Történetek

Kitántorodott az ajtón, a látvány letaglózta.
Üvöltött szinte, hogy ez szerelem. Mély, őszinte szerelem. Vajon hogy nem vette észre? Mikor szerettek egymásba? Miért nem mondták el neki?.. Csak úgy özönlöttek a kimondatlan kérdések a fejében, majd eltemették végül. Nem akarta megzavarni őket, úgy gondolta szépen, csendben kihátrál, mintha nem történt volna semmi, nem látott volna semmit. ..

- Te barom! - Ginny nevetése félbeszakította sírását, de nem sokáig, mert a következő szavát megint könnyek kísérték. - Miért nem vagyok elég jó neki? Miért akarja inkább azt a kis ribancot? Én mindent megtettem volna neki, de neeem! Ő inkább a kis pityergő picsával etyepetyézik! Hát én is tudok sírni! - Azzal a mozdulattal Draco vállára borult, és keservesen zokogni kezdett...

Anya tanította meg apát vezetni. Minden hova együtt mentünk és anya vezetett mindig. Miután anya már nem tudott vezetni soha többé, apa vette át a kormányt. Ha apára nézek vezetés közben, nem tudom elfelejteni anyát. Mintha bezártak volna az emlékek, a rossz emlékek. Nem tudtam menekülni sehová. Hiszen egy eltört lábbal, rossz csatakos időben, mozgó járműből nem jutok valami nagyon messzire...

A gyengélkedőn voltak, mindenki egy-egy ágyban feküdt, kivéve Lilyt, aki férje ágya szélén ült, és a kék púpot próbálta levarázsolni a férfi fejéről. Éppen újabb jégért indult volna, mikor Dumbledore lépett be. Kissé aggódva végignézett a társaságon, majd Lilyhez fordult.
- Jól van?
- Remekül – válaszolt a lány.
- Ez szép – morogta James. - Mi itt haldoklunk, Lily meg teljesen jól van, és mégis ő kapja a kérdést. - Az igazgató elmosolyodott, ahogy Lily is...

- Mi lehet vele? Ez élete egyik legfontosabb megbízása! Úristen! Hiszen egy egész szállodát kell berendeznie! El sem hiszi igazán. Még nem. Vett egy mély lélegzetet és eldöntötte: ha törik, ha szakad, megszerzi a cége számára az üzletet...

- Úgy 150m-re volt egy odú és véres lábnyomok és még majdnem 50m –re egy lelőtt nyúl és még 3 lelőtt madár volt.
- Orvvadászok!
- Micsoda? – kérdeztem megdöbbenve, hiszen épp itt, ebben a kis erdőben pont orvvadászok lennének?
- Igen, minden évben jönnek, mert kicsi ez az erdő, de sok állat van.
- Ez szörnyű! Nem tudunk valamit tenni ellene? Már tettünk érte de egy életbe került és nem értünk el vele semmit. - ledöbbenve néztem Tamásra....

Hirtelen hatalmas morajlás hallatszott, mennydörgéshez hasonló zaj, és az égbolt egy része szó szerint megrepedt. Fekete sáv jelent meg rajta. Dávid most már olyannyira rettegett, hogy ő is a tömeggel tartott, akik rendületlenül futottak tovább az eseményektől függetlenül...

Jack szülei és azok szülei is, egészen a gyökerekig visszamenően mind ügyvédek voltak. Mr. és Mrs. "Karótnyelt" - magában csak így nevezte őket - majdnem szívrohamot kaptak, amikor egyetlen, pici fiúk bejelentette, hogy feleségül veszi. De persze ezt nem mutatták a "nagyközönségnek". Karen még pár könnycseppet is kipréselt magából a színjáték kedvéért, bár az is megeshet, hogy igaziak voltak, csak nem az örömé, hanem a rémületé...

Most viszont élvezte a pénz adta előnyöket, persze csak módjával. Nem felejtette honnan jött. A szegénység úgy ölelte körül, mint mást a parfüm, csak ez lemoshatatlannak bizonyult. Bár minden nyáron keményen dolgozott - hol pincérnőként, hol eladóként, esetleg virágüzletben - tulajdonképpen akárhol - mégis bántották őt. A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni, és miért pont most ne lettek volna azok? ...

A fiú sokáig nem vette észre az üzenetet, de amikor meglátta, hogy írás rejlik a lámpás talpán, akkor szorgosan nekiállt és elkezdte csiszolgatni, hogy fény derüljön a berozsdázott betűkre. Soká tartott, amíg az utolsó betű is levette rozsdaköpenyét és a lámpás üzenete olvashatóvá vált a szemnek...