Ha a sors megérint (1. fejezet) 1. rész

Furcsa érzések kavarogtak a lelkében. Dühítők és nyugtalanítóak egyszerre. Az ablaknál állt, enyhülést keresve fürkészte az alvó, alant elterülő város távoli fényeit. A házak felett hullámzó, bűnre csábító éjszaka visszatükrözte alakját. Végignézett magán: magas, tekintélyt parancsoló termet, szögletes, makacs áll, szúrós, mindent látó mélykék szemek, sötétbarna, majdnem fekete haj, szigorú vonalú száj mély barázdával a sarkában, amit a korán jött felelősség és a napi gondok véstek bele. Mosolytalan, kőből faragott arc- ez ő- sóhajtotta szomorúan.

Vajon tényleg ennyi lenne csak? Az érzéseit mélyen elrejtette magában- keserűen emlékezett vissza miért is: Üzleti útra indult, hogy elsimítson egy incidenst, valamit a megbeszélésre, amit hónapokkal ezelőtt lefixált a Diamond Hotels tulajdonosával. Eldöntötte, ha törik, ha szakad az övé lesz a hotel. Üzletben nem ismert tréfát.
Már arról ábrándozott hogyan fogja átalakíttatni - más legyen, mint az eddigi szállodái. Újat akart- különlegeset- mégis egyedit, de a legfontosabb, hogy tükrözze a Norton’s megszokott eleganciáját, kényelmét.
Három napot adott magának, ameddig alkudozhat a férfival- tudta, hogy az ajánlata verhetetlen, de még maga is meglepődött, amikor pár órával később a kezében volt az épület kulcsa.
Az övé- gondolta büszkén, s mindez egyszer majd a fiáé lesz. A kép mosolyt csalt arcára. Vajon mikor jött rá ez az "alapítsunk családot" hangulat? Tűnődését a telefon csörgése szakította meg:
- Szia szívem! Mikor jössz? - szólt a telefonba egy búgó női hang.
- Csak nem hiányzom? - nevette el magát Daniel a kérdéstől.
- Szóval? Már olyan sokszor próbáltalak elérni! Nem kaptad meg az üzeneteimet?! - kérdezte a türelmetlen hang tulajdonosa.
- Nem tudom, mikor érek vissza, Amanda - sóhajtotta a férfi és szabad kezével a hajába túrt. Már csak ez hiányzott, egy hisztis nőszemély - gondolta.
- Mielőtt jössz, hívj fel! - követelte a lány és rácsapta a kagylót köszönés nélkül.
- Nők! - morogta a süket vonalnak, majd lassan visszahelyezte a telefont a helyére.

Mióta is ismerik egymást Amandával?
Legalább öt éve is van annak. Egy jótékonysági bálon gabalyodtak egymásba, talán az elfogyasztott pezsgő is közrejátszott benne, hogy meglépve a partyról a nő ágyában kötöttek ki. Nem, nem- több volt ennél. Amikor meglátta a lányt abban az aranyszínű koktélruhában, amely második bőrként tapadt a testére és minden lépésnél érzékien simogatta elképesztően karcsú és hosszú lábait, hát.. szégyen ide - szégyen oda, igencsak félrenyelte az italát.
A nő ezt meglátta, hátravetette fejét, barna haja végigomlott meztelen hátán, érzéki, csábító nevetése kellemesen megbizsergette a tarkóját. De ez mind semmi volt, mert ahogy közeledett, az aranyszínű szemek rabul ejtették és fogva tartották a lelkét. Azon az éjszakán csak úgy szikrázott a levegő közöttük... Ez azóta elmúlt, ahogy a hirtelen fellobbant szerelem is, ha az volt egyáltalán.
Az együtt töltött évek száma felébresztette szunnyadó lelkiismeretét - feleségül kellene vennie őt - tudja mi a kötelessége.
Igen, feleségül veszi, ez a helyes megoldás. Túl öreg már ahhoz, hogy fiatal fruskák után szaladgáljon. Különben is- győzködte magát - családra vágyik, meleg otthonra és egy nőre, aki odahaza várja.