztam, hogy a szívemet megdobogtató fiatalembert szerelmes levéllel veszem le a lábáról...

Látom atyám, amint újabb véres rituáléval próbálja megjelenésre késztetni urát, hogy bevezetve őt a titkok rengetegébe, hatalmat nyerhessen élő és holt fölött... Látom, amint anyám fekszik az oltáron, méhében születendő testvéremmel, s apám lesújt... Egyszer... Kétszer... Háromszor.. Friss vér festi vörösre a kikövezett padlót, és a falakon csüngő, oszladozó tetemek, szinte életre kelnek a fáklyák adta fényesség táncában...

Ezután már nem szól hozzám, nem néz rám. Pár perc alatt elkészül és otthagy. Majd hív egy hét múlva, ahogy szokott. Sajnálom őt, de nem adhatom meg neki, amire annyira vágyik. Megérdemli, hogy boldog legyen, de velem sosem lenne az. Már nem vagyok dühös, csak csalódott...

Eleinte szuper volt minden, de mikor elmentem pár barátnőmmel a mosdóba, a tükörben megláttam, hogy az addig szőke hajam elkezdett feketedni, és hogy a fülem mögött... szóval elkezdett ilyen ronda lenni a bőröm... - mondta szipogva, s hogy elnyomja könnyeit, nagyot kortyolt a forró teából - hiába dörzsöltem, vagy próbáltam bármivel is leszedni, nem sikerült. Mostmár tudom, hogy soha nem is fog sikerülni...

Egyszer csak azt vette észre, hogy valaki végig simítja állát, lefelé haladva furcsa, bizsergető érzést keltve a nadrágjában. Le a nyakán, a hasfalán, majd a nadrágon az érzés elmúlt. Kinyitotta jócskán álmos szemeit. Egy gyönyörű lányt látott. Barna, egyenes haj, vékony arc, és egy kaján vigyor.
- Csukd be a szemed, édes, és élvezz-, suttogta lágy hangon, majd a férfi érezte, amit ilyenkor kell…

Apunak van még egy húga is, Anette. Ő együtt lakik a mamáékkal így, ha hozzájuk mentünk Hanaval- mindannyiukhoz mentünk.
Ott szabadok voltunk. És fontosak. Mama minden mozdulatából végtelen szeretet és türelem érződött. Azt hiszem kicsit el is kényeztetett minket. Nem is emlékszem olyan ebédre, hogy ne lett volna sütemény az asztalon. A kedvenc süteményeink.
Mindig fordulhattunk hozzá, bármi problémánk volt. Szabadon, félelem nélkül beszélhettünk a kétségeinkről, vágyainkról...

- Nézze, az, hogy megtanulja egy teszttípus gondolkodásmódját, még nem jelenti azt, hogy minden helyzetben képes azzal azonos szintű elvárásoknak megfelelni.
- Tehát ön most semmibe veszi a 145-ös IQ-mat?
- Kénytelen vagyok, mert szöges ellentétben áll a véleményezésével.
- Akkor vizsgáljanak meg, bármilyen tesztet vállalok...

Szeleburdi kissé meg rettent a név hallatán, mert már hallotta a hírét hebehurgya gonoszságainak. És mikor először hallott történeteket hebehurgya gaz teteiről, arra gondolt, ha egyszer az életben találkozna vele, akkor bizony jó alaposan ellátná a baját. És most pedig itt van vele, és a barátságát ajánlotta fel neki. Hát mi tévő legyen? ...

Felém kerekedsz, legyőzöl. Gyenge vagyok.
Látom szemed csillogását, benne a Szenvedélyt, a Szerelmet...
Most lassú vagy, nem az ösztön-férfi. Minden rezdülésem figyeled és nyugtatod érintéseddel, csókoddal...
Itt vagy velem örökre...