Történetek

Anya tanította meg apát vezetni. Minden hova együtt mentünk és anya vezetett mindig. Miután anya már nem tudott vezetni soha többé, apa vette át a kormányt. Ha apára nézek vezetés közben, nem tudom elfelejteni anyát. Mintha bezártak volna az emlékek, a rossz emlékek. Nem tudtam menekülni sehová. Hiszen egy eltört lábbal, rossz csatakos időben, mozgó járműből nem jutok valami nagyon messzire...

A gyengélkedőn voltak, mindenki egy-egy ágyban feküdt, kivéve Lilyt, aki férje ágya szélén ült, és a kék púpot próbálta levarázsolni a férfi fejéről. Éppen újabb jégért indult volna, mikor Dumbledore lépett be. Kissé aggódva végignézett a társaságon, majd Lilyhez fordult.
- Jól van?
- Remekül – válaszolt a lány.
- Ez szép – morogta James. - Mi itt haldoklunk, Lily meg teljesen jól van, és mégis ő kapja a kérdést. - Az igazgató elmosolyodott, ahogy Lily is...

- Mi lehet vele? Ez élete egyik legfontosabb megbízása! Úristen! Hiszen egy egész szállodát kell berendeznie! El sem hiszi igazán. Még nem. Vett egy mély lélegzetet és eldöntötte: ha törik, ha szakad, megszerzi a cége számára az üzletet...

- Úgy 150m-re volt egy odú és véres lábnyomok és még majdnem 50m –re egy lelőtt nyúl és még 3 lelőtt madár volt.
- Orvvadászok!
- Micsoda? – kérdeztem megdöbbenve, hiszen épp itt, ebben a kis erdőben pont orvvadászok lennének?
- Igen, minden évben jönnek, mert kicsi ez az erdő, de sok állat van.
- Ez szörnyű! Nem tudunk valamit tenni ellene? Már tettünk érte de egy életbe került és nem értünk el vele semmit. - ledöbbenve néztem Tamásra....

Hirtelen hatalmas morajlás hallatszott, mennydörgéshez hasonló zaj, és az égbolt egy része szó szerint megrepedt. Fekete sáv jelent meg rajta. Dávid most már olyannyira rettegett, hogy ő is a tömeggel tartott, akik rendületlenül futottak tovább az eseményektől függetlenül...

Jack szülei és azok szülei is, egészen a gyökerekig visszamenően mind ügyvédek voltak. Mr. és Mrs. "Karótnyelt" - magában csak így nevezte őket - majdnem szívrohamot kaptak, amikor egyetlen, pici fiúk bejelentette, hogy feleségül veszi. De persze ezt nem mutatták a "nagyközönségnek". Karen még pár könnycseppet is kipréselt magából a színjáték kedvéért, bár az is megeshet, hogy igaziak voltak, csak nem az örömé, hanem a rémületé...

Most viszont élvezte a pénz adta előnyöket, persze csak módjával. Nem felejtette honnan jött. A szegénység úgy ölelte körül, mint mást a parfüm, csak ez lemoshatatlannak bizonyult. Bár minden nyáron keményen dolgozott - hol pincérnőként, hol eladóként, esetleg virágüzletben - tulajdonképpen akárhol - mégis bántották őt. A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni, és miért pont most ne lettek volna azok? ...

A fiú sokáig nem vette észre az üzenetet, de amikor meglátta, hogy írás rejlik a lámpás talpán, akkor szorgosan nekiállt és elkezdte csiszolgatni, hogy fény derüljön a berozsdázott betűkre. Soká tartott, amíg az utolsó betű is levette rozsdaköpenyét és a lámpás üzenete olvashatóvá vált a szemnek...

Az elfek csapata sem tétovázott, fegyverüket védekezőn maguk elé emelve rohantak az ellenfélre. Zein íját megfeszítvén távolról lőtte a goblinokat. A nyílvesszői egy idő után nem találtak célba... a gonosz elfnő irányítgatta őket Zein társait leöldösvén, aki kardját előrántván rohant a többiek segítségére. Bledth a bájos, de kegyetlen elf-boszorkányt szemelte ki áldozatul...

Elég fessnek látta magát a dereka köré és a fejére tekert törülközőkkel, hosszú, fehér fürdőköpenyében, noha tudta, hogy ez önámítás: a ruha előnyösebbnek mutatta alakját, mint amilyen valójában. Évek óta többé-kevésbé egy kis súlyfelesleggel rendelkezett, amit néha igencsak röstellt, de annyira még nem zavarta tartósan, hogy megpróbáljon megszabadulni tőle...