Ha a sors megérint (1. fejezet) 5. rész

Mindig szeretett rajzolni- emlékezett vissza. Kopár, szinte spártaian egyszerű szobájából esténként palotát varázsolt a képzelete. Ceruzája csak úgy suhant a papíron, mindig újabb és újabb ötletei támadtak, amiket persze gondosan őrizgetett ócska faládikájában. Hazudna, ha azt mondaná, ő nem akart hercegnő lenni és nem várta a megmentőjét, aki csak önmagáért szereti. Hazudna, de nem ér annyit. Mélyen magába zárja az érzéseit, ahogy eddig is tette.

A sikerhez vezető út rögös volt és nehéz. Neki nem rózsaszirmokkal szórták tele. Nem akart többet rá gondolni, a múlton rágódni. Felkelt, az ablakhoz sétált. Már kezdett hajnalodni. A Hold éppen búcsút intett az ébredező tájnak, helyet adva a Nap vörösaranyban játszó első sugarainak. Egy pillanatra még eggyé váltak, a harmat lett gyémántkönnyük, reménytelen szerelmük tanúja. Elfordult az ablaktól, majd lustán nyújtózkodott egyet. Karcsú, csábítóan nőies alakja átsejlett a fekete selyemkombiné alól.
- Már fél öt - pillantott az óra számlapjára. Végül úgy döntött nem fekszik vissza. Tudta egész nap nyűgös és elviselhetetlen lesz, ha nem issza meg a reggeli koffeinadagját, ezért kiballagott a konyhába, útközben átlépve a tegnap levetett ruhadarabokon.
Hát igen, a rendrakás soha nem volt az erőssége, nem mintha az árvaházban nagyon lett volna mit rakosgatnia. Egy szem váltás ruhája volt: egy mackó, egy póló, két fehérnemű és egy ünnepi alkalmakra tartogatott rakott szoknyácska, hozzá egy fehér blúz, amit többen is hordtak...

Most viszont élvezte a pénz adta előnyöket, persze csak módjával. Nem felejtette honnan jött. A szegénység úgy ölelte körül, mint mást a parfüm, csak ez lemoshatatlannak bizonyult. Bár minden nyáron keményen dolgozott - hol pincérnőként, hol eladóként, esetleg virágüzletben - tulajdonképpen akárhol - mégis bántották őt. A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni, és miért pont most ne lettek volna azok?
Folyton emlékeztették rá, hogy nem közéjük való. Mindig. Nem tudott felejteni. Még most is égették lelkét a szavak... Még most is.