Ha a sors megérint (1. fejezet) 8. rész

Benézett a fürdőbe- sehol senki, a konyhában szintúgy.
- Amanda, megjöttem! - kiabált a kongó szobáknak.
- Lehet, hogy alszik? - nyitott be a hálóba. Igen, aludt. De nem egyedül, hanem a legjobb barátja védelmező ölelésében. Kitántorodott az ajtón, a látvány letaglózta.
Üvöltött szinte, hogy ez szerelem. Mély, őszinte szerelem. Vajon hogy nem vette észre? Mikor szerettek egymásba? Miért nem mondták el neki?.. Csak úgy özönlöttek a kimondatlan kérdések a fejében, majd eltemették végül. Nem akarta megzavarni őket, úgy gondolta szépen, csendben kihátrál, mintha nem történt volna semmi, nem látott volna semmit.

Tulajdonképpen elég abszurd helyzetbe került, de valahol örült neki. Tudta, hogy nem akarták megbántani, hogy kímélni szerették volna. Óvatosan tett- vett a konyhában, de szórakozottsága miatt nem látta az asztal szélén hagyott pezsgőspoharat.
Késő volt. A szilánkok ezerfelé hullottak a kövön. A csöndben robajszerűen hatott az egész.
Felnézett, két bűntudatos arcot pillantott meg az ajtóban. Kezdte kényelmetlenül érezni magát a saját lakosztályában. Rettentően zavarban volt, de ők is.
- Későbbre vártalak! - suttogta álmosan Amanda.
- Azt látom! - nézett rá Daniel. Hangjából nem tudta elűzni a gúnyt és a haragot.
- Sajnálom, nem így akartam, hogy megtudd.
- Nem tudja!? - kapcsolódott a beszélgetésbe Gabriel is.
- Nem tu.. - mentegetőzött volna a lány.
- Azt mondtad, elmondtad! - emelte fel a hangját Gabriel. Zöld szeme vészjóslóan csillogott.
Daniel feleslegesnek érezte magát, szó nélkül kisétált az ajtón, ők észre sem vették. A gyűrű mely még ott lapult a zsebében, szinte égette a bőrét.
Kivette, a tenyerébe zárta.. Nagyon magányosnak érezte hirtelen magát. Lassan sétált az utcán, észre sem vette a nyüzsgést. Gyötrődött. Mi lesz most vele?
Másnap, mikor tudta, hogy a lány nem lesz otthon összepakolta a ruháit és elhagyta egykori szerelmi fészküket.
- Igen, ez egy nagy csalódás volt számomra- sóhajtotta, majd elfordult az ablaktól, hogy álomtalan álomba zuhanva elfeledje a múltat.