Történetek

Most viszont élvezte a pénz adta előnyöket, persze csak módjával. Nem felejtette honnan jött. A szegénység úgy ölelte körül, mint mást a parfüm, csak ez lemoshatatlannak bizonyult. Bár minden nyáron keményen dolgozott - hol pincérnőként, hol eladóként, esetleg virágüzletben - tulajdonképpen akárhol - mégis bántották őt. A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni, és miért pont most ne lettek volna azok? ...

A fiú sokáig nem vette észre az üzenetet, de amikor meglátta, hogy írás rejlik a lámpás talpán, akkor szorgosan nekiállt és elkezdte csiszolgatni, hogy fény derüljön a berozsdázott betűkre. Soká tartott, amíg az utolsó betű is levette rozsdaköpenyét és a lámpás üzenete olvashatóvá vált a szemnek...

Az elfek csapata sem tétovázott, fegyverüket védekezőn maguk elé emelve rohantak az ellenfélre. Zein íját megfeszítvén távolról lőtte a goblinokat. A nyílvesszői egy idő után nem találtak célba... a gonosz elfnő irányítgatta őket Zein társait leöldösvén, aki kardját előrántván rohant a többiek segítségére. Bledth a bájos, de kegyetlen elf-boszorkányt szemelte ki áldozatul...

Elég fessnek látta magát a dereka köré és a fejére tekert törülközőkkel, hosszú, fehér fürdőköpenyében, noha tudta, hogy ez önámítás: a ruha előnyösebbnek mutatta alakját, mint amilyen valójában. Évek óta többé-kevésbé egy kis súlyfelesleggel rendelkezett, amit néha igencsak röstellt, de annyira még nem zavarta tartósan, hogy megpróbáljon megszabadulni tőle...

- Nem! - suttogta, csak úgy magának. - El kell jönnie!
De maga sem hitte már igazán. A felismeréstől vigasztalhatatlanul zokogni kezdett. Könnye összemosódott a hirtelen megeredő esővel. Jéghideg cseppek gördültek az arcán, ő pedig hagyta. A hold már magasan járt, a partot rég elhagyták az andalgó párok is, csak ő volt kint egyedül. Siratta a magányát, könnyezte hűtlen szerelmesét, sírt az elveszett percekért, azért, mert tudta - többé már semmi sem lesz ugyanolyan...

- A válasz után, miszerint a Galaxisfelügyelő Szervezet célja, hogy féken tartsa az intelligens civilizációk terjeszkedését az űrben, és hogy a földlakók ezt megszegték, s ugye ezért kell visszavonni az emigránsokat a más bolygókról, az üzenetek szövegét felterjesztették az akkori világhatalom, a Dél-Kanadai Egyesült Államok elnökének...

Azt hiszem, telihold lehet. Figyelek. És felfigyelek. Megpillantok két alakot a torony tetejében egy fiú és lány. Mint két galamb kik felszálltak a torony koronája alá. Turbékolnak? Egy pár, látom színjátékukat: A fiú átöleli a lányt és súg neki valamit, mire a lány kiszabadítja magát a fiú karajaiból és átmegy a torony túlsó oldalára...

A szülei aranyvérűek – voltak. Ahogy én is. Durván 500 éves tiszta vérű, és büszke felmenőim vannak. De ugye, mint minden családban van fekete bárány. Hát ebben a családban én vagyok… Nem érdekel a rang, a mágia, a név, és a vér...

Le akarta tépni a férfi ingét, hogy a bőréhez érhessen. Ezt nem lehet kibírni! - gondolta.
Egyszerre rogytak a földre, a meleg homokban hemperegtek. A víz nyaldosta meztelen talpukat, miközben szaggatták egymás ruháit és mohón csókolták a felbukkanó helyeket. Végül a férfi fölé került. Az övé lesz... Az övé akart lenni.. Az éjsötét szempár belefúródott smaragdzöld szemébe...

- És komolyan vették az üzenetet? Mármint, amit mondtak benne.
- Először nem tudták mire vélni. Ezért küldtek egy válaszüzenetet arra a bolygóra, bár az legalább 40 000 fényévre volt a Földtől. Az, hogy egy emberi életen belül odaérjen, képtelenségnek tűnt, persze természetesen az is volt. Szerencséjükre a földönkívüliek felkészültek arra, hogy nekünk még nincs meg az a technikai fejlettség, hogy teleportáljunk egy teljes hanganyagot többtrillió kilométerre. Ők azt is meg tudták...