Ha a sors megérint (1. fejezet) 6. rész

Kint a széken békésen aludt Caty a macskája. Valaki kidobta, ő pedig magához vette. Bekapcsolta a kávéfőzőt, hátát nekitámasztotta a konyhapultnak és ébredező négylábúja ezüstösen csillogó, puha bundájába túrt. A kényeztetésért elégedett dorombolás volt a válasz.
- Jaj, mi lesz veled Caty!- suttogta gondterhelten. Te vagy az én drága, csendes barátom és most meg kell válnom tőled.
Karácsonykor volt az eljegyzésük Jackkel, a szülei puccos partiján. Az emléktől megborzongott. Ritkán találkozik az ember ilyen sznob társasággal, és mit ad Isten- belebotlik a legrosszabbakba.
Jack szülei és azok szülei is, egészen a gyökerekig visszamenően mind ügyvédek voltak. Mr. és Mrs. "Karótnyelt" - magában csak így nevezte őket - majdnem szívrohamot kaptak, amikor egyetlen, pici fiúk bejelentette, hogy feleségül veszi. De persze ezt nem mutatták a "nagyközönségnek". Karen még pár könnycseppet is kipréselt magából a színjáték kedvéért, bár az is megeshet, hogy igaziak voltak, csak nem az örömé, hanem a rémületé.
Számukra elképzelhetetlen volt, hogy egy "bizonyos" múlttal rendelkező - tulajdonképpen senki lesz a családjuk tagja. Számukra elképzelhetetlen. Számára is.
A parti végeztével Karen gonoszan sziszegte a fülébe búcsúzáskor:
- Soha nem leszel elég jó a fiamhoz!- majd angyali mosollyal az arcán megölelte Jackket is a kitárt ajtóban.
Végül a nap tetőpontjaként a férfi kijelentette, ha összeházasodnak meg kell szabadulnia a koszos macskájától, ugyanis allergiás rá.
Mi is tetszett meg neki a férfiban?- maga sem értette igazán. Nem az esete, legalábbis a szó szoros értelmében. Magasnak magas, ezt elismerte, eddig beleillett a számára ideális férfi képébe, de itt véget is ért a hasonlóság. Talán még jóképűnek is lehetne nevezni, már aki a kölyökképű pasikat szereti. Puha, frissen manikűrözött kéz, megnyerő, kirakati mosoly, de ez a nevetés nem csillan fel a világosbarna szemekben. Valami megközelíthetetlenség lengi körül- nem a titokzatosságé, hanem a rangbeli fölényé, amelyet az anyatejjel szívott magába. Hideg, mint a jég. Újra megborzongott.