Zarándok - 1. Orrvadászok

1. Orvvadászok



- Majd jövök!- szóltam apámnak mikor lovagolni indultam… mert… nekem van egy gyönyörű fekete lovam, akit Zarándoknak hívnak. Nóniusz a fajtája. Makacs természetű ló, de igen engedelmes. Régen díjugrató ló volt, a lovasa pedig anyukám volt. Minden évben beneveztek az Országos Beatrizs Díjugrató versenyre, ahol csak a legjobb lovasok indulhattak. Anya nem volt a legjobb de a nagyapám volt a zsűri egyike. Úgy érezték igazságtalan lenne, a többi versenyzővel szemben ha a nagyapa is döntene anya produkciójáról, így nem hogy nem zsűrizhette de még anya tanítását is betiltották így apa volt anya „edzője”. Az egyik versenynél azonban baleset történt. Olyan baleset, ami megváltoztatta az életemet. Elvesztettem az anyukámat. Zarándok az első ugratásnál maximális pontozást ért el. A második akadálynál is jól teljesített és így ment tovább, míg nem az utolsó ugratásnál valami miatt megugrott és anya nem tudta megfogni. Zarándok egy szakadék felé vágtatott, majd átugrotta, de anya leesett a hátáról és a szakadékba zuhant. Nem élte túl. Apa úgy gondolta az ő hibája, nagypapa, pedig úgy hogy Zarándokot zavarta a sok ujjongó, szurkoló közönség. Én azonban úgy gondolom... hát... talán nem is tudom, mit gondolok. Talán Zarándokra rá volt erőltetve az egész versenyzés és elege lett. Apa az eset után elfogta és hazavitte Zarándokot, de rólam megfeledkezett és otthagyott. A nagypapa vitt haza miután elvégezte a dolgát. Az istállóba mentem hogy megnézzem, hogy van a lovam. Betoppantam és csak apát láttam egy véres lánccal a kezébe és Zarándok pedig a lába előtt hevert. Még élt. 2 év alatt tudtam belőle kinevelni a félelmet.

Miután ezt megtettem apa el akarta adni egy férfinak, aki a vágóhídnál dolgozik. Ezt azért mégsem gondolta komolyan amikor a férfi már vitte volna el magával így inkább mégsem adta el és most az én pacimmá vált. Apa nem enged viszont versenyezni, fél a történtek után. Nekem az álmom a lovaglás és szeretnék versenyezni és fogok is versenyezni, ha a magam ura leszek de, míg 12éves vagyok, nem tehetek semmit. És ahogy az istálló felé haladok, ahogy minden lépés közelebb visz egy lóhoz ki megölte az én anyámat… leírhatatlan érzés. De tudom, hogy nem akarattal tette és biztos vagyok benne, hogy megvolt rá az oka hogy megijedjen és tudja mit tett, mert visszahúzódott a baleset óta, ami három hete történt. Ahogy lépek és közeledek az istálló felé félelem fog el, és nem tudom hogy miért. És az a furcsa hogy ilyet még nem éreztem. Az ajtót nyitottam és bent az én Zarándokomat kerestem de nem találtam.
- APA! APA! APA! Gyere gyorsan! Nem hallod? APA! APA! APA! APA! Gyere már! Gyere apa! - Kiáltottam észvesztően.
- Vanda! Mi baj? Mond, miért kiáltottál? Zarándok hol van? Mi történt?- kérdezősködött
- Hát épp ez az! Zarándok hol van? Apa! Ellopták. Az istálló előtt keréknyomok vannak! Apa! Ugye semmi baj nincs? Anyáé volt Zarándok és ő versenyzett vele! Ez a ló anyáé volt! Meg kell találnunk!
- Tudom kicsim, de ki lopna lovat? Biztos csak nyitva hagytad az ajtaját, mint szoktad!
- Nem apa! Ellopták! Ha nyitva is hagytam megvárt volna, ahogy szokott!
- Biztos friss levegőre vágyott!
- Nem APA! A keréknyomokat mivel magyarázod? Ha megnézed, mellette lábnyomok is vannak. Zarándok nagyon jó versenyző ló az országos kupát háromszor is elnyerte… biztos… megint versenyeztetni akarják.
- Vanda! Gyere gyorsan, ülj be a kocsiba, elmegyünk, megkeressük Zarándokot, és majd hazahozzuk, lovagolsz egy jót és megint minden jó lesz.
- Rendben de a szomszéd birtokát is nézzük meg.
- Mit akarsz ezzel mondani? Csak nem, azt hogy… - és apa szavába vágva folytattam
- De igen azt! Most költöztek ide és fájt a foguk Zarándokra mindig figyeltek, ahogy lovagolok volt, mikor követtek is engem de, én csak azt hittem, hogy csak kíváncsiak hogy lovagolok de nem is érdekelt.
- Ezt eddig miért nem mondtad?
- Mert mondom hogy nem érdekelt és… és…
- És mi?
- És…
- Ez így nem fog a lényegre vezetni. Na jó… kizárom, hogy ők lopták volna el Zarándokot, sőt azt is kizárom, hogy ellopták… ha ott is lenne, akkor is tudod, hogy van egy gyönyörű fekete kancájuk, aki szintén Nóniusz, biztos csak oda ment Zarándok hogy játszhasson vele.
- Remélem igazad lesz, mennyünk járjuk be a környéket.

És elindultunk. Zarándok sehol nem volt a mi területünkön négyszer meg ötször is végigmentünk de sehol.
- Na jó! Nézzünk át a szomszédokhoz! –mondta apa
Nem akartunk birtokháborítók lenni, ezért inkább becsöngettünk.
- Óh! Szót se többet. Szeli ma elszökött, tudja ő az én fekete Nóniusz lovam. Egész éjjel kerestem de, nem találtam és egyszer csak patanyomokat láttam a maga birtoka felé és gondolkodás nélkül odamentem és láttam, hogy a nyomok az istállóba vezetnek így bementem, és ott volt Szeli de, nem akart eljönni a kislányom, pedig halálra aggódta magát. Így hazahoztam nehézkesen de, Zarándok követte és addig ágaskodott ennek a gyenge faháznak még az ablakpárkányt le nem szakította. A feleségem tiszta ideg volt és nem akartam hogy továbbra is ezt tegye Zarándok így hátravittem Szelihez. Nagyon boldogok voltak mind a ketten. Nem akartam elszakítani őket ezért hagytam. Úgy gondoltam reggel visszaviszem Zarándokot és elmondok mindent, és elnézést kérek de, látom máshogy alakult, ezért most kérek elnézést.
- Óh! Semmi baj! Mi kérünk elnézést, hogy így magára rontottunk. A lánya tud lovagolni Szelin?- Kérdezte apa.
- Persze hogy tud!- felelte kedvesen Mr.Cooper, aki azt is később elmondta, hogy Angliában született de családi okok miatt ideköltözött.
- Akkor azt javaslom, hogyha már ennyire szereti egymást a két ló az én lányom és a te lányod mennyen, menyen ellovagolni, feltéve, ha van kedvük.

Ez már nem tetszett nekem. Egy férfi ideállít a családjával együtt Angliából és a kancájuk miatt, elhozzák az én lovamat az ő telkükre és méghozzá egy mesébe illő történetet, mond el(ami szép HA meg történt )de furcsán és gonoszan kedvesen.
Vagy csak nekem megy agyamra az a gondolat, hogy ellophatták volna Zarándokot? Igen… azt hiszem így is van.
- Igen, persze nekem jó-feleltem.
- Amanda! Gyere! A szomszédban van egy lány ki veled egykoru, elmegy Zarándokkal lovagolni Zarándokkal, nem akarsz Szelivel vele menni? – szólt Mr.Cooper a lányának.
- De igen, megyek. - szólt vissza egy hang és a lépcsőn egy szőke hajú, kék szemű 12éves lány jött le.
- Szia! Én Amanda vagyok, téged hogy hívnak? - szólt hozzám
- Én Vanda vagyok.
- Tiéd Zarándok?
- Igen, tiéd, pedig Szeli, ha nem tévedek.
- Igen.
- Na lányok akkor nyergeltek? – Szólt hozzánk Mr.Cooper
- Mr. Cooper nincs kedve átjönni egy kávéra a feleségével együtt hozzánk? –kérdezte udvariasan apa
- De igen rögtön jövök, csak szólok Angelinának (Andzselinának).
Mi elindultunk a lovak felé.
- Amanda! Én hazaszaladok a nyeregért, mindjárt jövök.- szóltam és elindultam hazafelé.

Otthon még nyitva volt az istálló ajtója és az erős de kellemes szél, mint kísértetháznak az ablakát csapkodta. Bementem a nyeregért és a kantárért majd visszaindultam Zarándokhoz.
Amanda már felnyergelte Szelit és engem várt ezért elkezdtem sietni.
- Mond Amanda, te mióta élsz itt Magyarországon? –kérdeztem közben
- Én már itt születtem. Az első otthonom fenn a városban volt, aztán egy kis tanyára költöztünk majd ide. Három lovunk van és ott nem fértek el, és még ott van a két kutyánk meg a négy macskánk
- Értem! - válaszoltam mikor már Zarándok hátán ültem és lépésben elindultunk az erdőbe.
- Jól tudsz lovagolni? –kérdeztem
- Igen már négy éve lovagolok. –felelte vidáman és egy kicsit szomorkásan folytatta, mintha a szó a torkán ragadna, és nem akarna kijönni a száján. - tudod...ő...hogy is mondjam…Szeli régen verseny ló volt. És volt egy nagy verseny, ahol egy lovat-és itt közbeszóltam
- Nem kell elmondanod, ha nem akarod, látom, hogy nehezedre esik, majd átbeszélünk mindent, ha már jobban megismerkedünk rendben?
- Igen. És te hogy lovagolsz?
- Tudod Zarándok is verseny ló volt, de egy baleset történt és az anyukám... és apa nem enged versenyezni engem, mert fél hogy bajom esik én, pedig nagyon szeretnék versenyezni.
- Én is így vagyok vele, nagyon szeretnék versenyezni Szelivel, de nem lehet.
- Ismered az erdőt félig-meddig? –kérdeztem
- Nem - válaszolta
- Ha itt kiérünk lesz egy kétszáz méteres út a szőlősön át. Az utolsó ötven méter egy fonnyadt részen vezet. Versenyezzünk a kanyartól, és ha te lennél az első, amit kizártnak tartok akkor a fonnyadt résznek a végén kell megállnod.
- Rendben de ne bízd el magad, hogy te nyersz.
- Elkészülni, vigyázz, RAJT! – vezényeltem.

Ez a két ló fej-fej mellett haladt, mögöttünk nagy porfelhőt hagyva vágtattak. Vanda ugyan előttem járt pár lépéssel így meg tudtam figyelni Szelit. Erős lábakon vágtatott fáradságot nem ismerve. Látszott rajta hogy versenyló volt. Én már megszoktam Zarándok versenylábainak mozgását de, más lovat még nem láttam így mozogni. Örültem, hogy van egy másik lány, kivel tudok lovagolni, és ha látom, hogy ott vár a célban akkor is örülök. Zarándok és Szeli teljesen egyformák. Vagyis... Szelinek van egy fehér folt a fején de, úgy hiszem, ez még kell is, hogy valaki össze ne tévessze őket.

- Na? Még mindig kizártnak tartod, hogy Szeli, legyőzi Zarándokot? –Dicsekedett Amanda és kedvesen mosolygott rám.
- Hát el kell ismernem, nagyon jól vágtat. Gyere, ügessünk egy kicsit. - javasoltam
- Jövök.
Egymás mellett mentünk síri csendben. Majd Amanda megszólalt.
- Vanda! Hány óra? Nekem délre otthon kell lenem. Tényleg! Anya mondta, hogy kérdezzelek meg: Nincs kedved Nálunk aludni? Videóznánk, beszélgettünk...és húúú! Nagyon jó lesz!
- Jó jó, benne vagyok.


És hosszú beszélgetés után hazatértünk. Amanda átjött hozzánk, mert a szülei is ott voltak. Bevittük őket az istállóba. A két ló nagyon el volt fáradva. Adtam egy kis szénát nekik -Gyere! – szólt rám Amanda.
Bent apa és Mr.Cooper és a felesége köszönt ránk. Megkérdeztem apát, hogy ott aludhatnék-e Amandáéknál és „igen”-t mondott. Összeszedtem a holmimat egy piros hátizsákba hátamra vettem és indultunk nyergelni.
- Tényleg nem zavarok? –tudakoltam félénken.
- Ha zavarnál nem hívtalak volna. Van egy bátyám, Tamás és egy húgom, Veronika bemutatlak nekik. Van mind a kettőjüknek lovuk, tudod, mondtam, hogy három lovunk van, majd mehetünk mind annyian lovagolni. Veronika nem tud még vágtázni Tamás viszont, annál inkább. Na, mire vársz még, pattanj fel Zarándokra és versenyezzünk, ki ér hamarabb a mi istállónkhoz.

A versenyt ezúttal én nyertem meg vagyis „kiegyenlítettem”.
A lovakat az istállóban raktuk el, szénával és zabbal ellátva, aztán pedig bementünk.
Amanda bemutatta két testvérét. Veronika nagyon aranyos. Egy örökmozgó gyerekhez hasonlít. Láttam, hogy nagyon örült mikor bemutatott Amanda neki és még jobban örült mikor mondta, hogy náluk alszok.
Veronika elmondta, hogy nincs sok ismerősük, és csak néha látogatja meg őket valaki. Azt is elmesélte, hogy még azért is örül, mert én a szomszédos telken lakok így nem kell utazgatni napokig, hogy meglátogassam őket.
Hozzájuk csak akkor érkeztek látogatók, ha egy rokon vagy egy közel álló ismerős leutazott.
Tamás is nagyon kedves, és ha úgy nem is mutatta ki, mint Veronika de láttam hogy örült a látogatásomnak.

Délre már hazajött Mr.Cooper és Mrs.Angelina és ebédet főztek. Az asztalnál folyamatosan Veronika beszélt:
- Vanda! Majd megmutatom a lovamat, Hercegnőt. Ő a világ legjobb paripája és gyönyörű szép tarka színe van és nagyon okos és már én is profi szinten tudok rajta lovagolni és mindig én etetem és én nagyon szeretem őt és ő is szeret engem és majd mehetünk együtt lovagolni.
- Veronika! Levegőt is vegyél. – Szólt Mr.Cooper –Hagy egyen nyugodtan Vanda!
- Óh! Engem igazán nem zavar. – Szóltam mielőtt Veronikának rossz érzése támadna például hogy illetlen volt vagy ehhez hasonló mikor engem tényleg nem zavar, hiszen annyira aranyos. Kis idő múlva megszólaltam. -Tamás! Te tudsz lovagolni?
- Igen, ami azt illeti eléggé jól. Nekem is van egy lovam, úgy hívják Zafír. Én tanítottam meg Veronikát ilyen „profi” szinten lovagolni.
- Mi lenne, ha kimennétek lovagolni ebéd után? – Javasolta Mr.Cooper
- DE JÓ!!! –rikkant fel Veronika! – Ugye neked is jó Vanda?
- Persze! Amanda! Tamás! Benne vagytok?
- Igen -felelte Amanda, majd Tamás is igent mondott.
Mivel már mindenki evett hamar felpattantunk az asztaltól és megköszöntük az ebédet.
Veronika már előre futott az istállóba és hirtelen Amanda is futni kezdett így mi ketten maradtunk Tamással.
- Miért futnak? – kérdezte kíváncsian.
- Veronika fut Hercegnőhöz, hogy kiengedje, majd felnyergelje Amanda, pedig fut, hogy megelőzze Veronikát, mert a múltkor kiengedte Hercegnőt, aki észt vesztően rohant be az erdőbe. Veronikalova nagyon keveset van kint így örül, ha kiutat lát, és nem várja meg, hogy felnyergeljék, ellentétben Zafírral és Szelivel.
Mire odaértünk Hercegnő már a szabadba vágtatott.
- Mondtam már, hogy ne engedd ki Hercegnőt. –Mondta Amanda Veronikának, akinek már könnyek potyogtak a szeméből.
- Hagyd Amanda, majd megkeressük! – Szóltam
- Nekem itthon kell maradnom, őriznem kell a többi állatot, mert látták elfutni Hercegnőt így ők is bármikor kitörhetnek. Mennyetek el Tamással keressétek meg, nem lehet messze.
- Rendben. – és azzal felpattantunk. Tamással előre vágtázott és kicsit sem érdekelte hogy megyek utána vagy nem, ő vágtázott előre és kereste Hercegnőt. Sokáig vágtáztunk mikor egy Róka által készített odút, nem láttam meg. Az odúból vérnyomok vezettek ki.
- TAMÁS! TAMÁS! TAMÁS! –Kiáltottam- Álljunk meg!
- Mi van már? Ott van Hercegnő! Segíts bekeríteni.
- Állj meg!
- Majd!
- NEM! MOST ÁLJ MEG! – és elévágtáztam, hogy megállítsam.
- Jó, Jó! ? Megállok, csak menj innen, mert egymásba ütközünk! -És mind a ketten megálltunk.
- Mi van már? –Kérdezte mérgesen
- Úgy 150m-re volt egy odú és véres lábnyomok és még majdnem 50m –re egy lelőtt nyúl és még 3 lelőtt madár volt.
- Orvvadászok!
- Micsoda? – kérdeztem megdöbbenve, hiszen épp itt, ebben a kis erdőben pont orvvadászok lennének?
- Igen, minden évben jönnek, mert kicsi ez az erdő, de sok állat van.
- Ez szörnyű! Nem tudunk valamit tenni ellene? Már tettünk érte de egy életbe került és nem értünk el vele semmit. - ledöbbenve néztem Tamásra.
- Hogy hogy egy életbe?
- Ezt nem mondhatom el, majd talán valamikor. –nagyon zavarban volt és halálra ijedve pattant fel Zafírra.
- Most meg hová mész? –üvöltöttem utána.
- Hercegnő! Ha az orvvadászok itt vannak, lelőhetik Hercegnőt, gyere gyorsan de, vigyázzunk kell, nehogy ránk lőjenek.
Felpattantam Zaránokra és lovaglás közben egy puska durrant és egy ló nyerített.
- Tünés, tünés innen ez nem egy őz! –suttogták a vadászok.
- Ugye nem...? –kiáltott fel Tamás de meglátta Hercegnőt.

A földön feküdt hasán egy pirosló vérfolttal a szeme X- alakot vert de még lélegzett.
- Hozok segítséget addig fővel fertőtlenísd le a sebét. –hadartam és Zarándok hátára pattantam.
Zarándok, mint a szélvész úgy vágtatott. Látta mi történt és tudta, hogy óriási nagy baj van. Még életemben nem láttam így vágtatni. Vágtatott, ahogy csak bírt. Apához mentünk, mert ő közelebb van, és kocsival hamarabb beér. Nem féltem hogy Zarándokra is rálőnek.
Apa kedvesen üdvözölt minket az ablakból, mert nem sejtette, hogy mi baj van. Elmondtam neki, hogy rálőttek Amanda lovára és hogy az elsősegélydobozzal mennyen be az erdőbe ott majd Amanda testvére mindent elmond. Apa még mondani akart valamit de tovább vágtattam Mr.Cooper ékhez.
- Hercegnőre rálőttek az orvvadászok, menjenek segíteni, mert még él, Tamás bent van, fűvel fertőtleníti a sebét és már szóltam apának, hogy kocsival siessen be, ne szóljanak Veronikának, viszont Amandára szükségem van! - habogtam Mr.Coopernek és feleségének, akik szóltak Amandának. Mindent elmondtam neki az egészet és felültettem magam mögé, majd bevágtattunk. Apa már teljesen kitisztított a sebet, Mr.Cooper forró vízzel locsolta Hercegnő testét, Mr.Cooper felesége vastag gyapjútakarókat tett rá hogy melegen tartsa Tamás, pedig forró vízzel itatta nagy nehezen.
Látta mi történt és tudta, hogy óriási nagy baj van. Még életemben nem láttam így vágtatni. Vágtatott, ahogy csak bírt. Apához mentünk, mert ő közelebb van, és kocsival hamarabb beér. Nem féltem hogy Zarándokra is rálőnek.

Apa kedvesen üdvözölt minket az ablakból, mert nem sejtette, hogy mi baj van. Elmondtam neki, hogy rálőttek Amanda lovára és hogy az elsősegélydobozzal mennyen be az erdőbe ott majd Amanda testvére mindent elmond. Apa még mondani akart valamit de tovább vágtattam Mr.Cooper ékhez.
- Hercegnőre rálőttek az orvvadászok, menjenek segíteni, mert még él, Tamás bent van, fűvel fertőtleníti a sebét és már szóltam apának, hogy kocsival siessen be, ne szóljanak Veronikának, viszont Amandára szükségem van! -habogtam Mr.Coopernek és feleségének, akik szóltak Amandának. Mindent elmondtam neki az egészet és felültettem magam mögé, majd bevágtattunk. Apa már teljesen kitisztított a sebet, Mr.Cooper forró vízzel locsolta Hercegnő testét, Mr.Cooper felesége vastag gyapjútakarókat tett rá hogy melegen tartsa Tamás, pedig forró vízzel itatta nagy nehezen. Látta mi történt és tudta, hogy óriási nagy baj van. Még életemben nem láttam így vágtatni. Vágtatott, ahogy csak bírt. Apához mentünk, mert ő közelebb van, és kocsival hamarabb beér. Nem féltem hogy Zarándokra is rálőnek. Apa kedvesen üdvözölt minket az ablakból, mert nem sejtette, hogy mi baj van. Elmondtam neki, hogy rálőttek Amanda lovára és hogy az elsősegélydobozzal mennyen be az erdőbe ott majd Amanda testvére mindent elmond. Apa még mondani akart valamit de tovább vágtattam Mr.Cooper ékhez.
- Hercegnőre rálőttek az orvvadászok, menjenek segíteni, mert még él, Tamás bent van, fűvel fertőtleníti a sebét és már szóltam apának, hogy kocsival siessen be, ne szóljanak Veronikának, viszont Amandára szükségem van! - habogtam Mr.Coopernek és feleségének, akik szóltak Amandának. Mindent elmondtam neki az egészet és felültettem magam mögé, majd bevágtattunk. Apa már teljesen kitisztított a sebet, Mr.Cooper forró vízzel locsolta Hercegnő testét, Mr.Cooper felesége vastag gyapjútakarókat tett rá hogy melegen tartsa Tamás, pedig forró vízzel itatta nagy nehezen.

Látta mi történt és tudta, hogy óriási nagy baj van. Még életemben nem láttam így vágtatni. Vágtatott, ahogy csak bírt. Apához mentünk, mert ő közelebb van, és kocsival hamarabb beér. Nem féltem hogy Zarándokra is rálőnek.
Apa kedvesen üdvözölt minket az ablakból, mert nem sejtette, hogy mi baj van. Elmondtam neki, hogy rálőttek Amanda lovára és hogy az elsősegélydobozzal mennyen be az erdőbe ott majd Amanda testvére mindent elmond. Apa még mondani akart valamit de tovább vágtattam Mr.Cooper ékhez.
-Hercegnőre rálőttek az orvvadászok, menjenek segíteni, mert még él, Tamás bent van, fűvel fertőtleníti a sebét és már szóltam apának, hogy kocsival siessen be, ne szóljanak Veronikának, viszont Amandára szükségem van! -habogtam Mr.Coopernek és feleségének, akik szóltak Amandának. Mindent elmondtam neki az egészet és felültettem magam mögé, majd bevágtattunk. Apa már teljesen kitisztított a sebet,
Mr.Cooper forró vízzel locsolta Hercegnő testét, Mr.Cooper felesége vastag gyapjútakarókat tett rá hogy melegen tartsa Tamás, pedig forró vízzel itatta, ami azért volt nehéz, mert nem volt elég hogy a szájába öntötte, de le is kellett vele nyeletni.
- Amanda, Vanda, ti menjetek vissza Veronikához, de nehogy megtudjon valamit, még az orvvadászokról sem szabad tudnia.
- Jól van! Megyünk. - Válaszoltam apának s azzal visszavágtattunk Zarándok hátán.
- Hol van Hercegnő? Mikor megyünk lovagolni? –kérdezte izgatottan Veronika, mikor meglátott minket és furcsállóan folytatta- Amanda, te hogy került Zarándokra? Azt hittem itthon vagy. -nagyon meg ijedtünk, mert nem tudtunk mit mondani erre de gyorsan eltereltem a szót:
- Hogy vannak a nyulaid? –Amanda meglepően nézett rám.
- Nincsenek is nyulaim! –Válaszolta Veronika
- Mi lenne, ha kiválasztanál egy mesét, és én felolvasnám neked? –térítette el a szót Amanda, és mikor Veronika felszaladt az emeletre pakolni kezdett. Egy hatalmas takarót vett elő és pár régi ruhadarabot.
- Fogd és vidd el Hercegnőhöz, ez is melegen tartja. Ez a legmelegebb takaró az egész házban. –habogta Amanda
- Zarándok túl fáradt már! Ma nagyon sokat vágtázott.
- Akkor vidd el Szelit, hisz ő még alig volt kint ma.
- De vele nem tudok bánni, nem ismerem!
- Nem kell ez, hiszen vészhelyzet van! Ja?! És itt egy zacskó zab, ha magához tért etesd meg jót tesz a vérkeringésnek és mossátok ki a sebét mert ha valami csoda folytán felépülne akkor is nagyon elfertőződhet főleg ha benne van még a golyó.
- Rendben, értettem! Szia! –és kirohantam az ajtón. Szeli nyugodt volt így hagyta, hogy én nyergeljem fel, de nagyon nehéz volt vele bánni, mert más jelekre reagált, mint Zarándok.
Naplementébe vágtattunk át az erdőn, de mögöttünk zivatar készülődött. Úgy éreztem, mintha az én hibám is lett volna a baleset, mert megállítottam Tamást mikor már látta vágtatni Hercegnőt. Lehet, hogy már régen együtt lenne az istállóban Zafírral, Szelivel és Zarándokkal. Borzalmas volt mikor megláttam apa kocsiját az erdő közepén és tudtam, hogy épp Hercegnőt próbálja menteni Mr. Cooperrel, a fiával és a feleségével együtt. Szeli ágaskodni és nyeríteni kezdett mikor meglátta Hercegnőt. Lepattantam róla és egy fához kötöttem majd apához siettem.

- Hogy van Hercegnő?? Mi van vele?- kérdezősködtem
-Látom, hoztál még takarókat, menny és takard be.- Így tettem. Futottam és láttam, hogy a földön fekszik. Nem mertem semmire sem gondolni de mikor ráterítettem a takarót felkapta a fejét és láttam, hogy magához tért. Meg etettem zabbal, de nem akarta lenyelni.
- Veronika? Tud valamit? És Amanda? –hadarta Mr. Cooper
- Amanda mesét olvas Veronikának, és ha elaltatta, Zarándokkal eljön ide. Én Szelit hoztam hogy Zarándok már nagyon fáradt. , de mire Amanda elaltatja Veronikát, már kipiheni magát. Hercegnő milyen állapotban van?
- Úgy néz ki egész jól, mert kivettük belőle a golyót és a testhőmérséklete is visszaállt de nem lehet tudni, hogy megmarad vagy nem. Jól tetted hogy hoztál zabot, mert jót tesz a vérkeringésének.
- Amanda adta éppen ezért.
És hirtelen egy hang jött:
- Igen apa! Te mondtad nekem tavaly, mikor Szeli beteg volt. - Amanda volt. Ott ült zarándok hátán.- Veronikát elaltattam a kedvenc meséjével, de sokat kérdezett Hercegnőről és nehéz volt elterelni a szót. Látom, jobban van, de ne örüljünk előre, mert ennek a sebnek még lesz következménye.
- Hogy fogják Veronika elől elrejteni? – kérdeztem
- Igen! Vele mi lesz? Hisz napi huszonnégy órát, mellette kell lenni. Az állapota bizonytalan hisz az előbb mondtam. Ápolnunk kell, mégpedig fűtött helyen! Veronika egész nap jön-megy, meglátná. –faggatta Amanda az apját, de választ nem kapott. Apu viszont tűnődött. Sejtettem hogy mire gondolt de nem mondta ki. „Mond ki, mond ki” –gondoltam és szóra nyitotta a száját: - Nálunk lehetne, elég nagy a hely a kandalló mellet, és oda le tudnánk fektetni. Amanda aludjon nálunk, és azt tudják mondani Veronikának, hogy meglett Hercegnő de olyan jót játszott Zarándokkal hogy nem tudták elválasztani őket így nálunk van.
- Igazán megtenné ezt értünk? –kérdezte Mr. Cooper szerényen
- Persze!

Én nagyon örültem ennek! Örültem, hogy tehetek Hercegnő érdekében valamit, főleg miután rádöbbentem hogy az én hibám is a baleset. Nagyon örültem annak is hogy Amanda nálunk lesz,
- De hogyan viszik haza? –kérdezte hirtelen Tamás apához fordulva.
- Feltesszük egy nagy lepedőre, a kocsimhoz kötjük, és a két ló segítségével, akik hátulról emelik, hazavisszük. –felelt apa.
A megoldást nagyon furcsálltam, mert nem éppen a legjobb hogy egy lepedőn hazáig húzzuk Hercegnőt, de nem rossz megoldás. Mr.Coopernek egyáltalán nem tetszett az ötlet és Amandának sem de mivel nem tudtak jobbat kitalálni maradtunk apa ötleténél és így is cselekedettünk. Én végig figyeltem a szemét hogy bírja-e még az utat de változatlan volt: sötét és hideg melyben egy csöpp fény volt de a feketeség le akarta győzni. A kis fény harcol, és ha elég kitartó újra boldog lehet.
- Vanda! Ez nem fogja kibírni. Nézd a szemét! Hideg és sötét. – szólalt meg kétségbeesetten.
- Igen tudom, de van még fény! Szeretni Veronikát, ez egyértelmű, és ha semmi másért, de ezért küzdenie kell.
- Igen...

A bátorító szavaim tényleg csak szavak voltak egymás után rakva, mert ha meg is győztem Amandát, akkor is kételkedtem benne, hogy életben marad.
Harminc perc múlva hazaértünk és Mr.Cooper meg Tamás segített bevinni Szelit a kandallóhoz. Apa még három nagy vaskos fadarabot tett a tűzre. Tamást nagyon magának valónak tartottam. Mintha számára egy lélek sem létezne. Félrehívott hogy beszélhessen velem és így szólt:
-Figyelj! Nem szabad elmondanunk senkinek hogy valójában mi is történt. Mondd azt, hogy nem tudod, és ha tanakodnak, arra hogy orvvadászok, tereld el a szót! Majd egyszer elmondom hogy miért, de még nem lehet. Az orvvadászok megakadályozásának van múltja és lesz jövője. A múlt az... –és itt szünetet tartott majd fojtatta -az... mondjuk úgy hogy „nem szép”. A jövőt pedig, nekünk kell megakadályoznunk de, nem tudhat senki semmit. Az orvvadászok még visszajönnek, és van egy tervem de, ahhoz a te segítséged is kell. Ha elmondod valakinek, soha nem tudod meg mi volt a múltja ennek a dolognak, és szerintem te vagy az, akinek erről tudnod kell.
- Mond el mi történt, és majd segítek!
- NEM! Ez nem egy ötperces sztori ezt majd akkor mondom el, ha eljött az ideje.
- Segítek, és ígérem, nem mondom el senkinek.
- Rendben! Ápold Hercegnőt!
- És sarkon fordult, majd kiment a házból az apjával és az anyával együtt.
Valami nincs rendben Tamással. Titkol valamit.

A tűznél Apa már leterített két pokrócot, és így szólt:
- Este vigyázzatok ti rá hogy nappal tudjatok menni, lovagolni. Nem kell mind a kettőtöknek őrizni, elég, ha óránkét cseréltek, az egyik vigyáz Hercegnőre a másik, pedig alszik.
- Rendben apa, de most menj, pihend ki magad, hogy holnap reggeltől estig tudjál rá vigyázni. - és felment a szobájába.
- Mit mondott Tamás? Mit titkoltok el? Hogy történt a baleset? –faggatott Amanda.
- Csak annyit mondott nekem, hogy ha baj van, értesítsük őt is. Nem titkolunk semmit, és nem tudom hogy történt a baleset!
- Sokáig beszéltetek Tamással nem hiszem hogy csak ennyit mondott. Vanda! Ha van valami titkotok, mond, azt hogy, nem beszélhetsz róla, de ne hazudj!
- Nincs titkunk! –hazudtam. Igazán nem tudom, hogy miért, mert Amandának nem szabadna füllentenem Tamás miatt. Én ezt nem értem! El kellene mondanom Amandának, mi folyik itt. De mi lehet Tamás titka? Mi lehet olyan nagy rejtély? Nem tudom de, úgy gondolom jobb, ha elmondom Amandának.
- Van egy....egy....-és itt megakadtam. Vajon tényleg mondjam el? Lehet, hogy ha elmondom, akkor....nem tudom....
- Folytasd!- mondta mérgesen Amanda
- Van egy ötletem! Ha egy óránkét vigyázunk felváltva Hercegnőre, alig tudunk elaludni, legyen két óra.- magyaráztam ki magam.
- Rendben!

ÓÓÓÓ! Mit teszek? Elszánom magam, hogy elmondjam, és amikor elkezdem, meghátrálok, és gyorsan kitalálok valamit? Holnap beszélek Tamással, hogy miért nem mondhatjuk el Amandának? Nem ismerem Tamást, de egy biztos. Nem tudja rólam, hogy soha nem hazudok.
Miközben így tanakodtam, Hercegnő felkelt. Nem akartam hogy felálljon, mert a mi kis pici faházunkban mindent összetört volna, ha útnak indul, de nem tette, hanem csak a fejét emelte fel.
Ebben a pillanatban Veronikára gondoltam. Szegény kicsi lány! Biztos várja a holnapot, hogy Hercegnőért jöhessen, de mikor Mr. Cooper valami hazugságot mond, hogy ne jöjjön ide, már a szíve is meg fog hasadni. Milyen ember lehet a ki, állatokat lő engedély nélkül, és mikor lelő egy szarvast majd látja, hogy az egy ló és otthagyja. Egyáltalán hogy lehet összetéveszteni a kettőt? Ez olyan mintha a delfint és a cápát tévesztené meg valaki. Vagy....nem is ugyanolyan? A cápa embereket öl, a szarvas, pedig nem, ennyi ok lehet rá, hogy valaki megölje. Teljesen mindegy! Lelőtték, és orvvadászok voltak. Már azt sem értem, hogy egy tarka lovat hogy lehet őznek, vagy szarvasnak nézni? Ó! Hercegnő gyönyörű szép!

Feje barna, de az orrán egy fehér folt fekszik, mintha lámpával világítanák meg . A sörénye és a nyaka ugyan csak fehér de a lábai gesztenyebarnák.
Fejét ismét a padlóra helyezte és pihent, de nem ment álom a szemére. Kezemet a nyakára tettem de megrémült és hirtelen rám nézett. Nyugtatni próbáltam de riadt volt. Lassan simogattam, hogy megnyugtassam. Félek, hogy más lesz, mint volt. Az ilyen balesetek után egy ló bármilyen lehet.
Kiszámíthatatlan. Mi lesz, ha Veronika meglátja? Hercegnő emlékezni fog még rá? Félni fog tőle? Nem tudom mi lesz, de minden tőlem telhetőt meg kell tennem. Sajnos szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy most a legtöbb, amit tehetek, ölbe tett kézzel nézem és várom, hogy meg gyógyuljon ennek a megsebzett lónak a hege. Rossz ebbe belegondolni.
Hercegnő feje ismét felemelkedett, majd le. Fel akart ál, de nem sikerült, erőlködött.