Háromszor dacolni és meghalni (6.)

6. fejezet
Karácsony

- Be kell vallanom, hogy Lily a legjobb a csoportban – morogta Mordon pár héttel később. - Aki lassan két hónapos terhesként is többet teljesít, mint ti együtt véve! - mutatott rá a többiekre, kivéve Alice-t, aki egy megfázás miatt a napját a Szent Mungóban töltötte. Lilyn kívül, mindenki szégyenkezve ült, mind fáradtak voltak, és elegük volt az aurorból.
- Már csak azt sajnálom – folytatta az auror -, hogy a hölgy nemsokára már nem lesz a csoport tagja, vagy aktív tagja. Ha jól tudom, karácsonyig dolgoztok Alice-al...
- Lehet, hogy tovább. Attól függ, hogy érezzük magunkat – válaszolt a nő, miközben egy nagy adag jeget nyomott egy zöldes lila színben játszó púpra, amely James homlokán helyezkedett el. A férfi felszisszent, ahogy a hideg anyag hozzáért.
- Nem volt azért olyan rossz ez az akció – szólt Lupin. Lily végignézett a társaságon. Rajta kívül senki sem maradt teljesen ép. Sirius a lábát törte el, Frank egy szép kötéssel dicsekedhetett a fején. Jamesnek két jókora lila púp volt a fején, Remusnak pedig a kezén egy felkarmolt seb. Mordonon nem lehetett látni a sok régebbi seb közül, hogy melyik az új, de ő is néha felszisszent fájdalmasan.
- Siralmas volt – sóhajtott Sirius, miközben várta, hogy Madam Pomfrey ellássa a lábát.

Most éppen Frank fejét kötözgette. A gyengélkedőn voltak, mindenki egy-egy ágyban feküdt, kivéve Lilyt, aki férje ágya szélén ült, és a kék púpot próbálta levarázsolni a férfi fejéről. Éppen újabb jégért indult volna, mikor Dumbledore lépett be. Kissé aggódva végignézett a társaságon, majd Lilyhez fordult.
- Jól van?
- Remekül – válaszolt a lány.
- Ez szép – morogta James. - Mi itt haldoklunk, Lily meg teljesen jól van, és mégis ő kapja a kérdést. - Az igazgató elmosolyodott, ahogy Lily is.
- Bele ne halj nekem két púpba – azzal megnyomta az egyik lila képződményt.
- Látjátok, meg akar ölni! - jajgatott mosolyogva a férfi, majd átölelte a feleségét. - Azt hittem szeretsz - suttogta a fülébe.
- Jól hitted! - jött a válasz, majd megcsókolta Jamest. - De most engedj jégért. - a férfi mosolyogva elengedte a feleségét, mire az elindult egy újabb adagért.
- Madam Pomfrey, mikorra szabadulnak? - kérdezte az igazgató, immár derűsen.
- Ki ekkor, ki akkor – sóhajtotta a javasasszony. - Miért nem a Szent Mungóba mentek?
- Magát jobban szeretjük – bókolt James, mire a nő elpirult, majd zavartam folytatta a munkát. Lily visszaérve megcsóválta a fejét, majd a jeget újra a púphoz nyomta. - Hé! Lehetne finomabban – szisszent fel a férfi.
- Megérdemled. Az orrom előtt udvarolgatsz!
- Féltékeny...

- Frank! - Alice sietett be aggodalmas arccal a gyengélkedőre, mint meglátta a férjét odasietett mellé. - Jézus! Veszélyes? - kérdezte.
- Nem – válaszolt Madam Pomfrey. - De jobb, ha marad pár napig. Mr. Black, és Mr. Potter holnap elmehetnek, a többiek maradnak.
- Hallod haver? Mi már nem is vagyunk fontosak, eldobnak minket, maradnunk kellene... - vigyorgott Sirius, de Lily közbeszólt.
- Ha gondolod el tudom érni, hogy maradj... még pár hétig, de azt hiszem, akkor inkább kijönnél – mosolygott kedvesen. Majd a másik púpot vette kezelésbe. - Madam Pomfrey, nincs valami gyorsabb módszer, mert kezd lefagyni a kezem. - James elvette a jeget, és lerakta az asztalra, majd elkezdte a lány kezeit melegíteni. - Ez hatásos a kezemnek, de a púpjaidnak nem! - figyelmeztette férjét.
- És? Majd eltűnnek! - rántotta meg a vállát a férfi.
- Lily, Alice, eléggé későre jár. Kerestem önöknek egy egy üres szobát, ahol elalhatnak ma este. Holnap pedig meglátjuk mi lesz.
- Rendben – szólt Alice, majd megcsókolta Frankot. Lily kihúzta a kezeit a másik kezei közül, majd felállt. James utána kapott.
- Ha itt hagysz meghalok! - mondta drámaian, mire a lány egy puszit adott a homlokára az egyik púp mellé.
- Azért csak próbálj életben maradni – azzal megfordult és Alice-szal Dumbledore után mentek.

- Itt van a víg karácsony! - énekelgetett James, miközben egy karácsonyfát díszített fel. Lily a konyhában tett-vett, és mosolyogva hallgatta a dalt. Mikor végre kész lett a sült, az asztalra varázsolta, majd a nappaliba ment a férfihoz.
- Szép lett! - mondta, majd elővett egy tálat a vitrinből, és az üvegasztalra tette a kanapé előtt. Ezek után visszament a konyhába, majd egy tányérral tért vissza, amin sütemények voltak. Ezeket beletette a tálba.
- Kész! - varázsolta fel James a csúcsdíszt a fenyő tetejére. - Kit várunk vacsorára?
- Lássuk, Remust, Siriust, Petert, Beccát, Teát, Alice-t és Frankot. Kíváncsi vagyok, hogy Sirius mit szól majd, ha újra látja Beccát.
- Ó, arra a régi fellángolásra gondolsz? Nem hiszem, hogy bármi jelentősége lenne – válaszolt a férfi, majd kivett egy süteményt.
- Hé, az a vendégeknek van!
- Gondoltam megnézem, nehogy rossz legyen...
- Tehát, szerinted szoktam rosszul sütni? - kérdezte vészjóslóan Lily. - Ebből húzd ki magad!
- Rendben! - mondta James mosolyogva, majd átkarolta a felesége derekát és megcsókolta. - Te sütsz a legjobban! - mondta aztán.
- Nem volt elég meggyőző! - mosolygott amaz is. Mire James egy hosszabb csókot adott neki.

Ekkor kopogtak. Az ajkaik elváltak. - Nem felejtem el, hogy folytatnod kell...
- Remélem is!
- Nyitom! - kiáltott ki, mivel újabb kopogás zavarta meg a meghitt pillanatot. James állva várta a vendégeket, Lily pedig kinyitotta az ajtót. - Becca, Tea, gyertek be! - félreállt.
- Sziasztok! - üdvözölte a két nőt a házigazda. Egy egy puszit mindenki kapott, majd leültek a kanapéra.
- Sütit? - kínálgatott Lily. Becca vett, de Tea nem. - Mi van veletek?
- Semmi különös – válaszolt először Becca. - Teszem a dolgom...
- Fagyit árulsz? - kérdezte humorosan James.
- Csak, ha régi ismerősöket látok, de nem erre gondoltam. Gürizek egész nap a varázsboltban. Fárasztó, elhihetitek.
- Elhisszük – mondta Tea. - Nekem sem könnyű, bár azt hiszem én többet látom a barátaimat a Szent Mungóban, de ahogy hallom, megjöttek a többiek. - Megint kopogtak, most James nyitott ajtót. Sirius, Remus, Peter, Alice és Frank érkezett meg, rendkívül jó hangulatban. Ő velük megvolt az egy egy puszi, kézfogás, minden ami kell. Bár Becca és Sirius egy kicsit félszegen beszéltek egymással.
- Kész a vacsora, ha éhesek vagytok! - szólt Lily egy idő után, mikor már az első étvágycsináló rövidital legurult néhány torkon.
- Remek! - mondta Sirius, majd a többiekkel együtt a konyhába mentek. A vacsora, a sült, a köret minden nagyon ízlett a vendégeknek, aztán beszélgettek még éjfélig, mikor aztán lassan mindenki hazafelé indult. Csak Sirius maradt még egy kicsit, de aztán ő is elment.

- Jól sikerült este – masszírozta meg a talpát Lily a hálószobába. - Gyakrabban csinálhatnánk ilyet.
- Igen – válaszolt James, majd leült a nő mellé, és megcsókolta a nyakát.
- Hé, mit csinálsz? - engedte a lábát a nő.
- Folytatom a kiengesztelést – azzal megint megcsókolta Lily nyakát, majd az állát, majd egyre lejjebb.
- Én most ehhez fáradt vagyok..., nagyon fáradt... James, most inkább... vagyis... el fogom veszteni a fejem... Talán most nem kellene..., de mindegy..., már nem... nem is vagyok..., olyan fáradt...

- Jó reggelt! - Lily kinyitotta a szemeit, majd feljebb húzta magán a takarót.
- Jó reggelt! - köszönt aztán mosolyogva, és felült. - Szép éjszakánk volt.
- Az volt – dőlt hátra James az ágyon, kezében immár egy kicsi csomag is volt. - Boldog karácsonyt. - nyújtotta át Lilynek. A nő elvette, és kibontotta.
- Jaj, köszönöm! - egy bőrszálon függő medálion volt. Kicsi, és egy egyiptomi szimbólumot jelképezett. Ré szemét. - Nagyon szép! - Maga köré csavarta a takarót, majd előre hasalt a férfihoz, és megcsókolta. Lenyúlt az ágy mellé, és ő is kivett egy csomagot. Nagyobb volt és széles. - Tessék, ez az én ajándékom, neked!
- Köszönöm! - vette át a csomagot, majd kibontotta. Egy fotóalbum volt benne, teli képekkel, méghozzá a Roxfortos évekből. Benne volt Alice, Frank, a négy Tekergő, a Mardekárosok egyike, másika is. - Nagyon szép, de honnan szerezted a fotókat?
- Innen-onnan – hallatszott a válasz. - Na nézzük, a többiektől mit kaptunk.